A CASHFLOW-négyszög megmutatja, miért van, hogy egyesek kevesebbet dolgoznak, mint mások, mégis többet keresnek, kevesebb adót fizetnek és nagyobb anyagi biztonságban élnek. Mindössze azt kell tudni hozzá, melyik "negyedben" dolgozzunk és mikor.
Elgondolkozott már azon:
· Mi a különbség egy alkalmazott és egy cégtulajdonos között?
· Miért van, hogy egyes befektetõk alacsony kockázat mellett sok pénzt keresnek, ugyanakkor mások épphogy egyenesben tudnak maradni?
· Miért vándorol némely alkalmazott egyik munkahelyrõl a másikig, míg mások otthagyják az állásukat és saját üzleti birodalmat építenek?
· Miért akart az ipari korban a legtöbb szülõ orvost, könyvelõt vagy ügyvédet faragni gyermekébõl... és miért kerültek nehéz helyzetbe az információs korban éppen ezeknek a szakmáknak a képviselõi?
Ez a könyv megválaszol néhányat a fenti kérdések közül, ezen kívül segítséget nyújt, hogy megtaláljuk saját utunkat az anyagi függetlenség felé az egyre növekvõ méreteket öltõ pénzügyi változások világában.
Kiknek szól ez a könyv?
· Azoknak, akik hajlandók feladni a munkahelyi biztonságot és megkeresni saját anyagi függetlenségük világát.
· Azoknak, akik készek mélyreható szakmai és anyagi változásokat eszközölni életükben.
· Azoknak, akik készek átlépni az ipari korból az információs korba.
A Gazdag papa, szegény papa szerzõinek legújabb könyve új lehetõségeket, új irányokat, új anyagi jövõt mutat.
ROBERT T. KIYOSAKI & Sharon L. Lechter
CASHFLOW-NÉGYSZÖG
Harmadik, átszerkesztett kiadás
A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás: Robert T. Kiyosaki with Sharon L. Lechter C.P.A.: The CASHFLOW Quadrant
Rich Dad's Guide to Financial Freedom TechPress, Inc. 1999
Fordította: Meskó Krisztina
ISBN-10 963-9730-12-2
ISBN-13 978-963-9730-12-0
Copyright @ 1998, 1999 by Robert T. Kiyosaki and Sharon L. Lechter
Published by arrangement with GoldPress, Inc.
All rights reserved
Hungarian translation @ Meskó Krisztina
Ajánlás
Gazdag apám azt szokta mondani: "Sosem lehetsz igazán szabad az anyagi függetlenség elérése nélkül." Azután hozzátette: "Lehet, hogy a szabadság nem kerül pénzbe, de ára van." Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik készek megfizetni az árát.
Kiadja: Bagolyvár Könyvkiadó
Felelõs kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatója
Barátainknak
A Gazdag papa, szegény papa több ezer barátot szerzett nekünk a világ minden
Ezúton mondunk köszönetet régi és új barátainknak legmerészebb álmainkat is túlszárnyaló, lelkes támogatásukért.
Tartalom
BEVEZETÕ Melyik negyedbe tartozunk?JÓ-e ez nekünk? 7
1. fejezet "Miért nem keresel munkát?" 14
2. fejezet Ahány negyed, annyi ember 27
3. fejezet Miért választják az emberek inkább a biztonságot, mint a függetlenséget? 62
4. fejezet Az üzleti rendszerek három fajtája 87
5. fejezet A befektetõk hét szintje 101
6. fejezet A pénz szemmel nem látható 122
II. rész Hogyan hozzuk ki magunkból a legjobbat?
7. fejezet Légy, aki vagy! 152
8. fejezet Hogyan gazdagodjunk meg? 169
9. fejezet Legyünk a bank... ne a bankár! 194
III. rész Hogyan legyünk sikeres "C"-k és "B"-k?
10. fejezet Haladjunk apró léptekkel! 228
7 lépés az anyagi gyorsító sáv eléréséhez
11. fejezet 1. LÉPÉS:
Ideje, hogy a saját üzletünkkel törõdjünk 244
12. fejezet 2. LÉPÉS:
Irányítsuk a készpénzáramlást! 248
13. fejezet 3. LÉPÉS:
Ismerjük fel a különbséget a kockázat és a kockázatos dolgok között 255
14. fejezet 4. LÉPÉS:
Döntse el, milyen befektetõvé akar válni! 260
15. fejezet 5. LÉPÉS:
Keressünk mentorokat! 269
16. fejezet 6. LÉPÉS:
Merítsünk erõt a kudarcból! 278
17. fejezet 7. LÉPÉS:
A hit ereje 284
18. fejezet Összefoglalás 291
Tömörített útmutató az anyagi helyzethez 293
BEVEZETÕ
Melyik negyedbe tartozunk? Jó-e ez nekünk?
Ön független anyagilag? A CASHFLOW-négyszög önnek szól, ha élete anyagi téren válaszúthoz érkezett. Ha ön ura akar lenni jelenlegi helyzetének, hogy az anyagiak tekintetében megszabhassa sorsát, ez a könyv segít megtalálni a helyes irányt. Íme a CASHFLOW-négyszög:
A negyedekbe írt betûk jelentése a következõ:
A alkalmazott
E egyénileg vállalkozó (önalkalmazott)
C cégtulajdonos
B befektetõ
A CASHFLOW-négyszög az üzleti világot alkotó emberek négyféle típusát ábrázolja, bemutatja, kik õk, és mi teszi õket különbözõvé a többiektõl. Segít meghatározni, hol is helyezkedünk el a négyszögben jelenleg, és segít meghatározni jövõnket, ahová el akarunk jutni az anyagi függetlenséghez vezetõ úton. Jóllehet, bármely negyedben elérhetõ az anyagi függetlenség, de a "C", illetve a "B" könnyebben megvalósíthatja ilyen természetû céljait. A sikeres "A"-nak sikeres "B"-vé is kell válnia.
Mik akarunk lenni, ha nagyok leszünk?
Ez a könyv több szempontból a Gazdag papa, szegény papa folytatása. Azok számára, akik nem olvasták a Gazdag papa, szegény papát, elmondom, hogy az két apám tanításait tartalmazta a pénzrõl, illetve az életben meghozott döntésekrõl. A két apa egyike vér szerinti apám volt, a másik legjobb barátom apja. Egyikük magasan képzett értelmiségi volt, a másikuk kibukott a gimnáziumból. Egyikük szegény volt, a másik gazdag.
Sokszor feltették nekem a kérdést: "Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?"
Magasan képzett, szegény apám azt javasolta: "Járj iskolába, szerezz jó jegyeket, és keress magadnak biztos munkahelyet!"
Az életút, melyet ajánlott, így festett:
Szegény apám tanácsa
Szegény apám azt ajánlotta, legyek jól fizetett "A", alkalmazott vagy jól fizetett "E" egyénileg vállalkozó — orvos, ügyvéd vagy könyvelõ. Szegény apám a biztos fizetést, a szociális juttatásokat és a munkahelyi biztonságot tartotta fontosnak. Ezért volt õ maga jól fizetett állami tisztviselõ, Hawaii
Gazdag, ám iskolázatlan apám ezzel szemben egészen más tanácsot adott. Azt ajánlotta:
— Járj iskolába, szerezz diplomát, építsd ki a saját vállalkozásaidat és légy sikeres befektetõ!
Az õjavaslata így festett:
Gazdag apám tanácsa
Ez a könyv azt a szellemi, érzelmi és tanulási folyamatot mutatja be, melyet gazdag apám tanácsa nyomán végigjártam.
Kiknek szól ez a könyv?
Ez a könyv azoknak szól, akik készek átlépni egyik negyedbõl a másikba. Fõként olyanoknak írtam, akik jelenleg az "A" vagy az "E" kategóriához tartoznak, de fontolgatják, hogy átlépnek a "C"-be vagy a "B"-be. Olyanoknak, akik hajlandók lemondani a munkahelyi biztonságról, hogy elérjék az anyagi biztonságot. Ez nem könnyû életút, de a végén kiderül, hogy megérte. Ez az út vezet az anyagi függetlenséghez.
Gazdag apám 12 éves koromban elmondott nekem egy egyszerû történetet, mely nagy gazdagsághoz és anyagi függetlenséghez juttatott. Megmutatta, hogyan lehet átlépni a CASHFLOW-négyszög bal felérõl, az "A" és "E" negyedbõl a jobb felére, a "C" és "B" negyedbe. A történet a következõ:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fura falu. Csodálatos hely volt, de akadt egy probléma: a faluban nem volt víz, csak ha esett az esõ. A falu öregjei elhatározták, hogy szerzõdést kötnek valakivel, aki naponta vizet hord a faluba. Ketten ajánlkoztak, és a falu öregjei mindkettõjükkel megállapodtak. Úgy gondolták, egy kis versengés alacsonyan tartja majd az árakat, és a falu esetleg többletvízhez juthat.
Az egyik vállalkozó, Ed azonnal elrohant, hozott két acélvödröt, és folyamatosan ide-oda rohangált a tó és a falu között, ami egy mérföldnyi távolságot jelentett. Azonnal pénzhez is jutott, hiszen reggeltõl estig merte a vizet két vödrével a tóból. A falu által épített nagy betontartályba ürítette õket. Minden
A másik vállalkozó, Bill eltûnt egy idõre. Hónapokig senki sem látta, ami Edet nagy örömmel töltötte el, hiszen nem volt konkurenciája. Egyedül õ fölözhette le a hasznot.
Bill nem kelt versenyre Eddel, hanem Üzleti tervet írt, céget alapított, kerített négy befektetõt, szerzett egy alkalmazottat, aki irányítja a munkát, és négy hónappal késõbb visszatért csapatával. Egy éven belül emberei hatalmas csõvezetéket építettek rozsdamentes acélból, mely összekötötte a falut a tóval.
A nagyszabású felavatási ünnepségen Bill bejelentette, hogy az õ vize tisztább, mint Edé. Tudta, hogy a lakosok panaszkodtak az Ed által szállított víz tisztaságára. Azt is közölte, hogy a nap 24 órájában képes vizet szolgáltatni a hét minden
Ed állta a sarat, azonnal õ is leszállította az árait 75%-kal, vett még két vödröt, és ettõl kezdve minden
Két fia valamiért mégsem tért vissza többé az egyetem elvégzése után. Végül Ednek nehézségei támadtak az alkalmazottakkal és a szakszervezettel. A szakszervezet magasabb béreket és több juttatást követelt, valamint azt, hogy tagjainak egyszerre csak egy vödröt kelljen cipelniük.
Bill közben rájött, hogy ha ennek a falunak víz kell, bizonyára más falvaknak is kell a víz. Átírta hát üzleti tervét, és elkezdte világszerte árulni gyors, nagy teljesítményû, olcsó vízszállító rendszerét. Minden
Bill boldogan élt, amíg meg nem halt, Ed viszont egész életében majd megszakadt a munkában, és élete végéig anyagi gondokkal küzdött. Itt a vége, fuss el véle!"
Bill és Ed története éveken át jó útmutatással szolgált. Segítséget nyújtott a döntéshozataloknál. Gyakran felteszem magamnak a kérdést:
— Csõvezetéket építek, vagy vödröket cipelek?
— Verítékkel dolgozom, vagy ésszel?
E kérdésekre adott válaszok juttattak el az anyagi függetlenséghez.
Errõl szól ez a könyv. Erre van szükség, hogy az ember "C" vagy "B" legyen. Olyan embereknek szól, akik belefáradtak a vödörcipelésbe, és készek megépíteni a csõvezetéket, melyen a készpénz a zsebükbe áramlik... nem pedig onnan kifele.
A könyv három részre tagolódik
1. rész: A könyv elsõ része a négy negyedbe tartozó emberek közti lényegi különbségekrõl szól. Bemutatja, miért tartoznak egyes emberek egy bizonyos negyedbe, és miért ragadnak le ott anélkül, hogy észrevennék. Segít meghatározni, hogy a négyszög mely negyedébe tartozik ön most, és melyikbe szeretne tartozni öt év múlva.
2. rész: A könyv második része a személyiségváltozásokat írja le. Sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, "kiknek kell lennünk, mintsem arra, mit kell tennünk.
3. rész: A könyv harmadik része hét lépésben bemutatja, hogyanjuthatunk el a négyszög jobb felébe. Megosztok önökkel jó néhány, gazdag apámtól tanult titkot. Segítségükkel elsajátíthatják, miként legyenek sikeres "C"-k, illetve "B"-k, és kiválaszthatják az anyagi függetlenséghez vezetõ saját útjukat.
A CASHFLOW-négyszögben mindvégig hangsúlyozni fogom a pénzügyi intelligencia fontosságát. Aki a négyszög jobb felében akar tevékenykedni, azaz a "C" vagy a "B" mezõben, annak okosabbnak kell lennie, mint aki a bal félben horgonyozik le, azaz az "A" vagy az "E" mezõben.
Ahhoz, hogy valaki "C" vagy "B" lehessen, meg kell tanulnia irányítani a készpénzáramlását. Ez a könyv azoknak szól, akik készek változtatni az életükön; akik túllépnek a munkahelyi biztonságon, és nekilátnak saját csõvezetékeik felépítéséhez az anyagi függetlenség elérése érdekében.
Az információ korának hajnala virrad ránk, és ez a kor sokkal nagyobb lehetõségeket kínál a meggazdagodásra, mint bármely eddigi. A "C" és a "B" negyed emberei lesznek azok, akik felismerik és megragadják e lehetõségeket. Ahhoz, hogy valaki sikeressé válhasson az információ korában, mind a négy negyedrõl tájékozódnia kell. Sajnos iskoláink még mindig az ipari korban topognak, így továbbra is a négyszög bal felére készítik elõ gyermekeinket.
Ha ön új válaszokat akar, ha elõre akar lépni az információ korába, ez a könyv önnek szól. Azért írtam, hogy segítsen eljutni az információ korába. Nem adja meg az összes választ... de beavatja önt a mély, személyes és irányt mutató ismeretekbe, melyeket jómagam megszereztem, mialatt az "A" és "E" negyedekbõl áteveztem a CASHFLOW-négyzet "C" illetve "B" negyedébe.
Ha ön kész nekiindulni, vagy netán már úton van az anyagi függetlenség felé, ez a könyv önnek szól.
A CASHFLOW-négyszög
1. fejezet
"Miért nem keresel munkát?"
1985-ben a feleségem, Kim és jómagam hajléktalanok voltunk. Munka nélkül tengõdtünk kevéske megtakarított pénzünkbõl; a hitelkártyáinkat már kimerítettük, és egy öreg, barna Toyotában laktunk, melynek hátrahajtható ülései szolgáltak ágy gyanánt. Az elsõ hét vége felé kezdett tudatosulni bennünk a kegyetlen valóság, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, és hol élünk.
Hajléktalanságunk még két hétig tartott. Az egyik barátunk, miután felmérte kétségbeejtõ anyagi helyzetünket, felajánlotta, hogy költözzünk be alagsori szobájába. Kilenc hónapon át laktunk ott.
Titokban tartottuk a dolgot. Ránézésre sem a feleségemen, sem rajtam nem látszott, hogy nyomorgunk. Ha a barátaink és családtagjaink értesültek a nyomorunkról, rögtön azt kérdezték: "Miért nem kerestek munkát?"
Eleinte próbáltunk magyarázkodni, de legtöbbször nem tudtuk elfogadtatni az indokainkat. Nehéz valakinek megmagyarázni, miért nem akarunk állásba menni, ha az illetõ számára az fontos érték.
Alkalmi munkákat elvállaltunk idõnként, és kerestünk is egy-két dollárt. De ezt kizárólag azért tettük, hogy legyen mit ennünk, és vehessünk benzint a kocsinkba. Az a pár dollár csupán arra volt jó, hogy ösztönzést adjon kitûzött célunk eléréséhez. Be kell vallanom, a legmélyebb kétkedés pillanataiban bizony vonzónak tûnt egy biztos, rendszeres fizetést biztosító állás. Mivel azonban nem a biztos munkahely mellett döntöttünk, tovább igyekeztünk, tovább éltünk egyik napról a másikra az anyagi csõd szélén.
Az az év, 1985 volt életünk legrosszabb éve és egyben a leghosszabb is.
Aki azt mondja, a pénz nem fontos, bizonyára nem élt sokáig nélküle. Kim és én gyakran veszekedtünk, vitáztunk. A félelem, a bizonytalanság és az éhezés igencsak alacsonyra nyomja az ember érzelmi tûréshatárát, és sokszor éppen azzal veszik össze, aki a legjobban szeret. A szeretet mégis összetartott bennünket, és a kettõnk közti kötelék csak erõsödött a hányattatásoktól. Tudtuk, hová tartunk; csak abban nem voltunk biztosak, hogy elérkezünk-e oda valaha.
Tudtuk, hogy bármikor találhatunk biztonságos, jól fizetõ állást. Mindketten diplomások voltunk, alapos szakmai ismeretekkel és szilárd munkaerkölccsel. De nem a biztos munkahelyre vágytunk, hanem anyagi függetlenségre.
1989-re milliomosok lettünk. Egyesek szemében addigra már pénzügyileg sikeresnek számítottunk, de még mindig nem valósítottuk meg álmainkat. Még nem értük el az anyagi függetlenséget. Ez csak 1994-ben következett be. Ettõl kezdve nem kellett többé dolgoznunk. Hacsak nem történik valami elõre megjósolhatatlan pénzügyi katasztrófa, mindketten anyagilag szabadok maradunk. Kim 37, én 47 éves voltam, amikor ezt elértük.
A pénzteremtéshez nem kell pénz
Ezt a könyvet azzal kezdtem, hogy hajléktalanok és nincstelenek voltunk, mert gyakran hallom az emberektõl: "A pénzteremtéshez pénz kell."
Nem értek egyet. Ahhoz, hogy az 1985-ös hajléktalanság állapotából elérjük a gazdagságot 1989-re, majd az anyagi függetlenséget 1994-re, nem kellett kezdõtõke. Semmink sem volt, amikor elkezdtük, csak adósságaink.
Nem kell hozzá jó iskolai képzés sem. Van fõiskolai diplomám, és õszintén állíthatom, az anyagi függetlenség elérésének semmi köze a fõiskolán tanultakhoz. Nem sok hasznát vettem, hogy tanultam differenciálszámítást, szférikus trigonometriát, kémiát, fizikát, franciát és angol irodalmat.
Számos sikeres embernek nincs diplomája. Ott van például Thomas Edison, a General Electric megalapítója; Henry Ford, a Ford Motor Co. megalapítója; Bill Gates, a Microsoft megalapítója; Ted Tumer, a CNN megalapítója; Michael Dell, a Dell Computers megalapítója; Steve Jobs, az Apple Computer megalapítója; és Ralph Lauren, a Polo megalapítója. A diploma fontos a hagyományos foglalkozások ûzéséhez, de igazán nem kellett ezeknek az embereknek a meggazdagodáshoz. Kialakították saját sikeres vállalkozásukat, és Kim meg én is éppen erre törekedtünk.
Mire van tehát szükség?
Sokszor megkérdezik tõlem: "Ha a pénzteremtéshez nem kell pénz, és az iskolák nem tanítják meg, hogyan váljunk anyagilag függetlenné, akkor mi kell hozzá?"
A válaszom: "Kell hozzá egy álom, jó nagy adag elszántság, hajlandóság a gyors tanulásra, valamint az a képesség, hogy megfelelõképpen kiaknázzuk istenadta eszközeinket, végül tudnunk kell, hogy a CAS HFLOW-négyszög melyik negyedébõl célszerû származtatnunk a jövedelmünket."
Mi a CASHFLOW-négyszög?
A CASHFLOW-négyszög az alábbi diagram:
A négyszögbe írt betûk a következõket jelentik:
A alkalmazott
E egyénileg vállalkozó (önalkalmazott)
C cégtulajdonos
B befektetõ
Melyik negyedbõl származik a jövedelmünk?
A CASHFLOW-négyszög a jövedelem vagy pénz megszerzésének különféle módjait ábrázolja. Az alkalmazott például úgy keresi a pénzét, hogy állásban van, és valaki másnak vagy egy cégnek dolgozik. Az egyénileg vállalkozók maguknak dolgoznak. A cégtulajdonosok birtokolnak egy céget, mely pénzt termel, a befektetõk számára pedig különféle befektetéseik hozzák a pénzt, más szóval a pénz pénzt fial.
A különbözõ jövedelemszerzési módok más-más gondolkozásmódot igényelnek. Ha szemügyre vesszük a négy negyed megjelöléseit egyenként, megkérdezhetjük magunktól: "Melyik negyedbõl származik jövedelmünk zöme?"
Mind a négy negyedbõl származhat jövedelmünk
A legtöbbünknek megvan a lehetõségünk, hogy mind a négy negyedben jövedelemhez jussunk. Hogy ki melyiket választja mint elsõrendû jövedelemforrást, az nem annyira az iskolában tanultaktól függ, hanem sokkal inkább a legbelsõ értékeinktõl, erõsségeinktõl, gyengéinktõl és érdeklõdésünktõl. Ezek a lényegi különbségek vonzanak vagy taszítanak egy-egy embert a négy negyed valamelyikében.
Függetlenül attól, hogy mit "csinálunk" foglalkozásszerûen, mind a négy negyedben dolgozhatunk. Egy orvos például választhatja, hogy "A"-ként, azaz alkalmazottként keresi a kenyerét, dolgozhat egy nagy kórház kötelékében vagy akár a kormánynak a közegészségügyben, de lehet katonaorvos ís, vagy dolgozhat egy biztosító társaságnak, ahol szükség van orvosra.
Ugyanez az orvos dönthet úgy is, hogy "E"-ként, azaz egyénileg vállalkozóként keresi meg a jövedelmét, magánpraxist folytat, rendelõt nyit, személyzetet vesz fel, és magánbetegeket fogad.
Választhatja azt is, hogy "C", azaz cégtulajdonos lesz, létrehoz egy klinikát vagy egy laboratóriumot, ahol más orvosokat alkalmaz. Ebben az esetben bizonyára szerzõdtet egy igazgatót a szervezet mûködtetésére, így az orvosé lenne a vállalkozás, de nem kellene benne dolgoznia. Indíthat az orvos olyan vállalkozást is, melynek semmi köze az orvosi szakmához, miközben másutt gyakorolja a hivatását. Ebben az esetben az orvos egyszerre keres jövedelmet mint "A" és mint "C".
"B"-ként, azaz befektetõként is juthat jövedelemhez, azáltal hogy valaki más üzletébe, esetleg tõzsdén, kötvénypiacon vagy ingatlanokba fektet be.
A lényeg, hogy jövedelemhez jut. Nem igazán fontos, mivel foglalkozunk, a lényeg az, hogyan jutunk jövedelemhez.
A jövedelemszerzés különbözõ módjai
A leginkább alapvetõ értékeink, erõsségeink, gyengeségeink és érdeklõdésünk befolyásolják, melyik negyedet választjuk magunknak a jövedelemszerzéshez. Vannak, akik jól érzik magukat alkalmazottként, mások gyûlölik az alkalmazotti létet. Vannak, akik vesén birtokolnak saját céget, és vezetik is azokat. Egyesek imádnak befektetni, míg mások csak a pénzvesztés kockázatát látják benne, legtöbbünkben mindegyik személyiségjegy megtalálható. Ahhoz, hogy sikeressé váljunk a négy negyedben, gyakran újra kell értelmeznünk belsõ alapértékeinket.
Mind a négy negyedben lehetünk gazdagok vagy szegények
Lényeges megjegyezni, hogy mind a négy negyedben lehetünk gazdagok és szegények egyaránt. Mindegyikben vannak olyanok akik milliókat keresnek, és mások, akik tönkremennek. Valamely negyedhez való tartozás nem garantálja szükségszerûen az anyagi sikert.
A negyedek nem egyformák
Ha megismerkedünk az egyes negyedek jellemzõ vonásaival, könnyebben el tudjuk dönteni, melyek lennének számunkra a legalkalmasabbak.
Én például többek között az adókedvezmények miatt választom elsõsorban a "C" és a "B" negyedet. A négyszög bal felén dolgozók közül a legtöbbeknek kevés törvényes lehetõségük van az adócsökkentésre. A jobb térfélen ezzel szemben rengeteg ilyet lehet találni. Azáltal, hogy a "C", illetve a "B" negyedbõl szerzem a jövedelmemet, gyorsabban jutottam pénzhez, és hosszabb távon tudom dolgoztatni a szerzett pénzt a magam javára anélkül, hogy hatalmas összegeket kellene adóznom belõle.
A pénzkeresés különbözõ módjai
Amikor megkérdezik, miért voltunk Kimmel együtt hajléktalanok, azt szoktam felelni, gazdag apám pénzrõl szóló tanításai miatt. Nekem fontos a pénz, de nem akartam úgy leélni az életemet, hogy dolgoznom kelljen érte. Ezért nem mentem állásba. Kim és én úgy akartunk felelõsségteljes állampolgárok lenni, hogy a pénzünket dolgoztassuk a magunk javára, és ne mi robotoljunk a pénzért.
Ezért fontos a CASHFLOW-négyszög. Megkülönbözteti egymástól a pénzszerzés módjait. Van rá lehetõség, hogy az ember felelõsséget vállaljon és pénzt teremtsen, nem kell feltétlenül robotolni a pénzért. a
Különbözõ apák — különbözõ gondolkodás pénzrõl
Tanult apám szentül hitte, hogy a pénz szeretete gonosz dolog; hogy aki szélsõségesen magas profithoz jut, az kapzsi. Zavarba jött, amikor az újság megírta, mennyit keres, mert úgy érezte, túlságosan magas a fizetése az alkalmazásában lévõ iskolai tanárokéhoz képest. Derék, becsületes, szorgalmas ember volt, aki foggal-körömmel védte álláspontját, hogy a pénz nem fontos az életben.
Tanult, de szegény apám állandóan a következõket hajtogatta:
"Engem nem érdekel a pénz."
"Sosem leszek gazdag."
"Nem engedhetem meg magamnak."
"A befektetés kockázatos."
"A pénz nem minden."
A pénz tartja fenn az életet
Gazdag apám más álláspontot képviselt. Õ úgy vélte, butaság egész életünket munkával tölteni a pénzért és úgy tenni, mintha a pénz nem lenne fontos. Gazdag apám hitte, hogy az élet fontosabb, mint a pénz, de a pénz tartja fenn az életet. Gyakran hallottam tõle; "A nap csak 24 órából áll, és nem dolgozhatunk többet. Akkor meg miért dolgoznánk pénzért? Tanuld meg, hogyan legyen pénzed, és dolgoztass másokat, akkor szabadon teheted azt, ami igazán fontos."
Gazdag apám a következõket tartotta fontosnak:
1. Sok idõ a gyereknevelésre.
2. Pénz adakozásra, jótékonysági célokra és az általa támogatott projektekre.
3. Munkahelyek és anyagi biztonság teremtése a közösség számára.
4. Idõ és pénz az egészség ápolására.
5. Utazások biztosítása a maga és a családja számára.
"Ezek a dolgok pénzbe kerülnek — mondta. — Ezért fontos nekem a pénz. Fontos, de nem akarok egész életemen át dolgozni érte."
A negyedek kiválasztása
Az egyik ok, amiért a feleségem és én hajléktalanságunk idején "C" és a "B" negyedet választottuk, az volt, hogy én ezekben a negyedekben több gyakorlattal és nagyobb képzettséggel rendelkeztem. Gazdag apám útmutatásainak köszönhetõen ismertem mindkét negyed különbözõ pénzügyi és szakmai elõnyeit. Nekem a jobboldali negyedek, a "C" és a "B" negyed kínálta a legjobb lehetõséget a pénzügyi sikerhez és az anyagi függetlenséghez.
Ezen kívül 37 évesen már mind a négy negyedben megtapasztaltam a sikert és a kudarcot, így valamelyest tisztában voltam saját személyes adottságaimmal, hogy mit szeretek, mit nem, mik az erõsségeim, illetve a gyengéim. Tudtam, melyik negyedben vagyok képes a legjobb teljesítményekre.
A szüleink a mi tanáraink
Gyerekkoromban gazdag apám gyakran utalt a CASHFLOW-négyszögre. Elmagyarázta, mi a különbség aközött, hogy valaki a bal oldalon sikeres vagy a jobb oldalon. Mivel azonban még nagyon fiatal voltam, nem szenteltem túl sok figyelmet mondanivalójának. Nemigen értettem a különbséget egy alkalmazott és egy cégtulajdonos gondolkodásmódja között. Csak azon igyekeztem, hogy valahogyan átvészeljem az iskolát.
Mégis hallottam, amit mond, és szavai lassacskán értelmet nyertek. Mindkettõjük mondandója értelmet kapott pusztán azáltal, hogy két dinamikus személyiségû apa mellett nõttem fel. A négyszög "A" és "C" negyede közötti különbségre azonban a cselekedeteik világítottak rá. Kezdetben ezek a különbségek csekélyek voltak, késõbb egyre szembetûnõbbekké váltak.
Fájdalmas lecke volt például gyerekként megtapasztalnom, hogy mennyi idõt tudott nekem szentelni egyik apám és mennyit a másik. Ahogyan egyre sikeresebbek lettek és egyre feljebb kerültek a ranglétrán, nyilvánvalóvá vált, hogy egyiküknek egyre kevesebb ideje maradt a feleségére és négy gyermekére. Vér szerinti apám állandóan úton volt, vagy megbeszéléseken, esetleg éppen a repülõtérre száguldott, hogy újabb megbeszéléseken vegyen részt. Minél sikeresebb lett, annál ritkábban vacsorázott együtt a családjával. Hétvégeken zsúfolt kis irodájában ült, és aktahalmokba temetkezett.
Gazdag apámnak ezzel szemben egyre több szabadideje lett, ahogy sikeresebbé vált. Részben azért tanultam olyan sokat a pénzrõl, a pénzügyekrõl, az üzletrõl és az életrõl, mert gazdag apámnak mind több ideje szabadult fel, amit a gyerekeire és rám fordított.
Szintén jellemzõ, hogy sikere fokozódásával mindkét apám egyre több pénzt keresett, de vér szerinti, tanult apám közben egyre mélyebbre süllyedt az adósságban. Többet dolgozott, és egyszer csak magasabb adóságba került. Bankára és könyvelõje azt ajánlották, vegyen nagyobb házat, hogy úgynevezett "adókedvezményhez" jusson. Õ követte a tanácsot, nagyobb házat vásárolt, így aztán még többet dolgozott, mint azelõtt, hogy fizetni tudja az új ház költségeit, ettõl persze még kevesebb ideje maradt a családjára.
Gazdag apám más volt. Egyre több pénzt keresett, de egyre kevesebb adót fizetett. Neki is voltak bankárai és könyvelõi, de õ nem azt a tanácsot kapta tõlük, amit tanult apám.
A fõ ok
A legfõbb lökést, mely arra indított, hogy ne maradjak a négyszög bal felén, az adta meg, ami tanult, szegény apámmal történt pályája csúcsán.
Az 1970-es évek elején befejeztem a fõiskolát, és Pensacolában, Floridában pilótaképzésen vettem részt a Haditengerészet kötelékében; Vietnamba készültem. Tanult apám ekkor Hawaii állam oktatásügyi kormánybiztosa volt és a kormány tagja. Egy este felhívot telefonon a támaszponton.
— Fiam, feladom az állásomat, és indulok az alkormányzói választásokon a republikánus párt színeiben — mondta.
Nagyot nyeltem, majd megkérdeztem:
— A fõnököd ellenében akarsz indulni?
— Igen — felelte.
— Miért? — kérdeztem. — A republikánusoknak nincs esélyük Hawaiiban. A demokrata párt és a munkáspárt túl erõsek.
— Tudom, fiam. Azt is tudom, hogy semmi reményünk a gyõzelemre. Samuel King bíró lesz a kormányzójelölt, és én mellette indulok.
— De miért? — kérdeztem újra. — Miért indulsz a fõnököd ellen, ha tudod, hogy veszteni fogsz?
— Mert a lelkiismeretem nem engedi, hogy mást tegyek. Zavar a játék, amit ezek a politikusok játszanak.
-— Azt akarod mondani, hogy korruptak? — kérdeztem.
— Ezt nem akarom mondani — mondta vér szerinti apám.
Becsületes, erkölcsös ember volt, aki ritkán mondott rosszat bárkirõl. Mindig diplomatikus volt. A hangjából mégis éreztem, hogy mérges és zaklatott. Így folytatta:
— Csak azt akarom mondani, hogy a lelkiismeretem lázong, amikor látom, mi zajlik a kulisszák mögött. Nem tudnék többé tükörbe nézni, ha szemet hunynék, és semmit sem tennék. Az állásom és a fizetésem kevésbé fontosak, mint a lelki ismeretem.
Hosszú szünet után rádöbbentem, hogy apám döntött:
— Sok szerencsét! — mondtam halkan. — Büszke vagyok a bátorságodra, és büszke vagyok rá, hogy a fiad lehetek.
Apámat és a republikánusokat lemosták a porondról, amint az várható volt. Az újraválasztott kormányzó közölte, hogy apám soha többé nem kaphat kormányzati állást Hawaii államban. Így is lett. Apám 54 évesen munkát keresett magának, én pedig Vietnamba indultam.
Középkorú létére kénytelen volt állásért kilincselni. Egyik magas beosztású, rosszul fizetett állásból ment a másik magas beosztású, rosszul fizetett állásba. Dolgozott az XYZ szolgálat igazgatójaként, ez egy nonprofit szervezet volt, és az ABC szolgálatnál ügyvezetõ igazgatóként, mely szintén nonprofit szervezet volt.
Daliás, briliáns elméjû és dinamikus ember volt, aki nem kellett többé abban az egyetlen világban, melyet ismert: a kormányzati tisztviselõk világában. Próbálkozott több kisvállalkozás beindításával. Egy darabig tanácsadóként tevékenykedett, és megvett egy híres franchise-t is, de mindkettõvel kudarcot vallott. Ahogy öregedett és fogyott az ereje, úgy csökkent a lelkesedése is az újrakezdés iránt. Az akarat hiánya minden kudarcba fulladt üzleti vállalkozása után egyre szembetûnõbbé vált. Sikeres "A" volt, aki megpróbált megélni "E"-ként abban a negyedben, melyben semmilyen képzettséggel és tapasztalattal nem rendelkezett, és amelyhez hiányzott az indíttatása. Szerette a közoktatás területét, de nem találta meg a módját, hogy visszatérhessen oda. Az állam kormányzatából való kitiltása hallgatólagosan érvényben maradt. Bizonyos körökben ezt úgy hívják, "fekete lista".
Ha nem lett volna a társadalombiztosítás és az ingyenes egészségügyi szolgáltatás, élete teljes kudarcba fulladt volna. Sikertelenül és némi haraggal a szívében, de tiszta lelkiismerettel halt meg.
Tehát mi tartotta bennem a lelket a legsötétebb órákban? Tanult apám kísértõ emléke, aki otthon ült, várta, hogy megcsörrenjen a telefon, és igyekezett fennmaradni a vállalkozások világában, egy olyan világban, amelyrõl mit sem tudott.
Ez és az az örömteli emlék ihletett meg, hogy láttam gazdag apámat egyre boldogabban és egyre sikeresebben az évek múlásával. Õ nem indult hanyatlásnak 54 éves korában, sõt, inkább kivirult. Már évekkel korábban meggazdagodott, de ekkorra mesés gazdagságot mondhatott a magáénak. Rendszeresen írtak róla az újságok, mivel õ vásárolta fel Waikikit és Mauit. Vállalkozásainak módszeres kiépítése és befektetései beértek: jó úton haladt, hogy a szigetek egyik leggazdagabb emberévé váljék.
A kis különbségekbõl nagy különbségek lesznek
Mivel gazdag apám elmagyarázta nekem a négyszöget, jobban megértettem az apró különbségeket, melyek megnõnek az ember munkával töltött éveinek távlatában. A négyszög mutatta meg, hogy inkább azt kell eldöntenem, kivé akarok válni munkás éveim során mintsem, hogy mivel akarok foglalkozni. A legsötétebb órákban ez a mély tudás, és két, erõs egyéniségû apám tanításai tartották bennem a lelket.
A négyszög több, mint aminek elsõ látásra tûnik
A CAS HFLOW-négy szög több, mint két vonal és néhány betû.
Ha az egyszerû diagram felszíne alá nézünk, teljesen különbözõ világok és világszemléletek tárulnak fel elõttünk. Én láttam a világot a négyszögnek mind a bal, mind pedig a jobb térfelérõl, ezért bizton állíthatom, egészen másként fest attól függõen, hogy melyik térfélen állunk — ezekrõl a különbségekrõl szól ez a könyv.
Egyik negyed sem jobb, mint a másik. Mindegyiknek vannak elõnyei és hátrányai. Ezt a könyvet azzal a szándékkal írtam, hogy bepillantást nyújtsak mindbe, és bemutassam, milyen személyiségbeli fejlõdés szükséges ahhoz, hogy mindegyikben sikeresekké válhassunk pénzügyileg. Remélem, mindenki megtalálja a számára leginkább megfelelõ pénzügyi utat.
Ahhoz, hogy sikert érjünk el a négyszög jobb felén, olyan készségekre van szükség, melyek nagy részét nem tanítják az iskolában. Ez talán megmagyarázza, miért kedvelik az emberek Bill Gateset, a Microsoft alapítóját, Ted Turnert, a CNN alapítóját vagy Thomas Edisont, akik mind korán befejezték iskolai tanulmányaikat. Ez a könyv meghatározza azokat a készségeket és azt a személyiségben alapállást, mely ahhoz kell, hogy sikert érjünk el a "C", illetve a "B" negyedben.
Elõször átfogóan ismertetem a négy negyedet, azután közelebbrõl bemutatom a "C és a "B" negyedet. Az "A" és "E" negyedben elérhetõ sikerek feltételeirõl már számos könyvet írtak.
Miután elolvassák ezt a könyvet, néhányan talán változtatni akarnak jövedelemszerzésük módján, mások szívesen ott maradnak, ahol vannak. Nem vagyunk egyformák, és egyik negyed sem fontosabb vagy jobb, mint a másik. Minden
Ezenkívül, ahogy öregszünk, egyre több különféle tapasztalatra teszünk szert, és érdeklõdési körünk változik. Feltûnt például, hogy a frissen végzett diákok gyakran nagyon örülnek, ha álláshoz jutnak. Néhány év után azonban egyesek úgy döntenek, hogy nem érdekli õket tovább a vállalati ranglétrán való elõrejutás, vagy elegük lesz abból, amit éppen csinálnak. A kor és a tapasztalat gyakran arra indítja az embereket, hogy új fejlõdés, új kihívások, új anyagi javadalmazás és személyes boldogság után nézzenek. Remélem, a könyv friss ötletekkel szolgál e célok megvalósításához.
Röviden szólva, ez a könyv nem a hajléktalanságról, hanem az otthonszerzésrõl szól... arról, hogy otthonra leljünk valamelyik negyedben vagy negyedekben.
2. fejezet
Ahány negyed, annyi ember
"öreg kutyát nem lehet új trükkökre tanítani" — mondogatta tanult apám.
Számtalanszor próbáltam neki elmagyarázni a CASHFLOW-négyszöget, hogy új pénzszerzési lehetõséget mutassak neki. Közel a hatvanhoz rájött, hogy sok álma nem valósul meg. Úgy tûnt, a "fekete lista" nem csak az állam kormányzatára terjedt ki. Apám addigra már önmagát tette "fekete listára".
"Megpróbáltam, de nem ment" — mondta.
Ezzel arra utalt, hogy szerencsét próbált az "E" negyedben mint önálló tanácsadó, és a "C" negyedben, amikor megtakarított pénze jelentõs részét egy híres jégkrém franchise-ba fektette, amely csõdbe ment.
Okos volt, ezért elméletben átlátta, milyen különbözõ technikai készségekre van szükség az egyes negyedekben. Tudta, hogy elsajátíthatná õket, ha akarná. Valami mégis visszatartotta.
Egyszer ebéd közben beszéltem gazdag apámnak tanult apámról.
— Apádat és engem más anyagból gyúrtak — mondta gazdag apám. — Igaz ugyan, hogy mindketten emberi lények vagyunk, mindkettõnknek vannak félelmei, kétségei, hiedelmei, erõsségei és gyengéi, mégis másképpen kezeljük ezeket az alapvetõ dolgokat, nem egyformán reagálunk rájuk.
— Meg tudnád mondani, hogyan másképpen? — kérdeztem.
— Egy ebéd kevés hozzá, hogy elmagyarázzam — felelte. — De a különbözõségeinkbõl adódik, hogy más negyedekbe tartozunk. Amikor apád át próbált lépni az "A" negyedbõl a "C"-be, intellektuálisan megértette a folyamatot, de érzelmileg nem tudta kezelni.
Amikor a dolgok rosszul mentek, és elkezdett pénzt veszíteni, nem tudta, mit tegyen, hogy megoldja a problémákat... ezért aztán visszatért abba a negyedbe, ahol otthonosan mozgott.
— Az "A" és idõnként az "E" negyedbe — mondtam.
Gazdag apám bólintott. "Ha a pénz elvesztésétõl való félelem túlságosan nagy fájdalmat okoz, és ez a félelem mindkettõnkben ott munkál, õ a biztonságot választja, én a szabadságkeresést."
— Ez tehát az alapvetõ különbség — mondtam, miközben odaintettem a pincért, hogy fizessünk.
— Mind emberek vagyunk, de a pénzre és a hozzá kapcsolódó érzelmekre mindannyian különbözõképpen reagálunk — erõsítette meg gazdag apám. — Sokszor ez a reakciónk határozza meg, melyik negyedet választjuk jövedelemszerzés céljára.
— Ahány negyed, annyi ember — mondtam.
— Úgy bizony — hagyta helyben gazdag apám, majd felálltunk, és az ajtó felé indultunk. — Ha sikeres akarsz lenni bármelyik negyedben, ahhoz több kell, mint pusztán technikai tudás. Ismerned! kell az alapvetõ különbségeket is, melyek miatt az emberek más-más negyedet választanak maguknak. Ha erre képes vagy, sokkal könnyebb lesz az életed.
Kezet fogtunk és elbúcsúztunk, miközben a londiner elõhozta gazdag apám kocsiját.
— Ja, és még valami — mondtam sietve. — Változhat még apám?
— Hát persze — nyugtatott meg. — Mindenki változhat. De egyik negyedbõl a másikba lépni nem egyszerûen annyi mint állást vagy pályát változtatni. Ha valaki átlép egyik negyedbõl a másikba gyakran egész lénye átalakul, megváltozik a gondolkodásmódja és világszemlélete. Egyesek könnyebben váltanak, mások nehezebben egyszerûen azért, mert vannak, akik szívesen fogadják a változást, és vannak, akik harcolnak ellene. Egy másik negyedbe lépni legtöbbször életre szóló élmény. Olyan mély, belsõ átalakulás, mint az az ismert jelenség, amikor a hernyóból pillangó válik. Az ember nem csak maga változik, de változnak a barátai is. Megmaradnak a cimborák, de egy pillangónak nehéz úgy viselkednie, mint egy hernyónak. A változások tehát nagyok, és nem sokan vállalják õket. A londiner becsapta a kocsiajtót, gazdag apám elhajtott, én pedig magamra maradtam a gondolataimmal.
Mik a különbségek?
Hogyan állapítsam meg, hogy valaki "A", "E" "C" vagy "B", ha alig ismerem? Az egyik lehetõség, hogy meghallgatom, mit mond. Gazdag apám egyik legnagyszerûbb képessége az volt, hogy belelátott az emberekbe, ugyanakkor meggyõzõdéssel vallotta, hogy "nem ítélhetjük meg a könyveket a borítójukról". Mint Henry Ford, õ sem büszkélkedhetett magas szintû iskolázottsággal, de mindketten tudták, hogyan alkalmazzanak és dolgozzanak együtt olyanokkal, akik igen. Gazdag apám gyakran mondta, hogy okos embereket összehozni és csapatmunkára fogni az egyik legalapvetõbb készség. Gazdag apám 9 éves koromtól fogva tanította azokat a készségeket, amelyek a "C" és "B" negyedben való sikerességhez kellenek. Az egyik ilyen készség, hogy átlássunk az emberek felszíni viselkedésén, és meglássuk legbelsõ lényüket. Azt mondta: "Ha meghallgatom, mit mond egy ember, látni és érezni kezdem a lelkét."
Így 9 éves koromtól kezdve ott ültem, amikor gazdag apám potenciális alkalmazottakkal készített interjút. Ezekbõl a beszélgetésekbõl megtanultam, hogy ne a szavakra figyeljek, hanem a mögöttük rejlõ alapvetõ értékrendre. Azokra az értékekre, melyek, gazdag apám szavaival élve, az emberek lelkébõl jönnek.
Az "A" negyedre jellemzõ mondatok
Az a személy, aki az "A", azaz alkalmazotti negyedhez tartozik ilyeneket mond:
"Biztos állást akarok, mely jó fizetést és magas szociális juttatásokat garantál."
Az "E" negyedre jellemzõ mondatok
Az a személy, aki az "E", azaz egyénileg vállalkozó negyedhez tartozik, ilyeneket mond:
"35 dollár a tarifám óránként."
Vagy: "A jutalékom a teljes ár 6 százaléka."
Vagy: "Úgy tûnik, nem találok embert, aki rendesen dolgozik és megcsinálja, amit kell."
Vagy: "Több mint 20 óra munkám fekszik ebben a projektben."
A "C" negyedre jellemzõ mondatok:
Az a személy, aki a "C", azaz cégtulajdonosi negyedhez tartozik,! ilyeneket mond:
"Új igazgatót keresek a vállalatom élére."
A "B" negyedre jellemzõ mondatok:
Az a személy, aki a "B", azaz befektetõ negyedhez tartozik, ilyeneket mond:
"Bruttó vagy nettó megtérülési rátán alapul a készpénzáramlásom?"
A szavak jó szolgálatot tesznek
Amint gazdag apám kiderítette, milyen személyiségekkel áll szemben, legalábbis pillanatnyilag, mindjárt tudta, mit is akarnak valójában, mit nyújthat nekik, és hogyan értsen szót velük. Gazdag apám szerint "a szavak jó szolgálatot tesznek, és nagy erejük van".
Rendszeresen emlékezetébe idézte ezt a fiának és nekem. "Ha vezetõ egyéniségek akartok lenni, jól kell bánnotok a szavakkal."
Tehát ahhoz, hogy valaki sikeres "C" legyen, meg kell tanulni! bánni a szavakkal, tudnia kell, hogyan beszéljen a különbözõ emberekkel. Gazdag apám arra tanított minket, hogy elõször figyeljük meg alaposan, milyen kifejezéseket használ a másik, ebbõl rájövünk, miként és mikor beszéljünk vele, hogy a leghatékonyabban tudjunk vele kommunikálni.
Ezt a következõképpen magyarázta: "Lehet, hogy egy szóval fellelkesítünk valakit, míg mást ugyanazzal a szóval teljesen lelombozunk."
például a "kockázat" szó lelkesítõen hathat egy "B" negyedbe tartozó egyénre, de óriási riadalmat válthat ki az "A" negyedbe tartozóból.
Gazdag apám hangsúlyozta, hogy ha jó vezetõk akarunk lenni, legelõször is jó hallgatókká kell válnunk. Ha nem figyelünk oda eléggé a másik ember szavaira, nem tudunk ráérezni a lelkére. Ha pedig nem érzünk rá a lelkére, sosem fogjuk megtudni, kivel beszélünk.
Alapvetõ különbségek
Gazdag apám a következõképpen indokolta mondását: "Hallgasd meg. mit mond a másik, és érezz rá a lelkére!" Egy ember szóhasználatának hátterében rálelhetünk alapvetõ értékeire és sajátosságaira, melyek lényegileg meghatározzák, melyik negyedhez tartozik. A következõkben bemutatok néhány általánosságot, melyek elkülönítik egymástól az egyes negyedekbe tartozó embereket.
. Az "A" (alkalmazott). Ha meghallom a "biztonságos" vagy a "szociális juttatások" szót, máris kezdem kapizsgálni, ki is lehet az illetõ, személyisége magját tekintve. A "biztonságos" szót gyakorta a félelemre adott válaszként használják az emberek. Az "A" negyedhez tartozó emberben igen gyakran felmerül a biztonság igénye, amikor fél. Ha pénzrõl és állásról van szó, sokan egyszerûen gyûlölik a félelemérzetet, mely gazdasági bizonytalansággal járegyütt... ezért vágynak biztonságra.
A "szociális juttatások" azért fontosak, mert ezek az emberek szeretnének valami pluszt, valami ráadás jutalmat — vagyis egy meghatározott különtérítést, úgy mint ingyenes egészségügyi szolgáltatás vagy nyugdíj. A lényeg, hogy biztonságban érezhessék magukat, és mindezt írásban garantálják. A bizonytalanság nem elégíti ki ezeket az embereket, csak a teljes bizonyosság. A következõ belsõ logika szerint mûködnek: "Én ezt nyújtom neked... és akkor te ígérd meg, hogy cserébe ezt és ezt adod."
Félelmüket némi bizonyossággal akarják ellensúlyozni, ezért biztonságra és szilárd alapokon nyugvó megállapodásokra törekszenek, ami az alkalmazásukat illeti. Igazat mondanak, amikor azt állítják: "Nem érdekel olyan nagyon a pénz." Számukra a biztonság gyakran fontosabb a pénznél. Az alkalmazottak bármilyen beosztásban dolgozhatnak, lehetnek cégvezetõk vagy portások. Nem az számít, mit csinálnak, hanem a munkaszerzõdés, melyet az õket alkalmazó vállalattal vagy személlyel kötöttek.
2. Az "E" (egyénileg vállalkozó). Ezek az emberek a maguk urai akarnak lenni, vagy: a maguk dolgával akarnak törõdni. Én "csináld magad" embereknek nevezem õket Ha pénzrõl van szó, a vérbeli "E" nem akarja, hogy jövedelme más emberektõl függjön. Más szóval, ha egy "E" keményen dolgozik, elvárja, hogy megfizessék a munkáját Az "E"-ek nem szeretik, ha a keresetüket más személy vagy netán egy embercsoport határozza meg, akik nem dolgoznak annyira keményen. A "E"-ket meg kell fizetni, ha sokat dolgoznak. Számukra az is természetes, hogy ha valaki nem dolgozik olyan sokat, akkor nem érdemel sok pénzt. (Pénzkérdésben nagyon erõteljesen független álláspontot képviselnek.)
A félelemérzet
Míg az "A" gyakran biztonságkereséssel reagál a félelemérzetre, az "E" másként. Az "E" negyedbe tartozó emberek nem törekszenek biztonságra, amikor félnek, hanem uralni próbálják a helyzetet, és egyedül igyekeznek megoldani a problémát. Ezért nevezem ezt a csoportot "csináld magad" embereknek. Ha hatalmába keríti õket a félelem, és anyagi kockázattal kell szembenézniük, "a szarvánál ragadják meg a bikát".
Ebben a csoportban szép számmal találunk magasan képzett értelmiségieket, akik hosszú éveket töltöttek iskolapadban — orvosokat, ügyvédeket, fogorvosokat.
Ide tartoznak azok az emberek is, akik nem a szokványos tanulási ösvényt járták végig, vagy a hagyományos oktatáson kívül még másféle oktatásban is részt vettek. Ilyenek a direkt jutalékos rendszerben dolgozó ügynökök — például az ingatlanügynökök — vagy kis boltok tulajdonosai, kiskereskedõk, takarító kisiparosok, vendéglõsök, tanácsadók, terapeuták, utazásszervezõk, autószerelõk, vízvezeték-szerelõk, asztalosok, prédikátorok, villanyszerelõk, fodrászok és mûvészek. E csoport tagjainak kedvenc mondása ez lehetne: "Senki sem csinálja nálam jobban", vagy ez: "A magam útját járom". Az egyénileg vállalkozók gyakran nagyon erõsen törekszenek a tökéletességre. Különlegesen jól akarják csinálni, amit csinálnak. Lelkük mélyén úgy gondolják, senki nem csinálja jobban, mint õk, ezért nem is bíznak senkiben, hogy az ugyanúgy elvégezné a munkájukat, mint õk maguk... ahogyan szerintük tökéletes. Ezek az emberek sok vonatkozásban igazi mûvészek, mert megvan a saját, egyéni stílusuk és módszerük a munkavégzésre.
Ennek köszönhetik, hogy megbízásokat kapnak. Ha az ember rábízza magát egy agysebészre, biztos akar lenni benne, hogy az illetõ hosszú évekig tartó képzést kapott, és sokéves tapasztalat áll mögötte, továbbá, ami a legfontosabb: végezzen tökéletes munkát. Ugyanez igaz a fogorvosra, a fodrászra, a piaci tanácsadóra, a vízvezeték-szerelõre, a villanyszerelõre, a jósnõre, az ügyvédre és a vállalati oktatóra. Mi, az ügyfelei, elvárjuk, hogy a legjobbat kapjuk.
Ezt a csoportot sem a pénz érdekli elsõsorban. A függetlenség, a szabadság, hogy a maguk módján végezhessék a dolgukat és szakmai elismerésben részesüljenek, sokkal fontosabb számukra a pénznél. Ha felfogadjuk õket, a legjobb megmondani nekik, mit várunk tõlük, azután hagyni, hadd csinálják úgy, ahogyan jónak látják. Nem igénylik, és nem is szeretik a felügyeletet. Ha túlságosan beleavatkozunk a munkájukba, cserbenhagynak és közlik, hogy keressünk mást a munka elvégzésére. A pénz náluk valóban nem elsõrendûen fontos; az önállóság viszont az.
Ezek az emberek sokszor nagyon nehezen találnak olyat, akinek kiadhatják a munkájuk egy részét, mert az õ szemükben senki sem ér fel hozzájuk színvonalban. Ezért mondják oly gyakran: "Nehéz manapság jó segítséget találni."
Ez az oka annak is, hogy ha ezek az emberek kitanítanak valakit a maguk mesterségére, az illetõ gyakran "a maga útját járja", a "maga ura lesz", a "maga módján végzi a dolgát" és "szereti kifejezésre juttatni az egyéniségét".
Sok "E" típusú ember nem szívesen foglalkoztat és oktat másokat, mert a keze alól kijövõ tanítványok gyakran konkurenciát jelentenek. Ennek köszönhetõen viszont az "E"-k nagyon keményen és egyedül dolgoznak.
3, A "C" (cégtulajdonos). Ez a csoport mondhatni az "E" szöges ellentéte. A vérbeli "C"-k szeretik körülvenni magukal mind a négy "A, E, C és B" kategóriához tartozó értelmes emberekkel. Szemben az "E"-vel, aki nem szereti kiadni a munkát (mert szerinte senki sem tudná nála jobban elvégezni), igazi "C" szívesen dolgoztat másokat. A "C" mottója ez lehetne: "Miért csinálnám magam, ha kiadhatom másnak, aki jobban csinálja?"
Henry Ford ennek a típusnak jeles képviselõje. Egy népszerû anekdota szerint egy úgynevezett értelmiségi csoport lenézõen nyilatkozott Fordról, amiért "tudatlan". Azt állították, Ford igazán kevés dologhoz ért. Ford erre meghívta õket az irodájába, és felajánlotta, hogy bármilyen kérdést feltehetnek neki, majd õmegválaszolja. A vádlók tehát elmentek Amerika legkiemelkedõbb iparmágnásához, és elkezdték õt kérdezgetni. Ford végighallgatta a kérdéseiket, majd, amikor mindenki elmondta a magáét, a telefonért nyúlt, és feltárcsázta néhány briliáns elméjû asszisztensét, hogy adják meg a válaszokat a kérdésekre. Végül azzal fejezte be a találkozót, hogy közölte a kérdezõkkel: okos, iskolázott embereket tart maga körül a kérdések megválaszolására, mert így õ fontosabb tevékenységekre használhatja az agyát. Olyasmire, mint a "gondolkodás".
A Fordnak tulajdonított egyik mondás így hangzik: "A gondolkodás a lehetõ legkeményebb munka. Ezért foglalkoznak vele oly kevesen".
A vezetés a legjobbat hozza ki az emberekbõl
Henry Ford volt gazdag apám példaképe. Gazdag apám számos könyvet elolvastatott velem olyan emberekrõl, mint Ford és John D. Rockefeller, a Standard Oil alapítója. Mindig arra bíztatta fiát és engem, hogy sajátítsuk el a vezetés lényegét és az üzleti élet technikai fortélyait. Mai eszemmel már értem, hogy bár sokan értenek az egyikhez vagy a másikhoz, de aki sikeres "C"-vé akar válni, annak mindkettõben jártasnak kell lennie. Arra is rájöttem, hogy mindkét készség tanulható. A vállalkozás és a vezetés egyrészt tudomány, másrészt mûvészet. Én mindkettõt életre szóló tananyagnak tekintem.
Gyerekkoromban gazdag apám a kezembe adta Marcia Brown 1947-ben írott gyerekkönyvét, a Kõlevest, amely ma is kapható a könyvesboltokban. Ezzel a könyvvel kezdõdött képzésem a cégvezetés terén.
"A vezetés — mondta gazdag apám — az a képesség, amellyel a legjobbat hozzuk ki az emberekbõl." Ezért tanította meg fiának és nekem az üzleti sikerhez szükséges technikai ismereteket: a pénzügyi kimutatások értelmezését, a marketinget, az eladást, a könyvelést, a menedzsmentet, a termelést és a tárgyalást, továbbá hangsúlyozta, hogy meg kell tanulnunk emberekkel együtt dolgozni, és irányítani õket. Gazdag apám azt mondta: "A vállalati üzleti élet technikai fogásai pofonegyszerûek. Az a nehéz benne, hogy együtt kell dolgozni másokkal."
Emlékeztetõül ma is elolvasom idõnként a Kõlevest, mert személy szerint hajlamos vagyok rá, hogy vezetõ helyett zsarnokká váljak, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretném.
A vállalkozói fejlõdés
Gyakran hallom a következõ mondatot: "Elindítom a saját vállalkozásomat."
Sokan azt hiszik, az anyagi biztonsághoz és a boldogsághoz az az út vezet, hogy "a maguk útját járják", vagy hogy "kifejlesztenek egy vadonatúj terméket".
Nekilátnak saját vállalkozásuk beindításához. Sok esetben a következõ úton haladnak:
Sokan inkább "E" típusú vállalkozásba fognak, mint "C" típusuba. Ismét hangsúlyozni szeretném, egyik sem feltétlenül jobb a másiknál. Mindkettõnek megvannak a maga erõsségei, gyengéi, kockázatai és jutalmai. De sok olyan ember, aki valójában "C" típusú vállalkozást akar, végül mégis "E" vállalkozásba fog, és megragad a négyszög bal felén.
Számos kezdõ vállalkozó ezt akarja:
Végül mégis ezt csinálja, és itt meg is áll:
Sokan megkísérlik a következõt:
De csak kevesen vállalkoznak rá igazán. Miért? Mert a különféle negyedekben különbözõ technikai és emberi készségekre van szükség az érvényesüléshez. El kell sajátítani a negyednek megfelelõ ismereteket és gondolkodásmódot, hogy sikeresekké válhassunk.
Az "E" és a "C" típusú vállalkozás különbségei Az igazi "C"-k akár egy évre vagy annál is többre magára hagyhatják vállalkozásukat, és visszatérve azt tapasztalják, hogy az több hasznot termel, és jobban mûködik, mint korábban. Az igazi "E" típusú vállalkozásban, az "E"-nek valószínûleg nem lenne hová visszatérnie, ha egy évre vagy többre magára hagyná vállalkozását.
Minek tulajdonítható ez a különbség? Egyszerûen szólva az "E"-nek csak munkája van, míg a "C" egy rendszerrel rendelkezik, ahol azután hozzáértõ emberekre bízza a rendszer mûködtetését. Vagy másképpen: sokszor az "E" maga a rendszer. Ezért nem hagyhatja magára a vállalkozást.
Vegyünk példának egy fogorvost! A fogorvosok több éves iskolai képzés után válnak önálló rendszerré. Önnek, mint ügyfélnek, fáj a foga. Elmegy tehát a fogorvosához. Õ ellátja magát. Ön fizet, majd hazamegy. Elégedetten meséli el barátainak, milyen kiváló fogorvosa van. A legtöbb esetben a fogorvos egy szál magában végzi el a munkáját. A probléma csak az, hogy idõnként szabadságra megy, ilyenkor nincs is jövedelme.
A "C" típusú vállalkozások tulajdonosai nyugodtan elmehetnek szabadságra akármennyi idõre, mert övék a rendszer nemcsak a munka. A pénz akkor is áramlik hozzájuk, amikor szabadságon vannak.
Ahhoz, hogy valaki sikeres "C" legyen, a következõkre van szükség:
A. Tulajdonjog a rendszer felett és
B. Az emberek irányításának képessége.
Tud-e ön jobb hamburgert készíteni, mint a McDonald's?
Sokan kérnek tõlem tanácsot arra vonatkozóan, hogyan indítsanak be egy vállalkozást, vagy hogyan szerezzenek pénzt egy-egy új termékhez vagy egy-egy új ötlet megvalósításához.
Általában 10 percig hallgatom õket, és ez idõ alatt többnyire meg tudom ítélni, mire helyezik a hangsúlyt: a termékre vagy az üzletépítésre. A 10 perc alatt többnyire ilyen mondatokat hallok (ne feledjük, milyen fontos jó hallgatónak lenni, hagyni, hogy beszélgetõpartnerünk szavai eljuttassanak minket az õ lelkében rejlõ értékekhez):
"Ez sokkal jobb termék, mint az XYZ cégé." "Mindenütt körülnéztem, és senki nem gyárt ilyen
terméket."
"A haszon 25 százalékáért öné lehet az ötlet." "Évekig dolgoztam ezen (a terméken, könyvön, zenemûvön, találmányon)."
Ezek jellemzõen egy a négyszög bal felébe tartozó személy, egy "A" vagy egy "E" szavai.
Lényeges, hogy ilyenkor ne rontsunk ajtóstól a házba, hiszen alapvetõ értékekkel és gondolatokkal van dolgunk, melyek gyakran hosszú évek alatt kristályosodtak ki az illetõben... de az is lehet, hogy nemzedékek örökítették õket tovább egymásnak. Ha nem kezelnénk elég finoman és türelmesen a témát, ártalmasan befolyásolnánk egy törékeny és sérülékeny új gondolat megfoganását, és ami ennél fontosabb, megsértenénk egy érzékeny emberi lényt, aki éppen készül átlépni egy másik negyedbe.
A hamburger és az üzlet
Hogy finoman kezeljem a témát, ilyen beszélgetések során gyakran a McDonald's hamburgerének példájával hozakodom elõ. Miután végighallgattam partnerem mondandóját, megkérdezem: "Ön személy szerint tudna jobb hamburgert készíteni, mint a McDonald's?"
Eddig még nem volt olyan beszélgetõpartnerem, aki ne igennel felelt volna a kérdésre. Mindannyian képesek jobb minõségû hamburgert készíteni és felszolgálni, mint a McDonald's.
Ezután felteszem a következõ kérdést: "Ön személy szerint tud jobb üzleti rendszert létrehozni, mint a McDonald's?"
Vannak, akik azonnal megértik a különbséget, de nem mindenki. Szerintem ez attól függ, hogy az illetõt mennyire erõs gyökerek kötik a négyszög bal térfeléhez, vagyis mennyire összpontosítanak a jobb hamburgerre, illetve mennyire kötõdnek a jobb térfélhez, vagyis mennyire összpontosítanak az üzleti rendszerre.
Nem gyõzöm hangsúlyozni, milyen sok vállalkozó él a világban, akik sokkal jobb termékeket kínálnak, mint a szupergazdag multinacionális cégek; ahogyan emberek milliárdjai tudnának jobb hamburgert gyártani a McDonald's-énál. Mégis, egyedül a McDonald's rendelkezik azzal a rendszerrel, amely több milliárd hamburgert ad el.
Vessünk egy pillantást a másik oldalra!
Akik meglátják a másik oldalt, azoknak azt javaslom, menjenek el a McDonald's-hoz, vásároljanak egy hamburgert, és figyeljék meg a mögötte álló rendszert. Vegyék figyelembe a nyers hamburgerhúst szállító kamionokat, a marhatenyésztõ farmert, a jószágfelvásárlót és a televíziós reklámokat, melyekben Ronald McDonald szerepel. Figyeljék meg, hogy képzik ki azokat a tapasztalatlan fiatalokat, akik mindenütt egyformán üdvözlik a betérõ vendéget: "Hello, üdvözlünk McDonald's-nál!", és vegyék szemügyre a franchise minden egyes tagjának berendezését és díszleteit, a hamburgerzsömlesütõ pékségeket és a több millió kiló hasábburgonyát, mely mindenütt a világon hajszálra egyforma ízû. Azután gondoljanak a brókerekre, akik a Wall Streeten a McDonald's szárnál termelik a pénzt. Ha elkezdik átlátni az "összképet", akkor van esélyük, hogy átlépjenek a négyszög "C" vagy "B" negyedébe.
Végtelen sok új ötlet létezik, és több milliárd ember készít különféle szolgáltatásokat és termékeket. A termékeknek szeri, se száma, de csak kevesen tudják, hogyan építsenek elsõrangú üzleti rendszereket.
Bill Gates a Microsofttól nem hozott létre semmilyen nagyszerû terméket. Megvette valaki más termékét, és erõs, átfogó rendszert épített köré.
A befektetõk pénzzel csinálnak pénzt? Nem kell dolgozniuk, mert a pénz dolgozik nekik?
A "B" negyed a gazdagok játéktere. Bármelyik negyedbõl származzék is valakinek a jövedelme, ha valaha gazdag akar lenni elõbb-utóbb el kell jutnia a "B" negyedbe. A pénz a "B" negyedben válik gazdagsággá.
MEI és MEP
A legtöbben már hallottunk róla, hogy a nagy gazdagság és jómód titkai a következõk:
1. MEI — más emberek ideje.
2. MEP — más emberek pénze.
A MEI és a MEP a négyszög jobb felén találhatók. A négyszög bal feléhez tartozók többnyire a ME-k (más emberek), akiknek az idejét és pénzét a jobb oldalhoz tartozók használják.
A fõ ok, amiért Kim és én úgy döntöttünk, inkább "C" típusú vállalkozást építünk ki magunknak, mint "E" típusút, az volt, hogy felismertük, milyen hosszú távú elõnyök származnak "mások idejének" felhasználásából. Sikeres "E"-nak lenni többek között azért nem elõnyös, mert az egyszerûen sok munkát jelent. Más szavakkal: a jó munka eredménye a még több munka és a hosszabb munkaidõ.
A továbbiakban a négyszög jobb felén szükséges készségeket és gondolkodásmódot írom le. Tapasztalatom szerint a jobb térfélen való érvényesüléshez más gondolkodásmódra és másféle technikai készségekre van szükség. Azok, akik eléggé rugalmasan meg tudják változtatni gondolkodásmódjukat, valószínûleg könnyûnek fogják találni a nagyobb anyagi biztonság és függetlenség elérését. Mások számára esetleg nehezebbnek tûnik ez a folyamat. Sokan ugyanis leragadnak egy negyedben és egyféle gondolkodásnál.
Azt biztosan mindenki megérti majd, miért van, hogy egyesek kevesebbet dolgoznak, többet keresnek, kevesebb adót fizetnek és anyagilag nagyobb biztonságban érzik magukat, mint mások.
Útmutató a függetlenséghez
A CASHFLOW-négyszög nem szabálygyûjtemény. Csupán út mutató azoknak, akik használni kívánják. Kimet és engem elvezetett az anyagi küzdelmektõl az anyagi biztonsághoz, majd az anyagi függetlenséghez. Mi nem akartunk életünk minden áldott napján korán kelni és pénzért dolgozni.
A különbség a gazdagok és a többi ember között
Néhány éve olvastam egy cikket, mely szerint a legtöbb gazdag ember jövedelme 70 százalékát befektetésekbõl szerzi, azaz a "B" negyedbõl, és mindössze 30 százalékát munkabérbõl, azaz az "A" negyedbõl.
Jövedelmük a következõképpen alakul:
A gazdagság és a vagyonosság közötti különbség
Az 1. fejezetben leírtam, hogy a feleségem és én 1989-re milliomosok lettünk, de 1994-ig nem voltunk anyagilag szabadok. Különbség van aközött, hogy valaki gazdag-e vagy vagyonos. 1989-re vállalkozásaink sok pénzt termeltek nekünk. Többet kerestünk, és kevesebbet dolgoztunk, mert üzleti rendszerünk a mi fizikai erõfeszítéseink nélkül is tovább növekedett. Elértük, amit a legtöbb ember pénzügyi sikernek nevez.
Hátravolt még, hogy a vállalkozásunkból származó készpénzt megfoghatóbb eszközökké alakítsuk, melyek további készpénzt áramoltatnak. Sikeressé tettük a vállalkozásunkat, ideje volt hát, hogy eszközeinket addig gyarapítsuk, amíg el nem érjük, hogy a belõlük áramló készpénz több legyen, mint a költségeink.
A diagramunk így nézett ki:
1994-re az összes eszközeinkbõl származó passzív bevétel meghaladta a kiadásainkat. Ekkorra vagyonossá váltunk.
A cégünk valójában eszköz is volt, hiszen jövedelmet termelt, és jelentõs munkaráfordítás nélkül üzemelt. Személyes jómódunk érdekében azonban szükség volt rá, hogy kézzelfogható eszközeink is legyenek — ingatlanok és részvények —, melyek a kiadásainkat meghaladó további passzív jövedelemhez juttatnak; csak ezek után mondhattuk magunkat igazán vagyonosnak. Miután az eszközeinkbõl befolyó jövedelem több lett, mint a cégünk által termelt pénz, eladtuk a vállalkozást az üzlettársunknak. Most már vagyonosak voltunk.
A vagyonosság definíciója
A vagyonosság definíciója a következõ kérdés megválaszolása: "Hány napig tudunk megélni életszínvonalunk fenntartása mellett anélkül, hogy gyakorlati értelemben munkát végeznénk (vagy bármely más, velünk egy háztartásban élõ személy gyakorlati értelemben munkát végezne)?"
Nézzünk egy példát: Ha havi kiadásunk 1 000 dollár és 3 000 dollár megtakarított pénzünk van, a vagyonunk körülbelül 3 hónap, vagyis 90 nap. A vagyont idõben kell mérni, nem dollárokban.
1994-re a feleségem és én korlátlanul vagyonosak voltunk (nem számolva a nagy gazdagsági változások lehetõségével), mert a befektetéseinkbõl származó bevételünk meghaladta a havi kiadásainkat.
Végeredményben nem az számít, mennyi pénzt keresünk, hanem, hogy mennyit tartunk meg, és hogy az a pénz mennyi ideig dolgozik nekünk. Naponta találkozom olyanokkal, akik sokat keresnek, de minden
Amint keresnek egy kis plusz pénzt, azonnal vásárolni kezdenek. Gyakran nagyobb házat, új autót vesznek belõle, ami hosszú távú adósságokat és több munkát eredményez, az eszközrovatba pedig semmit nem tudnak írni. Úgy folyik ki kezeik közül a pénz, mintha legalábbis valamilyen pénzügyi hashajtót szednének.
Piros vonalas pénzgazdálkodás
Az autós szaknyelvben létezik egy kifejezés: "piros vonalon tartani a motort". Ez azt jelenti, a motor fordulatszáma olyan magas, hogy megközelíti a "piros vonalat", vagyis azt a maximális sebességet hozzák ki a kocsiból, amelynél a motor még nem robban fel.
Sokan — szegények és gazdagok — úgy kezelik a pénzt, hogy állandóan megközelítik a pénzügyi "piros vonalat". Nem számít, mennyit keresnek, amint befolyik a pénz, azonnal el is költik. Ha a kocsink motorját a "piros vonalig" pörgetjük fel, csökken a motor várható élettartama. Ugyanez igaz a "piros vonalas" pénzgazdálkodásra is.
Számos orvos barátom arról panaszkodik, hogy túl sok a túlterheltség okozta stressz, még sincs az embereknek soha elég pénzük. Az egyikük szerint az egészségügyi problémák egyik legjelentõsebb oka manapság a "pénztárca rákja".
A pénz pénzt fial
Mindegy, mennyi pénzt keres az ember, elõbb-utóbb valamennyit a "B" negyedben kell munkára fognia. A "B" negyed lényege az a gondolat, hogy a pénz pénzt fial. Másképpen szólva az, hogy a pénzünk dolgozik nekünk anélkül, hogy mi magunk munkát végeznénk. Fontos azonban megjegyezni, hogy léteznek egyéb befektetési formák is.
Egyéb befektetési formák
Az emberek befektetnek a tanulásukba. A hagyományos iskolai képzettség azért fontos, mert minél jobb a képzettségünk, annál jobb esélyekkel tudunk pénzt keresni. Ha négy évet töltünk fõiskolán, éves jövedelmünk 24 ezer dollártól 50 ezer dollárig terjedhet. Ha azt vesszük alapul, hogy egy ember átlagosan 40 évet tölt aktív munkával, a négy év fõiskola vagy egyéb felsõoktatási képzés igazán kitûnõ befektetés.
A hûség és a kemény munka szintén befektetési formák, ha egy életen át egy cég vagy az állam alkalmazottaiként dolgozunk. Cserébe hátralévõ éveinkre szerzõdésben biztosított nyugdíj illet meg bennünket. A befektetésnek ez a formája népszerû volt az ipari korban, de az információ korában elavultnak számít.
Mások nagy családba fektetnek be, cserébe gyermekeik gondjukat viselik öregségükre. Ez a befektetési forma általános volt a múltban, de a jelenlegi gazdasági megszorítások miatt egyre nehezebb családoknak biztosítani a szülõk megélhetését és orvosi ellátását.
Az amerikai kormányzati nyugdíjprogramok — a társadalombiztosítási rendszer és az orvosi ellátás segélyezése, melyek többnyire a munkabérekbõl való levonás árán érvényesülnek — úgyszintén törvény adta befektetési formák. A jelentõs demográfiai változások és a növekvõ költségek miatt azonban ez a befektetési forma valószínûleg nem fogja tudni beváltani a hozzá fûzött reményeket.
Léteznek ezen kívül önálló befektetési eszközök, ezeket kínálják a magánnyugdíjpénztárak. A szövetségi kormányzatok az ilyen befektetésekért gyakran adókedvezményt kínálnak mind a munkáltatónak, mind az alkalmazottnak. Amerikában és Ausztráliában is léteznek magánnyugdíjpénztárak.
A befektetésekbõl származó jövedelem
Bár a fent bemutatott lehetõségek mind befektetési formák, a "B" negyed mégis az olyan befektetésekre támaszkodik, melyek rendszeres jövedelmet biztosítanak egy ember keresõ évei alatt. Természetesen ahhoz, hogy valaki "B"-nek minõsüljön, ugyanannak a kritériumnak kell érvényesülnie, mint a többi negyed esetében: jelenlegi jövedelmét a "B" negyedbõl kell szereznie; illetve: a pénz dolgozzék neki, ebbõl származzék jelenlegi jövedelme.
Vegyünk példának egy olyan embert, aki házat vásárol befektetésként, és kiadja azt. Ha a beszedett lakbér több, mint az ingatlan üzemeltetési költségei, a jövedelme a "B" negyedbõl származik! Ugyanez igaz azokra is, akik bankbetéteik, illetve kötvényeik kamataiból vagy részvényeik osztalékaiból szerzik jövedelmüket. Természetesen, hogy valaki milyen mértékben tartozik a "B" negyedhez, az attól függ, mennyi jövedelme származik a "B" negyedbõl anélkül, hogy dolgozna.
Befektetés-e a magánnyugdíjpénztári számla?
A magánnyugdíjpénztári számla befektetési forma, és fenntartása bölcs dolog. Reményeink szerint a legtöbben befektetõkké válunk, miután megszûnünk aktív keresõk lenni. E könyv értelmében azonban a "B" negyed olyan személyek számára van fenntartva, akik még dolgozó éveik alatt szerzik jövedelmüket befektetésekbõl. A valóságban a legtöbb ember nem befektetésként használja magánnyugdíj-számláját. A legtöbben pénzt gyûjtenek a számlán abban a reményben, hogy amikor majd nyugdíjba mennek, több pénzt vehetnek ki belõle, mint amennyit befizettek.
Különbség van aközött, hogy valaki pénzt tesz félre a magánnyugdíj-számláján, avagy aktívan arra használja a pénzét, hogy több jövedelmet szerezzen általa.
Befektetõk-e a brókerek?
Sok befektetési tanácsadó a meghatározás értelmében nem a "B" negyedbõl szerzi a jövedelmét.
Ilyenek a tõzsdei brókerek, az ingatlan ügynökök, a pénzügyi tanácsadók, a bankárok és a könyvelõk; õk elsõsorban az "A", illetve az "E" negyedhez tartoznak. Más szavakkal: jövedelmüket a szakmájuk gyakorlásával szerzik, nem feltétlenül saját eszközeikkel.
Vannak tõzsdei kereskedõ barátaim is. Alacsony áron veszik meg a részvényeket, és abban bíznak, hogy sikerül õket magas áron eladniuk. Nekik a "kereskedés" a munkájuk. Helyzetük hasonló a kiskereskedõkéhez, akik nagykereskedelmi áron veszik meg az árut, melyet azután kiskereskedelmi áron értékesítenek. Fizikailag valamit dolgozniuk kell a pénzért. Ezért inkább az "E" negyedbe sorolhatók, minta"B"-be.
Befektetõk-e mindezek az emberek? A válasz: igen, de fontos szem elõtt tartani a különbséget, hogy valaki a jutalékból keres pénzt, vagy tanácsokat ad el órabérben, esetleg havi fizetésért, vagy olcsón próbál venni és drágán eladni, illetve észreveszi és megteremti a jó befektetéseket.
Íme egy módszer, melynek segítségével megtudhatjuk, hogy jók-e a tanácsadóink: Kérdezzük meg, jövedelmük hány százalékát teszik ki a jutalékok vagy a tanácsadásért kapott díjak, illetve mennyit passzív, befektetéseikbõl vagy egyéb vállalkozásokból származó bevételek.
Számos könyvvizsgáló barátom van, akik a kötelezõ szakmai titoktartás figyelembevételével elmondták, hogy a hivatásos befektetési tanácsadók közül sokan alig rendelkeznek befektetésekbõl származó jövedelemmel. Másként szólva "vizet prédikálnak és bort isznak".
A "B" negyedbõl származó jövedelem elõnyei
A jövedelmüket a "B" negyedbõl szerzõ emberek elsõdleges megkülönböztetõ jegye tehát az, hogy a pénzük által jutnak pénzhez. Ha jól csinálják, a pénzük több száz éven át dolgozik nekik és a családjuknak.
Ha tudjuk, hogyan keressünk pénzt a pénzzel, és nem kell naponta korán kelnünk, hogy munkába menjünk, annak nyilvánvaló elõnyei vannak. Mindezeken kívül azonban olyan adócsökkentõ lehetõségek is rendelkezésünkre állnak, melyek a bérbõl és fizetésbõl élõknek nem.
Az egyik ok, amiért a gazdagok egyre gazdagabbak, az, hogy idõnként milliókat keresnek, és törvényesen nem kell érte adót fizetniük. Ez úgy lehetséges, hogy az "eszközrovatba" írják a pénzt, a "forrásrovatba"; vagy befektetõként szerzik a pénzt, nem a munkájukért kapják.
A bérbõl és fizetésbõl élõ embereknek nemcsak több adót kell fizetniük, de ráadásul az adót levonják a bérükbõl, így azt soha sem kapják meg mint jövedelmet.
Miért nincs több befektetõ?
A "B" negyed arra való, hogy kevesebbet dolgozzunk, többet keressünk és kevesebb adót fizessünk. Akkor hát miért nincsenek többen a befektetõk? Ugyanazért, amiért oly sokan nem indítanak saját vállalkozást. Az indok egyetlen szóban összefoglalható: "kockázat".
Sok ember nem szereti kiadni a kezébõl a nehezen szerzett pénzt, melyet esetleg sosem lát újra. Sokan annyira félnek a veszteségtõl, hogy inkább nem fektetnek be, nem kockáztatják a pénzüket a legkisebb mértékben sem... bármennyit nyerhetnének is rajta.
Egy hollywoody híresség egyszer azt mondta: "Nem az aggaszt, hogy mennyit nyerek a befektetésen, hanem az, hogy visszanyerem-e egyáltalán a befektetett összeget."
A veszteségtõl való félelem négy nagy kategóriába osztja a befektetõket:
1. A kockázat ellenzõi, akik kizárólag a biztonságra törekszenek, és bankban tartják a pénzüket.
2. Olyan emberek, akik a befektetést másra bízzák, befektetési tanácsadóra vagy befektetési alapkezelõre.
3. Szerencsejátékosok.
4. Befektetõk.
A szerencsejátékos és a befektetõ között a következõ a különbség: A szerencsejátékos számára a befektetések eredménye pusztán a szerencsén múlik, a befektetõ számára az ügyességen. Azok az emberek, akik másra bízzák a pénzük befektetését, általában nem akarják megtanulni, hogyan kell befektetni. Számukra csak az a lényeg, hogy megtalálják a megfelelõ pénzügyi tanácsadót.
Egy késõbbi fejezetben a befektetõket hét szintre osztom, hogy jobban megvilágítsam ezt a témát.
A kockázat gyakorlatilag kiküszöbölhetõ
A befektetésekkel kapcsolatban az a szerencse, hogy a kockázat minimálisra csökkenthetõ, vagy akár teljesen ki is küszöbölhetõ. Így is nyerhetünk sok pénzt, ha ismerjük a játékszabályokat.
Az igazi befektetõ így beszél: "Milyen hamar nyerhetem vissza a pénzemet, és mennyi jövedelemre számíthatok életem hátralevõ éveiben, miután megtérült a kezdetben befektetett összeg?"
Az igazi befektetõ kíváncsi rá, mennyi idõ alatt kapja vissza a pénzét. Akik magánnyugdíj-számlákra fizetik be a pénzüket, évekig kénytelenek várni, hogy megtudják, visszakapják-e valaha a befizetett összeget. Ez különbözteti meg alapvetõen az igazi befektetõt azoktól, akik a nyugdíjukra takarékoskodnak.
A legtöbb embert a pénze elvesztésétõl való félelem indítja a biztonságkeresésre. A "B" negyed azonban nem olyan rettenetesen kockázatos, mint azt sokan hiszik. Ugyanolyan, mint bármelyik másik negyed. A sikerhez rendelkezni kell a megfelelõ készségekkel és jellemzõ gondolkodásmóddal. Ezeket pedig el lehet sajátítani, ha vesszük a fáradságot, és idõt szánunk rá.
Új korszak hajnalán
1989-ben leomlott a berlini fal. Ez a világtörténelem egyik legjelentõsebb eseménye volt. Véleményem szerint nem csupán a kommunizmus bukását fémjelezte, hanem az ipari korszak végét és az információ korának kezdetét.
Mi a különbség az ipari korszak és az információ korának nyugdíjtervei között?
Kolumbusz 1492-es amerikai partra szállása nagyjából egybeesik az ipari korszak kezdetével. A berlini fal ledöntése 1989-ben jelzi ugyanezen korszak végét. Úgy tûnik, a modernkori történelemben 500 évenként nagy, kataklizmaszerû változások történnek. Jelenleg egy ilyen idõszakot élünk.
A változás már több százmillió ember anyagi biztonságát fenyegeti, akik közül sokan még nem ismerték fel a változás anyagi vonzatait, sokan pedig nem tudnak velük mit kezdeni, mert nincsen elég pénzük. A változást az ipari kor és az információ korának nyugdíjtervei közötti különbség mutatja.
Gyerekkoromban gazdag apám arra bíztatott, vállaljak kockázatot a pénzemmel és tanuljam meg a befektetés szabályait, valamint a kockázat kezelését. Tanult apám erre azt mondta: "Minek tanuljam meg, hogyan kell befektetni?! Állami nyugdíjalapom van, a tanárok szakszervezete és a társadalombiztosítás gondoskodik rólam, így csak kockáztatnám a pénzemet?"
Tanult apám hitt az ipari kor nyugdíj tervében, a kormányzati tisztviselõk nyugdíjában és a társadalombiztosításban. Örömmel fogadta, amikor beléptem a tengerészgyalogsághoz. Ahelyett, hogy azon aggódott volna, nem esem-e el Vietnamban, egyszerûen annyit mondott: "Tarts csak ki húsz évig, és akkor életre szóló nyugdijat és ingyenes orvosi ellátást kapsz majd."
Bár ezek a nyugdíjtervek még mindig használatban vannak, hivatalosan már semmit sem érnek. Az elgondolás, miszerint egy cég anyagi felelõsséget vállal alkalmazottjai nyugdíjáért, majd pedig az állam nyugdíjtervek alapján kifizeti az állampolgár öregkori megélhetéséhez szükséges pénzt, mára idejét múlta.
Befektetõkké kell válnunk
A meghatározott javadalmazáson alapuló nyugdíjtervektõl, melyeket én az ipari kor nyugdíjtervének hívok, a meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíj tervek, azaz az információ korának nyugdíjtervei felé vezet az út. Az eredmény pedig az, hogy mára mindenki egyénileg felelõs saját anyagi biztonságáért. Kevesen vették észre ezt a változást.
Az ipari kor nyugdíjterve
Az ipari korban a meghatározott javadalmazáson alapuló nyugdíjterv azt jelentette, hogy a vállalat az ott dolgozó alkalmazottaknak egy meghatározott összeget fizetett (általában havonta), amíg azok éltek. Ettõl az emberek biztonságban érezték magukat, mert a terv állandó jövedelmet biztosított számukra.
Az információ korának nyugdíjterve
Valaki megváltoztatta a feltételeket, és a cégek egyszeriben nem vállalták többé, hogy anyagi biztonságot szavatolnak dolgozóiknak öreg korukra. Ehelyett érvénybe léptek a meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervek. A "meghatározott hozzájárulás" azt jelenti, hogy a dolgozó csak annyi pénzt kap, amennyivel õ és a cég az illetõ keresõ évei alatt hozzájárultak a majdani nyugdíjhoz. Ha sem a dolgozó, sem a cég nem fizetett be semmit, az illetõ nem kap semmit.
Jó hír, hogy az információ korában az emberek várható élettartama nõ. Rossz hír viszont, hogy ezáltal esetleg túléljük a nyugdíjunkat.
Kockázatos nyugdíjtervek
Ami még ennél is rosszabb, az alkalmazott és munkáltatója által befizetett összeg nem jelent többé garanciát, amikor az alkalmazott ki akarja venni. Ennek oka, hogy az Amerikában jelenleg érvényben lévõ nyugdíjtervek a piaci erõktõl függenek. Más szóval lehet, hogy az embernek egy millió dollárja van a nyugdíj számláján, de ha tõzsde összeomlik — és ez minden piacon elõfordul idõnként —, egy millió dollár már csak a felét éri, vagy annyit sem. A garancia és az életre szóló jövedelem volt, nincs. Vajon hányan vannak tisztában ezeknek a terveknek a mûködésével azok közül, akik rendelkeznek velük?
Ez azt jelenti, hogy a 65 évesen nyugdíjba vonulóknak, akik még határozott hozzájáruláson alapuló nyugdíjukból élnek, mondjuk, éves korukra elfogy a pénzük, Mihez kezdenek akkor? Elõvehetik, leporolhatják a szakmai önéletrajzukat.
És mi a helyzet az állami meghatározott javadalmazáson alapuló nyugdíjakkal? Nos, az Egyesült Államok társadalombiztosítási rend szere várhatóan 2032-re, az egészségbiztosítási rendszere pedig 2005-re csõdbe megy — éppen addigra, mire a népességszaporulat akkorára nõ, hogy szükség lenne rá. Mi lesz, amikor a népességrobbanás hatására 77 milliósra duzzadt tömeg vissza akarja majd kapni a befizetett pénzét... de az már nem lesz meg?
1998-ban igen kedvezõ fogadtatásra talált Clinton
A szövetségi kormányzat évtizedeken át "kölcsönvette" a nyugdíjra fenntartott pénzeket kiadásai fedezésére.
Számos politikus azt hiszi, hogy a társadalombiztosítás elkölthetõ bevétel, nem pedig eszköz, amelyet meg kell tartani.
Túl sokan bíznak az államban
Én egyre-másra írom a könyveimet és fejlesztem ki a termékeimet, közéjük tartozik a CASHFLOW címû oktató társasjáték is, mert az ipari kor vége felé járunk, és az információ korának hajnalán vagyunk.
Magánemberként aggaszt, hogy sem az én nemzedékem, sem az utánam következõk nincsenek megfelelõképpen felkészítve rá, hogy felmérjék és feldolgozzák az ipari kor és az információ korának különbségeit. Az egyik ilyen különbség a nyugdíjas éveinkre való anyagi felkészülés. Az az elgondolás, hogy Járjunk iskolába és szerezzünk magunknak biztos munkahelyet, az 1930 elõtt születettek számára még mûködött. Ma ugyanúgy mindenkinek iskolába kell járnia, hogy jó álláshoz jusson, de ismernie kell a befektetések fortélyait is, ezt pedig az iskolában nem tanítják.
Az ipari kor maradványa, hogy sok ember az állam gondoskodásában bízik. Ma egyre nagyobb problémákkal kell szembenéznünk, ha az államra igyekszünk hárítani egyéni anyagi felelõsségünket.
A becslések szerint 2020-ra 275 millió amerikai lesz, és közülük 100 millióan valamiféle állami támogatásban reménykednek. Ide tartoznak a kormányzati alkalmazottak, a hadsereg veteránjai, a postai dolgozók, az iskolákban tanító pedagógusok és egyéb állami tisztviselõk, valamint mindazok a nyugdíjasok, akik társadalombiztosítási és egészségügyi ellátási támogatást várnak. Elvárásuk jogszerû, hiszen valamilyen módon mindannyian befektettek ebbe az ígéretbe. Sajnos azonban túl sok ígéret hangzott el az évek hosszú során át, a számla meg közben lemerült.
Nem hiszem, hogy ezek a pénzügyi ígéretek betarthatók. Ha a kormány a jelenleginél magasabb adókat kezdene szedni erre a célra, aki teheti, olyan országokba menekülne, ahol kevesebbet kell adóznia. Az információ korában az "offshore" kifejezés már nem adóparadicsomoknak minõsülõ országokat fog jelenteni, hanem "virtuális ûrt".
Nagy változás küszöbén állunk
Idézzük fel John F. Kennedy figyelmeztetését: "Nagy változás küszöbén állunk."
Nos, a változás elérkezett.
Erre hívta fel a figyelmet Boby Dylan, a népességrobbanás nemzedékének nagy prófétája is Változnak az idõk címû dalával: "Kezdjünk el úszni, vagy elmerülünk, mint egy kõ."
Hogyan fektet be, aki nem befektetõ?
A meghatározott javadalmazáson alapuló nyugdíjtervrõl a meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervre való áttérés emberek millióit kényszeríti rá világszerte, hogy befektetõkké váljanak, noha vajmi kevés idevágó képzésben részesültek. Sokan, akik eddig egész életükben kerülték az anyagi kockázatot, most kénytelenek vállalni azt — anyagi kockázattal kell szembenézniük, ami a jövõjüket, öregkorukat, keresõ éveik végét illeti. A legtöbben csak akkor jönnek rá, hogy bölcs befektetõk avagy könnyelmû szerencsejátékosok voltak, amikor elérkezik a nyugdíjba vonulás ideje.
Manapság a tõzsdére tevõdött a fõhangsúly. Ez sok mindennek köszönhetõ, egyik oka, hogy olyan emberek próbálkoznak befektetésekkel, akik nem befektetõk, és nem részesültek ilyen irányú képzésben. Az õ pénzügyi útvonaluk a következõképpen alakul:
Ezeknek az embereknek a döntõ többsége "A" vagy "E", vagyis olyan személy, aki természeténél fogva biztonságra törekszik. Ezért keresnek maguknak biztos állást, vagy indítanak maguk irányította kisvállalkozást. A meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjterveknek köszönhetõen vándorolnak át a "B" negyedbe, azt remélve, hogy nyugdíjas éveikre ott "biztonságra" lelnek. A "B" negyedre azonban sajnálatos módon nem jellemzõ a biztonság. A "B" negyed a kockázat negyede.
Mivel a biztonság reményében oly sok ember kerül át a CASHFLOW-négyszög bal felérõl a jobb felére, a tõzsde kiszolgálja õket. Ezért váltak népszerûvé a következõ szavak:
1. "Diverzifikáció". A biztonságra vágyó emberek gyakran használják a "diverzifikáció" kifejezést. Hogy miért? Mert a diverzifikáció a "veszteség elkerülésén" alapuló befektetési stratégia. Nem a nyerés a cél. A sikeres vagy gazdag befektetõk nem diverzifikálnak. Õk összpontosítanak.
Warren Buffett, talán a világ legnagyszerûbb befektetõje, a következõket mondja a diverzifikációról: "Az általunk választott stratégia eleve ellentmond a diverzifikáció dogmájának. Ezért számos szakértõ szerint ez a stratégia mindenképpen kockázatosabb a hagyományosabb befektetõk által alkalmazott stratégiáknál. Mi ezzel nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a portfolió koncentrálásának politikája igenis csökkentheti a kockázatot, ha — és ennek teljesülnie kell — a befektetõ intenzívebben foglalkozik gondolatban a befektetéssel, és a befektetés gazdasági tulajdonságai alapján fokozottan bízik annak biztonságosságában, mielõtt megvásárolná."
Más szavakkal: Warren Buffet azt állítja, a portfolió koncentrálása, vagyis egy-két befektetésre összpontosítása jobb stratégia, mint a diverzifikáció. Szerinte a koncentrálás több agymunkát, intenzívebb gondolkodást és cselekvést igényel, mint a diverzifikáció. Cikkében a továbbiakban arról szól, hogy az átlagbefektetõ kerüli a bizonytalanságot, mert úgy véli, a bizonytalanság kockázatot rejt. Warren Buffet ezzel szemben azt állítja: "Az igazi befektetõ kifejezetten örül a bizonytalanságnak."
A feleségem és én nem diverzifikáltunk, amikor igyekeztünk megszabadulni anyagi gondjainktól és elérni az anyagi függetlenséget. Mi koncentráltuk a befektetéseinket.
2. "Blue chip" vagy elsõrangú részvények. A biztonságra törekvõ befektetõk általában "blue chip" cégek részvényeit vásárolják. Miért? Mert szerintük azok biztonságosabbak. Lehet, hogy a cégekre ez igaz, de a részvénypiacra nem.
3. "Befektetési alapok". A befektetésrõl keveset tudó emberek nagyobb biztonságban érzik magukat, ha befektetési alapkeze lõre bízzák a pénzüket abban a reményben, hogy az jobban ke zeli, mint õk tennék. Ez bölcs stratégia azok részérõl, akik nem akarnak hivatásos befektetõkké válni. A probléma csupán hogy bármily okos is a döntés, a befektetési alapok ettõl még nem kevésbé kockázatosak. Ha ugyanis bekövetkezik egy tõzsdei összeomlás, meglátjuk majd, hogyan fest az a jelenség amit én "a befektetési alapok beolvasztásának" nevezek; egy olyan pénzügyi katasztrófa, mely az 1610-es "Tulipomániai összeomláshoz, az 1720-as "Déltengeri buborék" kipukkantatásához és az 1990-es "Bóvlikötvény" bombához hasonlíthat. Manapság a piac tele van olyan emberekkel, akik természetüknél fogva biztonságra törekszenek, a gazdasági változások mégis kényszerítik õket, hogy átlépjenek a CASHFLOW-négyszög bal felérõl a jobb felére, ahol a biztonságról alkotott fogalmaik nem igazán léteznek. Ez aggaszt engem. Sokan abban a hiszemben élnek, hogy nyugdíjtervük biztonságos, pedig a valóságban nem az. Egy tõzsdekrach vagy jelentõs gazdasági válság egyszerûen elsöpörheti. Az õ nyugdíjtervük már korántsem olyan biztonságos, mint szüleiké volt egykor.
Nagy gazdasági földrengések várhatók
A nagy gazdasági földrengés már nem várathat magára sokáig. Ilyen felbolydulások már máskor is jelezték egy-egy korszak lehanyatlását és egy új kezdetét. Minden korszak végén akadtak olyanok, akik felemelkedtek, míg mások a múlt eszményeibe kapaszkodtak. Tartok tõle, hogy azok, akik még ma is egy-egy nagyvállalattól vagy az államtól várják anyagi biztonságukat, csalódni fognak az elkövetkezendõ években. Ezek az elképzelések ugyanis az ipari kor és nem az információ korának eszményei.
Senkinek sincs a birtokában jövõbelátó kristálygömb. Rendszeresen figyelem a befektetési híradásokat. Mindegyikben különféle dolgokat jövendölnek. Az egyikben azt állítják, a közeljövõ rózsásan fest. A másik szerint küszöbön áll a piaci összeomlás és egy hatalmas gazdasági válság. Hogy tárgyilagos tudjak maradni, mindkettõt meghallgatom, mert mindkettõben vannak megfontolásra érdemes mondatok. Nem holmi jós szerepében akarok tetszelegni. Inkább azt a stratégiát követem, hogy folyamatosan képzem magam mind a "C", mind a "B" negyed igényeinek megfelelõen, és igyekszem felkészülni mindenre. Aki jól felkészül, azt nem érheti baj, akármerre halad a gazdaság, és akármikor jön a váltás.
A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaki 75 évig él, feltehetõen át fog élni egy jelentõs gazdasági válságot és két jelentõsebb recessziót. Nos, a szüleim már átélték a nekik elrendelt válságot, de a népességrobbanás nemzedéke eddig még nem élte át a magáét. Mintegy 60 éve volt az utolsó válság.
Manapság mindannyiunknak többre kell gondolnia, mint pusztán a munkahelyi biztonságra. Úgy vélem, hosszú távú anyagi biztonságunkról is gondoskodnunk kell. Nem háríthatjuk át ezt a feladatot egy cégre vagy az államra. Az idõk akkor változtak meg hivatalosan, amikor a vállalatok kijelentették, hogy a továbbiakban nem vállalnak felelõsséget alkalmazottaik nyugdíjas éveiért. Azzal, hogy átálltak a meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervre, egyértelmûen a tudomásunkra hozták, hogy mindannyiunknak magunknak kell befektetnünk a nyugdíjunkba. Ma mindnyájunknak bölcsebb befektetõkké kell válnunk, folyton éberen követve a pénzpiacok fel-le hullámzását. Én azt ajánlom, tanuljunk meg inkább befektetni, mintsem hogy másra bízzuk a pénzünket, hogy fektesse be helyettünk. Ha ugyanis egyszerûen egy befektetési alapba rakjuk a pénzünket vagy befektetési tanácsadó kezébe adjuk, 65 éves korunkig kell várnunk, mire megtudjuk, vajon jó munkát végzett-e az illetõ. Ha rosszul csinálta a dolgát, lehet, hogy egész hátralevõ életünkben dolgoznunk kell. Emberek milliói fognak erre a sorsra jutni, mert addigra már túl késõ lesz befektetésekbe kezdeni, vagy egyáltalán megtanulni, hogyan kell azt csinálni.
Tanuljuk meg kezelni a kockázatot!
Lehetséges befektetni magas hozammal ugyanakkor alacsony; kockázattal. Mindössze meg kell tanulnunk, hogyan. Nem nehéz dolog. Igazság szerint olyasmi, mint biciklizni tanulni. Az elején esetleg elesünk, de egy idõ után már nyeregben maradunk, és a befektetés ugyanúgy természetessé válik, mint a biciklizés.
A CASHFLOW-négyszög bal térfelével az a baj, hogy a legtöbben a kockázat elkerülése végett tartózkodnak ott. Azt ajánlom, ne kerüljük a kockázatot, inkább tanuljuk meg kezelni.
Vállaljunk kockázatot!
Azok az emberek változtatják meg a világot, akik kockázatot vállalnak. Kevesen gazdagodnak meg kockázatvállalás nélkül. Sajnos sokan az államtól várják, hogy megszüntesse az élet kockázatait. Az információ korának kezdete egyben a nagy kormányzatok végét is jelenti. A nagy kormányzati testületek túl drágák. Azok a néptömegek pedig, akik az életre szóló jogokra és nyugdíjakra támaszkodnak, világszerte le fognak maradni. Az információ kora azt jelenti, mindnyájunknak önellátóbbakká kell válnunk, és fel kell nõnünk.
A "tanulj sokat és keress biztos állást" elgondolás az ipari kor szülötte. Ma már más korban élünk. Változnak az idõk. A baj csak, hogy sok ember gondolkodása a régiben maradt. Õk még mindig azt hiszik, jogosultak valamire. Sokan ma is úgy vélik, a "B" negyed nem az õ világuk. Továbbra is abba az illúzióba ringatják magukat, hogy az állam, egy nagyvállalat, a szakszervezet, a befektetési alapuk vagy a családjuk gondoskodik majd róluk öreg napjaikban. A saját érdekükben remélem, hogy igazuk lesz. Akik így gondolkodnak ne olvassák tovább ezt a könyvet!
Én azokhoz szólok, akik felismerték, hogy befektetõkké kell válniuk: nekik írtam A CASHFLOW-négyszög címû könyvet. Segítséget szeretnék vele nyújtani mindazoknak, akik át akarnak lépni a négyszög bal felébõl a jobb felébe, de nem tudják, hogyan kezdjék. Mindenkinek sikerülhet, ha megvannak a megfelelõ készségei és eléggé elszánt.
Ha ön már eljutott az anyagi függetlenséghez, gratulálok. Kérem, ossza meg másokkal is, milyen úton haladt, és vezesse azokat, akik hagyják magukat. Vezesse õket, de engedje, hogy a maguk útját járják, mert az anyagi függetlenséghez sokféle úton el lehet jutni.
Bármelyiket is választja, kérem, ne feledkezzen meg róla: az anyagi függetlenség lehet, hogy nem kerül pénzbe, de nem adják olcsón. A szabadságnak ára van... de szerintem megéri. A nagy titok a következõ; sem pénz, sem iskolában elsajátítható képzettség nem kell hozzá. Még csak nem is feltétlenül kockázatos. A függetlenség árát inkább álmokban, vágyakban és az utunk során elõforduló kudarcok leküzdésében mérik. Hajlandó ön megfizetni ezt az árat? Egyik apám megfizette; a másik nem. Õ másféle árat fizetett.
3. fejezet
Miért választják az emberek inkább a biztonságot, mint a függetlenséget?
Mindkét apám azt javasolta, járjak fõiskolára és szerezzek diplomát; Miután megszereztem, már más-más tanácsot adtak.
Tanult apám folyton azt hajtogatta: "Járj iskolába, szerezz jó jegyeket, és azután keress magadnak jó és biztos állást!"
Õ olyan életutat javasolt, mely a négyszög bal felét veszi célba.
Iskolázatlan, de gazdag apám tanácsolta, a négyszög jobb felét célozzam meg: "Járj iskolába, szerezz jó jegyeket, azután kezdj saját vállalkozásba!"
Tanácsuk azért volt különbözõ, mert egyik apám számára a munkahelyi biztonság volt a fontos, a másik számára az anyagi függetlenség.
Miért vágynak az emberek biztos állásra?
Az elsõdleges ok, amiért oly sok ember biztos állásra vágyik, hogy ezt tanították nekik otthon és az iskolában.
Emberek milliói követik a tanácsot. Sokunknak már egészen kicsi korunkban a fejébe verték, hogy elsõsorban a munkahelyi biztonságra gondoljunk, ne az anyagi biztonságra és az anyagi függetlenségre. Mivel pedig a legtöbben igen csekély vagy semmilyen pénzügyi képzést nem kapnak sem otthon, sem az iskolában, természetes, hogy sokan foggal-körömmel ragaszkodnak a biztos állás ideáljához, ahelyett, hogy a függetlenség felé igyekeznének.
Ha szemügyre vesszük a CASHFLOW-négyszöget, észrevehetjük, hogy a bal felét a biztonság motiválja, a jobb felét a függetlenség.
Egyszerûen azért dolgozik az emberek 90 százaléka a bal térfélen, mert ezt tanulta az iskolában. Miután ezek az emberek végeznek, csakhamar nyakig ülnek az adósságban. Annyi az adósságuk, hogy még inkább ragaszkodniuk kell az állásukhoz vagy a munkahelyük biztonságához, mert különben nem tudják kifizetni a számláikat.
Gyakran találkozom olyan fiatalokkal, akik az egyetemi diplomájuk mellé mindjárt megkapják a tandíj hitelrõl szóló számlát is. Sokan panaszkodnak, mennyire nyomasztó ráébredniük, hogy 50 000 — 150 000 dollárral tartoznak oktatásuk költségeiért. Ha a szülõk fizették az iskoláztatást, akkor õket terheli ez az összeg.
Nemrégiben olvastam, hogy a legtöbb amerikai manapság már iskolai évei alatt hitelkártyát kap, és aztán egész életén át adósságokkal küzd. Ennek az az oka, hogy az ipari kor népszerû forgatókönyve szerint élnek.
A forgatókönyv követése
Ha megfigyeljük az átlag tanult emberek pénzügyi forgatókönyvét, az többnyire a következõképpen fest:
A gyerek iskolába jár, diplomát szerez, állást keres, majd hamarosan lesz némi elkölthetõ pénze. A fiatal felnõtt immár megengedheti magának, hogy lakást béreljen, tévékészüléket, új ruhákat, bútorokat, és persze autót vásároljon. Ezt követõen elkezdenek özönleni a számlák. Egy napon a fiatal találkozik valakivel, aki megbabonázza. Pattognak a szikrák, szerelembe esnek és összeházasodnak. Ettõl kezdve egy darabig minden minden
Az élet csodálatos, és a pár nagyszabású partit rendez, meghívják összes barátjukat, hogy megmutassák nekik új otthonukat, új autójikat, új bútoraikat és új játékszereiket. Ekkor már életre szóló adósságaik vannak. Nemsokára megszületik az elsõ gyerek.
Az átlag tanult, szorgos házaspár leadja a gyereket az óvodába majd lohol dolgozni. A munkahelyi biztonság csapdájába estek egyszerûen azért, mert általában kevesebb mint három hónap választja el õket az anyagi csõdtõl. Az ilyen emberektõl gyakran hallani: "Nem engedhetem meg magamnak, hogy felmondjak. Különben hogyan fizetném ki a számláimat?" Másik kedvelt mondásuk a Hófehérke és a hét törpe címû film dalának módosított változata: "Hejhó, hejhó, vár engem a meló." Lévén, hogy törlesztendõ adósságaik vannak.
Vagy idézhetném a tennessee-i Ernie Ford dalát az 50-es évekbõl:
"16 tonnát raksz, és mennyi a bér? Egy nappal vénebb vagy a hiteledért. Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek, A lelkem a vállalatot illeti meg."
A sikercsapda
Többek között azért tanultam oly sokat gazdag apámtól, mert neki volt ideje rá, hogy tanítson. Minél sikeresebb lett, annál több szabadideje és pénze volt. Ha az üzlet jobban ment, attól még nem kellett többet dolgoznia. Egyszerûen megbízta az igazgatóját, hogy bõvítse a rendszert, és vegyen fel több embert. Ha a befektetések jól mûködtek, újra befektette a pénzt, és még többet csinált belõle. Sikerességének köszönhetõen több lett a szabadideje. Órákon át magyarázta a fiának és nekem, hogyan üzemelteti a vállalkozását és a befektetéseit. Többet tanultam tõle, mint az iskolában. Ilyen az, ha az ember a négyszög jobb felén dolgozik keményen, a "C" és a "B" negyedben. Tanult apám szintén keményen dolgozott, de õ a négyszög bal felén. Egyre többet robotolt, egyre magasabb beosztásba került, és nagyobb felelõsség hárult rá, ám ezzel együtt fogyott az ideje, amit a gyerekeinek szentelhetett. Reggel 7-kor indult munkába, és gyakran nem láttuk õt egész nap, mert nem ért haza, mire lefeküdtünk. Ilyen az, ha az ember a négyszög bal felén lesz sikeres, és ott dolgozik keményen. A siker egyre kevesebb szabadidõt hagy... bár esetleg több pénzt hoz.
A pénzügyi csapda
Ahhoz, hogy a négyszög jobb felén sikert érjünk el, értenünk kell a pénzhez, ezt nevezem én "pénzügyi intelligenciának". Gazdag apám a következõképpen határozta meg mibenlétét: "A pénzügyi intelligencia fokmérõje elsõsorban nem az, hogy mennyi pénzt keres az ember, hanem, hogy mennyit õriz meg, milyen keményen dolgozik neki az a pénz, és hogy hány generáción keresztül sikerül megtartani."
A jobb térfélen nem lehetünk sikeresek pénzügyi intelligencia nélkül. Akinek hiányzik a pénzügyi alapmûveltsége, többnyire nem él meg a négyszög jobb felén.
Gazdag apám mindig hangsúlyozta, hogy az otthonunk nem eszköz, hanem forrás. Be tudta bizonyítani, hogy igaza van, mert átadta nekünk a pénzügyi mûveltséget, így aztán értettünk a számok nyelvén. Volt rá ideje, hogy megtanítsa a fiát és engem, mert ügyesen tudta irányítani az embereket. A munkához szükséges készségeket otthon is hasznosította.
Tanult apám nem irányította az embereket sem a munkahelyén,) sem otthon, bár õ azt hitte, hogy azt teszi. Mint oktatásügyi kormánybiztos, a sokmilliós költségvetéssel és több ezer alkalmazottal rendelkezõ kormány tisztviselõje volt. Mégsem termelt pénzt. Az adó| fizetõk pénzét használta, és az volt a feladata, hogy mindet elkölti Ha ez nem sikerült, a kormány a következõ évben kevesebb pénzt bocsátott a rendelkezésére. így hát minden
Fiatal gyerekként, miután mindkét apámat alaposan megfigyeltem, elkezdtem magamban elraktározni a gondolatokat, hogy kiderítsem, milyen életet is szeretnék magamnak.
Tanult apám megszállott könyvmoly volt, ezért irodalmilag mûveltnek számított, pénzügyileg azonban egyáltalán nem. Mivel nem értett a számok nyelvén, el kellett fogadnia a bankára és a könyvelõje tanácsait, õk pedig mindketten azt állították, hogy a háza eszköz, és a legnagyobb befektetésének kell tekintenie.
E pénzügyi tanácsok következtében tanult apám nemcsak, hogy egyre többet dolgozott, de egyre mélyebbre is merült az adósságok tengerében. Ahányszor csak elõléptették szorgalmáért, fizetésemelést kapott, és minden
Mindig azt hitte, hogy a következõ elõléptetés és a következõ fizetésemelés majd megoldja a problémáját. De hiába keresett egyre több pénzt, mindig ugyanaz történt. Egyre mélyebbre süllyedt az adósságtengerben, és egyre több adót fizetett.
Egyre kimerültebb volt otthon is, a munkahelyén is, ugyanakkor egyre jobban függött az állása biztonságától. Minél inkább kötõdött érzelmileg az álláshoz s a számlák kifizetéséhez elengedhetetlen fizetéshez, annál erõteljesebben noszogatta gyermekeit, hogy szerezzenek maguknak "biztos állást".
Minél nagyobb bizonytalanságban érezte magát, annál inkább kereste a biztonságot.
A két legjelentõsebb kiadásunk
Apám nem láthatta meg a pénzügyi csapdát, melybe belesétált, ahogyan mind sikeresebb lett, hiszen nem értette a pénzügyi kimutatásokat. Ugyanebbe a pénzügyi csapdába esik bele rajta kívül több millió sikeres és szorgalmas ember.
Azért kínlódnak olyan sokan anyagilag, mert amint többet keresnek, azonnal megnõ két legjelentõsebb kiadásuk is:
1. Az adók.
2. A hitelkamatok.
Mindennek a tetejébe az állam gyakran adókedvezményt ajánl fel, hogy mélyebbre rángasson az adósságba. Nem gyanús ez egy kicsit?
Megismétlem gazdag apám definícióját a pénzügyi intelligenciáról: "Nem annyira az számít, mennyit keresünk, hanem az, mennyit õrzünk meg belõle, milyen keményen dolgozik nekünk a pénz, és hány generáción keresztül sikerül megtartani."
Szorgalmas, tanult apám élete végén nem tudta megtartani kevéske spórolt pénzét... az állam elvette örökösödési adó gyanánt.
A szabadság keresése
Tudom, hogy sokan keresik a szabadságot és a boldogságot. A baj csupán az, hogy a legtöbben nem tanulták meg, hogyan mûködjenek a négyszög "C", illetve "B" negyedében. A megfelelõképzettség hiánya és a munkahelyi biztonság szüleiktõl tanult túlértékelése miatt csupán a CASHFLOW-négyszög bal felén próbálkoznak az anyagi függetlenség megvalósításával. Sajnos azonban az anyagi biztonság és függetlenség ritkán található meg az "A", illetve "E" negyedekben. Az igazi biztonság és az igazi függetlenség a jobb térfélen lelhetõ fel.
A munkahelyek váltogatása a függetlenség érdekében
A CASHFLOW-négy szög nagyon jól felhasználható arra, hogy végigkövessük egy-egy ember életének mintáját. Sokan egész életükben a biztonságot és a függetlenséget hajszolják, végül mégis egyik állásból a másikba vándorolnak. Íme egy példa:
Van egy barátom még a gimnáziumi évekbõl. Nagyjából ötévente hallok felõle, és mindannyiszor nagyon izgatott, mert éppen megtalálta a tökéletes állást. Odavan a lelkesedéstõl, mert rálelt álmai netovábbjára. Imádja az új cégét. Izgalmas dolgokkal foglalkozik. Él-hal a munkájáért, fontos beosztásba került, nagyszerû a fizetése, csodálatosak a kollégák, fantasztikus juttatások vannak, és kívánni sem lehetne jobb elõmeneteli kilátásokat. Azután mintegy négy és fél év elteltével újra hallok az illetõrõl. Ekkor már elégedetlen. A cég eddigre már véleménye szerint korrupt és becstelen; semmibe veszik az alkalmazottakat; gyûlöli a fõnökét; kihagyták õt az elõléptetésbõl és keveset fizetnek. Eltelik újabb hat hónap, és õ megint boldog. Madarat lehet vele fogatni, mert megtalálta a tökéletes állást... újra.
Az életútja a farkát kergetõ kutyához hasonlítható. Valahogy így néz ki:
Az õ életmintája abból áll, hogy egyik állásból a másikba vándorol. Most még jól él, mert
értelmes, jó megjelenésû és könnyen teremt emberi kapcsolatokat. De az évek múlnak, és egyre inkább a fiatalokat veszik fel azokba az állásokba, melyeket korábban õ kapott meg. Mindössze néhány ezer dollárnyi megtakarított pénze van, semmit nem tett félre a nyugdíjára, a házra, mely sosem lesz a sajátja, a gyermekei támogatására, különös tekintettel az egyetemi képzésükre. Kisebbik gyereke, aki 8 éves, a volt feleségével él, az idõsebbik, aki 14 éves, vele.
Sokszor mondogatta nekem: "Miért aggódnék?! Fiatal vagyok még. Van idõm!"
Kíváncsi lennék rá, vajon még mindig ezt mondja-e.
Szerintem alaposan össze kellene szednie magát, és gyorsan átlépni a "C" vagy a "B" negyedbe. Új hozzáállásra és új tanulási folyamatra van szüksége. Hacsak nem olyan szerencsés, hogy megüti a lottó-fõnyereményt, vagy nem talál egy gazdag feleséget, leginkább a kemény munkával jegyezheti el magát egész életére.
Törõdjünk a magunk dolgával!
Hogyan lesznek "A"-kból "E"-k?
Gyakori, hogy valaki az "A" negyedbõl átlép az "E" negyedbe. A jelenlegi nagy leépítések idõszakában sok ember magától hagyja ott a munkahelyét, mielõtt rá is sor kerülne, és saját vállalkozásba kezd. A "mikrovállalkozások" virágkorát éljük. Rengetegen hozták meg a döntést, hogy "saját vállalkozást indítanak", "a maguk útját járják", "a maguk urai lesznek".
Az õ életpályájuk így néz ki:
Akik ezt a pályafutást választják, azokkal mélyen együttérzek. Szerintem az "E" negyedben érhetõk el a legnagyobb eredmények, ugyanakkor ez a legkockázatosabb negyed. Nagyon könnyû belebukni a vállalkozásba. A siker pedig esetleg rosszabb, mint a bukás. Ha ugyanis valaki sikeres "E", többet dolgozik minden
Az "E"-k azért dolgoznak többet másoknál, mert õk a tipikus esetei annak, amikor valaki "fõszakács és tányérmosó" egy személyben. Mindazt nekik kell elvégezniük, amit egy nagyobb cégben különféle igazgatók és beosztottak végeznek. A kezdõ "E" gyakran maga bonyolítja a telefonokat, fizeti a számlákat, intézi az értékesítést, próbálja reklámozni magát kevés költséggel, foglalkozik az ügyfelekkel, veszi fel az alkalmazottakat, majd bocsátja el õket, õ ugrik ha valamelyikük hiányzik, tárgyal az adóhivatallal, harcol az adó ellenõrökkel, és így tovább.
Mindig aggodalommal tölt el, amikor azt hallom, hogy valaki önálló vállalkozást indít. Sok szerencsét kívánok neki, de nagyon aggódom érte. Számos "E"-val találkoztam, aki egész életében félrerakott garasait vetette be, barátoktól és családtagoktól kért kölcsön, hogy elkezdhesse saját vállalkozását. Majd mintegy három éví kínlódás és megfeszített munka után az üzlet végre beindult, de ahelyett, hogy nyereséget hozott volna, adósságokat termelt.
Országos szinten 10 ilyen típusú vállalkozásból 9 öt éven belül tönkremegy. A maradékból megint minden
Szerintem az elsõ öt évben a legtöbben azért nem tudják fenntartani magukat, mert tapasztalatlanok és nincs elegendõ tõkéjük. Az egy szem túlélõt már nem a tõkehiány akadályozza a következõ öt évben, hanem az, hogy nem marad elég energiája. A hosszú ideig tartó megfeszített munka végül felemészti az erejét. Sok "E" egyszerûen kiég. Ez az oka annak, hogy olyan sok magasan képzett szakember állást változtat, vagy valami új dologba fog, esetleg meghal. Talán ezért alacsonyabb az orvosok és a jogászok várható élettartama, mint a legtöbbeké. Az õ várható élettartamuk 58 év, míg mindenki másé 70.
Akik életben maradnak, azok úgy tûnik, megszokják, hogy mindennap korán kelnek, elmennek dolgozni, és ez mindörökre így marad. Úgy látszik, csak ehhez értenek.
Egyik barátom szülei kiválóan példázzák mindezt. 45 éven át minden
A bölcs "E"-k áruba bocsátják az üzletüket, amikor a csúcsra jutnak, még mielõtt kifulladnának. Eladják valakinek, akinek van energiája és pénze. Szusszannak egyet, majd valami újba fognak. Mindvégig a maguk dolgával törõdnek, és szeretik, amit csinálnak, De tudják, mikor szálljanak ki.
A legrosszabb tanács, amit a gyerekeinknek adhatunk
Aki 1930 elõtt született, annál a "Járj iskolába, szerezz jó jegyeket és keress magadnak biztos állást!" tanács még bevált. Az 1930 után születettek számára azonban már nem használható.
Miért?
A válasz már elhangzott: 1. Adók. 2. Adósságok.
A jövedelmüket az "A" negyedbõl szerzõk számára gyakorlatilag nincs lehetõség adócsökkentésre. Ma Amerikában alkalmazottnak lenni annyit tesz, hogy az ember 50/50 százalékban osztozik az állammal. Vagyis az állam végeredményben az alkalmazott keresetének 50 százalékát vagy annál is többet elvesz, és ennek nagy részét az alkalmazott soha nem is kapja kézhez.
Ha tekintetbe vesszük, hogy az állam nagyobb adósságokba hajszol, amikor adókedvezményt kínál, beláthatjuk, hogy az anyagi függetlenséghez vezetõ út gyakorlatilag le van zárva az "A" negyedben tevékenykedõk számára ugyanúgy, ahogyan a legtöbb "E" negyedben tevékenykedõ számára is. Gyakran hallom, hogy könyvelõk azt tanácsolják a kezdõ "E"-knak, vásároljanak nagyobb házat, mert akkor nagyobb adókedvezményt kaphatnak. Ez a tanács értelmesnek! tûnhet a CASHFLOW-negyed bal felén dolgozók számára, de értelmetlen a jobb térfélen tartózkodók szemében.
Ki fizeti a legtöbb adót?
A gazdagok kevés jövedelemadót fizetnek. Hogy miért? Egyszerûen azért, mert nem alkalmazottként keresik a pénzüket. Az igazán gazdagok tudják, hogy a legjobb módszer az adók törvényes elkerülésére, ha a "C", illetve a "B" negyedbõl szerzik a jövedelmüket.
Aki az "A" negyedben keresi a pénzét, annak mindössze annyi lehetõsége van az adócsökkentésre, hogy nagyobb házat vásárol és nagyobb adósságokba veri magát. A CASHFLOW-négyszög jobb felérõl szemlélve a dolgot ez nem tûnik pénzügyileg intelligens megoldásnak. A jobb félen tevékenykedõk számára ez annyit jelent, mint ha azt mondanák: "Adj nekem 1 dollárt, és én visszaadok belõle centet."
Az adóztatás nem tisztességes
Sokszor hallok efféle kijelentéseket: "Amerikai állampolgárhoz nem méltó, hogy ne fizessen adót."
Azok az amerikaiak, akik ezt hangoztatják, bizonyára megfeledkeztek a történelmükrõl. Amerikát az adó elleni tiltakozásból teremtették. Elfelejtették talán a hírhedt 1773-as bostoni teadélutánt? Ez a lázadás vezetett a forradalomhoz, mely kiharcolta, hogy az amerikai gyarmatoknak ne kelljen fizetniük a megnyomorító angol adókat.
Ezt a felkelést követte a Shay-lázadás, a whiskey-lázadás, a krumpli-lázadás, a vámháborúk és sok más polgári engedetlenségi mozgalom szerte az Egyesült Államokban.
Két másik híres lázadás is példázza, milyen szenvedélyesen tiltakoztak az emberek az adók ellen, bár e kettõ nem Amerikában történt:
Tell Vilmos legendája az adóztatás elleni tiltakozás története. Tell tiltakozásul lõtte ki nyilát a fia fején elhelyezett almára. Annyira haragudott az adók miatt, hogy a fia életét is kockára tette tiltakozásképpen.
Azután ott van Lady Godiva története. Õ kéréssel fordult a kormányhoz, hogy csökkentsék az adóterheket. A kormány vezetõi azt válaszolták, rendben van, de akkor neki meztelenül kell végiglovagolnia a városon. Lady Godiva szavukon fogta õket.
Az adók szükségszerûek a modern társadalomban. A problémák abból adódnak, hogy az adóterhek túlságosan megnövekedtek, és rosszul vannak elosztva. Az elkövetkezendõ néhány évben sokan mennek nyugdíjba a második világháború utáni népességrobbanás nemzedékének tagjai közül. Õk az adófizetõ rétegbõl átcsúsznak a társadalombiztosítás élvezõivé. Ellátásukhoz több adó beszedésére lesz szükség. Amerika és más nagy nemzetek is hanyatlásnak indulnak majd pénzügyileg. A gazdagok viszont olyan országokba viszik a pénzüket, ahol szívesen fogadják, és nem büntetik õket érte.
Egy nagy hiba
Az idén interjút adtam egy újságírónak. Megkérdezte, mennyi jövedelmem volt az elõzõ évben. Azt feleltem:
— Körülbelül egymillió dollár.
— És mennyi adót fizetett? — kérdezte ezután.
— Semennyit — mondtam. — Ez a pénz tõkenyereség volt, íj módomban állt meghatározatlan idõre elhalasztani az adózást. Eladtam három ingatlant, és a befolyt összeget az adózási törvény 1031 paragrafusa értelmében másik ingatlan vásárlására fordítottam. Nem nyúltam a pénzhez. Csak befektettem egy sokkal nagyobb összegû ingatlanba.
Néhány nappal késõbb az újság a következõképpen hozta le az interjút.
"A gazdag ember 1 millió dollárt keresett, és saját bevallása szerint nem adózott utána."
Valami ilyesmit mondtam, de néhány szó kimaradt, s ezáltal eltorzult a lényeg. Nem tudom, szándékos volt-e az újságíró gúnya vagy egyszerûen nem értette meg, mit jelent az 1031-es paragrafus Akárhogyan is, az eset tökéletesen példázza a különbözõ negyedekhez tartozó emberek különbözõ felfogását. Amint már mondtam, nem minden
A legtöbben a bevételre összpontosítanak, nem a befektetésekre
Még ma is sokszor hallok ilyesmit: "Visszamegyek tanulni, hogy nagyobb fizetést kapjak." Vagy: "Keményen dolgozom, hogy elõléptessenek."
Ezek a szavak olyan ember szájából hangzanak el, aki a nyereségkimutatás bevételrovatára, avagy a CASHFLOW-négyszög "A" negyedére összpontosít. Olyan ember mond ilyet, aki az áhított emelt fizetése felét az államnak fizeti adóként.
A következõ fejezetben elmagyarázom, hogyan használják fel a négyszög jobb felén tevékenykedõ emberek az adókat eszközként, ahelyett hogy a források közé sorolnák õket, amint azt a négyszög bal felén lévõk legtöbbje teszi. Ennek semmi köze a hazafiatlansághoz; olyan ember cselekszik így, aki nem hagyja magát kiszipolyozni, és törvényes eszközökkel harcol, hogy megvédje a jogát, miszerint a lehetõ legtöbb pénzt megtartja magának. Azok az emberek, akik és azok az országok, ahol nem tiltakoznak az adók ellen, általában gyenge gazdasági helyzetben lévõ emberek, illetve országok.
Gazdagodjunk meg gyorsan!
A feleségem és én úgy váltunk gyorsan hajléktalanokból anyagilag független emberekké, hogy a "C" és a "B" negyedbõl szereztük a jövedelmünket. A jobb térfél negyedeiben hamar meg lehet gazdagodni, mert törvényesen kikerülhetõ az adófizetés. Mivel így több pénzt tudtunk megtartani, és munkára fogni a magunk javára, gyorsan eljutottunk az anyagi függetlenséghez.
Hogyan váljunk függetlenné?
Az adók és az adósságok a két fõ kerékkötõ, amiért az ember, többsége soha nem érzi magát anyagilag biztonságban és függetlennek. A biztonsághoz és függetlenséghez vezetõ út a CASHFLOW négyszög jobb felén át vezet. Túl kell lépnünk a munkahelyi biztonságon. Ideje megvilágítani a különbséget az anyagi biztonság és anyagi függetlenség között.
Mi a különbség
1. a MUNKAHELYI BIZTONSÁG,
2. az ANYAGI BIZTONSÁG és
3. az ANYAGI FÜGGETLENSÉG
között?
1. Ez a munkahelyi biztonság mintája
Akik ezt a mintát követik, többnyire jól végzik a munkájukat. Sokuk magas színtû iskolai képzést kapott, és sokéves szakmai gyakorlat áll mögötte. A probléma az, hogy keveset tudnak a "C" és a "B" negyedrõl, még akkor is, ha van nyugdíjtervük. Anyagi bizonytalanságban élnek, mert csak a munkahelyi vagy szakmai biztonság elérésére készültek fel.
Két láb jobb, mint egy
Az anyagi biztonság eléréséhez véleményem szerint hasznos, ha az "A" és "E" negyedben dolgozók kitanulják a "C" és "B" negyedekben szükséges ismereteket. Miután biztosan mozognak a négyszög mindkét negyedében, természetesen nagyobb biztonságban érzik majd magukat, még akkor is, ha kevés a pénzük.
A tudás hatalom. Nincs más dolguk, mint kivárni a megfelelõ lehetõséget, hogy felhasználhassák tudásukat, és máris övék lesz a pénz.
Ezért adott nekünk a teremtõ két lábat. Ha csupán egy lábunk lenne, állandóan inognánk, és bizonytalannak éreznénk magunkat. Ha megszerezzük két negyed ismereteit, egy bal és egy jobb oldaliét, nagyobb biztonságban lehetünk. Azok az emberek, akik értenek a szakmájukhoz és ismerik annak fortélyait, egy lábon állnak. Ahányszor csak feltámad a gazdasági szél, jobban meginognak, mint kétlábú társaik.
2. Az anyagi biztonság mintája
Így fest egy "A" anyagi biztonsága:
Ahelyett, hogy betennénk a pénzt egy nyugdíjszámlára és reménykednénk a legjobbakban, az ábrán felrajzolt hurok jelzése szerint nagyobb biztonsággal számíthatunk ismereteinkre, ha egyszerre mûködünk befektetõként és alkalmazottként. Az iskolában kitanulunk egy szakmát, de szerintem jól járunk, ha a befektetés mesterségét is kitanuljuk.
Az újságíró, akit annyira felzaklatott, hogy milliókkal gazdagítom az eszközeimet, és nem fizetek adót, nem kérdezte meg: "Hogyan szerezte azt a több milliót?"
Számomra pedig ez az igazi kérdés. Az adózást törvényes módszerekkel elkerülni könnyû volt. Megszerezni a milliókat viszont nem volt könnyû.
Ez pedig egy másik út az anyagi biztonsághoz:
Így néz ki az anyagi biztonság egy "E" szempontjából:
Ezt a mintát írja le Thomas Stanley The Millionair Next Door (A szomszéd milliomos) címû könyvében. Nagyszerû könyv. Az átlag amerikai milliomos kisvállalkozó, beosztóan él, és hosszú távra fektet be. A jobboldali minta az õ pénzügyi pályafutását ábrázolja.
Ezt az „E"-tól a „C"-hoz vezetõ utat választja sok vállalkozó, ezen az úton haladt Bill Gates is. Nem ez a legkönnyebb út, de szerintem az egyik legjobb.
A kettõ jobb, mint az egy
Tehát ha az ember két negyedben szerez jártasságot, különösen, ha egy bal és egy jobb oldaliban, azzal sokkal többre megy, mint ha csupán az egyik negyedhez ért. A 2. fejezetben megemlítettem, hogy az átlagos gazdag ember jövedelme 70 százalékát a négyszög jobb felén szerzi, és mindössze 30 százalékot a balon. Tapasztalatom szerint akármennyi pénzt keres is valaki, mindenképpen nagyobb biztonságban érzi magát, ha nemcsak a négyszög egyetlen negyedében tevékenykedik. Az anyagi biztonság azt jelenti, hogy szilárd alapot teremtünk a CASHFLOW-négyszög mindkét felén.
Milliomos tûzoltók
Két barátom kitûnõ példával szolgál a CASHFLOW-négyszög mindkét felén elérhetõ sikerre. Rendkívül stabil munkahelyi biztonságnak örvendhetnek rengeteg juttatással, de ezen kívül a négyszög jobb felén is nagy vagyonra tettek szert. Mindketten tûzoltók, és a városi kormányzat szolgálatában állnak. Jó és biztos fizetésük van, nagyszerû juttatásokat és nyugdíjtervet tudhatnak magukénak, s hetenként mindössze két napot dolgoznak. A hét másik három munkanapján profi befektetõkként mûködnek. A fennmaradó két napot arra használják, hogy kipihenjék magukat, és a családjukkal legyenek.
Az egyikük régi házakat vásárol, felújítja, majd bérbe adja õket. Jelenleg 45 háza van, melyek 10 000 dollár nettó jövedelmet biztosítanak neki az adósságok és az adók kifizetése valamint a fenntartási, a menedzsment- és a biztosítási költségek fedezése után. Tûzoltóként 3 500 dollárt keres, így a teljes havi jövedelme több mint 3 000 dollárra, az évi pedig mintegy 150 000 dollárra rúg, és folyamatosan növekszik. Még öt éve van hátra a nyugdíjig, és az a célja, hogy 56 éves korára évi 200 000 dolláros jövedelmet mondhasson a magáénak. Ez igazán nem rossz egy állami alkalmazottól, aki négy gyermek apja.
A másik barátom cégek mûködését elemzi, és hosszú távra vásárol részvényeket és opciókat. Portfoliója jelenleg több mint 3 millió dollár. Ha készpénzre váltaná, évi 10 százalékos kamatot véve alapul, 300 000 dollár lenne az éves jövedelme egész hátralevõ életében, feltéve, hogy kizárjuk a jelentõs piaci változásokat. Ez megint csak nem rossz egy állami alkalmazottól, aki két gyermek apja.
A húsz éven át gyakorolt befektetésekbõl mindkét barátom elegendõ passzív jövedelemre tett szert ahhoz, hogy 40 évesen nyugdíjba vonulhasson. Õk azonban szeretik a munkájukat, és tovább dolgoznak, így majd a teljes juttatást megkapják a helyi kormányzattól, amikor leteszik a lantot. Akkor aztán szabadok és függetlenek lesznek, és élvezhetik a négyszög mindkét felén elért sikerük gyümölcseit.
A pénz önmagában nem nyújt biztonságot
Számos olyan embert ismerek, akik több millió dollárt helyeztek el a nyugdíjpénztári számlájukon, mégsem érzik magukat biztonságban. Miért? Mert ez a pénz a munkájukból vagy a vállalkozásukból származik. Sokan úgy fektették be a pénzüket a nyugdíjszámlára, hogy közben esetleg fogalmuk sem volt a befektetés lényegérõl. Ha az a pénz odavész, õk pedig már nem dolgoznak, mihez kezdenek majd?
A nagy gazdasági változások idõszakában mindig nagy a pénz mozgása. Még ha nincs is sok pénzünk, akkor is fontos, hogy áldozzunk a képzésünkre. Mert ha elérkezik a változások ideje, felkészültnek kell lennünk. Ne érjen váratlanul, és ne töltsön el félelemmel! Mint mondtam, senki nem tudhatja elõre, mi fog történni, de jó, ha felkészülten fogadjuk, bármivel kelljen is szembenéznünk. Ez pedig azt jelenti, még ma el kell kezdenünk képezni magunkat.
3. Az anyagi függetlenség mintája
A következõkben bemutatom azt a mintát, melyet gazdag apám ajánlott. Ez az anyagi függetlenséghez vezetõ út mintája. Az igazi anyagi függetlenségé, mert a "C" negyedben mások dolgoznak az embernek, a "B" negyedben pedig a pénze dolgozik, így õ maga szabadon eldöntheti, akar-e dolgozni vagy sem. Az e két negyedben megszerzett jártasság tökéletes, fizikai értelemben vett anyagi függetlenséget hoz, megszabadít a munkától.
Az igazán gazdagok esetében a négyszög mintája a következõm képet mutatja. A "C" és "B" negyedek körül látható hurok jelzi a Microsoftos Bill Gates, a News Corp.-os Rupert Murdoch, A Berkshi Hathaway-es Warren Buffet és Ross Perot jövedelemszerzési mintáját.
Hadd hívjam fel azonban a figyelmet: a "C" negyed jelentõsen különbözik a "B" negyedtõl. Számos olyan sikeres "C" negyedbelivel találkoztam, aki milliókért adja el vállalkozását, és a nagy elhomályosítja a tisztánlátását. Azt hiszik, az intelligenciahányadosuk a dollárjaik számával mérhetõ, ezért nagyzolva, peckesen sétálnak át pénzükkel a "B" negyedbe, ahol az egésznek pillanatok alatt a fenekére vernek. A játék és a játékszabályok mind a négy negyedben mások — ezért javaslom a tanulást az önzõ érdekek kiszolgálása helyett.
Ugyanúgy, ahogy az anyagi biztonság esetében, két negyed az anyagi függetlenség viszonylatában is nagyobb biztonságot ad, mint egy.
Az út megválasztása
Az elõbbiekben bemutattam a különféle járható pénzügyi utakat. Sajnos a legtöbben a munkahelyi biztonság ösvényét választják. Amint a gazdaság meginog, õk kétségbeesetten kapaszkodnak a munkahelyük biztonságába. Aztán az egész életüket ott töltik.
Minimális programként azt javaslom, mindenki tanulja meg az anyagi biztonságról szóló tudnivalókat, így biztonságban érezheti magát az állásában, ugyanakkor biztonsággal tud befektetni jó és rossz idõszakokban egyaránt. Elárulok egy titkot: az igazi befektetõk több pénzt keresnek, ha rosszak a piaci viszonyok. Ennek az az oka, hogy mindazok, akik nem értenek a befektetéshez, ilyenkor pánikba esnek és eladnak, noha venniük kellene. Ezért nem félek én az elkövetkezendõ gazdasági változásoktól. A változás ugyanis azt jelenti, hogy a vagyon gazdát cserél.
A fõnökünk nem tehet minket gazdaggá
A jelenlegi gazdasági változások részben az eladásokból, részben a vállalatok összeolvadásából származnak. Egy barátom nemrégiben eladta a cégét. Több mint 15 millió dollárt helyezett el a bankszámláján az eladás napján. Alkalmazottainak új munkahely után kellett nézniük.
A könnyes búcsúpartin a düh és neheztelés hangjai is megszólaltak. Bár a barátom jól megfizette az alkalmazottait, azok legtöbbje mégsem volt jobb anyagi helyzetben az utolsó munkanapján, mint az elsõn. Sokaknak feltûnt, hogy a tulajdonos meggazdagodott, miközben õk éveken át csak a fizetési csekkjeiket gyûjtögették, és fizették a számláikat.
Tudomásul kell vennünk, a fõnöknek nem az a dolga, hogy gazdaggá tegye az alkalmazottait. A fõnök azért felel, hogy mindenki megkapja a fizetését. Mindenkinek a magánügye, hogy meggazdagodjon, ha akar. A feladat ott kezdõdik, amikor az ember kézhez kapja az elsõ fizetését. Ha nem értünk a pénz menedzseléséhez, a világ összes pénze sem segít ki a bajból. Ha ellenben okosan bánunk pénzünkkel, és megtanuljuk a "C" vagy a "B" negyed követelményeit, akkor máris jó úton haladunk a meggazdagodás, és ami a legfontosabb, a függetlenség felé.
Gazdag apám mindig azt mondta fiának és nekem: "A gazdagokat a szegényektõl csupán az különbözteti meg, mivel töltik a szabadidejüket."
Egyetértek az állítással. Látom, hogy az emberek egyre elfoglaltabbak, és a szabadidõ egyre nagyobb kincs. De ha már mindenképpen csinálnunk kell valamit, azt javaslom, tevékenykedjünk a négyszög mindkét térfelén. Ha megfogadják a tanácsot, könnyebben juthatnak több szabadidõhöz és nagyobb anyagi függetlenséghez. Ha dolgoznak, dolgozzanak keményen! Ne olvassák a Wall Street Journal-t munkaidõben! Így a fõnökeik jobban tisztelik, és többre értékelik önöket. A jövõjüket azonban az határozza meg, hogyan hasznosítják a fizetésüket és a szabadidejüket. Ha a négyszög bal felén dolgoznak keményen, egész életükben mást sem fognak csinálni. Ha a négyszög jobb felén dolgoznak keményen, van esélyük rá, hogy elérjék az anyagi függetlenséget.
Én ezt az utat javaslom
Sokszor megkérdeznek a négyszög bal felén tevékenykedõ emberek, hogy mit ajánlok nekik. Ugyanazt, amit gazdag apám ajánlott nekem. Ez az az út, melyet Ross Perot, Bill Gates és a hozzájuk hasonlók jártak be. Így néz ki:
Idõnként hallok panaszos hangokat: "Szívesebben lennék befektetõ."
Erre a következõ a válaszom: "Akkor legyen befektetõ! Ha van pénze bõven és sok a szabadideje is, menjen mindjárt a "B" negyedbe! De ha sem pénzben, sem szabadidõben nem bõvelkedik, biztonságosabb az általam javasolt útvonal."
A legtöbbször nincs az embereknek túl sok pénzük és idejük, ezért mindjárt felteszik a következõ kérdést: "Miért javasolja elõször a "C" negyedet?"
A beszélgetés általában körülbelül egyórás, de ennek részleteit itt most nem közlöm. Érveimet az alábbi néhány sorban foglalom össze.
1. Gyakorlat és képzettség. Ha valaki sikeres "C", jobb esélyekkel válik eredményes "B"-vé.
A "B"-k a "C"-kbe fektetnek be.
Ha elõször jó üzleti érzéket fejlesztünk ki magunkban, jobb befektetõ válik belõlünk. Így ugyanis könnyebben beazonosíthatjuk a többi jó "C"-t. Az igazi befektetõk a sikeres, stabil üzleti rendszerrel rendelkezõ "C"-kbe fektetnek be. "A"-ba vagy "E"-be kockázatos befektetni, mert õk nem ismerik a különbséget egy rendszer és egy termék között... vagy nincs tökéletes vezetõi készségük.
2. CASHFLOW. Ha van egy virágzó vállalkozásunk, akkor kell, hogy legyen elég idõnk és készpénzünk a "B" negyed hullámzásainak követésére.
Sokszor találkozom olyan "A" és "E" negyedhez tartozó emberekkel, akiknek olyan kevés a készpénzük, hogy nem vállalhatnak semmiféle anyagi veszteséget. Egyetlen nagyobb piaczuhanás azonnal kiradírozza õket anyagilag a pályáról, mert mindig a "piros vonal" közelében tartózkodnak.
A befektetéshez tõke és kiterjedt tudás kell. Idõnként rengeteg tõke és idõ kell hozzá, hogy megszerezzük a szükséges tudást. Számos sikeres befektetõ veszített nemegyszer, mielõtt nyert volna. A sikeres emberek tudják, hogy a siker rossz tanár. A hibákból tanulunk, "B" negyedben pedig pénzbe kerülnek a hibák. Ha nincs elég tudásunk és tõkénk, anyagi öngyilkosság befektetéssel próbálkozni.
Ha elõször elsajátítjuk a jó "C" számára fontos készségeket, biztositjuk a jó befektetõvé váláshoz szükséges készpénzáramlást is. "C"-ként létrehozott vállalkozás teremti meg a készpénzt, mely ahhoz kell, hogy jó befektetõi ismeretekre tegyünk szert. Ha ezt elértük, érthetõvé válik majd, miért állítottam, hogy "a pénzteremtéshez nem mindig kell pénz".
Jó hír
Jó hír, hogy manapság minden
4. fejezet
Az üzleti rendszerek három fajtája
A "C" negyedbe való belépésnél ne felejtsük el, hogy a cél egy rendszer birtoklása, továbbá, hogy ebben a rendszerben az emberek nekünk dolgozzanak. A rendszert kialakíthatjuk magunk, vagy megvásárolhatjuk készen. Tekintsük a rendszert hídnak, melyen biztonságosan átjuthatunk a CASHFLOW-négyszög bal felérõl a jobb felére. Ez a híd vezet az anyagi függetlenséghez.
Napjainkban az üzleti rendszereknek három alapvetõ, széles körben elterjedt fajtája létezik. Ezek a következõk:
1. Hagyományos társasággá szervezõdött cégek — ahol magunk alakítjuk ki a saját rendszerünket.
2. Franchise-ok — ahol már létezõ rendszert vásárolunk meg.
3. Hálózati marketing — ahol egy már létezõ rendszerbõl vásárolunk, és annak részévé válunk.
Mind a háromnak vannak elõnyei és hátrányai, de végeredményben mindegyikkel ugyanazt érhetjük el. Ha megfelelõképpen mûködtetjük, mindegyik rendszer biztos bevételt nyújt anélkül, hogy a tulajdonos részérõl jelentõs fizikai erõfeszítést igényelne... miután beindult és üzemel. A probléma csupán a beindítás és az üzemeltetés.
1985-ben, amikor azt kérdezték, miért vagyunk hajléktalanok, Kim és én egyszerûen azt feleltük: "Építjük az üzleti rendszerünket."
Ez az üzleti rendszer a hagyományos társasággá szervezõdött cég és a franchise keveréke volt. Amint arról már esett szó, a "C" negyedben való érvényesüléshez mind a rendszerek, mind az emberek ismeretére szükség van.
A rendszerünk kialakítása sok munkánkba került. Korábban már próbálkoztam vele, és a cégem csõdbe ment. Évekig sikeresen mûködött, azután az ötödik évben egyszer csak belebuktam. Amikor elértük a sikert, még nem volt kész a megfelelõ rendszer. A rendszer elkezdett szétmállani, noha szorgalmas emberek dolgoztak benne keményen. Úgy éreztük magunkat, mint egy jókora hajón, mely léket kapott, és mi hiába kerestük a szivárgás helyét. Mindannyian igyekeztünk kideríteni, hol a lék, de nem tudtuk elég gyorsan kiszivattyúzni a vizet, és a léket sem javíthattuk ki, mert nem leltük. Ha megtaláltuk volna, akkor sem biztos, hogy be tudtuk volna tömni.
"2-3 céget elveszíthetünk"
Gimnazista korunkban gazdag apám elmesélte fiának és nekem hogy huszonévesen elveszített egy céget. "Ez volt életem legjobb legrosszabb élménye — mondta. — Akkor gyûlöltem, de annyit tanultam belõle, hogy végül óriási sikert könyvelhettem el."
Gazdag apám tudta, hogy elsõ saját cégem megalapításán töröm a fejem, és azt mondta: "Két-három céget elveszíthetsz, mire létrehozol egy maradandót."
Mike-ot, a fiát a saját birodalma átvételére készítette fel. Az apám állami tisztviselõ volt, így én nem örökölhettem birodalmat, nekem magamnak kellett felépítenem az enyémet.
A siker rossz tanár
"A siker rossz tanár — mondogatta gazdag apám. — A kudarcainkból tanulunk a legtöbbet önmagunkról. Ne félj hát a kudarctól! A kudarc a sikerhez vezetõ folyamat része. Kudarc nélkül nincs siker. A sikertelen emberek azok, akiket sosem ér kudarc."
Lehet, hogy önmagát beteljesítõ jóslatként hatottak szavai, de az 1984-ben csõdbe ment cégem harmadik volt a sorban. Addigra már milliókat kerestem és milliókat veszítettem, majd mindent elölrõl kezdtem, amikor megismerkedtem Kimmel. Tudom, hogy nem a pénzemért jött hozzám, hiszen nem volt egy vasam sem. Amikor beavattam õt a tervembe, hogy megalapítom a negyedik cégemet, nem hátrált meg.
"Segítek" — mondta, és megtartotta a szavát. Egy másik üzlettárssal közösen kiépítettünk egy olyan üzleti rendszert, melynek 11 irodája mûködött szerte a világban, és bevételt termelt, függetlenül attól, hogy dolgoztunk-e. A 11 iroda létrehozása a semmibõl ötévi izzadságos munkába került... de összejött. Mindkét apám örült és õszintén gratuláltak (elõzõ cégalapítási kísérleteimen mindketten veszítettek némi pénzt).
A munka dandárja
Gazdag apám fia, Mike gyakran mondta nekem: "Sosem fogom megtudni, képes lennék-e véghezvinni, amit te vagy az apám véghezvitt. Én tálcán kaptam a rendszert, csak meg kellett tanulnom, hogyan mûködtessem."
Biztos vagyok benne, hogy önerõbõl is létre tudott volna hozni sikeres rendszert, mert jó tanítványa volt az apjának. De értem, mire gondolt. A semmibõl indított cégek létrehozásában az a nehéz, hogy a rendszernek két változója van: maga a rendszer és az azt felépítõ emberek. Ha egyik sem tökéletes, nagy az esély a kudarcra. Idõnként nehéz rájönni, hogy az emberekkel vagy a rendszerrel van-e a baj.
A franchise-ok elõtt
Amikor gazdag apám elkezdte tanítani, hogyan váljak "C"-vé, a cégeknek még csak egy fajtája létezett: a nagyvállalatok. Ezek hatalmas társaságok voltak, melyek általában uraltak egy-egy várost. Nálunk, Hawaiiban gyakorlatilag minden a cukorültetvények irányítása alá tartozott — beleértve a többi nagyvállalatot is. Voltak tehát nagyvállalatok és "E" típusú kisvállalkozások. A kettõ között nem nagyon létezett semmi.
A gazdag apámhoz és hozzám hasonló emberek nemigen számíthattak arra, hogy a cukorültetvényekhez kapcsolódó cégek élére kerüljenek. A kisebbség, japánok, kínaiak és hawaiiak az ültetvényeken dolgoztak, és be sem léphettek az igazgatótanács irodáiba. Gazdag apám minden tudását egyszerûen kísérletezésbõl és tévedésekbõl szerezte.
A franchise-ról akkoriban lehetett elõször hallani, amikor gimnáziumba kerültem, de a mi városunkban még nem volt egy sem. A McDonald's, a Kentucky Fried Chicken és a Taco Bell nálunk még ismeretlen fogalmaknak számítottak. Hiányoztak a szókincsünkbõl amikor gazdag apámnál tanultam. Ha hallottunk is felõlük ezt-azt többnyire csupán annyit, hogy "illegális, tisztességtelen és veszélyes vállalkozások". Gazdag apám a híresztelések hatására, természetesen Kaliforniába utazott, hogy meggyõzõdjék róla, mi az igazság a franchise-okkal kapcsolatban; nem a pletykákból akart tájékozódni... azzal a hírrel tért vissza, hogy "a franchise-oké a jövõ", és mindjárt meg is vásárolta kettõhöz a jogokat. Amint a franchise ötlete népszerûvé vált, vagyona egyszeriben rohamos gyarapodásnak indult, és elkezdte eladogatni a jogokat, hogy mások is kiépíthessék saját vállalkozásukat.
Megkérdeztem, vegyek-e én is tõle franchise-jogot, mire azt felelte: "Ne. Végre eljutottál odáig, hogy megtanultad, miként alakítsd ki a saját üzleti rendszeredet. Ne állj most meg! A franchise olyanoknak való, akik nem akarják vagy nem tudják, hogyan alakítsanak ki saját rendszert. Mellesleg, neked nincs is 250 000 dollárod, hogy megvehess tõlem egy franchise-t."
Ma már nehéz elképzelni egy nagyvárost a sarki McDonald's, Burger King vagy Pizza Hut éttermek nélkül. De volt idõ, nem is olyan régen, amikor mindezek nem léteztek. Én elég öreg vagyok hozzá, hogy emlékezzem azokra az idõkre.
Hogyan tanuljunk meg "C"-vé válni?
Én úgy tanultam meg "C"-vé válni, hogy gazdag apámnál inaskodtam. Fia és én mindketten "A"-ként tanultuk meg, hogyan legyünk "C"-k. Sok ember ugyanígy tanulja meg. Ez a "munka közben tanulás" módszere, és számos családi nagyvállalkozást így örökítenek át egyik nemzedékrõl a másikra.
A baj csupán az, hogy kevesen vannak, akiknek megadatik, hogy a "kulisszák mögött" leshessék el a "C"-vé váláshoz szükséges ismereteket. A legtöbb vállalati "menedzsment-tanfolyam" éppen ilyen — csak azt tanítják meg az embereknek, hogyan kell egy céget igazgatni. Azt azonban kevés helyen tanítják meg, amit egy "C"-nek tudnia kell.
A "C" negyedhez vezetõ úton sokan megrekednek az "E" negyedben. Ez elsõsorban azért van, mert nem hoznak létre elég erõs rendszert, így végül a rendszer részévé vállnak. A sikeres "C"-k úgy alakítják ki a rendszerüket, hogy az nélkülük is mûködjék. Három módon juthatunk el gyorsan a "C" negyedbe.
1. Találunk egy mentort. Nekem gazdag apám volt a mentorom. A mentor olyasvalaki, aki már csinálta azt, amit mi akarunk... és sikeres volt. Ne tanácsadót keressünk! A tanácsadó megmondja, hogyan csináljuk, de nincs személyes tapasztalata. A legtöbb tanácsadó az "E" negyedhez tartozik. A világ tele van "E"-kel, akik megpróbálják elmagyarázni, hogyan legyünk "C"-k vagy "B"-k. Gazdag apám mentor volt, nem tanácsadó. Az egyik legjobb tippje így hangzott:
"Légy óvatos, milyen tanácsot fogadsz el! Légy nyitott, hallgasd meg, de elõbb mindig bizonyosodj meg róla, melyik negyedbõl érkezik a tanács!"
Gazdag apám arra tanított, hogyan mûködnek a rendszerek, és hogyan kell irányítani az embereket; nem arra, hogy milyen egy jó igazgató. Az igazgatók gyakran alacsonyabb rendûekként kezelik a beosztottaikat. A vezetõk irányítják az embereket, akik sokszor okosabbak náluk.
Michael Gerber könyve, az E-Myth kiválóan leírja, hogyan fogjunk hozzá saját üzleti rendszerünk kialakításához. A könyv felbecsülhetetlen értékû olvasmány mindazok számára, akik önálló rendszert akarnak létrehozni.
A rendszerekrõl kiváló ismeretekhez juthatunk úgy is, hogy megszerezzük az MBA-t egy neves üzleti iskolában, és jó állást keresünk | egy nagyvállalatnál, amely gyors elõrelépési lehetõséget biztosít. Az \ MBA azért fontos, mert megtanítja a könyvelés alapszabályait valamint azt, hogyan függnek össze a pénzügyi számok az üzleti rendszerrel. Az MBA megszerzése azonban nem jelenti azt, hogy értünk is a teljes üzleti rendszert alkotó összes rendszer üzemeltetéséhez.
Ahhoz, hogy egy nagyvállalatban létezõ összes rendszerrõl megfelelõ ismeretekkel rendelkezzünk, 10-15 évet kell eltöltenünk ott és meg kell tanulnunk az üzlet minden vetületét. Ekkor felkészültnek mondhatjuk magunkat arra, hogy kilépjünk és nekilássunk saját cégünk létrehozásához. Ha egy sikeres és jelentõs nagyvállalatnál dolgozunk, az olyan, mintha a mentorunk fizetést adna nekünk.
De még ha van is mentorunk és/vagy gyakorlatunk, az elsõ lépés akkor is az intenzív munka. Saját rendszerünk kialakítása sok veszõdséggel, sikertelen próbálkozással, költséggel és adminisztrációval jár. Mindezekkel meg kell birkóznunk, miközben embereink összeverbuválásán dolgozunk.
2. Franchise-ok. Egy másik lehetséges mód a rendszerek megismerésére, hogy veszünk egy franchise-t. Amikor franchise-t vásárolunk, kipróbált és bevált, mûködõ rendszert veszünk. Sok kiváló franchise létezik.
Ha megvesszük a franchise-rendszert, és nem a saját rendszerünket építjük ki, az emberekre koncentrálhatunk. A rendszer megvásárlása tehát kiküszöböl egy jelentõs változót, amikor megtanuljuk, hogyan váljunk "C"-vé. A bankok azért adnak szívesebben kölcsönt franchise-oknak, mint kis, kezdõ vállalkozásoknak, mert tisztában vannak a rendszer fontosságával és azzal, hogy egy jó rendszer megléte csökkenti a kockázatukat.
Egy dologra azért fel kell hívnom a figyelmet a franchise-vásárlással kapcsolatban: Ne viselkedjünk "E"-ként, aki a "maga útját akarja járni". Ha franchise-rendszert vásárolunk, legyünk "A"-k. Csináljuk pontosan azt, amit mondanak. Nincs tragikusabb annál, mint amikor a franchise-engedély birtokosai és a monopolgyártók pereskednek egymással. Erre általában azért szokott sor kerülni, mert a rendszer megvásárlói igazából a maguk módján akarnak eljárni, és nem követik a rendszer megalkotójának utasításait. Ha a saját utunkat akarjuk járni, tegyük ezt akkor, amikor már alaposan ismerjük a rendszereket és az embereket is.
Tanult apám kudarcot vallott, noha egy híres és drága jégkrém-franchise-t vásárolta meg. A rendszer kitûnõ volt, mégis tönkrement az üzlet. Szerintem azért, mert csupa "A" és "E" volt a társtulajdonos, akik nem tudták, mit kell tenniük, amikor a dolgok kezdtek rosszul menni, és nem kértek támogatást az anyavállalattól. A vége az lett, hogy a partnerek egymás ellen harcoltak, a vállalkozás pedig csõdbe ment. Elfelejtették, hogy az igazi "C" több, mint egy rendszer. Függ az emberektõl is, akik mûködtetik.
Rendszer híján a bankok nem adnak kölcsönt
Ha egy bank nem ad kölcsönt rendszerrel nem rendelkezõ kisvállalkozásoknak, mi miért tennénk? Szinte naponta keresnek meg emberek üzleti tervekkel abban a reményben, hogy pénzt kaphatnak az ötletük vagy a projektjük megvalósításához.
Legtöbbször elutasítom a kérésüket a következõ indokkal: a pénzért kilincselõ emberek nem tudják mi a különbség egy termék és egy rendszer között. Akadtak köztük barátaim (énekesek egy együttesben), akik arra kértek, fektessek pénzt az új CD-jükbe, és mások, akik egy világmegváltó, újfajta nonprofit vállalkozáshoz kértek támogatást. Bármennyire tetszik is a projekt vagy termék, és bármily kedves is nekem a mögötte álló ember, mégis elutasítom, ha úgy találom, hogy kevés vagy semmi tapasztalata nincs az üzleti rendszerek megalkotásában, illetve mûködtetésében.
Ha valaki tud énekelni, az még nem jelenti azt, hogy ért a marketing, a finanszírozás, a könyvelés, az értékesítés, az emberek alkalmazásának, illetve elbocsátásának rendszeréhez, a jogrendszerhez és sok más egyéb rendszerhez, melyekre mind szükség van egy üzlet mûködtetéséhez és sikerre viteléhez.
Ahhoz, hogy egy üzlet fennmaradjon és fejlõdjön, az összes rendszernek tökéletesen megbízhatóan kell mûködnie. Íme egy példa:
A repülõgép a rendszerek rendszere. Ha egy repülõgép felszáll és mondjuk, az üzemanyagrendszere hibás, többnyire lezuhan a gép. Ugyanez igaz a vállalkozásokra is. Nem azok a rendszerek okozzák a problémát, melyeket ismerünk, a katasztrófa amiatt történik, amelyiket figyelmen kívül hagytuk.
Az emberi test is a rendszerek rendszere. Legtöbbünk veszített már el valakit a szerettei közül, mert az illetõ szervezetének valamelyik rendszere felmondta a szolgálatot — a vérkeringési rendszer például, melynek elégtelen mûködése az összes többi rendszerre hat.
Nem könnyû tehát megbízható üzleti rendszert kiépíteni. Az elöregedett vagy figyelmen kívül hagyott rendszerek okozzák a bajt. Ezért ritkán fektetek be új termékekkel vagy ötletekkel elõálló "A"-k vagy "E"-kal. A profi befektetõk kipróbált rendszerekbe fektetnek be olyan emberekkel, akik értenek a rendszerek üzemeltetéséhez.
Mivel tehát a bankok csak kipróbált és bevált rendszerek számára folyósítanak kölcsönt, kövessük a példájukat — ha okos befektetõk akarunk lenni.
3. Hálózati marketing. A marketingnek ez a formája Multi-Levél Marketing néven is ismeretes. Ahogyan a franchise esetében láthattuk, a jogrendszer a hálózati marketinget is megpróbálta kezdetben kiszorítani, és ez néhány országban tudomásom szerint sikerült is, vagy legalábbis erõsen korlátozták a mûködésüket. Szinte minden új rendszer vagy elképzelés átesik ezen az idõszakon, amikor "idegennek és gyanúsnak" bélyegzik. Eleinte én sem tartottam nagyra a hálózati marketinget. De az évek során különféle, a hálózati marketing égisze alatt mûködõ rendszereket tanulmányoztam, és több barátom vált sikeressé mint ilyen típusú "C", s ez megváltoztatta a véleményemet.
Miután levetkõztem elõítéleteimet, és elkezdtem komolyan foglalkozni a hálózati marketinggel, rájöttem, hogy sok ember nyíltan és szorgalmas munkával sikeres hálózati marketing alapú vállalkozásokat épített ki. Találkoztam velük, és megfigyeltem, milyen hatást gyakorolnak mások életére és anyagi jövõjére. Elkezdtem õszintén tisztelni a hálózati marketing rendszerét. Megfizethetõ belépési díjért (gyakran nem több, mint 200 dollár) az emberek lehetõséget kapnak rá, hogy részesei legyenek egy létezõ rendszernek, és azonnal elkezdhetik kiépíteni saját üzletüket. A számítógépipar technikai fejlettségének hála ezek a szervezetek teljesen automatikusan mûködnek, a papírmunka, a megrendelések továbbítása, az értékesítés, a könyvelés és a folyamatos ellenõrzés nem okoz fejfájást senkinek, mert mindez a hálózati marketing szoftver-rendszerének a dolga. Az új forgalmazók minden energiájukat az üzletépítésbe fektethetik, igénybe vehetik a kész automatizált rendszert, és nem kell a vállukra venniük a kisvállalkozások kezdeti szakaszának nehézségeit.
Egyik barátom, aki 1997-ben több millió dollárt keresett ingatlanüzletekbõl, nemrégiben felcsapott hálózatimarketing-forgalmazónak, és elkezdte kiépíteni az üzletét. Meglepett a szorgalma, hiszen nyilvánvalóan nem volt szüksége a pénzre. Megkérdeztem, miért építkezik ilyen lelkesen, mire azt felelte:
"Könyvvizsgálói oklevelet, majd pénzügyi MBA fokozatot szereztem. Ha megkérdezik, hogyan gazdagodtam meg, milliós nagyságrendû ingatlan-tranzakcióimról és több százezer dollárnyi passzív jövedelmemrõl mesélek, amit az ingatlanokból szerzek. Észre szoktam venni, hogy ilyenkor többen megriadnak, és azonnal visszakozót fújnak maguknak. Õk is tudják, hogy vajmi kevés esélyük van hozzám hasonlóan milliós nagyságrendû ingatlanbefektetéseket véghezvinni. Sem a megfelelõ képzettségük sem a tõkéjük nincs \ meg hozzá. Ezért aztán elkezdtem lehetõség után kutatni, hogy segítsek nekik szert tenni nagyjából hasonló színvonalú passzív jövedelemre, mint én az ingatlanokból... és ne kelljen újabb 6 évet lehúzniuk az iskolában, sem 12 évet az ingatlanüzletben. Azt hiszem a hálózati marketing megadja az embereknek a lehetõséget, hogy igényeiknek megfelelõ passzív jövedelemhez jussanak, miközben kitanulják a befektetés fortélyait. Ezért ajánlom. Kevés pénzzel is megengedheti magának az ember, hogy öt éven át verejtékével elõteremtse a befektetésekhez szükséges pénzt, és ezáltal elkezdje termelni magának a bõséges passzív jövedelmet. Saját üzlete kiépítése mellett mindenkinek marad elég szabadideje, hogy megtanuljon befektetni, és lesz elég tõkéje, amit velem együtt nagy üzletekbe fektethet."
Barátom számos cég tanulmányozása után lépett be egy hálózati marketing rendszerû cégbe forgalmazóként, és olyanokkal együtt fogott neki üzlete kiépítéséhez, akik majd valaha közösen szeretnének vele befektetni. Ma remekül jövedelmez neki mind a hálózatimarketing üzlete, mind pedig a befektetés. Azt mondta: "Elõször azért fogtam bele, mert segíteni akartam embereknek, hogy elõteremtsék a befektetésekhez szükséges pénzt, és közben egy teljesen új üzlet tett gazdaggá."
Havonta kétszer szombatonként elõadásokat tart. Az elsõ alkalommal az üzleti rendszerekrõl és arról ad elõ, hogyan válhat az ember sikeres "C"-vé. A második alkalommal a pénzügyi mûveltség és a pénzügyi intelligenciáról beszél. Hozzáértõ "B"-k kerülnek ki keze alól. Tanfolyamain rohamosan nõ a csoportlétszám.
Ezért ajánlom manapság én is az embereknek a hálózati marketinget. Sok ismert franchise egymillió dollárba vagy annál is többe kerül. A hálózati marketing olyan, mintha vennénk egy személyes franchise-t alig 200 dollárért.
Tudom, hogy a hálózati marketingen keményen kell dolgozni. De a siker minden negyedben sok munkába kerül. Én személy szerint nem foglalkozom forgalmazással semmilyen hálózatimarketingcégben, de megvizsgáltam számos ilyen céget és a marketingterveiket. Közben többe is beléptem, egyszerûen azért, mert annyira jónak találtam a termékeiket, hogy fogyasztóként használom õket.
Ha azonban tanácsot adhatok arra vonatkozóan, miként találjunk olyan jó szervezetet, mely segít átlépni a négyszög jobb felére, nem a termékre, hanem a szervezet által kínált képzésre helyezném a hangsúlyt. Vannak hálózatimarketing szervezetek, melyeket csak az érdekel, hogy eladassák velünk a rendszerüket a barátainknak. De vannak olyanok is, melyek elsõsorban a képzéssel foglalkoznak, és segítséget nyújtanak a siker eléréséhez.
A hálózati marketinget vizsgálva két lényeges dolgot találtam, melyek a programjaik segítségével elsajátíthatók és fontosak minden sikeres "C" számára:
1. Ha sikeresek akarunk lenni, meg kell tanulnunk legyõzni a visszautasítástól való félelmünket, és nem szabad azon aggódnunk, hogy mit mondanak rólunk mások.
Sokszor találkoztam: emberekkel, akiket pusztán a barátaik esetleges rossz véleménye tartott vissza. Megértem õket, mert valaha én is ilyen voltam. Kisvárosban nõttem fel, ahol mindenki mindenkirõl mindent tudott. Ha valakinek nem tetszett az egyik lakos viselkedése, azonnal telekürtölte vele a várost.
Én a következõ két mondatot mondogattam magamnak ellenszerül:
"Semmi közöm hozzá, hogy mit gondolnak rólam mások. Csak az számít, hogy én mit gondolok magamról."
Gazdag apám nem azért biztatott, hogy a Xerox értékesítési osztályán dolgozzak négy évig, mert odavolt a másológépekért, hanem részben azért, mert azt akarta, gyõzzem le a félénkségemet és a visszautasítástól való szorongást.
2. Megtanulhatjuk, hogyan kell embereket vezetni. A céges munka egyik legnehezebb része, hogy erõsen különbözõ emberekkel kell együttmûködni. Akik ismerõseim közül sikeresek üzletben, azok mind természetüknél fogva vezetõ személyiségek. Az emberekkel való bánni tudás és a lelkesítõ magatartás nagyszerû készségek és tanulhatók.
Mint mondtam, a bal oldali negyedekbõl a jobb oldaliakba való átlépés nem annyira attól függ, mivel foglalkozunk, mint inkább, hogy kivé kell válnunk. Tanuljuk meg zsebre vágni a visszautasítást, tanuljunk meg nem törõdni vele, mit mondanak rólunk mások, és tanuljuk meg vezetni az embereket; akkor biztosan sikert érünk. Ezért támogatok minden hálózati marketing szervezetet, amely inkább a belépõk személyiségét igyekszik fejleszteni, mintsem ügynököt akarjon faragni belõlük. A magam részérõl olyan szervezeteket keresnék, melyek:
1. beváltak, az utóbbi években bizonyíthatóan sikeresek voltak, forgalmazási rendszerüket és a marketingtervüket tekintve egyaránt;
2. ajánlott üzleti lehetõségük számomra sikert hozhat, hiszek benne, és jó szívvel osztom meg másokkal;
3. folyamatos, hosszú távú képzési programokat kínálnak, hogy személyiségünket fejlesszék. Az önbizalom a négyszög jobb felén elengedhetetlen tulajdonság;
4. erõs mentor-programmal rendelkeznek. Vezetõktõl tanuljunk, ne tanácsadóktól! Olyan emberektõl, akik már vezetõként tevékenykednek a négyszög jobb felén, és sikerre akarnak vinni minket is;
5. általunk tisztelt emberekbõl állnak, akikkel szívesen vagyunk együtt.
Ha a szervezet az itt felsorolt öt feltételt teljesíti, akkor, de csak akkor kezdjünk foglalkozni a termékkel. Sokan sajnos a terméket nézik elõször és nem a mögötte álló üzleti rendszert és szervezetet. Néhány szervezetben, melyeket vizsgáltam, ez volt az egyik szlogen: "A termék eladja önmagát. Könnyû, mint az egyszeregy." Ha kereskedõk akarunk lenni, vagyis "E"-k, akkor a termék a legfontosabb. Ha ellenben hosszú távon "C"-ként akarunk tevékenykedni, akkor a rendszer, az egész életen át tartó tanulás és az emberek sokkal lényegesebbek.
Egy barátom és az üzleti életben ismert kollégám felhívta a figyelmemet az idõre, mely legértékesebb eszközeink egyike. A hálózatimarketing cégeken belül akkor lehet igazi sikertörténetrõl beszélni, ha a rövid távú idõ és munkaráfordítás jelentõs hosszú távú passzív jövedelmet eredményez. Amint szilárd szervezetet építettünk ki magunk alatt, abbahagyhatjuk a munkát, és a bevétel tovább áramlik a felépített szervezet munkája által. A siker legfontosabb kulcsa a hálózatimarketing-cégeknél azonban mindenképpen a hosszú távú elkötelezettség mind a mi részünkrõl, mind pedig a szervezet részérõl; csak így válhatunk üzleti vezetõvé.
A rendszer a függetlenséghez vezetõ híd
Nem szeretnék még egyszer hajléktalan lenni. A tapasztalat mégis felbecsülhetetlen értékû Kim és az én számomra. Ma a függetlenség és a biztonság nem annyira abban rejlik, amink van, mint inkább tudásunkban, hogy tudjuk, mi az, amit biztonsággal képesek vagyunk megteremteni.
Azóta segítettünk létrehozni egy ingatlannal foglalkozó céget, egy olajipari céget, egy bányavállalatot és két oktatással foglalkozó intézményt. Tehát a sikeres rendszer létrehozásának tanulási folyamata igazán hasznos volt számunkra. Mégsem ajánlanám ezt a folyamatot senkinek, hacsak nem akarja mindenáron végigélni.
Néhány évvel ezelõttig a siker csak azok számára volt elérhetõ, "C" negyedben, akik bátrak vagy gazdagok voltak. Kim és én bizonyára bátrak voltunk, hiszen gazdagnak semmi esetre sem mondhat tuk magunkat. Sok ember azért reked meg a négyszög bal felén, mert úgy érzik, saját rendszerük kialakítása túl nagy kockázattal jár. Jobban teszik, ha megmaradnak biztonságos állásukban.
Manapság, elsõsorban a technikai fejlõdésnek köszönhetõen sokkal kevésbé kockázatos sikeres cégtulajdonossá válni... gyakorlatilag bárki elõtt ott a lehetõség, hogy saját üzleti rendszere legyen.
A franchise-ok és a hálózati marketing leveszik az emberek válláról a saját rendszer kialakításával járó gondokat. Megszerezhetõk egy jól bevált rendszer jogai, és azután már csak az embereket kell összeszedni és együttmûködésre bírni.
Tekintsük ezeket az üzleti rendszereket hidaknak. Hidaknak, melyeken biztonságban átjuthatunk a CASHFLOW-négyszög bal felérõl a jobb felére... hidaknak, melyek anyagi függetlenséghez vezetnek.
A következõ fejezetben a négyszög másik jobboldali negyedével, a "B" vagyis befektetõi negyeddel fogok foglalkozni.
5. fejezet
A befektetõk hét szintje
Gazdag apám egyszer megkérdezte:
— Mi a különbség a között az ember között, aki lovakra fogad és a között, aki részvényeket vásárol?
— Nem tudom — feleltem.
— Nem sok — adta meg a választ. — Ne légy olyan ember, aki részvényeket vásárol! Ha felnõsz, te teremtsd meg a részvényeket, melyeket brókerek árulnak, és mások megvesznek.
Sokáig nem értettem, mit is akart mondani ezzel. Csupán akkor értettem meg igazán a különféle típusú befektetõk közötti különbségeket, amikor elkezdtem befektetést tanítani.
Külön köszönet illeti ezért a fejezetért John Burleyt. John az ingatlannal foglalkozó befektetõk körében az egyik legbriliánsabb elme. A 20-as éveinek végén és a 30-as éveinek elején több mint 130 ingatlant vásárolt meg anélkül, hogy a saját pénzét költötte volna. 32 éves korára elérte az anyagi függetlenséget, és soha többé nem kellett dolgoznia. Õ is kedvtelésbõl tanít, mint én. Tudása azonban jóval túlterjed az ingatlanbefektetéseken. Pénzügyi tanácsadóként kezdte pályafutását, így kiválóan ért a pénz- és adóügyekhez. Ráadásul megvan az a nagyszerû képessége is, hogy világosan el tudja magyarázni, amit tud. Összetett és elvont fogalmakat közérthetõvé egyszerûsít. Tanításában hat kategóriába sorolta a befektetõket befektetéseik kifinomultságának színvonala és személyes adottságaik alapján. Átdolgoztam a kategóriáit, és kiegészítettem egy hetedikkel.
E módszer és a CASHFLOW-négyszög elmélet ötvözésével sokakat sikerült megismertetnem a befektetõk világával. A különbözõ szintekrõl olvasva bizonyára ráismernek majd ismerõseikre.
Választható tanulási gyakorlat
Ez nem kötelezõ gyakorlat, de segíthet a különbözõ szintek mélyebb megértésében. Semmi esetre se értékelje úgy, hogy ezáltal lenézné a barátait. A pénz ugyanannyira szubjektív fogalom, mint a politika, a vallás vagy a szex. Ezért javaslom mindenkinek, hogy személyes gondolatait tartsa meg magának. Az üres hely minden szint után pusztán arra szolgál, hogy segítse a tanulást, ha valaki használni kívánja.
Ezt a listát általában befektetési tanfolyamaim elején ismertetem. Tapasztalataim szerint eredményesebbé tette a tanulást, és sok hallgató számára segített megvilágítani, melyik szinten is áll õmaga, hová akar eljutni.
Az évek során John engedélyével, tapasztalataimnak megfelelõen módosítottam a tartalmát. Kérem, olvassák el a hét szint bemutatását figyelmesen.
A BEFEKTETÕK HÉT SZINTJE
0. szint: akiknek nincs mit befektetniük
Ezeknek az embereknek nincs befektetni való pénzük. Vagy minden megkeresett dollárjukat elköltik, vagy többet költenek, mint amennyit keresnek. Sok "gazdag" ember esik ebbe a kategóriába, akik ugyanannyit vagy többet költenek, mint amennyit keresnek. Sajnos a 0. szinthez sorolható a felnõtt lakosság egy jelentõs része.
1. szint: kölcsönkérõk
Ezek az emberek kölcsönökkel oldják meg anyagi problémáikat. A pénzügyi tervezés náluk a következõ elven alapul: meglopjuk Pétert, hogy kifizessük Pált. Struccpolitikát folytatva, homokba dugott fejjel reménykednek és imádkoznak, hogy minden jól süljön el. Esetleg rendelkeznek némi eszközzel, de túl nagyok az adósságaik. Többnyire nem értenek a pénzhez, és költekezési szokásaikat sem irányítják tudatosan.
Minden értékükhöz adósság tapad. Lelkesen használják a hitelkártyáikat, majd hosszú távú lakáskölcsönre váltják tartozásaikat, így ismét használhatják a hitelkártyáikat és kezdhetik elölrõl a költekezést. Ha a lakásuk értéke emelkedik, megint kölcsönt vesznek fel rá, vagy vesznek egy nagyobb és drágább házat. Azt hiszik, az ingatlanárak mindig csak felfelé mennek.
A mondat, hogy "alacsony elsõ részlet, kedvezõ havi részletfizetés" mintegy varázsigeként hat rájuk. Gyakran vásárolnak hamar elértéktelenedõ játékszereket (vagy kacatokat) —jachtot, úszómedencét, nyaralást és autót —, miközben egyre a fenti mondat jár az eszükben. Ezeket a cseppet sem értékálló holmikat könyvelik el, majd újabb kölcsönért fordulnak a bankhoz, és csodálkoznak, amikor elutasítják a kérelmüket.
Kedvenc létformájuk a vásárlás. Felesleges dolgokra adnak ki pénzt, és azzal nyugtatják magukat, hogy "Gyerünk, vedd meg bátran, hiszen megérdemled!" vagy: "Igazán érsz ennyit" vagy: "Ha most nem veszem meg, soha többé nem juthatok hozzá ilyen olcsón. " vagy: "Most leértékelés van." vagy: "Hadd kapják meg a gyerekeim, amit én sosem kaptam meg!"
Azt hiszik, okos dolog hosszú távon halogatni az adósságok visszafizetését, miközben egyfolytában azzal áltatják magukat, hogy többet fognak dolgozni, és egyszer majdcsak kifizetik az összes számlájukat. Az összes pénzüket elköltik, sõt, többet költenek, mint amennyit keresnek. Õk az igazi fogyasztók. A bolttulajdonosok és az autókereskedõk imádják õket. Minden pénz kifolyik a kezeik közül. Ha nincs elég pénzük, kölcsönkérnek.
Ha megkérdezik tõlük, mi a gondjuk, azt felelik, túl keveset keresnek. Azt hiszik, több pénz megoldja a problémájukat. Mindegy, mennyit keresnek, mindenképpen egyre mélyebbre süllyednek az adósságok tengerében. A legtöbbjüknek nemigen tûnik fel, hogy amit ma keresnek, az tegnap még merész álom volt csupán. De hiába valósították meg álmukat és keresnek többet, az sem elég.
Nem veszik észre, hogy a probléma gyökere nem feltétlenül a jövedelmük (vagy annak hiánya), hanem sokkal inkább költekezési szokásaik. Néhányan közülük végül úgy érzik, helyzetük reménytelen, és feladják a harcot. Így egyre mélyebben fúrják a fejüket a homokba, és ugyanúgy élnek, ahogy addig, A kölcsönkérés, vásárlás, költekezés irányítása teljesen kicsúszik a kezükbõl. Ahogy a kényszeres evõ azonnal enni kezd ha depressziós, ezek az emberek költekezésbe fognak, amint depresszióssá válnak. Költenek, kétségbe esnek, majd még többet költenek. Gyakran vitatkoznak szeretteikkel pénzkérdésekrõl, vehemensen bizonygatva, mennyire szükségük van rá, hogy ezt vagy azt megvegyék. Letagadják valós anyagi helyzetüket, és úgy tesznek, mintha valami csoda egy napon majd megoldaná anyagi gondjaikat, vagy mintha mindig lenne elég pénzük, hogy megvegyék, amit a szemük megkíván.
Ez a fajta befektetõ gyakran gazdagnak látszik. Esetleg nagy háza van és flancos autója, de ha jobban odafigyelünk rá, észrevesszük hogy kölcsönpénzbõl vásárol. Az is lehet, hogy sokat keres, mégis egyetlen hajszál választja el az anyagi csõdtõl.
Egyik tanfolyamon részt vett egy volt cégtulajdonos. Ismert figura volt a "keress sokat, költsél sokat" kategóriájú üzletemberek körében. Éveken át fejlõdõ ékszerüzlet-lánca volt. Mégis egyetlen gazdasági visszaesés elég volt hozzá, hogy tönkretegye az üzletét. Tartozásai azonban nem tûntek el. Nem egészen hat hónap alatt mindene rájuk ment. Új válaszokat keresett, ezért iratkozott be a tanfolyamomra, de megfontolásra sem méltatta a gondolatot, hogy õ és a felesége esetleg 1. szintû befektetõk lennének.
A "C" negyedbõl jött abban a reményben, hogy majd a "B" negyedben meggazdagszik. Egykori üzleti sikerébe kapaszkodott, azt hitte, ugyanazt a technikát alkalmazhatja a befektetések terén és az majd eljuttatja õt az anyagi függetlenséghez. Klasszikus esete volt annak a cégtulajdonosnak, aki azt hiszi, automatikusan sikeres befektetõ válhat belõle. De a céges üzlet szabályai nem mindig egyeznek meg a befektetés szabályaival.
Ha az ilyen befektetõk nem hajlandók megváltozni, sötét jövõ vár rájuk... kivéve, ha sikerül gazdag házastársra lelniük, aki tolerálja költekezési szokásaikat.
2. szint; takarékoskodók
Ezek az emberek "kis" Összegeket tesznek félre (általában) rendszeresen. Pénzüket alacsony kockázatú, alacsony hozamú befektetési eszközökben tartják (folyószámla, takarékbetétkönyv vagy letét).
Ha van magánnyugdíj-számlájuk, azt egy bankban vagy befektetési alapban tartják.
Inkább fogyasztási célokra teszik félre a pénzt, semmint befektetés céljára (például új tévékészülékre, autóra, nyaralásra, stb.). A készpénzfizetésben hisznek. Félnek a hitelektõl és az adósságtól. Jobban kedvelik a bankban tartott pénz nyújtotta "biztonságot".
Hiába tapasztalják, hogy a mai gazdagsági környezetben a bankbetétek veszteséggel járnak (az infláció és az adók következtében), mégsem hajlandók kockázatot vállalni.
Az ebbe a csoportba tartozó emberek gyakran legértékesebb eszközüket, az idejüket pocsékolják egy-két fillér megtakarításáért. Órákat töltenek azzal, hogy kedvezményekre jogosító kuponokat vagdosnak ki újságokból, majd újabb órákat töltenek a szupermarketben, mindenkit feltartanak a pénztár elõtt, mert hosszan kutatnak zsebeikben a nagyszerû megtakarítások után.
Ahelyett, hogy egy-két fillért próbálnának megspórolni, inkább a befektetés módszereinek elsajátítására kellene fordítaniuk idejüket.
Ha 1954-ben 10 000 dollárt fektettek volna John Templeton-alapítványába, és azóta meg is feledkeztek volna róla, a pénzük 1994-re már 2,4 millió dollárt ért volna. Vagy ha 10 000 dollárt fektettek volna Soros György Quantum Alapítványába 1969-ben, akkor 1994-re 22,1 millió dollár ütötte volna a markukat. Ehelyett azonban félelmen alapuló, megszállott biztonságkeresésük továbbra is arra ösztönzi õket, hogy alacsony hozamú befektetésekben tartsák a pénzüket, mint a bankbetét vagy a letéti jegyek.
Ezek az emberek gyakran mondanak ilyesmit: "Egy megtakarított penny is tiszta haszon" vagy: "A gyerekeknek takarékoskodom." Az igazság közben az, hogy valami mélyen gyökerezõ bizonytalanságérzet vezérli õket és az életüket. Valójában sokszor "becsapják" Önmagukat és azokat, akiknek gyûjtenek. Õk majdhogynem szöges ellentétei az 1. szintû befektetõknek.
A pénzgyûjtés jó gondolat volt az agrárkorban. Miután azonban átléptünk az ipari korba, már nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Még rosszabb hatásfokkal mûködött, miután az Egyesült Államok feladta az aranystandardot és elkezdõdött az infláció, miközben az állam ontotta a nyomtatott papírpénzt. Aki az infláció idején takarékoskodik, végül vesztesként kerül ki. Ha megfordul a helyzet természetesen nyerhet... de csak akkor, ha a nyomtatott papírpénz még ér majd valamit.
Jó, ha az embernek van némi megtakarított pénze. Általánosan elfogadott ajánlat, hogy legyen hat havi költségeink fedezésére elegendõ készpénzünk. De ezen felül sokkal jobb és biztonságosabb befektetési eszközökkel is élhetünk, mint amiket a bank nyújt. Nem bölcs befektetési stratégia 5 százalékos kamattal bankban õrizni pénzt, miközben mások 15 százalékot vagy annál is többet hoznak ki belõle.
Aki ellenben nem akarja megtanulni a befektetés fortélyait, és állandó félelemben él az anyagi kockázattól, az jobban jár, ha takarékoskodik, mint ha befektet. Kevesebbet kell gondolkodni, ha egyszerûen betesszük a pénzünket a bankba. Ráadásul a bankárunk is szeretni fog érte. Miért is ne szeretne? A bank 10-20 dollárt ad minden egyes benntartott dollárunkra, és akár 19 százalék
3. szint: "okos" befektetõk
Ezt a csoportot három különbözõ típusú befektetõ alkotja. Ezek a befektetõk mind tudják, hogy befektetésekre szükség van. Lehet, hogy tagjai valamelyik magánnyugdíjpénztárnak. Elõfordul, hogy egyéb befektetésekkel is rendelkeznek, vannak befektetési jegyeik, részvényeik, kötvényeik vagy vállalkozásokban részesedésük.
Általában jó képesítéssel rendelkezõ, intelligens emberek. Õk alkotják a lakosság "középosztálynak" nevezett kétharmadát. Ha azonban befektetésekrõl van szó, gyakran egyáltalán nem bizonyulnak mûveltnek, vagyis hiányzik az a képességük, amit a befektetési iparban "agyafúrtságként" emlegetnek. Ritkán veszik a kezükbe cégek éves jelentéseit vagy vállalati prospektusokat. Miért is tennék? Hiszen nem tanulták meg, hogyan kell olvasni a pénzügyi jelentésekel. Hiányzik a pénzügyi mûveltségük. Lehet, hogy jeles egyetemi diplomával rendelkeznek, esetleg orvosok vagy netán könyvelõk, de kevesen tanultak bármit is a befektetés nyertesekre és vesztesekre oszló világáról.
Az alábbiakban bemutatom a szinthez tartozó három kategóriát. Általában mind tanult, okos emberek, jelentõs jövedelmük van, melyet befektetnek. Mégis akadnak különbségek.
3-A szint. A befektetõknek ez a csoportja az úgynevezett "engem nem érdekel" típus. Meggyõzték magukat, hogy nem értenek a pénzhez és soha nem is fognak. Ilyesmiket hangoztatnak:
"Nem nagyon értek a számok nyelvén."
"Soha nem fogom megérteni, hogyan mûködik a befektetés."
"Túlságosan sok a dolgom." — "Túl sok a papírmunka."
"Túl bonyolult." — "A befektetés túl kockázatos."
"Pénzügyekben inkább a szakemberekre hagyom a döntést."
"Túl sok hercehurcával jár."
"A férjem/feleségem kezeli a pénzügyeket a családban."
Ezek az emberek hagyják, hogy álljon a pénzük, és nem sokat tesznek azonkívül, hogy belépnek egy magánnyugdíjpénztárba; vagy pénzügyi tanácsadóhoz fordulnak, aki "diverzifikációt" javasol. Anyagi jövõjük lehetõségein el sem gondolkoznak, mindennap keményen dolgoznak, és azzal vigasztalják magukat, hogy "legalább meglesz a nyugdíjam".
Amikor nyugdíjba mennek, akkor mérik csak fel, milyen szolgálatot tettek a befektetéseik.
3-B szint. A második kategóriába a "cinikusok" tartoznak. Ezek az emberek fel tudják sorolni az összes indokot, amiért egy befektetés nem fog mûködni. Veszélyes rájuk figyelni. Gyakran intelligensnek tûnnek, határozott kijelentéseket tesznek, választott szakterületükön sikeresek, de az intellektuális külsõ gyávaságot rejt. Pontosan meg tudják mondani, miért "becsapás" minden létezõ befektetés. Ha megkérdezzük, mi a véleményük valamely részvény, vagy egyéb befektetésrõl, válaszuk nyomasztó, ijesztõ és kétségbeejtõ. Leggyakrabban hangoztatott mondatuk a következõ: "Engem már rászedtek. Velem aztán hiába próbálkoznak újra."
Gyakran hivatkoznak nevekre, például: "A brókerem a Mei Lynchnél..." vagy "Dean Witter..." — A nevek hangoztatása segít palástolni a bizonytalanságukat.
Az a furcsa azonban, hogy ezek a cinikusok gyakran birka módjára követik a piacot. A munkahelyükön állandóan a Wall Street Journal-t bújják. Elolvassák az újságot, majd a kávészünetben boldog-boldogtalant tájékoztatnak arról, amit megtudtak. Mindezt a legfrissebb befektetési szakzsargonból vett kifejezésekkel teszik.
Nagy üzleteket emlegetnek, melyekbõl õk mindig kimaradnak. Olyan részvényekben utaznak, melyek az újság címoldalán szerepelnek, azokból gyakran vesznek. A baj csak az, hogy késõn veszik õket, hiszen mire egy hír már napvilágot lát a sajtóban... addigra túl késõ. Az igazán okos befektetõk már jóval azelõtt vették meg a részvényeket, mielõtt a hírük szárnyra kapott. A cinikusok errõl mit sem tudnak.
Amikor aztán tudomásukra jut a rossz hír, azt mondják: "Tudtam" Azt hiszik, benne vannak a játékban, pedig valójában mindössze a pálya szélén ácsorgó nézõk. Gyakran szeretnének belépni a játékba, de lelkük mélyén rettegnek, hogy bajuk esik. A biztonság fontosabb számukra, mint a szórakozás.
Pszichiáterek szerint a cinizmus a félelem és a tudatlanság elegye, amely arrogáns viselkedésben nyilvánul meg. Ezek az emberek sokszor késõn kapcsolódnak be a nagy piaci fellendülések áramlatába; a tömegre vagy társadalmi bizonyítékra várnak, hogy megbizonyosodjanak róla, helyesen döntöttek a befektetésüket illetõen. Mivel kivárják a társadalmi bizonyítékot, késõn vesznek, amikor a piac a csúcson van, és késõn adnak el. amikor a piac a legalacsonyabban van, vagy éppen összeomlik. Hogy drágán vesznek, és olcsón adnak el, abban megint a "becsapatásukat" látják. Mindaz, amitõl annyira féltek, bekövetkezik — újra és újra.
A cinikusokat a profi kereskedõk gyakran "malacok" névvel illetik, mert sokat visítoznak, azután önként rohannak a kés alá. Drágán vesznek, és olcsón adnak el. Hogy miért? Mert olyan "okosak", hogy túlságosan óvatosak. Tényleg értelmesek, de rettegnek a kockázatvállalástól és az esetleg becsúszó hibáktól, ezért egyre többet tanulnak, hogy még okosabbak legyenek. Minél többet tudnak, annál több kockázatot látnak, ezért aztán újra csak tanulnak. Cinikus óvatoskodásuk miatt várnak túl soká. Akkor lépnek a piacra, amikor a mohóságuk végül úrrá lesz a félelmükön. A többi malaccal együtt érkeznek a vágóhídra, ahol levágják õket.
A legrosszabb mégis az a cinikusokban, hogy megfertõzik a környezetüket intelligenciának álcázott mély félelmükkel. Ha befektetésekrõl van szó, õk megmondják, miért nem fog sikerülni, de azt már nem tudják megmondani, hogyan mûködhetne. Az értelmiség, a kormányhivatalok, a vallási intézmények és a média világa dugig van ilyen emberekkel.
Imádják a pénzügyi katasztrófákat és baklövéseket, mert ha ilyenekrõl hallanak, "hirdethetik az igét". Mesteri idõhúzók, ha befektetésrõl van szó. A pénzügyi sikerekrõl ellenben nem szívesen ejtenek szót. A cinikus ember könnyedén megleli mindenben a hibát. Így próbálja elleplezni a tudatlanságát — vagy a bátortalanságát.
A cinikusok megjelölés eredetileg egy görög szektát takart, melyet megvetés övezett, mert tagjai arrogánsak voltak, és gúnyos megjegyzésekkel illettek mindent, amit pozitív és sikeres. A "kutya-népek" csúfnevet kapták, a cinikus szó ugyanis a görög kutya szóba származtatható. Sokan válnak gyáva kutyává, amint pénzre terelõdik a szó; számos okos, mûvelt ember is akad közöttük. Ne engedjük hogy a gyáva kutyák meghiúsítsák anyagi természetû álmainkat. Igaz, hogy a pénz világa tele van csalókkal, szélhámosokkal és kontárokkal, de melyik iparág nincs?
Van mód gyors meggazdagodásra kevés pénzzel és kis kockázattal is, de csak azok számára, akik hajlandók megteremteni a lehetõséget a maguk számára. Fontos, hogy legyünk nyitottak és ügyeljünk a cinikusokra, no meg a szélhámosokra. Pénzügyi szempontból mindkét típus veszélyes.
3-C szint: Ez a kategória a "szerencsejátékosoké". A hivatás kereskedõk az ide sorolható embereket is "malacoknak" hívják. Szemben a túlságosan óvatos "cinikusokkal", ezek az emberek nem eléggé óvatosak. Úgy tekintenek a tõzsdére vagy bármilyen más befektetési piacra, mintha az a Las Vegas-i kaszinó rulettasztala lenne. Minden a szerencsén múlik. Pörgessünk és imádkozzunk!
Ennek a csoportnak nincsenek meghatározott kereskedési szabályai, sem elvei. Tagjai úgy akarnak cselekedni, mint a "nagymenõk", ezért úgy is viselkednek, amíg meg nem szedik magukat, vagy mindenüket el nem veszítik. Az utóbbi a valószínûbb. A befektetés "titkát" vagy a "szent grált" kutatják. Mindig új és izgalmas befektetési módok után néznek. Hosszú távú szorgalom, tanulás és megismerés helyett "tippeket" vagy "lerövidített utakat" keresnek.
Fejest ugranak az árutõzsdébe, az elsõ kibocsátású részvények és fásrész vények piacába, vesznek gáz- és olajipari részvényeket, szarvasmarhát, benne vannak az összes létezõ befektetésben. Kedvelik a "kifinomult" befektetési technikákat, mint a margina, a put, a call opció. Úgy vetik bele magukat a "játékba", hogy fogalmuk sincs róla, kik a játékosok, és kik írják a szabályokat.
Õk a világ legrosszabb befektetõi. Mindig "hazaadásban" reménykednek, de általában "Öngólt rúgnak". Ha megkérdezzük tõlük, hogy megy az üzlet, mindig azt felelik, "nagyjából egyenesben vagyok" vagy "egy kicsit nyerésben". Valójában azonban veszítenek. Nagyon sok pénzt veszítenek; gyakran hatalmas összegeket. A befektetõknek ez a típusa 90 százalékban veszít, de sosem beszél a veszteségeirõl. Mindig azon nosztalgiázik, milyen óriásit "kaszált" hat évvel ezelõtt. Azt hiszi, ügyes volt, pedig csak szerencsés. Azt hiszi, csak ki kell várnia az "egyetlen nagy üzletet", és onnantól könnyû dolga lesz. A társadalom "gyógyíthatatlan szerencsejátékosnak" nevezi az ilyen embereket. A lelkük mélyén pedig mind egyszerûen csak lusták, ha pénzt kell befektetniük.
4. szint: hosszú távú befektetõk
Ezek a befektetõk tisztában vannak vele, hogy befektetésekre szükség van. Aktívan részt vesznek a saját befektetéseikrõl szóló döntésekben. Jól kidolgozott, hosszú távú tervük van, mely lehetõvé teszi számukra pénzügyi céljaik elérését. Elõbb a saját képzésükbe fektetnek be, csak azután vásárolnak befektetéseket. Kihasználják az idõszakos befektetéseket, és ahol csak lehet, adókímélõ eljárást választanak. Ami a legfontosabb, tanácsot kérnek hozzáértõ pénzügyi szakértõktõl.
Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy ezek az emberek korántsem valamiféle nagyban játszó befektetõk. Távolról sem azok. Kétséges, hogy vajon ingatlant, cégeket, az árutõzsdét vagy bármi más izgalmas befektetési eszközt választanak-e. Sokkal valószínûbb, hogy konzervatív, hosszú távú befektetésekbe fognak, melyeket a Peter Lynch-hez vagy a Fidelity Magellan Alapítványhoz, esetleg a Warren Buffetthez hasonlók ajánlanak.
Ha ön még nem hosszú távú befektetõ, váljon azzá minél elõbb! \ Mit jelent ez? Azt jelenti, üljön le, és készítsen tervet! Vegye kézbe költekezési szokásai irányítását! Csökkentse minimálisra adósságait \ és forrásait! Éljen úgy, hogy nem nyújtózkodik tovább, mint ameddig a takarója ér, és gyarapítsa eszközeit! Számítsa ki, reális hozamok mellett mennyi havi befektetés kell, és hány hónapra van szükség ahhoz, hogy elérje célját. Olyan célokra gondolok, mint: hány éves korában akarja abbahagyni a munkát? Mennyi pénzre lesz szüksége egy hónapban?
Egy hosszú távú terv által egyszerûen csökkennek a fogyasztói tartozásai, és közben egy kisebb összeget (bizonyos idõközönként) valamelyik nagy befektetési alapba fektethet, így gazdagon mehet | nyugdíjba, ha elég korán kezdi és jól odafigyel.
Ezen a szinten törekedjen az egyszerûségre! Ne hagyja, hogy elragadja a ló! Felejtse el a bonyolult befektetéseket! Csak a biztos részvényekkel és a befektetési alapokkal foglalkozzon! Ha még nem tudja, tanulja meg minél elõbb, hogyan kell zárt végû befektetésijegyeket venni! Ne próbálja kicselezni a piacot! Használja bölcsen a biztosításokat védelemként, de ne ezekbõl akarjon vagyont szerezni! Egy olyan befektetési alap, mint a Vanguard Index 500, mely éves teljesítményét tekintve a múltban túltett a befektetési alapok kétharmadán, biztos pont lehet. Egy ilyen alap 10 év alatt akkora hozamot biztosít, mely meghaladja a "profi" befektetési alapkezelõk által produkált összeg 90 százalékát. De ne feledje: nem létezik "100 százalékig biztos befektetés"! Az Index jegyei is rejtenek tragikus lehetõségeket.
Ne várja a "nagy üzletet"! Szálljon be a játékba kicsiben (ahogyan én tettem az elsõ kis társasházammal, mely megadta a lehetõséget, hogy mindössze néhány dollárral a zsebemben elkezdhessem a befektetést). Ne akarjon mindjárt meggazdagodni, és ne aggódjék, hogy jól csinálja-e, csak kezdje el! A pénz gyorsan fejleszti az intelligenciát. A félelem és a tétovázás ellenben visszafogja. Nagyobb üzletre mindig lesz lehetõsége, de sosem kapja vissza az idõt és a tudást, melyet elvesztett, mert mindjárt a legjobban akarta csinálni, vagy mert a nagy üzletre várt. Ne feledje: a kis üzletek gyakran nagyobb üzletekhez vezetnek... de bele kell vágni!
Kezdje el még ma, ne várjon holnapig! Váljon meg hitelkártyái egy részétõl és a haszontalan "kacatoktól", keressen olyan befektetési alapot, ahol nincs külön vételi és eladási árfolyam (jóllehet, a végén úgyis felszámolják a visszaváltási jutalékot). Üljön le szeretteivel, és dolgozzanak ki egy tervet, hívjon fel egy befektetési tanácsadót, vagy menjen el a könyvtárba, olvasson a pénzügyi tervezésrõl, és kezdjen el végre félretenni pénzt (még ha csupán havi 50 dollárt is) a maga számára! Minél tovább vár, annál többet veszít legértékesebb eszközébõl — a megfoghatatlan és felbecsülhetetlen értékû eszközbõl: az idõbõl.
Érdemes megjegyezni, hogy Amerika legtöbb milliomosa a 4. szintû befektetõk közül került ki. A The Millionaire Next Door (A szomszéd milliomos) címû könyv úgy mutatja be az átlagos milliomosokat, mint Ford Taurusszal járó cégtulajdonosokat, akik nem lépik túl a lehetõségeiket. Tanulják, vagy legalábbis tájékozódnak a befektetésekrõl, és hosszú távú tervet kovácsolnak. Nem fognak semmilyen bonyolult, kockázatos vagy szexi befektetésbe. Konzervatívok és kiegyensúlyozott pénzügyi szokásaik vannak, ettõl lesznek hosszútávon gazdagok és sikeresek.
Azoknak az embereknek, akik nem szeretik a kockázatot, és szívesebben összpontosítanak a szakmájukra, munkájukra vagy karrierjükre, mintsem hogy sok idõt töltsenek a befektetés témakörének tanul mányozásával, mindenképpen 4. szintû befektetõkké kell válniuk, ha jómódban akarnak élni. Számukra még inkább fontos, hogy pénzügyi tanácsadókhoz forduljanak. Azok ugyanis segítenek a befektetési stratégia kialakításában, és elindítják az embert a helyes úton a hosszú távú befektetések terén.
Ezen a szinten a befektetõk türelmesek, és kihasználják az idõ adta elõnyöket. Ha korán kezdik, és rendszeresen foglalkoznak befektetéssel, hatalmas gazdagságra tehetnek szert. Ha azonban késõn vágnak bele, 45 éves kor után, lehet, hogy nem mûködik ez a módszer, különösen 2010-ig nem.
5. szint: csavaros eszû befektetõk
Ezek a befektetõk "megengedhetik maguknak", hogy agresszívabb vagy kockázatosabb befektetési stratégiákat alkalmazzanak. Miért? Mert tudnak bánni a pénzzel, erõs anyagi bázisuk van, és értenek a befektetésekhez. Õk jól ismerik a játékot. Általában összpontosítanak, nem forgácsolják szét erõiket. Tartósan nyereséget tudnak felmutatni, és a hátuk mögött lévõ veszteségek árán megszerezték azt a bölcsességet, mely csak akkor lesz az ember sajátja, ha elég hibát követett el, és tanult belõlük.
Ezek a befektetõk gyakran "nagykereskedelemben" veszik a befektetéseket, nem "kiskereskedelemben". Maguk rakják össze az üzletet a saját használatukra; vagy elég "agyafúrtak" ahhoz, hogy beszálljanak a 6. szinten lévõ barátaik által összeállított üzletekbe, melyekhez tõkére van szükség.
Mit jelent, hogy valaki "csavaros eszû" befektetõ"?
Szilárd pénzügyi alappal rendelkezik a szakmája, a vállalkozása vagy a nyugdíjai jóvoltából, esetleg biztos, konzervatív befektetésekbõl szerezte meg pénzügyi alapját.
Ezek az emberek jól menedzselik az adósság/saját tõke arányt, azaz sokkal több a bevételük, mint a kiadásuk. Alapos ismeretekkel rendelkeznek a befektetések terén, és aktívan kutatnak új információk után. Óvatosak, de nem cinikusak, mindig nyitottak maradnak.
Tõkéjüknek legfeljebb 20 százalékát fordítják spekulatív tranzakciókra. Sokszor kezdik kicsiben, kevés pénz befektetésével, hogy kitanulják a befektetés mesterségét, legyen szó akár részvényekrõl, akár cégek megvásárlásáról, akár ingatlanügyi befektetésekrõl, amilyen a jelzálogtartozás miatt elárverezett ingatlanok megvétele, stb. Ha elveszítik a 20 százalékot, nem mennek tönkre, és nem kell megvonniuk a szájuktól a falatot. A veszteséget leckeként könyvelik el, tanulnak belõle, és ismét beszállnak a játékba, hogy még többet tanuljanak; tudják, hogy a kudarc a sikerhez vezetõ folyamat része. Gyûlölnek veszíteni, mégsem félnek tõle. A veszteség arra ösztönzi õket, hogy tovább menjenek elõre az úton, tanuljanak, nem csüggednek el tõle, és nem hívnak azonnal ügyvédet.
A csavaros eszû emberek akár 25 százalékos hasznot hozó üzletet is teremthetnek maguknak, mely a végtelenségig biztosítja ezt a magas hozamot. Azért tartoznak a csavaros eszû kategóriába, mert van plusz pénzük, van egy maguk választotta profi tanácsadókból álló csapatuk, és bizonyítani tudnak.
Mint már korábban szó volt róla, ezek az emberek maguk alkotják meg az üzleteiket. Ugyanúgy, ahogyan egyesek készen veszik meg a számítógépet a boltban, mások pedig maguk rakják össze a rendszert. Az 5. szintû befektetõk saját maguk szerkesztik össze a befektetéseiket alkotóelemeikbõl.
Ezek a befektetõk tudják, hogy a gazdaságilag nehéz idõszakok vagy pangó piacok kiváló lehetõséget nyújtanak a sikerhez. Akkor jelennek meg a piacon, amikor mások elmenekülnek. Azt is tudják, mikor kell kiszállniuk. Ezen a szinten a kiszállás stratégiája fontosabb, mint a beszállásé.
Világosan megfogalmazott befektetési "elvekkel" és "szabályokkal" rendelkeznek. Választhatják eszközül az ingatlant, diszkontált papírokat, cégeket, csõdbe ment vállalkozásokat vagy új részvényeket. Igaz, hogy nagyobb kockázatot vállalnak, mint az átlagember, de egyáltalán nem kezelik szerencsejátéknak az üzletet. Van tervük és világos céljuk. Mindennap tanulnak. Olvassák az újságokat, magazinokat, elõfizetnek befektetési tájékoztató kiadványokra, és befektetéssel kapcsolatos szemináriumokra iratkoznak be. Aktívan részt vesznek befektetéseik irányításában. Értenek a pénzhez és tudják, hogyan dolgoztassák a pénzt a maguk javára. Elsõsorban eszközeik gyarapítására koncentrálnak, nem annyira a befektetésre, így mindig teremtenek maguknak némi elkölthetõ pénzt. A nyereséget újra befektetik, hogy még szilárdabb eszközalapot biztosítsanak. Tudják, hogy a nagy és hosszú távú gazdagságot az erõs eszközalap megteremtésével érhetik el, mely jelentõs készpénzáramlást és magas hozamot biztosít minimális adózási kötelezettség mellett.
Ezt a tudást gyakran gyermekeiknek is átadják, amint a családi vagyont is rájuk hagyják cégek, trösztök és társaságok formájában.
Személyes vagyonuk csekély. Semmi nem szerepel a nevükön mint tulajdon, hogy ne kelljen adózniuk, és hogy megvédjék magukat a Robin Hoodoktól, akik hisznek benne, hogy a gazdagoktól el kellene venni, amijük van, és odaadni a szegényeknek. Semmi sem a tulajdonuk, de mindent irányítanak a cégeken keresztül. Az õ irányításuk alatt állnak a jogi személyek, melyek rendelkeznek az eszközeikkel.
Igazgatótanácsot neveznek ki, mely segít eszközeik menedzselésében. E testület tanácsait megfogadják, hogy tanuljanak belõlük. Ez a nem hivatalos testület bankárokból, könyvelõkbõl, ügyvédekbõl és brókerekbõl tevõdik össze. Az 5. szintû befektetõk kisebb vagyont költenek a megbízható, szakszerû tanácsokra, nemcsak azért, hogy a vagyonukat növeljék, hanem azért is, hogy megvédjék azt a családtagjaikkal, a barátaikkal, a pereskedõkkel és az állammal szemben.. Vagyonuk feletti uralmuk nem szûnik meg halálukkal. Ezeket az embereket sokszor a "pénz tiszttartóinak" nevezik. Haláluk után is tovább irányítják az általuk teremtett pénz sorsát.
6. szint: kapitalisták
A befektetésnek ezt a kimagasló szintjét kevesen érik el. Amerikában 100 ember közül egynek sem sikerül. Ezek általában nagyszerû "C"-k és nagyszerû "B"-k is egyben, mert képesek egyszerre megteremteni egy vállalkozást és egy befektetési lehetõséget.
A kapitalisták célja, hogy mások pénzének, tehetségének vagy idejének összehangolt menedzselése által jussanak pénzhez. Gyakran õk azok az irányítók, akik miatt Amerika, illetve más fejlett országok nagy pénzügyi hatalommá válnak. Ilyenek a Kennedy család, a Rockefeller család, a Ford család, J. Paul Getty és Ross Perot. A kapitalisták adják a pénzt a munkahelyek teremtéséhez, a vállalkozásokhoz és az árura, mely egy országot fellendít.
Az 5. szintû befektetõk többnyire csak a saját portfoliójuk számára és saját pénzük felhasználásával teremtenek befektetéseket. Az igazi kapitalisták ezzel szemben maguknak és másoknak egyaránt teremtenek befektetéseket, miközben mások tehetségét és pénzét kamatoztatják. Az igazi kapitalisták létrehoznak egy befektetést, és eladják a piacnak. Az igazi kapitalistáknak nincs szükségük pénzre a pénzcsináláshoz, mert tudják, hogyan használják mások pénzét és mások idejét. A 6. szintû befektetõk megalkotják azokat a befektetéseket, melyeket azután mások megvesznek.
Gyakran tesznek másokat gazdaggá, teremtenek munkahelyeket és idéznek elõ történéseket. Kedvezõ gazdasági helyzetben jól megy nekik. Rossz gazdasági helyzetben még jobban megy. A kapitalisták tudják, hogy a gazdasági káosz új lehetõségeket kínál. A legtöbbször korán kezdenek el foglalkozni egy-egy projekttel, termékkel, céggel vagy országgal — évekkel azelõtt, hogy a tömegek népszerûsítenék. Ha az újságban olvasunk egy nehéz helyzetben lévõ vagy háború sújtotta országról, az igazi kapitalisták biztosan perceken belül ott lesznek, vagy már ott is vannak. Õk akkor szállnak be, amikor a legtöbben azt mondják, "Tartsuk távol magunkat! Ebben az országban vagy ennél a cégnél teljes a zûrzavar. Túlságosan kockázatos."
A nyereség legalább 100 százalékos, és nincs felsõ határ. Mindez azért van így, mert ezek az emberek tudják, hogyan kezeljék a kockázatot és hogyan csináljanak pénzt pénz nélkül. Azért képesek erre, mert tudják, hogy a pénz nem egy dolog, hanem pusztán a fejükben létezõ fogalom. Bennük is munkálnak ugyanazok a félelmek, mint bárki másban, de õk izgalommá változtatják azokat. Új tudást és új gazdagságot varázsolnak a félelembõl. Életüket arra a játékra teszik fel, hogy pénzbõl pénzt csináljanak. Minden
Csakúgy, mint az 5. szintû befektetõk, õk is kiváló "tiszttartói a pénznek". Ha megfigyeljük õket, azt tapasztaljuk, hogy sokan közülük nagyvonalúak a barátaikkal, a családjukkal, az egyházakkal és az oktatási intézményekkel. Gondoljunk csak bele, hány híres ember alapított jól ismert tanintézményt. Rockefeller segített létrehozni a Chicagói Egyetemet, J. P. Morgan pedig nem csupán pénzzel támogatta a Harvardot. Egyes kapitalisták a nevüket adták az általuk finanszírozott iskoláknak, ilyen a Vanderbilt, a Duke és a Stanford. Õk nem csak az ipar, de az oktatás nagy egyéniségei is.
Ma Sir John Templeton nagyvonalúan adakozik a vallás és a hitélet terén, Soros György is több száz milliót áldoz olyan ügyekre, melyekben hisz. Ne feledkezzünk meg azonban a Ford Alapítványról és a Getty Alapítványról sem, valamint arról, hogy Ted Tumer egy milliárd dollárt ajánlott fel az ENSZ-nek.
Tehát szemben az iskoláinkban, a kormányban, az egyházakban és a médiában jelen lévõ cinikus értelmiségiek és bírálók véleményével, az igazi kapitalisták nem egyszerûen az ipar irányításával, munkahelyek teremtésével és pénzcsinálással foglalkoznak. Ahhoz, hogy jobb világot teremthessünk, több kapitalistára van szükség, nem kevesebbre, mint azt a cinikusok állítják.
A világban sokkal több a cinikus ember, mint a kapitalista. A cinikusok nagyobb zajt csapnak, és emberek millióit tartják rettegésben, miközben a szabadság helyett a biztonságot keresik. Barátom, Keith Cunningham azt mondja: "Még sosem láttam cinikusok által állított szobrot, sem cinikusok alapította egyetemet."
MIELÕTT TOVÁBB OLVASNA
Ezzel eljutottunk a CASHFLOW-négyszög magyarázó részének végéhez. A legutóbbi fejezet a "B" negyeddel foglalkozott. Mielõtt továbbhaladna az olvasásban, válaszolja meg a következõ kérdéseket:
1. Ön melyik befektetõi szinthez tartozik?
Ha ön valóban hamar vagyonos szeretne lenni, olvassa el többször a hét szint leírását. Én akárhányszor olvasom újra, egy kicsit mindegyikben magamra ismerek. Nemcsak az erõsségeimet látom, hanem, ahogyan Zig Ziglar fogalmaz: a "jellemhibákat" is, melyek visszafognak.
Vagyont úgy szerezhetünk, ha erõsítjük az erõsségeinket, és foglalkozunk a jellemhibáinkkal. Ennek módja pedig az, hogy elõször is felismerjük õket, és nem teszünk úgy, mintha hibátlanok lennénk.
Mindannyian a lehetõ legjobbnak akarjuk látni önmagunkat. Szinte egész életemben arról álmodoztam, hogy 6. szintû kapitalista legyek. Attól a perctõl kezdve, amikor gazdag apám elmagyarázta nekem a hasonlóságot a "hasból" részvényeket vásárló ember és a lóversenyezõ között, tudtam, hogy ezt szeretném. Miután áttanulmányoztam a listában szereplõ különféle szinteket, rájöttem, melyek azok a jellemhibák, melyek akadályoznak célom elérésében. Bár ma már 6. szintû befektetõnek mondhatom magam, továbbra is újra és újra elolvasom a hét szint leírását, és dolgozom önmagam jobbításán.
Megtaláltam magamban a 3-C szintre jellemzõ hibákat; ezek gyakran felütik a fejüket, amikor feszültségekkel kell szembenéznem. Részben jó volt, hogy szerencsejátékot játszottam, részben rossz. Feleségem, barátaim és tanfolyamok segítségével szembesítettem magamat saját személyiségem hibáival, és erõsségekké változtattam azokat. Ezek után mindjárt nagyobb sikerrel mûködtem 6. szintû befektetõként.
A másik kérdés, melyre érdemes választ adni, így hangzik:
2. Milyen szintû befektetõ akar lenni, vagy kell lennie a közeljövõben?
Ha a 2. kérdésre adott válasza megegyezik az 1. kérdésre adott válaszával, akkor ön elérte célját. Ha ön meg van elégedve azzal, ahol most tart, nem érdemes tovább olvasnia ezt a könyvet. Ha például ön ma biztos 4. szintû befektetõ, és nem akar az 5. vagy a 6. szintre jutni, ne olvasson tovább! Az egyik legnagyobb életöröm forrása, ha meg vagyunk elégedve a helyzetünkkel. Gratulálok!
Figyelmeztetés
Mindazoknak, akik el akarnak jutni az 5. vagy a 6. szintre, ELÕSZÖR fejleszteniük kell magukban a 4. szinthez szükséges jártasságokat. A 4. szintet nem lehet kihagyni, ha 5. vagy 6. szintû befektetõkké akarunk válni. Aki úgy próbál meg az 5. vagy a 6. szintre jutni, hogy nem sajátítja el a 4. szint készségeit, az valójában 3. szintû befektetõ, azaz szerencsejátékos!
Ha ön úgy dönt, hogy többet akar vagy többet kell tudnia a pénzügyekrõl, és továbbra is vonzza az anyagi függetlenség gondolata, olvasson tovább! Az ezután következõ fejezetek elsõsorban a "C" és a "B" negyed jellemzõivel fognak foglalkozni. Megtudhatja belõlük, hogyan léphet át a négyszög bal felérõl a jobb felére könnyen és kis kockázattal. A bal félrõl a jobb félre való átlépésnél továbbra is az eszmei eszközökre helyezõdik a hangsúly, melyek a négyszög jobb felén azután megfogható eszközöket teremtenek.
Mielõtt továbblépnénk, felteszek még egy utolsó kérdést: ahhoz, hogy hajléktalanokból milliomosokká váljunk, ön szerint milyen szintû befektetõknek kellett lennünk Kimnek és nekem? A következõ fejezetben megtalálja a választ. Ugyanakkor megosztom majd néhány tapasztalatomat is, melyek személyes utamat fémjelezték az anyagi függetlenség felé.
6. fejezet
A pénz szemmel nem látható
1974 végén vásároltam egy lakást egy kis társasházban Waikiki szélén. Ez volt az egyik elsõ ingatlannal kapcsolatos befektetésem. Az ára 56 000 dollár volt. Ezért a pénzért egy bájos, két hálószobás és egy fürdõszobás lakást kaptam egy átlagos állagú épületben. Kitûnõ volt bérbe adás céljára, és tudtam, hogy gyorsan találok rá bérlõt.
Azonnal gazdag apám irodájához hajtottam, és izgatottan beszámoltam neki az üzletrõl. Átnézte a papírokat, majd alig egy perc múlva felnézett, és azt kérdezte:
— Mennyi pénzt veszítesz egy hónapban?
— Körülbelül 100 dollárt — feleltem.
— Ne butáskodj! — mondta. — Még nem néztem át a számokat, de már most meg tudom mondani ezekbõl a papírokból, hogy sokkal többet fogsz veszíteni. Mellesleg miért fektetsz pénzt olyasmibe, amivel pénzt vesztesz?
— Jól nézett ki a lakás, és úgy gondoltam, jó üzlet. Egy kis festés, és olyan lesz, mint új korában — szabadkoztam.
— Ez még nem ok arra, hogy tudatosan pénzt veszíts — dorgált meg gazdag apám.
— Az ingatlanügynököm azt mondta, ne aggódjak a havonta jelentkezõ veszteségek miatt. Szerinte néhány év múlva a duplájára emelkedik az ingatlan ára, ráadásul az állam adókedvezményt ad a veszteségre. Azonkívül meg olyan jó üzlet volt, hogy attól féltem valaki más elviszi az orrom elõl.
Gazdag apám becsukta az irodája ajtaját. Ekkor már tudtam, hogy | mi következik; sokszor kaptam tõle ilyen leckéket korábban.
— Tehát mennyi pénzt vesztesz havonta? — ismételte meg a kérdést.
— Körülbelül 100 dollárt — feleltem idegesen.
Gazdag apám megcsóválta a fejét, és még egyszer átnézte a papírokat. Elkezdõdött az oktatás. Azon a napon többet tanultam meg a pénzrõl és a befektetésekrõl, mint addigi 27 évem alatt összesen. Gazdag apám örült neki, hogy megragadtam az alkalmat, és befektettem egy ingatlanba, de elkövettem néhány súlyos hibát, melyek anyagi csõdbe torkollhattak volna. Ám a lecke, melyet ennek az egyetlen befektetésnek az árán tanultam meg, milliókat hozott nekem a késõbbi évek során.
A pénzt az agyunkkal látjuk
— Nem mind arany, ami fénylik — mondta gazdag apám. — Egy ingatlan csak egy ingatlan. Egy cég részvénye csak egy részvény. Ezeket a szemeddel látod. De a lényeg az, amit nem látsz. Az üzlet, a pénzügyi megállapodások, a piac, az irányítás, a kockázati tényezõk, a készpénzáramlás, a vállalati felépítés, az adótörvények és sok ezer más dolog tesz egy befektetést jóvá vagy rosszá.
Ezután nekiállt, hogy kérdésekkel szétboncolja az üzletet: — Miért fizetnél ilyen magas kamatot? Mit gondolsz, mennyi hasznot hoz neked a befektetés? Hogyan illeszthetõ bele ez a befektetés a hosszú távú pénzügyi stratégiádba? Mennyi ideig áll majd üresen a lakás? Mekkora lesz a tõkerátád? Ellenõrizted, mennyire becsülte a múltban a biztosító az értékét? Mekkorák lesznek a fenntartás költségei? Milyen összeget szánsz a felújítási költségre? Tudtad, hogy a városi önkormányzat a környék úthálózatának átépítésére készül? Éppen az épületed elõtt fog elhaladni egy nagy forgalmú fõút. A lakók kiköltöznek, hogy elkerüljék az egy évig tartó építkezést. Tudtad ezt? Igaz, hogy a piac most felszálló ágban van, de tudod, minek köszönhetõ ez? A vállalati gazdaságnak és a mohóságnak. Szerinted mennyi ideig tart a fellendülés? Mi lesz, ha nem veszi ki senki a lakásodat? Ha így lesz, mennyi ideig tudod fenntartani, és mennyi ideig tudsz megélni? És még egyszer kérdezem: mi jár a fejedben, amikor úgy gondolod, hogy egy veszteséges üzlet jó üzlet? Ez komolyan aggaszt.
— Jó üzletnek látszott — védekeztem.
Gazdag apám elmosolyodott, felállt és megrázta a kezemet.
— Örülök, hogy belevágtál — mondta. — A legtöbb ember csak gondolkodik, de sosem lép a tettek mezejére. Ha csinálsz valamit, hibázol, és a hibákból lehet a legtöbbet tanulni. Jegyezd meg, hogy az iskolában semmi fontosat nem tanulhatsz meg. Csak úgy tanulsz, ha cselekszel, ha hibázol és kijavítod a hibáidat. Így születik a bölcsesség.
Ettõl egy kicsit jobban éreztem magam, és készen álltam a tanulásra.
— A legtöbb ember befektetései 95 százalékában a szemével dönt, és nem a fejével — mondta gazdag apám.
Ezután elmagyarázta, hogy az emberek általában megnéznek egy-egy ingatlant vagy a részvények nevét olvassák el, és ez vezérli õket a döntéshozatalban, esetleg a brókerük vagy egy kollégájuk tippjére hallgatnak. Sokszor érzelmi alapon vásárolnak, nem ésszerûen.
— Ezért van, hogy tízbõl kilenc befektetõ nem keres pénzt — mondta gazdag apám. — Nem feltétlenül vesztenek pénzt, de nem keresnek semmit. Úgymond tartják a szintet: szereznek egy kevés pénzt, és el is vesztenek egy keveset. Ugyanis a szemüket és az érzelmeiket használják a befektetéseknél, nem az agyukat. Sokan azért fektetnek be, mert gyorsan akarnak meggazdagodni. így aztán nem befektetõkké válnak, hanem álmodozókká, szélhámosokká, szerencsejátékosokká és csalókká. Tele van velük a világ. Nos, akkor üljünk le, nézzük át még egyszer ezt a veszteséges üzletet, amit kötöttél, és én megtanítom neked, hogyan csinálj belõle nyereséges üzletet. Megtanítom neked, hogyan lásd meg az agyaddal azt, amit a szemeddel nem láthatsz meg.
Hogyan tegyük jóvá a rosszat?
Másnap reggel visszamentem az ingatlanügynökömhöz, visszamondtam a megállapodást, és új tárgyalásokba kezdtem. Nem volt kellemes, de sokat tanultam belõle.
Három nappal késõbb újra meglátogattam gazdag apámat. Az ár ugyanaz maradt, és az ügynök megkapta a teljes jutalékot, mert megérdemelte. Keményen megdolgozott érte. Az ár ugyan nem változott, de a befektetés egészen más színezetet öltött. A kamatok és az amortizációs idõszak újratárgyalása után nem hogy nem veszítettem az üzleten, de nettó 80 dollár haszonra számíthattam havonta, és ebbe már beleszámítottuk a menedzselési költségeket és azt az összeget is, amelytõl elesem, amíg a lakás üresen áll. Még a bérleti díjat is csökkenthettem, és akkor rosszabb piaci viszonyok mellett is nyereségre számíthattam. Ha a piac fellendül, ismét megemelhetem a bérleti díjat.
— Becsléseim szerint körülbelül 150 dollárt veszítettél volna havonta. Talán többet is — mondta gazdag apám. — Ha folyamatosan havi 150 dollárt veszítesz, hány ilyen üzletre futná, figyelembe véve a fizetésedet és a kiadásaidat?
— Mindössze egyre — válaszoltam. — A legtöbb hónapban nincs felesleges 150 dollárom. Ha belementem volna az eredeti üzletbe, minden hónapban anyagi gondokkal küszködtem volna. Hiába az adókedvezmény. Még az is lehet, hogy másodállást kellett volna vállalnom ennek a befektetésnek a kedvéért.
— És most, 80 dolláros havi készpénzáramlás mellett hány ilyen üzletre futja? — kérdezte gazdag apám.
— Amennyire csak akarom — feleltem mosolyogva. Gazdag apám egyetértõen bólintott.
— Akkor menj, és keress még néhányat!
Néhány év múlva hatalmas ütemben emelkedtek az ingatlanárak Hawaiiban. Eddigre már nem csupán egy ilyen ingatlanom volt, melynek duplájára nõtt az értéke, hanem hét. Ennyit tesz egy kis pénzügyi intelligencia.
"Ezt nem teheti meg"
Hadd jegyezzek meg még valami lényegeset az elsõ ingatlanüzletemmel kapcsolatban: Amikor az elsõ ajánlatomat visszavontam, ingatlanügynököm mindössze ennyit mondott: "Ezt nem teheti
meg."
Nagyon sokáig tartott, amíg sikerült õt rávennem, gondolkodjék el rajta, hogyan vihetnénk véghez, amit akarok. Mindenképpen sok mindent megtanultam ebbõl az egy befektetésbõl. Az egyik, hogy amikor valaki azt mondja: "Ezt nem teheti meg", hiába mutat rá egy érvre, három másikra mutathatok, amelyik ellentmond neki.
Gazdag apám megtanította, hogy a "nem teheted meg" nem feltétlenül jelent "nemet" a számomra. Gyakrabban jelent "nemet" a másik fél számára.
Klasszikus példája ennek, amikor sok évvel ezelõtt az emberek azt mondták a Wright fivéreknek, hogy "ezt nem tehetik meg". Hála Istennek a Wright fivérek nem vették õket komolyan.
1,4 billió dollár gazdát keres
Naponta 1,4 billió dollár járja körbe bolygónkat elektronikus úton, és ez az összeg egyre nõ. Ma több pénz kerül forgalomba, mint bármikor korábban. A bökkenõ csak az, hogy a pénz láthatatlan. Jelentõs része elektronikus formában terjed. Ezért aztán hiába keresik az emberek a szemükkel a pénzt, nem látják. A legtöbben hónapról hónapra tengõdnek a fizetésükbõl, miközben 1,4 billió dollár kering a föld körül mindennap gazdára várva. Csupán az a kérdés, ki tud vele bánni, ki veszi a gondjaiba és növeli meg az összegét. Ha tudjuk, hogyan kell bánni a pénzzel, az esõstõl áramlik felénk. Szinte úgy hajítják utánunk. Az emberek könyörögnek érte, hogy fogadjuk el. Ha ellenben nem tudunk vele bánni, elmarad mellõlünk. Idézzük emlékezetünkbe gazdag apám definícióját a pénzügyi intelligenciáról: "Nem az a lényeg, mennyi pénzt keresel, hanem, hogy mennyit tartasz meg, milyen keményen dolgozik neked, és hány generáción át marad meg."
Vak vezet világtalant
"Az átlagember 95 százalékban a szemének hisz, és csupán 5 százalékban az eszének, amikor befektet — mondta gazdag apám. — Ha profi "C" és "B" akarsz lenni, arra kell törekedned, hogy a szemed csak 5 százalékban szóljon bele a döntéseidbe, az eszed viszont 95 százalékban." Gazdag apám ezután elmondta, hogy azok az emberek, akik kialakítják magukban a képességet, hogy az agyukkal lássák a pénzt, messze felülmúlják azokat, akik erre nem képesek.
Nagy hangsúlyt fektetett arra is, kitõl fogadjak el üzleti tanácsot. "A legtöbb ember azért küszködik anyagi nehézségekkel, mert olyan emberektõl kér tanácsot, akik szellemileg vakok a pénzre. Ha azt akarod, hogy rád találjon a pénz, tudnod kell bánni vele. Ha a pénz nem a fejedben jelenik meg elõször, kifolyik a kezeid közül. Ha pedig kifolyik a kezeid közül, akkor a pénz és a pénzes emberek elfordulnak tõled."
Tanítsuk meg agyunknak, hogy lássa a pénzt
Mi tehát az elsõ lépés, hogy megtanuljuk agyunkkal látni a pénzt? A válasz egyszerû. A válasz a pénzügyi intelligencia. Ez annál a képességnél kezdõdik, hogy megértjük a kapitalizmusra jellemzõ szavak és számok rendszerét. Ha nem értjük a szavakat és a számokat, olyan, mintha idegen nyelven beszélnének hozzánk. Sok tekintetben minden
Minden negyed olyan, mint egy külön ország. Nem egyforma a szóhasználatuk, és ha nem értjük a szavaikat, nem érthetjük meg a számaikat sem.
Ha például egy orvos azt mondja: "Az ön szisztoléja 120, a diasztoléja pedig 80", jó az vagy rossz? Elég információ ez, hogy tudjuk, egészségesek vagyunk-e? A válasz természetesen "nem". De kezdetnek nem rossz. A
A befektetések nyelvén ez körülbelül így hangzana: "A részvényei, p/e-je 12, a házam tõkehányadosa 12. Elég információ ez ahhoz, hogy tudjam, gazdag vagyok-e?" A válasz ugyancsak "nem", de kezdetnek ez sem rossz. Legalábbis kezdünk azonos nyelven beszélni, és ugyanazokat a számokat használjuk. Itt kezdõdik a pénzügyi mûveltség, ami a pénzügyi intelligencia alapja. Legelõször is ismernünk kell a szavakat és a számokat.
A doktor az "A" negyedbõl szól, a másik beszélõ a "B" negyed kifejezéseit és számait emlegeti. Kettejük nyelve akár két idegen országé is lehetne.
Nem értek egyet vele, hogy a pénzcsináláshoz pénz kell.
Véleményem szerint pénzzel úgy lehet pénzt csinálni, ha elõbb ismerjük a szavak és a számok nyelvét. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: "Ha a pénz nem a fejedben jelenik meg elõször, kifolyik a kezeid közül."
Tanuljuk meg, mi a valódi kockázat!
A második lépés afelé, hogy megtanuljuk agyunkkal látni a pénzt, a valódi kockázat felismerése. Amikor azt hallom, hogy a befektetés kockázatos, egyszerûen azt felelem: "A befektetés nem kockázatos. Képzetlennek lenni kockázatos."
A befektetés hasonlít a repüléshez. Ha valaki kijárta a repülõiskolát, és hosszú éveken át gyûjtötte a tapasztalatot, annak repülõt vezetni szórakoztató és izgalmas. Aki azonban nem járt repülõiskolába, annak nem tanácsolnám, hogy kipróbálja.
A rossz tanács kockázatos
Gazdag apám mélyen hitt benne, hogy minden pénzügyi tanács jó valamire. Nyitott ember volt, udvarias, és sokakat meghallgatott. De végül mindig a saját pénzügyi intelligenciájára hagyatkozott, amikor döntenie kellett. "Ha nem tudsz semmit, akkor bármilyen tanács jobb a semminél — mondta. — De ha nem ismered a különbséget jó és rossz tanács között, az veszélyes."
Gazdag apám meggyõzõdéssel vallotta, hogy a legtöbb ember azért küszködik anyagi gondokkal, mert a pénzügyi információt a szülõk adják tovább gyermekeiknek — a többség pedig nem dicsekedhet biztos anyagi hátteret nyújtó családdal. "A rossz pénzügyi tanács kockázatos, és a legtöbb rossz tanácsot otthonról hozza az ember— mondta sokszor. — Nem azzal, amit mondanak nekünk, hanem azzal, amit tesznek. A gyerekek többet tanulnak a példából, mint a szavakból."
Tanácsadóink nem lehetnek okosabbak nálunk
Gazdag apám azt is mondta: "Tanácsadóid nem lehetnek okosabbak nálad. Ha te nem vagy okos, nem sokat segíthetnek neked. Ha azonban pénzügyileg képzett vagy, a hozzáértõ tanácsadók bonyolultabb tanácsokkal láthatnak el. A pénzügyi téren naiv embernek törvényszerûen csakis biztonságos pénzügyi stratégiát javasolhatnak. Kevéssé csavaros eszû befektetõnek csak alacsony kockázatú és alacsony hozamú befektetéseket ajánlhatnak. Gyakran diverzifikációt javasolnak annak, aki egyszerûen gondolkodik. Kevés tanácsadó veszi a fáradságot, hogy tanítsa ügyfelét. Az õ idejük is pénz. Ha tehát saját erõnkbõl megszerezzük a pénzügyi intelligenciát, és jól kezeljük a pénzünket, egy hozzáértõ tanácsadó olyan befektetésekrõl és stratégiákról tájékoztathat, melyekrõl kevesen tudnak. De elõször meg kell szereznünk a megfelelõ képzettséget. Ne feledjük: a tanácsadóink nem lehetnek okosabbak nálunk."
Hazudik-e a bankárunk?
Gazdag apámnak számos bankárral volt dolga. A bankárok fontos tagjai voltak pénzügyi csapatának. Jó barátságban volt velük és tisztelte õket, de mindig úgy érezte, alaposan a körmükre kell néznie — azok ugyanis várhatóan a saját érdekeiket tartják szem elõtt elsõsorban.
1974-es befektetésemet követõen gazdag apám azt kérdezte tõlem: "Amikor egy bankár azt mondja, a házad eszköz, igazat mond?" Minthogy az emberek nagy része pénzügyileg képzetlen, és nem ismeri a pénzügyi játékszabályokat, kénytelen azoknak a véleményére és tanácsára adni, akikben megbízik. Ha valaki nem rendelkezik pénzügyi mûveltséggel, szüksége van valakire, aki reményei szerint rendelkezik vele. Sokan mások tanácsaira hagyatkozva fektetik be és kezelik a pénzüket. Ez kockázatos.
Nem hazudnak... csak nem mondják meg az igazat
Amikor egy bankár azt mondja, a házunk eszköz, valójában nem hazudik. Csak nem mondja el a teljes igazságot. A házunk valóban eszköz, a kérdés csak az, hogy kié. Ha ugyanis elolvassuk a pénzügyi kimutatásokat, könnyen megérthetjük, hogy a házunk nem a mi eszközünk. Idézzük csak emlékezetünkbe gazdag apám eszközökre és forrásokra vonatkozó definícióját a Gazdag papa, szegény papa címû könyvbõl:
"Az eszköz pénzt rak a zsebünkbe. A forrás pénzt húz ki a zsebünkbõl."
A négyszög bal felén tevékenykedõ embereknek nincs igazán Saját mérlegkimutatásuk, nincs szükségük rá, hogy tudják a különbséget. A legtöbbjüknek elég, ha biztonságban érzik magukat az állásukban, szép házuk van, melyet a sajátjuknak hisznek, büszkék rá, és azt hiszik, rendelkeznek fölötte. Senki nem is veszi el tõlük mindaddig, amíg kifizetik a vele járó számlákat. Õk pedig fizetnek, mint a katonatiszt.
A négyszög jobb térfelén tartózkodóknak azonban tudniuk kell a különbséget. Pénzügyileg mûveltnek és pénzügyileg intelligensnek lenni annyit tesz, mint megérteni és átfogó képet látni a pénzrõl. A pénzügyi dolgokban jártas emberek tudják, hogy a jelzáloghitel a mérlegkimutatásunkban nem eszközként, hanem forrásként jelenik meg. Másutt jelenik meg eszközként, méghozzá a bankunk mérlegkimutatásában... nem a mienkben.
Aki valaha is foglalkozott könyveléssel, az tudja, hogy a mérlegnek egyensúlyban kell lennie. De hol az egyensúly? A mi mérlegünk nem igazán kiegyensúlyozott. Ha megnézzük a bank mérlegét, a következõ képet kapjuk:
Ez már egyensúlyban van. Kiderül az igazság. Ilyen a "C"-k és a "B"-k könyvelése. Az iskolában azonban nem erre oktatják a könyvelõket. A hagyományos könyvelés a házunk "értékét" eszköznek tekintené, a jelzáloghitelt pedig forrásnak. Azt is fontos megjegyezni, hogy a házunk "értéke" egy véleményen alapul, mely a piac alakulásától függõen változik, a jelzálogtartozás viszont egy meghatározott forrás, és a piac nem befolyásolja. A "C"-k és a "B"-k számára azonban a házuk "értéke" nem számít eszköznek, mert nem áramlik belõle készpénz.
Mi történik, ha visszafizettük a jelzáloghitelt?
Sokan megkérdezik tõlem, "Mi történik, ha visszafizettük a jelzáloghitelt? Akkor már eszköznek számít a házam?"
A válasz: "A legtöbb esetben még mindig nem. Továbbra is forrás marad."
Ennek sok oka van. Az egyik a fenntartási költségekben keresendõ. A tulajdon olyan, mint az autó. Ha ingyen kapjuk, akkor is pénzbe kerül az üzemeltetése... és ha egyszer valami elromlik rajta, esõstõl jön a baj. Ráadásul a legtöbbször adózás utáni pénzbõl fizeti ki az ember a kocsija és a háza javítási költségeit. A "C" és a "B" negyedhez tartozó emberek kizárólag az olyan tulajdont tekintik eszköznek, mely bevételt termel.
A fõ ok, amiért egy ház továbbra is forrás marad, hogy még mindig nem a miénk — valójában. Az állam adót vet ki rá, hiába a mi tulajdonunk. Próbáljuk csak meg nem fizetni az ingatlanadót, mindjárt megtudjuk, kié az ingatlan!
Ezen alapul az adózási zálogjog, melyrõl a Gazdag papa, szegény papában írtam. Az adózási zálogjog érvényesítése kitûnõ lehetõséget nyújt, hogy legalább 16 százalék kamatot kapjunk a pénzünkre. Ha egy ház- vagy lakástulajdonos nem fizeti az ingatlanadót, az állam 10-50 százalékos kamattal megadóztatja a tartozást. Ezt hívják uzsorának. Ha az ember nem fizeti az ingatlanadót, de valaki más kifizeti helyette, mondjuk én, akkor az illetõ nekem tartozik az elmaradt adóval és a kamatokkal. Ha az illetõ egy bizonyos idõhatáron belül sem fizet, akkor én kapom meg az ingatlant az elmaradt adók fejében kifizetett pénzért. A legtöbb államban az ingatlanadó fizetését szigorúbban veszik bármilyen más befizetési kötelezettségnél, beleértve a jelzáloghitel törlesztését is. Volt már alkalmam házat venni az adótartozás kifizetésével úgy, hogy kevesebb, mint 3500 dollárom bánta.
Az ingatlan definíciója
Ismét az agyunkkal kell látnunk a pénzt, nem a szemünkkel. Ahhoz, hogy erre felkészítsük az agyunkat, ismernünk kell a szavak igazi definícióit és a számok rendszerét.
Mostanra már tudnunk kell, mi a különbség eszközök és források között, továbbá, hogy mi a "jelzáloghitel", ami egy "halálig szóló megállapodás", és a "pénzügyi fedezet", ami bírságot jelent. Itt az ideje, hogy megismerkedjünk az "ingatlan" szó eredetével és egy népszerû pénzügyi eszközzel, a "származékokkal". Sokan azt hiszik, hogy a származékok újak, noha a valóságban már nagyon régóta léteznek.
A "származékok" egyszerû meghatározása így hangzik: "valami olyasmi, ami valami másból származik". A származékokra példa a narancslé. A narancslé a narancsból származik.
Korábban azt hittem, az ingatlan valami megfogható, tárgyi dolog. Gazdag apám elmagyarázta, hogy az angol neve (real estate) a spanyolból származik, és nem a "reális" szóhoz van köze, hanem a "királyihoz" (royal). Vagyis az ingatlan azt jelenti: királyi birtok.
Amikor az agrárkornak vége lett és elkezdõdött az ipari kor 1500 körül, a hatalom alapja többé nem a föld és a mezõgazdaság volt. Az uralkodók rájöttek, hogy a földreformokat szorgalmazó törvények értelmében, melyek a parasztoknak is megengedték, hogy földtulajdonnal rendelkezzenek, változtatniuk kell. Ekkor alkotta meg az uralkodó osztály a származékok fogalmát. Olyan származékokat vezettek be, mint az "adók" a földtulajdonra és a "Jelzáloghitel", amely arra szolgál, hogy a köznép meg tudja fizetni a földet. Az adók és a jelzáloghitel származékok, mert a földbõl származnak. A bankárunk nem nevezné a jelzáloghitelt származéknak; õ azt mondaná, a föld a "biztosíték, a fedezet". A megfogalmazás más, de a jelentés hasonló. Miután az uralkodó osztály megállapította, hogy a pénz többé nem a földben van, hanem a föld "származékaiban", az uralkodók létrehozták a bankokat a megnövekedett pénzforgalom irányítására. A föld ma is "királyi birtok", mert akármennyit fizetünk érte, sosem lesz igazán a miénk. Ma is a "királyé".
Mennyi a kamat... valójában?
Gazdag apám minden egyes kamatszázalékért kemény szócsatát vívott tárgyalásai során. Tõlem a következõt kérdezte: "Ha egy bankár azt mondja, évi 8 százalék kamatra ad hitelt, igazat mond-e?" Ha megvizsgáljuk a számokat, kiderül, hogy nem.
Mondjuk, hogy vásárolunk egy 100 000 dolláros házat, és 20 000 dollárt kell kifizetnünk a vételárból elsõ részletként. A fennmaradó 80 000 dollárt egy banktól kölcsönözzük 8 százalék kamatra, 30 éves lejárati idõvel.
Öt év alatt összesen 35 220 dollárt kell fizetnünk a banknak: ebbõl 31 276 dollár a kamat, s mindössze 3944 dollár az adósságtörlesztésre fordított rész.
Ha a hitelt meghatározott idõre (30 évre) kapjuk, végül összesen 211 323 dollárt kell visszafizetnünk a kamatokkal együtt, bár eredetileg csupán 80 000 dollár kölcsönt vettünk fel. Az összes kamat összege 131 323 dollárra rúg.
Mellesleg a 211 323 dollár nem tartalmazza az ingatlanadót és a hitelre kötött biztosítás összegét.
Furcsa, de a 131 323 dollár mintha több lenne, mint 80 000 dollár 8 százaléka. 30 év alatt ez több mint 160 százalék kamat. Mint mondtam, a bankárok nem hazudnak, csak nem mondják meg a teljes igazságot. Ha nem értünk a számokhoz, erre soha nem fogunk rájönni. Ha pedig meg vagyunk elégedve az otthonunkkal, nem is fog igazán érdekelni.
De az ipar természetesen tudja, hogy néhány év múlva új házat akarunk, nagyobbat, szebbet, kell egy nyaraló is, vagy vissza kell fizetnünk a jelzálogkölcsönt. Mindezt tudja, és számít is rá.
Az ipari átlag
A bankipar átlagosan hét év visszafizetési idõvel számol jelzálogkölcsönök esetében. Ez azt jelenti, a bank arra számít, hogy az átlagember hétévenként vesz új házat vagy fizeti vissza a jelzálogkölcsönt; vagyis — a példánk értelmében — a bank hétévenként visszakapja az eredeti 80 000 dollár hitelt plusz a 43 291 dollár kamatot.
Ezért nevezik a jelzálogkölcsönt angolul "mortgage"-nek, ami a francia "mortir" szóból ered, és azt jelenti, "halálig szóló megállapodás". A legtöbb ember mégis tovább dolgozik keményen a megélhetéséért, a fizetésemelésekért és azért, hogy új házat vehessen — újabb jelzálogkölcsönökbõl. Ráadásul a kormány adókedvezményt nyújt a lakásvásárlásra, ezzel arra ösztönzi az adófizetõket, hogy drágább lakást vegyenek, ami magasabb ingatlanadót jelent a kormánynak. Ne feledkezzünk meg a biztosításról sem, melyet minden
A tévéreklámokban rendszeresen látom, amint jóvágású, profi baseball- vagy futballjátékosok mosolyogva ajánlják, hogy hitelkártya-tartozásunkat vonjuk össze "konszolidációs hitellé". Ily módon kifizethetjük az összes hitelkártya-tartozásunkat, és új hitelt kapunk alacsonyabb kamatra. Azt is elmondják, miért pénzügyileg intelligens ez a megoldás. "A konszolidációs hitel felvétele okos döntés, mert a kormány adókedvezményt ad a jelzáloghitelét terhelõ kamatokra."
A tévénézõk azt hiszik, végre megfogták az isten lábát, és azonnal rohannak a bankba, megtérítik a házukra felvett kölcsönt, törlesztik a hitelkártya-tartozásukat, és intelligensnek érzik magukat.
Néhány héttel késõbb meglátnak az üzletben egy szép ruhát, egy fûnyírógépet, vagy rájönnek, hogy a gyereknek új biciklire van szüksége, esetleg el akarnak utazni nyaralni, mert kimerültek. A hitelkártyájukat ekkor éppen nem terheli semmilyen tartozás... vagy egyszeriben újat kapnak postán, miután a régit kifizették. Kiváló a hitelük, rendesen fizetik a számláikat, kis szívük hevesen ver, és azt mondják maguknak: "Gyerünk! Megérdemlem. Majd havi részletekben törlesztem."
Az érzelmek elhomályosítják a logikát, és elõkerül a vadonatúj, tiszta hitelkártya.
Mint mondtam, még a bankárok is eszköznek tekintik a házunkat — és nem hazudnak. Amikor az állam adókedvezményt nyújt az adósságunkra, nem azért teszi, mert aggódik az anyagi jövõnkért. Az államot a saját anyagi jövõje érdekli. Tehát amikor a bankárunk, a könyvelõnk, az ügyvédünk és a tanáraink az iskolában azt állítják, a házunk eszköz, pusztán arról feledkeznek meg, hogy kinek az eszköze.
Mi a helyzet a takarékbetétekkel? Eszközök-e?
Nos, a takarékbetétek eszközök. Ez örömhír. Teljes képet azonban ismét csak akkor kapunk, ha megvizsgáljuk a pénzügyi kimutatást. Jóllehet, takarékbetéteink eszközök, de ha vetünk egy pillantást a bankok mérlegére, kiderül, hogy ott forrásokként jelentkeznek. Bankbetéteink és csekk-könyvünk saját mérlegkimutatásunk
mérlege az eszközrovatunkban a következõképpen fest:
A bank mérlegében megtakarításaink valamint a csekk-könyvünk mérlege a következõképpen jelenik meg:
Miért jelentenek a banknak forrást a mi takarékbetéteink és csekkkönyvünk mérlege? Kamatot kell fizetniük a pénzünkért, pénzbe kerül nekik, hogy õrzik.
Ha megértjük a fenti ábrák jelentését, jobban tisztába jövünk azzal, ami a pénzrõl szóló játékban szemmel nem látható.
Miért nem kapunk adókedvezményt a takarékbetétekre?
A házvásárlásra és az ezzel kapcsolatos eladósodásra adókedvezményjár, de a takarékbetétekre nem. Elgondolkoztak már rajta valaha, miért?
Nem tudok biztos választ adni, de ki tudom következtetni. Az egyik nyomós ok, hogy a takarékbetéteink a banknak forrást jelentenek. Miért kérné meg a kormányt, hogy olyan törvényt hozzon, amely a pénz bankban tartására ösztönözné a lakosságot, amikor a banknak az a pénz forrás?
A banknak nincs szüksége a takarékbetéteinkre
Ezen kívül a bankoknak nincs is igazán szükségük a takarékbetéteinkre. Nem kell nekik sok betét, hiszen legalább a tízszeresére növelhetik a pénzük összegét. Ha beteszünk 1 dollárt a bankba, a törvény adta lehetõségekkel élve a bank 10 dollár hitelt adhat, de a központi bank 0tartalékainak függvényében akár 20 dollárt is. Ez azt jelenti, hogy a mi 1 dollárunk egyszeriben 10 dollárra nõtt. Varázslatos, nem? Amikor gazdag apám megmutatta nekem ezt a jelenséget, egészen odavoltam a gyönyörûségtõl. Ettõl kezdve tudtam, hogy banktulajdonos akarok lenni, de eszem ágában sincs iskolában bankárnak tanulni.
Ráadásul a bank esetleg mindössze 5 százalék kamatot fizet arra az 1 dollárra. A fogyasztó biztonságban érzi magát, mert a bank valamennyi pénzt fizet a pénze után. A bank számára hasznos a kapcsolat az ügyféllel, mert ha a fogyasztó ott tartja a megtakarított pénzét, esetleg kölcsönért fog folyamodni a bankhoz. A banknak érdeke, hogy az ügyfél hitelt kérjen, mert akkor a bank 9 százalékot vagy még magasabb kamatot vasalhat be. Amíg az ügyfél 5 százalék kamatot kap a banktól az ott tartott 1 dollárjára, a bank 9 százalékot vagy még többet keres azon a 10 dollár adósságon, mely az 1 dollárból keletkezett. Nemrégiben új hitelkártyát kaptam, mely 8,9 százalék kamatot hirdetett. Ha megértjük a sorok között megbúvó szakzsargont, tudjuk, hogy ez valójában 23 százalékot jelent. Mondanom sem kell, hogy kettévágtam a kártyát és visszaküldtem a feladónak.
A bank mindenképpen megkapja a megtakarításainkat
A másik ok, amiért a kormány nem ajánl adókedvezményt a bankbetétekre, nyilvánvaló. Ha értünk a számok nyelvén, és látjuk, merre áramlik a készpénz, rájövünk, hogy a bank mindenképpen megkapja a megtakarítás összegét. A pénz, amit az eszközrovatunkban megtakaríthatnánk, nem a mi forrásrovatunkba áramlik át, hanem a kamatok és a jelzálogtartozások révén a bank eszközrovatában köt ki. A készpénzáramlás mintája így néz ki:
Ezért nincs szüksége rá a banknak, hogy adókedvezményt adasson nekünk a takarékbetéteinkre. Mindenképpen az övék lesz a megtakarított pénzünk — kamatok és adósságok törlesztésének formájában.
A politikusok nem szállnak szembe a rendszerrel, mert a bankok, a biztosító társaságok, az építõipari vállalatok, a brókerházak és más cégek nagy pénzekkel támogatják politikai kampányaikat... és a politikusok tudják, mire megy ki a játék.
Mire megy ki a játék?
1974-ben gazdag apámat bosszantotta, hogy a játék ellenem irányúl, és én nem veszem észre. Megvettem azt a bizonyos ingatlant és a vesztes helyét foglaltam el, miközben elhitették velem, hogy nyerõ pozícióban vagyok.
— Örülök, hogy beszálltál a játékba — mondta gazdag apám. — De mivel soha senki nem magyarázta el neked a játékszabályokat, a vesztes csapatba soroltak.
Gazdag apám elmagyarázta a játék lényegét. A kapitalizmus játéka arra megy ki, hogy "Ki tartozik kinek?"
Azt mondta, ha megértem a játék célját, jobb játékos lesz belõlem, nem sodortatom magam az árral.
Minél több embernek tartozunk, annál szegényebbek vagyunk
— Minél több embernek tartozol, annál szegényebb vagy — mondta gazdag apám. — Ugyanakkor minél többen tartoznak neked, annál gazdagabb vagy. Ez a játék lényege.
Mint már említettem, próbáltam nyitott elmével figyelni. Ezért csöndben maradtam, és vártam a magyarázatát. Nem ironikusan beszélt. Csak elmagyarázta a játékot úgy, ahogyan õ látta.
— Mindannyian tartozunk valakinek. A baj akkor kezdõdik, amikor az adósságok kezelhetetlenné válnak. Sajnos a világban élõ szegény embereket annyira letiporták a játékban, hogy gyakran ki sem látszanak az adósságból. Ez igaz a szegény országokra is. A világ kifosztja a szegényeket, a gyengéket és a pénzügyileg tájékozatlanokat. Ha túl sok az adósságunk, mindenünket elveszi: az idõnket, a munkánkat, az otthonunkat, az életünket, az önbizalmunkat, azután az emberi méltóságunkat is, ha hagyjuk. Nem én találtam ki a játékot, nem is én állítottam fel a szabályait, de ismerem õket... és jól játszom. Elmagyarázom, mit értek ez alatt. Meg akarom tanítani, hogyan játszd a játékot. Ha már jól ismered, eldöntheted, mit kezdesz a tudásoddal.
A pénz — adósság
Gazdag apám elmondta, hogy még a valuta sem vagyon, hanem az adósságunk eszköze. Régen minden dolláros bankjegy mögött arany- vagy ezüstfedezet állt, de ma már a bankjegyek nem többek egyszerû kötelezvényeknél, melyekre a kibocsátó ország adófizetõ polgárai vállalnak garanciát. Amíg a világ megbízik az amerikai adófizetõkben, hogy dolgozni fognak és kifizetik a pénznek nevezett kötelezvényt, addig a dollár a világ bizalmát élvezi. Ha azonban a pénz mögött álló kulcsfontosságú fogalom, a "bizalom" hirtelen megrendül, a gazdaság összeomlik, mint egy kártyavár... és a kártyavár a történelem során már több ízben összedõlt.
Gondoljunk csak a weimari köztársaságban használatos német márkára, amely teljesen elértéktelenedett. Egy legenda szerint egy idõs hölgy egy talicska márkát tolt maga elõtt, mert kenyeret akart venni. Amikor egy pillanatra nem figyelt oda, valaki elvitte a talicskát, az értéktelen papírpénzt kiborította belõle, és otthagyta az utcán.
Ezért van, hogy a legtöbb mai valuta beválthatatlan papírpénz, amely nem cserélhetõ be semmilyen megfogható dologra, úgy mint aranyra vagy ezüstre. A pénz csak addig ér valamit, amíg a nép bízik a mögötte álló kormányzatban. Másrészt a mai pénzt egy hatalommal felruházott testület rendelete tartja életben.
Manapság a globális gazdaság alapja az adósság és a bizalom. Amíg kéz a kézben haladunk, és senki nem válik ki a sorból, minden OKE, vagyis oltárian kiszámíthatatlan és érzelmileg befolyásolt.
"Ki tartozik nekünk?"
Visszatérve az 1974-es történethez, amikor megtanultam, hogyan vegyem meg azt az 56 000 dolláros társasházi lakást, gazdag apám fontos dolgokat magyarázott el nekem az üzlet szerkezetérõl.
"Ki tartozik kinek? Ez a játék neve — mondta gazdag apám. — És most valaki sarokba szorított az adóssággal. Olyan ez, mintha elmennél vacsorázni tíz barátoddal, és mire visszatérnél az asztalhoz a mellékhelyiségbõl, a pincér kihozta volna a számlát, a barátaid meg mind elszeleltek volna. Ha be akarsz szállni a játékba, jobb, ha megtanulsz játszani, megismerkedsz a szabályokkal, egy nyelvet beszélsz a többi játékossal, és tudod, hogy kikkel ülsz le a játékasztalhoz. Ha mindezt nem teszed, nem te fogod játszani a játékot, hanem magad válsz játékszerré."
Csak játék az egész
Eleinte feldühített, amit gazdag apám mondott, de meghallgattam, és igyekeztem megérteni. Végül olyan kontextusba helyezte mondanivalóját, hogy egyszeriben megvilágosodott a jelentése:
— Szeretsz futballozni, ugye? — kérdezte.
— Nagyon szeretek — feleltem.
— Nos, a pénz az én játékom — mondta gazdag apám. — Szeretem a pénz-játékot.
— A pénz sok ember számára nem játék — vetettem ellen.
— Ez igaz — hagyta helyben gazdag apám. — A legtöbbek számára az életben maradást jelenti. Õk kényszerûségbõl játsszák a játékot, és gyûlölik. Sajnos minél civilizáltabbak leszünk, annál inkább az életünk részévé válik a pénz.
Gazdag apám felrajzolta a CASHFLOW-négyszöget.
— Nézd meg ezt a teniszpályát, vagy futballpályát. Ha pénz-játékot akarsz játszani, melyik csapathoz szeretnél tartozni? Az "A", az "E", a "C vagy a "B" csapathoz? Vagy melyik térfélen szeretnél lenni, a bal vagy a jobb térfélen?
A négyszög jobb oldalára mutattam.
Ha vállaljuk az adósságot és a kockázatot, fizessenek meg érte!
— Jól van — mondta gazdag apám. — Ezért nem játszhatsz úgy, hogy akármilyen ügynöknek hiszel, aki azt mondja, hogy 30 éven át havi \ 50 dollár veszteséggel egy üzlet jó, csak azért mert az állam adókedvezményt ad a veszteségért, õ meg reméli, hogy majd felmegy az ingatlan ára. Nem játszhatsz ilyen hozzáállással. Lehet, hogy az ügynököd jóslata beválik, de a négyszög jobb felén nem így játsszák a játékot. Valaki arra akar rávenni, hogy verd magad adósságba, vállald az összes kockázatot, és még fizess is érte. A bal térfél emberei szerint ez jó ötlet... a jobb térfélen azonban nem így gondolják.
Kissé reszkettem.
— Figyeld meg az én álláspontomat! — mondta gazdag apám. — Hajlandó vagy kifizetni 56 000 dollárt ezért a csodálatos lakásért. Vállalod az adósságot és a kockázatot. A bérlõ kevesebb lakbért fog fizetni, mint amennyibe a lakás kerül. Tehát te támogatod a lakásköltségeit. Szerinted ennek van értelme?
— Nincs — ráztam meg a fejemet.
— Én így játszom a játékot — mondta gazdag apám. — Mától kezdve, ha vállalod az adósságot és a kockázatot, fizessenek meg érte. Világos?
Bólintottam.
— A pénzcsináláshoz csak józan paraszti ész kell. Nem könyv-szagú tudomány — mondta gazdag apám. — Sajnos azonban, ha pénzrõl van szó, ritkán kerül elõtérbe a józan ész. Egy bankár azt mondja, hogy adósodj el, azt mondja, az állam adókedvezményt ad valamire, ami gazdaságilag alapvetõen nem értelmes, az ingatlanügynök meg arra bíztat, írd alá a szerzõdést, mert õ tud olyan bérlõt, aki kevesebbet fizet neked, mint amennyit te fizetsz, de ez nem baj, mert szerinte majd felmegy a lakás ára. Ha te úgy látod, hogy ennek van értelme, akkor nem ugyanazt gondoljuk a józan észrõl.
Csak álltam ott. Minden szavát hallottam, és be kellett látnom, hogy az általam jó üzletnek vélt lakásvásárlás olyan izgalomba hozott, hogy képtelen voltam logikusan gondolkodni. Nem tudtam elemezni az üzletet. Mivel jó üzletnek látszott, elragadtak az érzelmeim, a mohóság és az izgalom, és nem hallottam meg a számok és a szavak valódi üzenetét.
Gazdag apám elmondott nekem egy szabályt, melyet õ maga gyakran alkalmazott: "A haszon a vásárláskor keletkezik, nem az eladáskor."
Õ csak akkor ment bele egy üzletbe, bármilyen csekély adósságvállalással és kockázattal járt is, ha megbizonyosodott róla, hogy a vásárlás pillanatától a dolognak volt értelme — akár romlik a gazdasági helyzet, akár javul. Sosem vett semmit az adótrükkökre hagyatkozva, vagy a kristálygömb jóslatai alapján. Egy üzletnek kellett, hogy legyen értelme jó és rossz gazdasági helyzetben egyaránt.
Kezdtem kapiskálni a pénzrõl szóló játékot abban a formában, ahogyan õ játszotta. A játék lényege az volt, hogy meglássuk, ki lesz az adósunk, és vigyázzunk, hogy mi kinek leszünk az adósai. Ma is a fülemben csengenek a szavai: "Ha kockázatot és adósságot vállalsz, bizonyosodj meg róla, hogy megfizetnek érte."
Gazdag apámnak is voltak adósságai, de mindig nagyon óvatosan válogatta meg, hogy kinek tartozik. "Légy óvatos, amikor adósságot vállalsz — tanácsolta. — Mindig csak kis összeggel tartozz, ha neked kell megfizetned az adósságot. Ha nagy összegû kölcsönt veszel fel, úgy csináld, hogy valaki más fizesse."
Úgy gondolta, a pénzrõl szóló játékot és az adósságot mint annak részét mindenki játssza mindenkivel. Zajlik cégek és országok között. De mindenütt csupán játék. A legtöbb embernek az a baja, hogy a pénzt nem tekinti játéknak. Sokaknak a fennmaradás záloga, nem egyszer maga az élet. Mivel pedig senki sem magyarázta el nekik a játékszabályokat, még ma is hisznek a bankároknak, akik azt állítják, hogy az ember háza eszköz.
A tények fontosabbak, mint a vélemények
Gazdag apám tovább magyarázott:
— Ha sikeres akarsz lenni a négyszög jobb felén, ismerned kell a különbséget a tények és a vélemények között. Nem fogadhatsz el vakon pénzügyi tanácsokat, ahogyan a bal térfélen lévõk teszik. Ismerned kell a számokat. Ismerned kell a tényeket. A tényeket pedig a számokból tudhatod meg. Anyagi fennmaradásod a tényektõl függ, nem a barátaid vagy a pénzügyi tanácsadód véleményétõl.
— Nem értem. Miért olyan fontos, hogy valami tény-e vagy vélemény? — kérdeztem. — Jobb az egyik, mint a másik?
— Nem — felelte gazdag apám. — De tudd, hogy mi tény, és mi vélemény!
Még mindig furcsállottam, amit mond, és értetlen arccal álltam elõtte.
— Mennyit ér a családi otthonotok? — kérdezte gazdag apám. Egy példához folyamodott, hogy jobban megvilágítsa mondanivalóját.
— Azt véletlenül pontosan tudom — mondtam gyorsan. — A szüleim el akarják adni a házat, ezért kihívtak egy ingatlanügynököt, hogy becsülje fel. Azt mondta, 36 000 dollárt ér. Ez azt jelenti, hogy apám nettó jövedelme 16 ezer dollárral emelkedett, mert 5 éve csak 20 000-et fizetett érte.
— Nos, akkor a felbecsült érték és apád nettó jövedelme tény vagy vélemény? — kérdezte.
Egy kicsit elgondolkodtam, és végre megértettem, mire akar kilyukadni.
— Mindkettõ vélemény, nem? Gazdag apám helyeslõen bólintott.
— Nagyon jó. A legtöbb ember azért küzd anyagi gondokkal, mert egész életükben véleményekre alapozzák pénzügyi természetû döntéseiket ahelyett, hogy a tényekre figyelnének. Olyan véleményeknek hisznek, mint: "A házunk eszköz." "Az ingatlanárak mindig emelkednek." "A nagy részvények a legjobb befektetések." "A pénzcsináláshoz pénz kell." "A részvények mindig több hasznot hoztak, mint az ingatlan." "Diverzifikálni kell a portfoliót." "Csak becstelenség árán lehet meggazdagodni." "A befektetés kockázatos dolog." "Játsszunk biztonságosan!".
Gondolataimba merültem, és rádöbbentem, hogy a legtöbb kinyilatkoztatás, melyet otthon a pénzrõl hallottam, valójában különféle emberek véleménye volt, nem pedig tény.
— Az arany eszköz? — kérdezte gazdag apám, és ezzel kirántott gondolataim közül.
— Hát persze, hogy az — feleltem. — Az az egyetlen igazi pénz, amely kiállta az idõk próbáját.
— Látod, megint helyben vagyunk — mondta gazdag apám mosolyogva. — Mást sem csinálsz, csak megismétled valaki más véleményét arról, hogy mi számít eszköznek, ahelyett, hogy utánajárnál a lényegnek. Az én definícióm szerint az arany csak akkor eszköz, ha olcsóbban veszed, mint amennyiért eladod — magyarázta gazdag apám lassan. — Másképpen szólva, ha 100 dollárért vetted és 200-ért adtad el, akkor eszköz. De ha 200 dollárt adtál egy unciáért és 100-ért adtad el, akkor abban a tranzakcióban az arany bizony forrás volt. Az adott tranzakció pénzügyi számadatai adják meg a tényeket. Valójában csak te magad vagy eszköz avagy forrás — mivel végeredményben te teszed az aranyat eszközzé illetve forrássá. Ezért olyan fontos a pénzügyi mûveltség. Sok olyat láttam már, hogy valaki megvett egy nagyszerû céget vagy ingatlant, és pénzügyi rémálommá változtatta az üzletet. Sok ember a saját személyes életével is ezt teszi. A nehéz munkával megszerzett pénzét életre szólóan pénzügyi forrásokba öli.
Még jobban összezavarodtam. Kicsit meg is voltam sértve, és vitatkozni akartam. Gazdag apám játszadozott az elmémmel.
— Rengeteg ember járt pórul, mert nem ismerte a tényeket. Naponta hallok horror-történeteket olyanokról, akik minden pénzüket elvesztették, mert egy véleményt tényként kezeltek. Nem baj, ha felhasználunk egy véleményt a pénzügyi döntéshozatalban, de tudnunk kell, hogy az vélemény. Emberek milliói hoznak életre szóló döntéseket egyik nemzedékrõl a másikra örökített vélemények alapján. Azután pedig csodálkoznak, hogy anyagi gondjaik vannak.
— Miféle vélemények alapján? — kérdeztem. Gazdag apám magában kuncogott, mielõtt válaszolt.
— Mondok neked néhány egészen általánosat, melyeket már mindannyian hallottunk.
Nevetve sorolta a példákat; szemmel láthatóan szórakoztatta az emberi hiszékenység eme tárháza.
1. "Menj hozzá feleségül! Jó férj lesz belõle."
2. "Keress egy biztos munkahelyet, és maradj ott egész életedben!"
3. "Az orvosok sokat keresnek,"
4. "Nagy házuk van. Bizonyára gazdagok."
5. "Kigyúrt izomzata van. Bizonyára egészséges."
6. "Ez az autó csak kicsi, öreg hölgyvezetõkkel mutat jól."
7. "Nincs annyi pénz, hogy mindenki meggazdagodjék."
8. "A föld lapos."
9. "Az ember sosem fog repülni."
10. "Okosabb, mint a nõvére."
11. "A kötvények biztonságosabbak, mint a részvények."
12. "Aki hibázik, az buta."
13. "Ilyen olcsón soha nem fogja eladni."
14. "Sosem fog velem járni."
15. "A befektetés kockázatos."
16. "Sose leszek gazdag."
17. "Nem végeztem egyetemet, ezért soha nem lesz belõlem senki."
18. "A befektetéseket diverzifikálni kell."
19. "A befektetéseket nem kell diverzifikálni."
Gazdag apám egyre csak sorolta a példákat, amíg észre nem vette rajtam, hogy már kezdek fáradni a sok-sok vélemény hallatán.
— Rendben van — mondtam végül. — Eleget hallottam. Mit akarsz mindezzel mondani?
— Azt hittem, soha nem állítasz le — szólt mosolyogva. — Arra akarok kilyukadni, hogy a legtöbb ember életét vélemények irányítják, nem tények. Ahhoz, hogy megváltoztassák az életüket, elõbb a véleményüket kell megváltoztatni, csak azután veszik szemügyre a tényeket. Ha megérted a pénzügyi kimutatásokat, nemcsak egy cég pénzügyi sikereinek tényeit ismered fel. Ha megérted a pénzügyi kimutatásokat, mindjárt átlátod, milyen egy adott személy pénzügyi helyzete, és nem kell a magad vagy mások véleményére támaszkodnod. Mint mondtam, a tények sem jobbak, mint a vélemények. De ahhoz, hogy sikeres légy az életben, különösen anyagi téren, észre kell venned a különbséget. Ha egy állítást nem tudsz tényekkel igazolni, akkor az vélemény. Ha valaki nem tudja olvasni a számok nyelvét, az pénzügyi értelemben vak... és kénytelen mások véleményére hagyatkozni. Ha pedig összetéveszti a véleményeket a tényekkel, akkor pénzügyi elmebaj esete forog fenn. Ha a négyszög jobb feléhez akarsz tartozni, ismerned kell a különbséget tények és vélemények között. Nemigen létezik ennél fontosabb tudnivaló.
Csendben hallgattam, és igyekeztem a lehetõ legtöbbet megérteni abból, amit mond. Természetesen egyszerû fogalomról volt szó, mégis túlságosan nagy falat volt egyszerre az agyamnak.
— Tudod mihez kell "igazi szorgalom"? — kérdezte gazdag apám.
Megráztam a fejemet.
— Igazi szorgalom ahhoz kell, hogy megpróbáljuk kideríteni, mi vélemény és mi tény. Ha pénzrõl van szó, a legtöbb ember túlságosan lusta, vagy a lehetõ legrövidebb utat keresi, és nem eléggé szorgalmas. Akadnak azonban olyanok is, akik annyira félnek az esetleges hibáktól, hogy mást sem csinálnak, csak szorgoskodnak. Aki túlbuzgó, az nem jut túl az elemzésen.
A lényeg, hogy át tudd szûrni magadnak a tényeket és véleményeket, azután hozd meg a döntésedet. Mint mondtam, a legtöbben egyszerûen azért küszködnek anyagi nehézségekkel, mert túl sokszor vágták le az utat. és pénzügyi döntéseiket véleményekre alapozzák — gyakran egy "A" vagy egy "E" véleményére —, nem pedig tényekre. Ha "C"-vé vagy "B"-vé akarsz válni, jól kell ismerned a különbséget.
Akkor nem értékeltem eléggé gazdag apám tanítását, de kevés lecke szolgált inkább a javamra, mint az, hogy megtanultam elkülöníteni egymástól a tényeket és a véleményeket, különösen a pénzzel kapcsolatosakat.
Esztendõkkel késõbb, az 1990-es évek elején gazdag apám láthatta, amint a tõzsde hihetetlen mélyre zuhan. Mindössze ennyit mondott róla:
— Ez történik, amikor azok az "A"-k vagy "E"-k, akik túl sok adót fizetnek, eladósodnak, és csak értékpapírokban tartják a pénzüket, befektetési tanácsokat osztogatnak. Millióknak fog kárt okozni, hogy olyan emberek véleményére hallgattak, akik azt hitték magukról, ismerik a tényeket.
Warren Buffet, Amerika legnagyobb befektetõje a következõt mondta egyszer:
— Ha pókerezel, és 20 perc után még mindig nem tudod, ki áll vesztésre, akkor te állsz vesztésre.
Miért küzdenek az emberek anyagi gondokkal?
Nemrégiben hallottam, hogy a legtöbb embernek adósságai vannak attól a pillanattól kezdve, hogy kilép az iskolapadból, egészen a haláláig.
Íme az átlagos középosztálybeli amerikai polgár pénzügyi helyzete:
Valaki más mérlege
Ha ön már érti a játékot, akkor bizonyára gondolja, hogy a fent felsorolt források valaki más mérlegkimutatásában eszközökként jelennek meg.
Akárhányszor azt halljuk, "kedvezõ részletfizetési feltételek" vagy "Ne aggódjon, az állam adókedvezményt ad a veszteségeire", akkor mindjárt tudhatjuk, hogy valaki csapdába akar csalni. Aki anyagi függetlenségre vágyik, annak egy kicsit okosabban kell játszania.
A legtöbb embernek nincsenek adósai. Nekik nincsenek igazi eszközeik (olyan dolgaik, melyekbõl pénzük származna), viszont õk maguk mindenki másnak tartoznak. Ezért ragaszkodnak a munkahelyi biztonsághoz, és ezért küzdenek anyagi gondokkal. Ha megszûnne az állásuk, azonnal tönkremennének. Azt mondják, az átlag amerikai polgárt nem egészen háromhavi fizetése választja el az anyagi csõdtõl. Ennek pusztán az az oka, hogy jobb életre vágyik, és közben elvesztette a játszmát. Saját kardjába dõlt. Még mindig azt hiszi, hogy a háza, az autója, a golfütõi, a ruhái, a nyaralója és egyéb kacatai eszköznek minõsülnek. Elhitte, amit mondtak neki. Kénytelen volt elhinni, mert nem ért a pénzügyi számok nyelvén. Nem tudja megkülönböztetni a tényeket a véleményektõl. A legtöbben kijárják az iskolát, megtanulják, hogyan vegyenek részt a játékban, de senki nem magyarázta el nekik a játékszabályokat. Senki nem mondta meg nekik, mire megy ki a játék, hogy a lényeg az, "ki tartozik kinek?" Mivel pedig ezt nem tudják, õk tartoznak mindenki másnak.
A pénz — egy gondolat
Egyik kedvenc slágerem Kenny Rogers A szerencsejátékos címû dala. Egy sora összefoglalja az iménti fejezetet: "Ha beszállsz a játékba, fiú, tanuld meg jól játszani!"
Remélem, önök most már megértették a CASHFLOW-négyszög alapfogalmait, és tudják, hogy a pénz gondolat, melyet tisztábban látunk az agyunkkal, mint a szemünkkel. Az anyagi függetlenség felé vezetõ utazás fontos állomása, hogy megértsük a pénz-játékot és megtanuljuk, hogyan kell játszani. Még ennél is fontosabb azonban, hogy megértsük, kinek kell lennünk ahhoz, hogy a CASHFLOW-négyszög jobb felére kerüljünk. A könyv II. részében arról lesz szó, "Hogyan hozzuk ki magunkból a legjobbat?", és elemezzük a következõ hármas egységbõl álló fogalmat:
Lenni-tenni-birtokolni
II. rész
Hogyan hozzuk ki magunkból a legjobbat?
7. fejezet
Légy, aki vagy!
s"Nem számít, ha hajléktalan az ember — mondta gazdag apám. — Az számít, kicsoda valójában. Igyekezz, és leszel valaki! Add fel, és akkor is leszel valaki... de nem ugyanaz az ember!"
Milyen változásokon esünk át?
Csak biztatni tudom azokat, akik fontolgatják, hogy feladják a munkahelyi biztonságot az anyagi biztonságért. Kim és én elõbb hajléktalanokká váltunk, és mélységesen elkeseredtünk, mire összeszedtük a bátorságot a továbblépéshez. Ez volt a mi utunk, de nem kell mindenkinek ezt az utat választania. Amint már korábban leírtam, vannak kész rendszerek, melyek segítenek átkelni a hídon a négyszög jobb felére.
A lényeg, hogy milyen belsõ változásokon esünk át, és kikké válunk a folyamatban. Egyeseknek könnyen megy a dolog, mások számára lehetetlen.
A pénz — kábítószer
Gazdag apám mindig azt mondta Mike-nak és nekem: "A pénz — kábítószer."
Nem akarta, hogy függõségbe kerüljünk a pénztõl, fõként ezért dolgoztatott minket ingyen. "Ha függõvé váltok a pénztõl — mondta —, nehéz lesz megszüntetni a függõséget."
Amikor egyszer, már felnõtt koromban felhívtam õt Kaliforniából, és pénzt kértem tõle, következetes maradt elveihez, amelyek szerint Mike-ot és engem nevelt 9 éves korunktól fogva. Gyerekkorunkban sem adott nekünk pénzt, és ehhez tartotta magát a késõbbiekben is. Kemény maradt, és eltántorított attól, hogy szenvedélyemmé váljon a pénz, és érte dolgozzak.
Azért nevezte a pénzt kábítószernek, mert látta, hogy az emberek boldogok, amikor van pénzük, és idegesek vagy kedvetlenek, amikor nincs. Ahogyan a heroinélvezõk is felvidulnak, ha beinjekciózzák magukat, és mogorvák, erõszakosak lesznek, ha nem kapják meg az adagot.
"Vigyázzatok a pénz függõséget okozó erejével! — mondogatta. — Ha egyszer hozzászoktok, hogy kaptok, a függõség miatt folyton ugyanúgy akartok hozzájutni."
Másképpen szólva, ha alkalmazottként kapjuk a fizetésünket, könnyen hozzászokunk ehhez a pénzszerzési módhoz. Ha azt szokjuk meg, hogy kisvállalkozásból származik a jövedelmünk, nehéz másféle pénzkereseti formához folyamodnunk. Ha kormányzati juttatásokból élünk, azokról is nehéz lemondanunk.
"A négyszög bal felérõl a jobbra való átlépésnél az a legnehezebb, hogy szakítani kell az addigi pénzkereseti módszerünkkel — mondta gazdag apám. — Ez nehezebb, mint feladni egy rossz szokást, mert függõségrõl van szó."
Ezért hangsúlyozta Mike-nak és nekem, hogy soha ne dolgozzunk pénzért. Ragaszkodott hozzá, hogy kialakítsuk saját pénzszerzési rendszerünket.
A minták
Amikor Kim és én megpróbáltunk olyan emberekké válni, akik a "C" negyedbõl szerzik jövedelmüket, az volt a legnehezebb, hogy régi beidegzõdéseink fogva tartottak. Rossz volt hallani, amikor a barátaink megkérdezték: "Miért csináljátok ezt? Miért nem kerestek állást?"
Annál is nehezebb volt, mert lelkünk mélyén továbbra is vágytunk a fix fizetés nyújtotta biztonságra.
Gazdag apám elmagyarázta Mike-nak és nekem, hogy a pénz világa egyetlen hatalmas rendszer. Mi, az egyének, megtanuljuk, milyen adott minták szerint tevékenykedjünk a rendszeren belül. Íme egy példa:
Az "A" dolgozik a rendszerben.
Az "E" önmaga a rendszer.
A "C" megalkotja, birtokolja és irányítja a rendszert.
A "B" pénzt fektet a rendszerbe.
A minta, melyrõl gazdag apám beszélt, a fejünkben, gondolkodásunkban és lelkünkben van, és ez határozza meg, milyen a hozzáállásunk a pénzhez.
"Amikor valakinek pénzre van szüksége, egy "A" automatikusan állás után néz, egy "E" többnyire önállóan fog valamibe, egy "C" megalapít vagy megvesz egy pénzt termelõ rendszert, egy "B" pedig lehetõséget keres, hogy több pénzt biztosító eszközbe fektethessen be" — magyarázta gazdag apám.
Miért nehéz megváltoztatni a mintát?
"A mintát azért nehéz megváltoztatni — mondta gazdag apám —, mert a pénz ma alapvetõen fontos az élethez. Az agrárkorban nem volt ennyire fontos, mert a föld biztosította az élelmet, a menedéket, a meleget és a vizet; nem kellett hozzá pénz. Miután azonban beköltöztünk a városokba az ipari kor kezdetén, a pénz jelenti magát az életet. Ma már a víz is pénzbe kerül."
Gazdag apám elmagyarázta, hogy amint az ember kezd átmenni mondjuk az "A" negyedbõl a "C" negyedbe, az a személyiségrészünk, amely szenvedélyesen ragaszkodik az "A" léthez, vagy attól fél, hogy itt a világvége, rugdalózni és harcolni kezd. Olyan ez, mint amikor egy fuldokló levegõért kapkod, vagy egy éhezõ bármit megeszik, csak hogy életben maradjon.
"A bensõnkben lezajló harc teszi olyan nehézzé a váltást. Korábbi és új önmagunk küzd egymással, és ez okozza a problémát — magyarázta gazdag apám telefonon. — Biztonságra törekvõ részed háborút indított szabadságszeretõ részed ellen. Csak te döntheted el, melyikük fog nyerni. Vagy kiépíted a vállalkozást, vagy egyre csak munkahelyet keresel."
Ne mondj le szenvedélyedrõl!
— Tényleg elõre akarsz lépni? — kérdezte gazdag apám.
— Igen — vágtam rá sietõsen.
— Elfelejtetted, mi volt az eredeti célod? Feladtad a szenvedélyedet, és elfelejtetted, miért kerültél eredendõen ebbe a kellemetlen helyzetbe? — folytatta gazdag apám a kérdezõsködést.
— Igen, azt hiszem, elfelejtettem — mondtam csendesen.
Kezemben a telefonkagylóval, egy utcai telefonfülkében igyekeztem tisztázni magamban gondolataimat, hogy emlékezetembe idézzem, miért is kerültem ebbe a kínos helyzetbe.
— Tudtam — szólalt meg gazdag apám érces hangja a vonal túlsó végérõl. — Saját személyes fennmaradásod fontosabb, mint az álmod. A félelem háttérbe szorította a szenvedélyt. Ha tovább akarsz haladni az úton, tartsd ébren szívedben a lángot. Soha ne feledd el, miért indultál el, és akkor könnyû lesz továbbmenni az úton. Ha ellenben elkezdesz aggodalmaskodni magad miatt, a félelem felmorzsolja a lelkedet. Az üzlet szenvedélybõl születik, nem félelembõl. Ha már eljutottál idáig, ne add fel a cél elõtt. Ne feledd, miért indultál útnak, õrizd meg a szívedben ezt az emlékképet, és tartsd ébren a lángot. Bármikor feladhatod, miért éppen most adnád fel?
Ezzel gazdag apám sok szerencsét kívánt, és letette a kagylót.
Igaza volt. Megfeledkeztem róla, miért indultam el az úton. Megfeledkeztem az álmomról, s hagytam, hogy a félelem úrrá legyen elmémen és szívemen.
Néhány éve vetítették a mozikban a "Flash Dance" címû filmet. Az egyik dal refrénje így kezdõdött: "Élj a szenvedélyednek, és váltsd valóra!"
Nos, én elfeledtem a szenvedélyemet. Ideje volt valóra váltani az álmot, avagy hátat fordítani neki, és elfelejteni az egészet. Még egy darabig álldogáltam a telefonfülkében, és fejemben vísszhangzottak gazdag apám utolsó szavai: "Bármikor feladhatod, miért éppen most adnád fel?"
Elhatároztam, hogy addig nem adom fel, amíg valóra nem váltottam a szenvedélyemet.
Tanár, aki a rendszer tulajdonosa
Még álltam egy darabig a telefonfülke elõtt, miután befejeztem a gazdag apámmal folytatott telefonbeszélgetést. A félelem és a sikertelenség érzése mardosta a lelkemet, és kiszorította onnan az álmomat, hogy létrehozzak egy vállalkozókat és befektetõket képzõ, újfajta iskolai rendszert. Amint ott álltam, régi, iskolás éveim emlékei merültek föl elõttem.
15 éves koromban a gimnáziumi pályaválasztási tanácsadó megkérdezte:
— Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Tanár leszel, mint apád?
A szemébe nézve, nyíltan, határozottan és ellentmondást nem tûrõen válaszoltam:
— Soha nem leszek tanár. A tanári pálya lenne az utolsó, amit valaha is választanék.
Finoman szólva nem szerettem az iskolát. Kevésbé finoman szólva, egyenesen utáltam. Gyûlöltem, hogy arra kényszerítenek, hónapokon át ott üljek, és hallgassak egy ellenszenves embert, amint számomra érdektelen témákról beszél. Izegtem-mozogtam, fészkelõdtem a helyemen, a hátsó padban, és folyton baj volt velem, ha egyáltalán bementem az órákra.
Ezért aztán, amikor a pályaválasztási tanácsadó azt kérdezte, tanárként apám nyomdokaiba szándékozom-e lépni, olyan dühös lettem, hogy majd lenyeltem keresztben.
Akkoriban még nemigen tudtam, hogy a szenvedély a szerelem és a gyûlölet egyvelege. Imádtam tanulni, de gyûlöltem az iskolát. Ki nem állhattam, hogy ott kell ülnöm és hagynom, hogy beprogramozzanak valamire, amit egyáltalán nem akarok. Ezzel nem voltam egyedül.
Figyelemreméltó gondolatok az oktatással kapcsolatban
Winston Churchill egyszer azt mondta: "Mindig kész vagyok tanulni, de nem mindig szeretem, ha tanítanak."
John Updike pedig ezt: "Atyáink egykor megállapították, hogy a gyerekek természetellenes megterhelést jelentenek a szülõk számára. Ezért létrehozták az iskoláknak nevezett börtönöket, ahol bevezették az oktatásnak nevezett kínzási módszert."
Norman Douglas így nyilatkozott: "Az oktatás a visszhangok államilag irányított üzeme."
H. L. Meneken véleménye a következõ: "Az iskolai évek, azt hiszem, az emberi élet legboldogtalanabb idõszakát jelentik. Tele vannak unalmas, érthetetlen feladatokkal, új és kellemetlen kötelezettségekkel, valamint a józan ész és az általános illemszabályok durva megsértésével."
Galilei ezt mondta: "Nem taníthatunk az embereknek semmit; mindössze segíthetünk nekik megtalálni a tudást önmagukban."
Mark Twain ezt vallotta: "Soha nem engedem meg, hogy az iskola beleavatkozzék az oktatásomba."
Albert Einstein szerint pedig "Összességében túl sok az oktatás, különösen az Egyesült Államokban,"
Tanult apám ajándéka
Ezeket az idézeteket tanult, ámde szegény apám írta le nekem. Õ is elítélte az iskolarendszert, bár jól keresett benne. Azért lett tanár, mert az volt az álma, hogy megváltoztatja a 300 éves rendszert, de a vége az lett, hogy a rendszer eltiporta õt. A szenvedélyének élt, megpróbálta megváltoztatni a rendszert, és betonfalba ütközött. Túl sokan éltek jól a rendszerbõl, ezért senki nem akarta, hogy megváltozzék, noha rengeteg szó esett a változtatás szükségességérõl.
Lehet, hogy a pályaválasztási tanácsadóm látnok volt, mert évekkel késõbb mégiscsak apám nyomdokaiba léptem. De nem ugyanabban a rendszerben mûködtem. Ugyanannak a szenvedélynek éltem, de megvalósítottam a saját rendszeremet, Ezért voltam hajléktalan. Az volt az álmom, hogy megalkotok egy másképpen tanító oktatási rendszert.
Tanult apám akkor küldte el nekünk a fenti idézeteket, amikor megtudta, hogy Kim és én anyagi gondokkal küzdünk, és saját oktatási rendszerünk megalkotásán munkálkodunk. A lap tetejére a következõ széljegyzetet írta:
"Ne add fel! Szeretettel: Apád."
Egészen addig a pillanatig nem tudtam, mennyire gyûlölte tanult apám a rendszert, és hogy milyen gonoszul bánt el az a fiatalokkal. De ez a biztató gesztus tisztába tette a dolgokat. Rájöttem, hogy ugyanaz a szenvedély hajt, amely õt hevítette évekkel korábban. Éppen olyan voltam, mint vér szerinti apám, és öntudatlanul átvettem tõle a stafétabotot. A lelkem mélyén tanár voltam — talán ezért gyûlöltem annyira a rendszert.
Visszatekintve úgy érzem, mindkét apám hagyott rám valamit örökül. Gazdag apámtól megtanultam a kapitalista lét titkait. Tanult apámtól örököltem a tanítás szenvedélyét. A két apai örökség együttesen elég volt hozzá, hogy tegyek valamit az oktatási rendszerért. Hiányzott belõlem a képesség, hogy megváltoztassam a jelenlegi rendszert, de erre nem is vágytam. Ahhoz azonban eleget tudtam, hogy megalkossam saját rendszeremet.
A tanulás évei kifizetõdnek
Gazdag apám éveken át tanítgatott, hogy olyan emberré váljak, aki vállalkozásokat és vállalkozási rendszereket teremt. 1977-ben alapítottam egy gyártó céget. Az elsõk között gyártottunk nejlonból készült "szörfös tárcákat" mindenféle élénk színben. Késõbb elkezdtük gyártani a "cipõzseb" névre keresztelt miniatûr tárcákat szintén nejlonból, melyeket az edzõcipõk cipõfûzõjére lehetett erõsíteni. 1978-ban a jogging volt az új õrület, és a futók nem tudták hová tenni a kulcsaikat, a pénzüket és a személyi igazolványukat, noha ezekre akármikor szükségük lehetett. Ezért terveztem meg a "cipõzsebet", és kezdtem árulni világszerte.
Kirobbanó sikert arattunk, de a termékek iránti lelkesedés csakhamar alábbhagyott. Akkor kezdett csökkenni, amikor az én kis cégemet elnyomta a külföldi konkurencia. Tajvan, Korea és Hongkong tonnaszámra szállította hajón az enyémmel azonos termékeket, és elárasztotta velük az általunk kialakított piacokat. Olyan alacsony áron adták az árut, hogy lehetetlen volt felvenni velük a versenyt. Olcsóbban árulták kiskereskedelmi áron, mint amennyibe nekünk az elõállítás került.
Kis cégünk dilemma elõtt állt: harcoljunk-e ellenük vagy csatlakozzunk hozzájuk? Partnereink rájöttek, hogy nem tudjuk legyõzni a konkurenciát. A piacot olcsó áruval elárasztó cégek túlságosan erõsek voltak. Megszavaztuk hát, hogy csatlakozunk hozzájuk.
A tragédia az volt, hogy a fennmaradás érdekében el kellett bocsátanunk hû és szorgalmas munkásaink jó részét. Majd megszakadt értük a szívem. Ahányszor átmentem Koreába vagy Tajvanba ellenõrizni az új gyárakat, melyekkel gyártási szerzõdést kötöttünk, szintén szomorúság ülte meg a lelkemet. Az ottani fiatal munkások kegyetlen, sõt, embertelen körülmények között dolgoztak. Ötösével zsúfolták be õket egymás hegyén-hátán egy akkora területre, ahol nálunk csak egy ember dolgozhatna. Furdalni kezdett a lelkiismeret. Nemcsak az elbocsátott amerikai munkások miatt, de a tengerentúli dolgozóink miatt is.
Jóllehet megoldottuk a külföldi konkurencia problémáját, és sok pénzt kerestünk, de már nem szívvel-lélekkel irányítottam az üzletet, és az hanyatlásnak indult. Elfogyott a hév, mert belõlem is kiveszett a lélek. Nem akartam olyan áron meggazdagodni, hogy kizsákmányolok egy csomó alulfizetett munkást. Ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy oktatással cégtulajdonosokat kellene faragni az emberekbõl, nem alkalmazottakat. 32 éves koromban tanár lett belõlem, de nem vettem mindjárt észre. A cég hanyatlását nem a rendszer hiányosságai okozták, hanem a lelkesedés, ha úgy tetszik, a szenvedély hiánya. Mire Kim és én belefogtunk új vállalkozásunkba, a tárcagyártó cég megszûnt.
Ha el jõ a leépítés
1983-ban felkértek, hogy tartsak elõadást a Hawaii Egyetem MBA-tagozatának. Elmondtam nézeteimet a munkahelyi biztonságról. A hallgatóknak nem tetszettek a szavaim: "Néhány év múlva mindannyian el fogjátok veszíteni az állásotokat, vagy egyre kevesebb pénzért lesztek kénytelenek dolgozni, egyre kisebb biztonság mellett."
A munkám miatt sokat utaztam, és világszerte megfigyelhettem az olcsó munkaerõ és a technikai fejlõdés együttes hatását. Feltûnt, hogy egy ázsiai, európai, orosz vagy dél-amerikai munkás valóban konkurenciát jelent az amerikai munkásoknak. Tudtam, hogy a magas fizetéssel járó, biztos állások ideje a munkások és középvezetõk körében lejárt. A nagyvállalatok hamarosan létszámcsökkentésre kényszerülnek, és a fizetéseket is meg kell nyirbálniuk, hogy bírják a globális versenyt.
Soha többé nem hívtak meg újra a Hawaii Egyetemre. Néhány évvel késõbb a "leépítés" általános gyakorlattá vált. Ahányszor egy vállalat összeolvadt egy másikkal, munkások váltak feleslegessé, és megkezdõdött a leépítés. Ahányszor a tulajdonos örömet akart okozni a részvényeseinek, megkezdõdött a leépítés. Minden leépítés gazdagabbá tette a felsõ vezetõket, és a ranglétra alján lévõk itták meg a levét.
Valahányszor azt hallom, hogy "Jó iskolában taníttatom a gyerekemet, hogy biztos és jó állást kapjon", összeszorul a torkom. Rövid távon jó ötlet felkészülni egy állásra, hosszú távon azonban kevés. Lassan, de biztosan tanár lett belõlem.
Építsünk rendszert a szenvedélyünkre!
Tárcagyártó cégem ismét magára talált, és virágzott, de a szenvedély kiveszett belõlem. Gazdag apám a következõképpen foglalta össze kudarcélményemet: "Vége az iskolás éveknek. Ideje rendszerbe foglalni az érzéseidet. Építs rendszert a szenvedélyedre! Hagyd békén a gyártó cégedet, és építsd fel, amit fel kell építened! Sokat tanultál tõlem, de továbbra is apád fia vagy. Te és apád a lelketek mélyén tanárok vagytok."
Összecsomagoltunk Kimmel, és Kaliforniába költöztünk, hogy új tanítási módszereket ismerjünk meg; azt terveztük, hogy céget alapítunk a módszerek felhasználására. Mielõtt beindíthattuk volna a vállalkozást, elfogyott a pénzünk, és az utcára kerültünk. A gazdag apámmal folytatott telefonbeszélgetés, feleségem kitartása, az önmagam ellen irányuló düh, valamint szenvedélyem újjáéledése húztak ki a csávából.
Hamarosan ismét cégalapításon törtük a fejünket. Egy oktatási intézményt hoztunk létre, ahol a hagyományos iskolák módszereivel szöges ellentétben álló oktatási módszereket használtunk. A hallgatóknak nem kellett csendben ülniük, sõt, arra bíztattuk õket, hogy vegyenek részt aktívan az órákon. Nem elõadások, hanem játékok formájában tanítottunk. Arra ösztönöztük a tanárainkat, hogy szórakoztassák, ne untassák a diákokat. Tanáraink üzletemberek voltak, akik maguk is frissen alapították meg saját cégüket, és a mi módszereink szerint tanítottak. Nem a tanárok osztályozták a diákokat, hanem fordítva. Ha a tanár rossz minõsítést kapott, intenzív továbbképzésre küldtük, vagy megváltunk tõle.
Sem a kor, sem az elõzetes képzettség, sem a nemi és felekezeti hovatartozás nem számított. Mindössze annyit vártunk el a hallgatóinktól, hogy õszintén akarjanak tanulni, ráadásul gyorsan. Végül odáig is eljutottunk, hogy egy év könyvelési tananyagát egyetlen nap alatt meg tudtuk tanítani.
Fõként felnõtteket oktattunk, de sok fiatal is volt a hallgatóink között, a 16 éves kamaszok együtt tanultak a magasan képzett, 60 éves üzletkötõkkel. Nem szítottuk a versenyszellemet tesztekkel, inkább csapatmunkára sarkaltuk a hallgatókat. Csapatok mérték össze tudásukat egymással. Nem a jó jegyekért küzdöttek; fogadásokat ajánlottunk pénzben. A nyertes mindent vitt. A verseny- és csapatszellem egyaránt csodálatosan mûködött. A tanárnak nem kellett noszogatnia az osztályt. Csak félre kellett állnia az útból, amikor megkezdõdött a tanulási verseny. A tesztelés nem síri csendben zajlott, hanem kiabálás, sikongatás, kacagás és könnyhullatás közepette. A hallgatók lelkesen tanultak. Feltüzelte õket a tudásszomj, és egyre többet akartak tanulni.
Csupán két tantárgyra összpontosítottunk: a vállalkozásra és a befektetésre — a négyszög "C" és "B" negyedére. Tömegesen érkeztek iskolánkba az emberek, akik a mi oktatási módszerünkkel akarták elsajátítani e két tárgyat. Nem reklámoztuk magunkat. A hírünk szájról szájra terjedt. Olyan emberek jelentkeztek, akik munkahelyeket akartak teremteni, nem maguknak kerestek állást.
Attól a pillanattól fogva, hogy a telefonfülkében állva elhatároztam, nem adom fel, a dolgok elkezdtek jól menni. Nem egészen öt év alatt sok millió dolláros üzletté fejlõdtünk, és 11 irodánk lett szerte a világban. Új oktatási rendszert hoztunk létre, és a piac rajongott érte. Szenvedélyünk valóra váltotta az elképzelésünket, mert a szenvedély és a jó rendszer legyõzték a félelmet és a múltbeli programokat.
Egy tanár is lehet gazdag
Együtt érzek a tanárokkal, amikor panaszkodnak, hogy nem fizetik meg õket eléggé. A helyzet iróniája az, hogy a saját rendszerük beidegzõdéseinek áldozatai. Az "A" negyed álláspontja szerint szemlélik a hivatásukat, nem a "C" vagy a "B" negyed elvárásait érvényesítik. Ne feledjük, foglalkozhatunk bármivel a négy negyed bármelyikében — akár tanárok is lehetünk.
Foglalkozhatunk bármivel
Mindannyiunk elõtt ott a lehetõség, hogy sikeresek legyünk bármelyik negyedben. Csak azon múlik, mennyire elszántan akarjuk a sikert. Ahogy gazdag apám mondta: "Az üzlet szenvedélybõl születik, nem félelembõl."
A negyedek közötti váltást gyakran múltbéli beidegzõdéseink teszik problematikussá. Sokan olyan családban nõttünk fel, melyben a félelemérzet adta a fõ késztetést bizonyos fajta gondolkodásmódra vagy cselekvésre. Íme néhány példa:
"Megírtad a házi feladatodat? Ha nem írod meg, kicsapnak az iskolából, és az összes barátod rajtad fog nevetni."
"Ha sokat grimaszolsz, úgy maradsz."
Végül a klasszikus mondat: "Ha nem szerzel jó jegyeket, nem lesz biztos állásod jó szociális juttatásokkal."
Nos, ma sok ember szerez jó jegyeket az iskolában, mégis egyre kevesebb a biztos állás, nem is beszélve a juttatásokról, amilyen például a nyugdíj. Ezért sok jó bizonyítvánnyal rendelkezõ ember kényszerül rá, hogy a maga dolgával, azaz a saját vállalkozásával törõdjék; nem elég egyszerûen állást keresnie, ahol valaki más vállalkozását segíti.
A bal térfél kockázatos
Sok barátom van, akik még mindig az állásuktól vagy a beosztásuktól várják a biztonságot. A sors iróniája, hogy a technikai fejlõdés még gyorsabb ütemben zajlik. Ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a munkaerõpiaccal, állandóan tovább kell képezniük magukat, követniük kell a legutóbbi technikai fejlõdéseket. Ha úgyis újabb képzésben kell részt vennünk, miért ne szánnánk némi idõt a négyszög jobb felén szükséges készségek elsajátítására? Ha az emberek látnák, amit én látok, miközben a világot járom, nem keresnének többé biztonságot. A biztonság csak mítosz. Tanuljunk valami újat, és vágjunk neki a szép, új világnak! Ne rejtõzzünk el elõle!
Szerintem az egyénileg vállalkozók sincsenek biztonságban. Ha megbetegszenek, megsérülnek vagy meghalnak, jövedelmük azonnal elvész. Ahogy öregszem, egyre több olyan velem egykorú kisvállalkozóval találkozom, akik mind fizikailag, mind szellemileg, mind érzelmileg kiégtek a sok munkától. Minél fáradtabb egy ember, annál bizonytalanabbá válik, és a baleset kockázata is nõ.
A jobb térfél biztonságosabb
Hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy a négyszög jobb felén valójában biztonságosabb az élet. Például, ha az embernek van egy biztonságos rendszere, amely egyre több pénzt termel egyre kevesebb munkával, akkor igazán nincs szüksége munkahelyre, és nem kell aggódnia az állása elvesztése miatt sem, vagy hogy anyagilag megszorul. Ahelyett, hogy meghúzná a nadrágszíjat, kitágítja a lehetõségeit. Ahhoz, hogy több pénze legyen, egyszerûen ki kell terjesztenie a rendszert, és több embert kell alkalmaznia.
A magas szintû befektetõket nem aggasztja sem az, ha a piac fellendül, sem az, ha visszaesik, mert tudásuk révén bármelyiken kereshetnek. Ha az elkövetkezendõ 30 évben piaci összeomlás és/vagy pangás lesz, sokan pánikba esnek majd a népességrobbanás idõszakában születettek közül, és elveszítik a nyugdíjas korukra félretett spórolt pénzük nagy részét. Akit öregkorában ér ez a végzet, nem fog nyugdíjba menni, hanem kénytelen lesz tovább dolgozni, amíg csak teheti.
A pénzveszteségtõl való félelemmel kapcsolatban az a helyzet, hogy a hozzáértõ befektetõk nem sok pénzt kockáztatnak a sajátjukból, mégis õk mondhatják magukénak a legmagasabb hasznot. Akik sokat kockáztatnak és alig nyernek rajta, azok a hozzá nem értõ befektetõk. Nekem az a véleményem, hogy a kockázat teljes egészében a négyszög bal felére jellemzõ.
Miért kockázatosabb a bal térfél?
— Aki nem ismeri a számok nyelvét, kénytelen más véleményére hallgatni — mondta gazdag apám. — Házvásárláskor apád vakon elfogadta bankára véleményét, hogy a ház eszköz.
Mike-nak és nekem is feltûnt, mennyire megnyomta a "vakon" szót.
— A bal térfélen tartózkodó embereknek persze nem is kell sokat tudniuk a pénzügyi számokról. Aki ellenben a jobb térfélen akar sikert elérni, az a számok segítségével lát. A számokból jön rá arra, amit a legtöbb ember nem vesz észre — folytatta a magyarázatot gazdag apám.
— Olyan ez, mint Superman röntgenszeme? — kérdezte Mike. Gazdag apám elnevette magát, és bólintott.
— Pontosan olyan — mondta. — A számok, a pénzügyi és üzleti rendszerek ismerete olyan látásmódot kölcsönöz, amellyel az egyszerû halandó nem rendelkezik.
Ezen a csacsiságon még õ maga is nevetett.
— A pénzügyi látásmód csökkenti a kockázatot. A pénzügyi vakság viszont növeli a kockázatot. Pénzügyi látásmódra azonban csak akkor van szükség, ha a jobb térfélen akarunk sikert elérni. A bal térfélen tevékenykedõ emberek szavakban gondolkodnak, a jobb térfélen, különösen a "B" negyedben azonban számokban kell gondolkodni... nem szavakban. Nagy kockázatot vállal az a befektetõ, aki elsõsorban szavakban gondolkodik.
— Jól értettem, hogy a négyszög bal felén lévõ embereknek nincs szükségük a pénzügyi számok ismeretére? — kérdeztem.
— A legtöbbjüknek nincs — erõsített meg gazdag apám. — Amíg megelégszenek vele, hogy szigorúan "A"-i, illetve "E"-i keretek között tevékenykednek, elegendõ az iskolában megtanult számtan. Amint azonban a jobb térfélen akarnak megélni, elengedhetetlenül fontossá válik a pénzügyi számok és rendszerek ismerete. Ahhoz, hogy felépíts egy kisvállalkozást, nem kell mesterien bánnod a számokkal, ám annak, aki nemzetközi céget épít ki, a számok jelentenek mindent. A szavak elveszítik jelentõségüket. Ezért van, hogy sok céget irodakukacok vezetnek.
Gazdag apám tovább okított:
— Ha sikeres akarsz lenni a jobb térfélen, ismerned kell a tények és vélemények közötti különbséget a pénzt illetõen. Nem fogadhatsz el vakon pénzügyi tanácsokat, mint a négyszög bal felén lévõ emberek. Ismerned kell a számokat. Ismerned kell a tényeket. A tényeket pedig a számok árulják el.
Ki fizet a kockázatvállalásért?
— Nem elég, hogy a bal térfél kockázatos, az ide tartozók ráadásul maguk fizetik meg a kockázatvállalást — mondta gazdag apám.
— Ezt hogy érted? — kérdeztem. — Nem mindenki fizet a kockázatvállalásért?
— Nem — felelte. — A jobb térfélen lévõk nem fizetnek érte.
— Azt akarod mondani, hogy a bal térfélen lévõemberek fizetnek a kockázatvállalásért, míg a jobb térfélen lévõk pénzt kapnak érte?
— Pontosan azt — hagyta helyben gazdag apám mosolyogva. — Ez a legnagyobb különbség a bal és a jobb térfél között. Ezért kockázatosabb a bal térfél, mint a jobb.
— Tudnál mondani egy példát? — kérdeztem.
— Persze — mondta. — Ha részvényeket vagy részesedést vásárolsz egy cégben, ki vállalja az anyagi kockázatot, te vagy a cég?
— Gondolom, én — mondtam még mindig értetlenkedve.
— És ha én egy egészségbiztosító vagyok, biztosítom az egészségedet, átvállalom az egészségügyi kockázatot, én fizetek neked?
— Nem — feleltem. — Ha az egészségbiztosító biztosítja az egészségemet és vállalja ezt a kockázatot, azért nekem kell fizetnem.
— Úgy van — helyeselt gazdag apám. — Nekem mégis olyan biztosító társaságot kell találnom, amelyik vállalja a betegségek és balesetek kockázatát, ugyanakkor fizet ezért az elõjogért. A bal térfélen lévõ emberek azonban maguk fizetnek.
— Ez eléggé zavarosan hangzik — mondta Mike. — Én még mindig nem értem.
Gazdag apám elmosolyodott.
— Ha majd jobban megértitek a jobb térfél mûködését, jobban át fogjátok látni a különbségeket. A legtöbb ember azt sem tudja, hogy egyáltalán vannak különbségek. Azt hiszik, minden
Jó nap volt. Mondhatnám, ez volt az egyik legemlékezetesebb tanítása gazdag apámnak. Azért tetszett annyira, mert felnyitotta a szememet valami olyasmire, amire csak a gondolkodás vezethetett rá.
A számok csökkentik a kockázatot
Gazdag apám egyszerû tanításai nélkül aligha válthattam volna valóra a szenvedélyemet és hozhattam volna létre álmaim oktatási rendszerét. Ha õ nem veri a fejembe a pénzügyi mûveltséget és precízséget, biztosan nem tudtam volna olyan bölcsen befektetni kevéske pénzemet, hogy igazán nagy nyereséget hozzon. Sosem felejtettem el; minél nagyobb szabású a terv, és minél gyorsabban akarunk sikert elérni, annál nagyobb szükség van a pontosságra. Ha lassanként akarunk meggazdagodni, vagy egész életünkben gürcölni akarunk, és másra hagyjuk pénzünk kezelését, nem kell olyan precíznek lennünk. Minél hamarabb szeretnénk azonban vagyonhoz jutni, annál precízebben kell bánnunk a számokkal.
Szerencsére, a technikai fejlõdésnek és az új termékeknek hála, ma már sokkal könnyebb megtanulni egy saját rendszer kialakításához szükséges készségeket, és elsajátítani a pénzügyi alapmûveltséget.
Haladhatunk gyorsan... de nem rövidíthetjük le az utat.
"Ha kevesebb adót akarunk fizetni, vegyünk nagyobb házat és vele együtt még nagyobb adósságot a nyakunkba, akkor leírhatunk valamennyit az adónkból."
"Az ember háza a legnagyobb befektetése."
"Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra, mert az árak egyre feljebb mennek."
"Gazdagodjunk meg lassanként!"
"Vigyük lejjebb anyagi igényeinket!"
Ha rászánjuk az idõt, hogy megtanuljuk a négyszög jobb felén szükséges készségeket, a fenti állítások egyszeriben elvesztik értelmüket. Megtehetünk bármit, haladhatunk az úton bármilyen eszeveszett sebességgel, annyit kereshetünk, amennyit nem szégyellünk, de meg kell fizetnünk az árát. Gyorsíthatjuk a tempót, de ne feledjük: nem rövidíthetjük le az utat.
Ez a könyv nem ad válaszokat. Ez a könyv csupán más szempontból világítja meg a pénzügyi kihívásokat és célkitûzéseket. Egyik szempont sem jobb a másiknál; mindössze ésszerû dolog több felõl szemlélni a dolgokat.
A következõ fejezeteket olvasva talán önök elõtt is más megvilágításban tûnnek majd fel az anyagiak, a vállalkozások világa és az élet, mint ahogyan eddig megszokták.
8. fejezet
Hogyan gazdagodjunk meg?
Amikor megkérdezik, hogyan tanultam meg a meggazdagodás módszerét, azt felelem: "Úgy, hogy Monopolyztam gyerekkoromban." Vannak, akik azt hiszik, viccelek, egyesek még csattanót is várnak a mondat végén. Pedig nem tréfálok. A meggazdagodás képlete a Monopoly játékban nagyon egyszerûen érvényesül, és ugyanúgy mûködik a való életben is.
Négy zöld ház... egy piros szálloda
Emlékezzünk csak vissza rá, mi a vagyonszerzés titka a Monopoly ban! Egyszerûen veszünk négy zöld házikót, és ha megvan, becseréljük õket egy píros szállodára. Mindössze ennyi a titok, és feleségemmel ugyanezt a technikát alkalmaztuk mi is a befektetéseinknél.
Amikor az ingatlanpiac nagyon rossz volt, annyi kis házat vásároltunk, amennyire csak futotta a pénzünkbõl. Amikor azután fellendült a piac, eladtuk a négy zöld házat, és vettünk érte egy nagy, piros szállodát. Azóta többé nem kell dolgoznunk, mert a nagy, piros szállodából, a társasházakból és kis raktárépületekbõl befolyik annyi készpénz, ami fedezi megélhetési költségeinket.
Hamburgerre is igaz
Aki nem szereti az ingatlant, gyárthat hamburgert, alapíthat cégeket hamburgerkészítésre, és létrehozhat franchise-t. Meglátják, néhány éven belül a növekvõ készpénzáramlás több pénzt hoz majd a konyhára, mint amennyit el tudnak költeni.
A valóságban ilyen egyszerû a nem mindennapi gazdagsághoz vezetõ út. Más szóval, a magas technikai fejlettség korában a vagyonhoz jutás elvei továbbra is egyszerûek maradtak, semmit sem bonyolódtak. Mondhatnám, csak józan paraszti észt igényelnek. Sajnos azonban, ha pénzrõl van szó, az emberek gondolkodására nem jellemzõ a józanság.
Például, szerintem semmi értelme az adókedvezménynek, ha az ember cserébe pénzt veszít, és egész életében adósságokat kell törlesztenie. Értelmetlen dolog eszköznek nevezni a házunkat, amely a valóságban forrás, és naponta húzza ki zsebünkbõl a pénzt. Az olyan kormányzatban sem látok nagy fantáziát, mely több pénzt költ, mint amennyit az adóztatásból összeszed. Végül, nem túl okos dolog iskoláztatni egy gyereket abban a reményben, hogy majd jó állást kap, miközben semmit nem tanítunk meg neki a pénzrõl.
A gazdagok példáját követni könnyû
A gazdagok példáját követni könnyû. Azért lehetett oly sok vagyonos ember kifejezetten rossz tanuló az iskolában, mert a vagyonszerzés szabályai egyáltalán nem bonyolultak. A meggazdagodáshoz nem kell iskola. A tennivalókat bárki megérti.
Ajánlom mindenkinek Napoleon Hill klasszikus, Think and Grow Rich címû könyvét. Én fiatalkoromban olvastam, és jelentõsen befolyásolta az életutamat. Igazság szerint gazdag apám adta elõször a kezembe több hasonló könyv társaságában.
Jó oka van, hogy a könyv címe "Gondolkozz és gazdagodj", nem pedig "Dolgozz sokat, és gazdagodj" vagy "Szerezz állást, és gazdagodj". Az igazság az, hogy a sokat dolgozó emberek többnyire nem lesznek gazdagok. Ha gazdagok akarunk lenni, leginkább "gondolkodnunk" kell. Méghozzá önállóan kell gondolkodnunk, nem pedig birkanyáj módjára követnünk a tömeget. Véleményem szerint a gazdagok sokat köszönhetnek annak, hogy a nagy átlagtól eltérõen gondolkodnak. Ha azt tesszük, amit mindenki más, azt is kapjuk, amit mindenki más. Ez pedig a legtöbbek esetében hosszú évekig tartó kemény munka, igazságtalan adóztatás és adósságok törlesztése egy életen át.
Amikor megkérdezik tõlem: "Mit tegyek, hogy átlépjek a négyszög bal felérõl a jobbra?", a válaszom a következõ: "Nem azon kell változtatnia, amit csinál. Legelõször is a gondolkodásmódját kell átalakítania. Vagyis azt kell átértékelnie, kivé akar válni, hogy azt tegye, amit tennie kell."
Olyan ember akar lenni, aki elgondolja, hogy vesz négy zöld házikót, majd egy nagy, piros szállodára váltja? Vagy olyan ember akar lenni, aki szerint négy zöld házikót venni, majd egy nagy, piros szállodára váltani túlságosan nehéz dolog.
Évekkel ezelõtt nekem is meg kellett tanulnom a célkitûzés mesterségét. Ez az 1970-es évek közepe táján volt, és szavamra mondom, nem hittem volna, hogy mindez 150 dolláromba, valamint egy csodás szombati és vasárnapi napomba fog kerülni. Sokkal szívesebben mentem volna szörfözni. Ehelyett fizettem valakinek azért, hogy megtanítsa, hogyan kell célokat tûzni magunk elé. Többször majdnem felálltam és otthagytam a tanfolyamot, de ma már tudom, hogy az ott tanultak segítettek hozzá, hogy megvalósítsam életcélomat. Az oktató a következõ három szót írta fel a táblára:
LENNI-TENNI-BIRTOKOLNI
Ezek után azt mondta: "A célok a három szó közül a "birtokolni"-t jelentik. Olyan célokra gondolok, mint hogy szép testet, tökéletes kapcsolatot, dollármilliókat, kitûnõ egészségi állapotot vagy hírnevet akarunk. Miután megfogalmaztuk a célt, hogy mit szeretnénk birtokolni, elkezdjük sorra venni, hogy mindezért mit kell "tennünk". Ezért van a legtöbb embernek "tennivalók" címû listája. Megfogalmazzák maguknak a célokat, azután elkezdik "tenni", amit kell."
Az elõadó elsõ példája a szép test volt. "A legtöbb ember, ha szép testet akar, általában fogyókúrázni kezd, majd testedzésbe fog. Ezt néhány hétig bírja, azután visszazökken a régi kerékvágásba, azaz visszatér a sültkrumplihoz és a pizzához, az edzések helyett pedig tévén nézi a baseball-közvetítéseket. Ez arra példa, hogy elõbbre való a "tenni" mint a "lenni".
"Nem a fogyókúra számít. Az számít, kivé kell válnunk ahhoz, hogy betartsuk a diétát. Mégis évente több millióan keresik a tökéletes fogyókúrareceptet, amellyel biztosan lefogynak. Arra koncentrálnak, mit kell tenniük, nem arra, hogy kivé kell lenniük. A fogyókúra mit sem ér, ha nem változik meg a gondolkodásmódunk."
Az elõadó következõ példája a golf volt: "Sokan új golfütõket vásárolnak abban a reményben, hogy attól majd javul a játéktechnikájuk. Teszik ezt ahelyett, hogy inkább elsajátítanák egy profi golfozó hozzáállását, gondolkodásmódját és hitrendszerét. Egy gyenge golfozó a legmenõbb golfütõvel is gyenge golfozó marad."
Azután a befektetésekre fordította a szót: "Sokan azt hiszik, hogy ha részvényeket vagy befektetési jegyeket vásárolnak, attól majd meggazdagszanak. Nos, attól, hogy egyszerûen részvényeket, befektetési jegyeket, ingatlant vagy kötvényeket vásárolunk, még korántsem leszünk gazdagok. Az anyagi sikert csupán az garantálja, ha úgy viselkedünk, mint az igazi befektetõk. A vesztes beállítottságú ember mindig is vesztes lesz, mindegy, hogy részvényeket, kötvényeket, ingatlant vagy befektetési jegyeket vesz-e."
Majd a tökéletes társ megtalálásának példája következett: "Sokan szórakozóhelyeken, a munkahelyükön vagy a templomukban igyekeznek megtalálni a tökéletes társat, akirõl mindig is álmodtak. A következõt "teszik". Azt "teszik", hogy elmennek valahová, és keresik "az igazit", ahelyett hogy maguk iparkodnának "az igaziak lenni"."
Íme egy példa kapcsolatokra: "A házasságban sokan megpróbálják megváltoztatni a párjukat; ettõl várják a házasság javulását. Ahelyett, hogy a társunkon akarnánk változtatni, ami gyakran veszekedéshez vezet, sokkal jobb, ha elõször magunkat változtatjuk meg — mondta az elõadó. — Ne a másikat akarjuk megmásítani; változtassunk a róla szóló saját gondolatainkon."
Miközben az oktató a kapcsolatokról beszélt, eszembe jutott sok ember, akikkel az évek során találkoztam; mind azon voltak, hogy "megváltoztassák a világot", de végül semmit sem értek el. Mindenki mást meg akartak változtatni, csak saját magukat nem.
A pénzre a következõ példát hozta: "Amikor pénzrõl van szó, sokan azt akarják "tenni", amit a gazdagok "tesznek", és "birtokolni" akarják, amit a gazdagok "birtokolnak". Ezért aztán vesznek egy flancos házat, egy flancos autót, és a gyerekeiket olyan iskolákban taníttatják, ahová a gazdagok csemetéi járnak. Mindezzel csupán azt érik el, hogy továbbra is "tenni" kénytelenek, azaz többet dolgozni, és mindössze nagyobb adósságokat "birtokolnak", amitõl azután megint csak "tenniük" kell, azaz még többet kell dolgozniuk... ez pedig már nem az, amit az igazán gazdagok tesznek."
Egyetértõen bólintottam a hátsó sorban. Gazdag apám másképpen fogalmazta meg nekem nagyjából ugyanezt: "Az emberek azt hiszik, hogy ha keményen dolgoznak a pénzért, azután megveszik maguknak azokat a javakat, melyektõl gazdagnak látszanak, akkor valóban meg is gazdagszanak. A legtöbb esetben ez nem igaz. Csak annyi történik, hogy jól elfáradnak. Ez az, amit úgy hívunk, "lépést kell tartani a szomszéddal", de ha jól megfigyeljük, észrevesszük, hogy a szomszéd milyen kimerült."
Azon a bizonyos hétvégi tanfolyamon sok minden megvilágosodott elõttem, amit valaha gazdag apámtól tanultam. Õ éveken át szerényen élt. Nem azért dolgozott annyit, hogy kifizesse a számláit, hanem azért, hogy eszközöket halmozzon fel. Külsõ megjelenésében nem különbözött az utca emberétõl. Furgont vezetett, nem drága autót. Azután, amikor a 30-as éveinek vége felé járt, egyszer csak a tömeg feje fölé emelkedett pénzügyi birodalmával. Az emberek akkor vették ezt észre, amikor hirtelen megvette Hawaii egyik legelõkelõbb ingatlanát. Miután a neve bekerült az újságba, végre mindenki észbe kapott, hogy ez a csendes, közvetlen modorú ember számos cég és egy sereg méregdrága ingatlan tulajdonosa, és amikor megszólal, a bankárok tisztelettel hallgatnak a szavára. Kevesen látták szerény otthonát. Amikor már dõlt hozzá a készpénz, amit az eszközei ontottak, vásárolt a családjának egy nagy házat. Nem vett fel kölcsönt. Készpénzben fizette ki.
Miután elvégeztem a célkitûzésrõl szóló tanfolyamot, rádöbbentem, hogy milyen sokan "teszik", amit szerintük a gazdagok tesznek, és megpróbálják "birtokolni", amit a gazdagok birtokolnak. Gyakran nagy házakat vesznek és befektetnek a tõzsdén, mert azt hiszik, ez az, amit a gazdagok "tesznek". Gazdag apám ezzel szemben azt tanította, hogy ha az ember gondolatai és hiedelmei a szegények vagy a középosztály gondolatait, illetve hiedelmeit tükrözik, de úgy tesz, mint a gazdagok, csak azt birtokolhatja, amit a szegények vagy a középosztály. A "lenni-tenni-birtokolni" hármas végre elkezdett elõttem világossá válni.
A CASHFLOW-négyszög lényege a "lenni"... nem a "tenni"
A négyszög bal felérõl a jobb felére való átlépésnél fontos, hogy mit "teszünk", de még sokkal fontosabb, hogy kik "vagyunk".
A "C-k és "B"-k nem annyira attól mások, amit tesznek, sokkal inkább attól, ahogyan "gondolkodnak". Attól, amilyen személyiségük magva, vagyis akik "lenni" tudnak.
Szerencsére gondolkodásunk átalakítása nem kerül sokba. Sõt, teljesen ingyenes. Sajnos azonban néha nagyon nehéz megválni azoktól a belénk gyökerezett gondolatoktól, melyeket az egymást követõ nemzedékek változatlanul örökítettek át egymásnak, vagy a barátainktól, a munkahelyünkön vagy az iskolában tanultunk. De azért nem lehetetlen. Éppen errõl szól ez a könyv. Nem útmutató, mely megmondja, "mit kell tennünk", hogy elérjük az anyagi függetlenséget. Nem tájékoztat arról, milyen részvényeket érdemes venni, vagy melyik befektetési alap a legbiztonságosabb. Ez a könyv elsõsorban a gondolkodásunkat erõsíti meg (lenni), hogy azután úgy cselekedhessünk (tenni), hogy megvalósítsuk az anyagi függetlenséget (birtokolni).
Az "A"-k biztonságra törekszenek
Azok az emberek, akik az "A" negyedben szerzik a megélhetésüket, általánosságban nagyra értékelik a biztonságot, ha pénzrõl van szó. Sokszor igaz rájuk, hogy a pénz kevésbé fontos számukra, mint a biztonság. Lehet, hogy életük egyéb területein nagy kockázatokat vállalnak, például esetleg ejtõernyõznek, de a pénzzel kapcsolatban nem így van.
Az "E"-k a tökéletességre törekszenek
Ez megint csak általánosítás. Mégis, sokszor megfigyeltem a "csináld magad" szellemet azoknál a jelenleg az "E" negyedben dolgozó embereknél, akik át szeretnének lépni a négyszög jobb felére. Azért szeretik "maguk csinálni" a dolgokat, mert gyakran biztosak akarnak lenni benne, hogy "minõségi" munkát adnak ki a kezükbõl. Mivel pedig nehezen találnak olyasvalakit, aki "jól" végzi a munkát, csak magukban bíznak.
Sok "E" valójában az "irányítás" miatt aggódik. Mindig a helyzet magaslatán akarnak állni. Gyûlölnek hibázni. Amit pedig még ennél is jobban gyûlölnek, az az, ha másvalaki hibázik, és ezzel õket tûnteti fel rossz színben. Éppen ez teszi õket kiváló "E"-kké, és éppen ezért bízunk rájuk bizonyos munkákat. Mindannyian azt akarjuk, hogy a fogorvosunk a tökélyre törekedjen. Azt akarjuk, hogy az ügyvédünk tökélyre törekedjen. Azt akarjuk, hogy az agysebészünk tökélyre törekedjen. Azt akarjuk, hogy az építészünk tökélyre törekedjen. Hiszen ezért fizetjük õket. Ez az õ erõsségük... és egyben a gyengéjük is.
Érzelmi intelligencia
Emberi lénynek lenni jórészt abból áll, hogy az ember emberies. Az emberiességre pedig jellemzõk az érzelmek. Mindannyiunknak egyforma érzelmei vannak. Mindnyájan érzünk félelmet, szomorúságot, dühöt, szeretetet, gyûlöletet, csalódottságot, örömöt, boldogságot és még sok minden
Mindannyian félünk, amikor pénzt kockáztatunk... a gazdagok sem kivételek. A különbség abban rejlik, miként kezeljük a félelmünket. Sokakban a félelem a következõ gondolatot váltja ki: "Játsszunk biztonságosan! Ne vállaljunk kockázatot!"
Mások, különös tekintettel a négyszög jobb felén elhelyezkedõkre, a félelem hatására ezt gondolják: "Játsszunk okosan! Tanuljuk meg kezelni a kockázatot!"
Az érzelmek ugyanazok, de a gondolatok mások... más a "lenni"... más a "tenni"... más a "birtokolni".
Félelem a pénz elvesztésétõl
Szerintem az emberek anyagi problémáinak hátterében elsõsorban a pénz elvesztésétõl való félelem áll. Ez a félelem okozza, hogy túlságosan is elõtérbe helyezik a biztonságot, vagy mindent aggályosan túlbiztosítanak, vagy odaadják a pénzüket egy szakembernek tartott illetõnek, majd bíznak és imádkoznak, hogy legyen pénzük, amikor szükségük van rá.
Aki a félelem börtönében sínylõdik valamelyik negyed foglyaként, annak azt javaslom, olvassa el Daniel Goleman könyvét, az Érzelmi intelligenciát. Goleman feltárja azt az õsrégi rejtélyt, mi az oka, hogy az iskolában kitûnõ teljesítményeket nyújtó emberek nem mindig állják meg a helyüket a világban pénzügyi téren. A válasz, hogy az érzelmi intelligencia (EQ) erõteljesebb, mint az értelmi (IQ). Ezért élnek jobban a hibákat elkövetõ, azután ismét magukra találó emberek azoknál, akik azt tanulták, hogy nem szabad hibázni, mert félnek a kockázattól. Sok ember elvégzi az iskolát, de érzelmileg nem készül fel a kockázatvállalásra — különösen a pénzügyi kockázatvállalásra nem. A tanárok többnyire azért nem gazdagok, mert egyfajta "büntessük meg, aki hibázik" környezetben dolgoznak, és sokszor õk maguk is félnek hibákat elkövetni. Ha azonban el akarjuk érni az anyagi függetlenséget, meg kell tanulnunk, hogyan hibázzunk, és hogyan kezeljük a kockázatot.
Ha az ember egész életében retteg tõle, hogy pénzt veszít, és nem mer másképpen csinálni valamit, mint a tömeg, akkor szinte biztosan nem fog meggazdagodni — még akkor sem, ha az nem áll többõl, mint venni négy zöld házat, majd beváltani egy nagy, piros szállodára.
Az érzelmi intelligencia (EQ) erõsebb
Miután elolvastam Goleman könyvét, rájöttem, hogy a pénzügyi intelligencia 90 százalékban érzelmi intelligencia, és mindössze 10 százalékban a pénzügyekrõl vagy a pénzrõl szóló technikai ismeret. Goleman idézi Rotterdami Erasmust, a XVI. századi humanista bölcselõt, aki szatirikus eszmefuttatást írt az értelem és az érzelem közötti állandó feszültségrõl. Írásában 24:1 arányban határozza meg az érzelmes és az értelmes agy hányadát. Más szavakkal: amikor az indulatok magasra csapnak, az érzelmeink 24-szer erõsebbek a racionális gondolkodásunknál. Nos, nem tudom, hogy ez az arány valóban ekkora-e, de mindenképpen hasznos tájékoztatást nyújt az érzelmi alapú és a racionális gondolkodás egymáshoz való viszonyáról.
Érzelmes agy : Értelmes agy
1. Haragunkban olyasmit mondtunk, amit késõbb megbántunk.
2. Olyan személyhez vonzódtunk, akirõl tudtuk, hogy rossz hatással lesz ránk... mégis kapcsolatot tartottunk fenn vele, sõt, ami még rosszabb, hozzá is mentünk feleségül.
3. Sírtunk, vagy láttunk valakit vigasztalhatatlanul sírni egy szeretett személy elvesztése miatt.
4. Szándékosan megbántottunk valakit, akit szerettünk, mert megsértõdtünk.
5. Kétségbe estünk, és hosszú ideig nem tudtuk túltenni magunkat a bánatunkon.
Itt csupán néhány példát mutattam be arra, amikor az érzelmeink erõsebbek a racionális gondolkodásunknál.
Elõfordul, hogy az érzelmek aránya több, mint 24:1; ilyenkor beszélünk
1. függõségrõl, amilyen a kényszeres evés, dohányzás, szexualitás, vásárlás, kábítószer-fogyasztás.
2. fóbiákról, amilyen a kígyóktól, a magasságtól, a szûk helyektõl, a sötétségtõl és az idegenektõl való félelem.
Ezeket és más viselkedési formákat gyakran 100 százalékig az érzelmek irányítják. A racionális gondolatoknak vajmi kevés hatalmuk van az érzelmek felett, amikor olyan erõs érzelmi indíttatású dologról van szó, mint a függõség vagy a fóbiák.
Kígyófóbia
A repülõiskolában volt egy évfolyamtársam, aki rettegett a kígyóktól. Az egyik órán a tanárunk arról beszélt, hogyan éljünk meg a vadonban, ha lelövik a gépünket. Szemléltetõeszköz gyanánt behozott egy ártalmatlan kerti kígyót, hogy megmutassa, hogyan kell megenni. Barátom, aki felnõtt ember volt, felugrott és kirohant a terembõl. Nem tudott uralkodni magán. Amúgy is undorodott a kígyóktól, de az a gondolat, hogy még meg is egye, már túlontúl sok volt neki érzelmileg.
Pénzfóbia
Láttam embereket, akik ugyanígy viselkedtek, ha pénzt kellett kockáztatniuk. Ahelyett, hogy tájékozódtak volna a befektetésrõl, felpattantak és kirohantak a terembõl.
A pénzzel kapcsolatosan sok mély, érzelmi fóbia létezik — túlságosan is sok ahhoz, hogy mindet felsoroljam. Bennem is munkálnak ilyenek. Önökben is munkálnak ilyenek. Mindannyiunkban munkálnak ilyenek. Miért? Mert akár tetszik, akár nem, a pénz érzelmi téma, és a legtöbb ember nem tud logikusan gondolkodni felõle. Ha nem hiszik, hogy a pénz érzelmi ügy, gondoljanak csak a tõzsdére. A legtöbb piacon nem érvényesül a logika... csak két érzelem: a mohóság és a félelem. Vagy figyeljék meg, hogyan ülnek be az emberek az új autójukba, és hogyan lélegzik be a bõrülések illatát. Az eladónak mindössze a fülükbe kell suttognia a mágikus szavakat: "Alacsony elsõ részlet, kedvezõ részletfizetési feltételek", és máris oda a logika.
Az érzelmi alapú gondolatok logikusnak hangzanak
Az érzelmi alapú gondolatokkal az a baj, hogy logikusnak hangzanak. Ha egy az "A" negyedben tevékenykedõ ember fél, a következõ logikus gondolat merül fel benne: "Játssz okosan, ne vállalj kockázatot!" Egy a "B" negyedben tevékenykedõ ember számára ez a gondolat nem hangzik logikusnak.
Az "E" negyedhez tartozók számára logikusnak tûnik a következõ gondolat, ha arról van szó, hogy másokra bízzák a megfelelõ színvonalú munka ellátását: "Inkább én magam csinálom meg."
Ezért van, hogy olyan sok "E" típusú vállalkozás családi vállalkozás formájában üzemel. A bizalom náluk nagy szerepet játszik. Számukra "a vér minden
Tehát más negyedek... más logika... más gondolatok... más cselekedetek... más tulajdon... egyforma érzelmek. Az érzelmeink tesznek minket emberi lényekké, és ha felismerjük, hogy vannak érzelmeink, az nagyon is emberi dolog.
Tetteinket az határozza meg, hogy egyénileg miként reagálunk az érzelmeinkre.
Nincs kedvem
Ha valaki a "nincs kedvem" vagy az "úgy érzem" kifejezést használja társalgása során, könnyen elárulja, hogy érzelmileg gondolkodik és nem racionálisan. Sok érzelmileg befolyásolt ember például gyakran mond ilyesmit: "Nincs kedvem ma edzésre menni." Logikusan tudják, hogy edzeniük kellene.
Sok anyagi gondokkal küszködõ ember képtelen uralkodni az érzelmein, vagyis hagyja, hogy gondolkodását az érzelmei irányítsák. Ilyen mondatokat lehet tõlük hallani:
"Nincs kedvem a befektetésekrõl tanulni. Túl sok gonddal jár." "Úgy érzem, a befektetés nem az én asztalom." "Nincs kedvem a barátaimmal üzleti ügyekrõl beszélgetni." "Gyûlölöm azt az érzést, amikor visszautasítanak."
Szülõ — gyermek — felnõtt
A fenti gondolatokat elsõsorban az érzelmek szülték, nem az értelem. A népszerû pszichológiában ugyanezzel a szóhasználattal zajlanak a szülõk és gyerekek közötti csatározások. A szülõ rendszerint mindenre azt mondja, "kell". Például így utasíthatja a gyerekét: "Meg kell csinálnod a házi feladatodat". A gyerek ezzel szemben "érzelmekre" hivatkozik. A házi feladattal kapcsolatban például így replikázhat: "De semmi kedvem megcsinálni."
Pénzügyi téren a bennünk élõ szülõ csendben így szólna: "Több pénzt kell megtakarítanod." A gyermek viszont így felelne rá: "De sokkal nagyobb kedvem van nyaralni menni. A hitelkártyám terhére befizetem a nyaralást."
Mikor vagyunk felnõttek?
Ha átlépünk a négyszög bal felérõl a jobb felére, felnõtté kell válnunk. Pénzügyileg mindnyájunknak fel kell nõnie. Ahelyett, hogy akár szülõ, akár gyerek szerepet alakítanánk, felnõttként kell tekintenünk a pénzre, a munkára, a befektetésekre. Felnõttnek lenni annyit jelent, hogy tudjuk, mi az, amit tennünk kell, és meg is tesszük, még akkor is, ha esetleg nincs hozzá kedvünk.
Belsõ párbeszédek
Azok számára, akik fontolóra vették, hogy átlépnek a négyszög bal felérõl a jobbra, belsõ párbeszédük tudatosítása fontos része a folyamatnak. Ne feledkezzünk meg róla, mit javasol az egyik alapmû: "Gondolkozz és gazdagodj". A folyamatnak lényeges része, hogy mindig éberen figyeljük gondolatainkat, a bennünk zajló párbeszédet, és tartsuk szem elõtt, hogy ami az egyik negyedben logikusnak hat, az a másik negyedben nem feltétlenül az. Az állás és az anyagi vagy munkahelyi biztonság feladása az anyagi függetlenség érdekében elsõsorban a gondolkodás megváltozásának eredménye. E folyamatban az ember mindent elkövet, hogy felismerje, mely gondolatai érzelmi alapúak és melyek logikusak. Ha uralni tudjuk az érzelmeinket és a logika alapján cselekszünk, jó eséllyel nézünk elébe sikeres utazásnak. Nem számít, ki mit mond odakinn, a leglényegesebb párbeszéd az, amelyet önmagunkkal folytatunk.
Amikor Kim és én ideiglenesen hajléktalan sorba jutottunk, és anyagi bizonytalanságban éltünk, érzelmeink eluralkodtak rajtunk. Sokszor tisztán érzelmi alapon beszéltünk, noha logikusnak tûnt, amit mondtunk. Az érzelmeink ugyanazt a tanácsot adták, mint a barátaink: "Játsszatok biztonságosan! Szerezzetek biztos állást, és élvezzétek az életet!"
Mégis mindketten egyetértettünk abban, hogy értelmesebb dolog a függetlenségre törekedni, mint a biztonságra. Amikor az anyagi függetlenség mellett döntöttünk, tudtuk, hogy olyan biztonságot érünk el, melyet semmilyen állás nem nyújthat. Ez értelmes gondolatnak tûnt. Igen ám, de az érzelmi alapú gondolatok az utunkba álltak. Olyan gondolatok, melyek elsõ látásra logikusnak tûntek ugyan, de hosszú távon értelmetlennek bizonyultak. Szerencsére, amint sikerült egyszer fölébük kerekedni, nem zakatoltak többé a fejünkben, és új, vágyott gondolataink valósággá váltak. — Ezek a "C" és a "B" negyed gondolatai voltak.
Ma már megértem, milyen érzelmek motiválnak valakit, amikor azt mondja:
"Nem tudok kockázatot vállalni. Gondolnom kell a családomra. Biztos állásra van szükségem."
Vagy: "A pénzteremtéshez pénz kell. Ezért nem tudok befektetni."
Vagy: "Majd én magam megcsinálom."
Átérzem, mi rejlik a szavaik mögött, mert magam is jártam hasonló cipõben. De mivel jól ismerem a négyszög minden negyedét, és elértem az anyagi függetlenséget a "C" és "B" negyedben, bizton állíthatom, hogy az anyagi függetlenség sokkal nyugalmasabb és biztonságosabb gondolat.
Különbségek "A"-k és "C"-k között
Az alapvetõ érzelmi értékek más-más felfogást eredményeznek. Egy cég tulajdonosa és az alkalmazottak közötti kommunikációs nehézségeket sokszor az érzelmi értékek különbözõsége okozza. Az "A"-k és a "C"-k között mindig is volt ellentét, mert az egyik több fizetést akar, a másik több munkát. Ezért hallani oly gyakran: "Agyondolgozom magamat, és alulfizetnek."
A másik részrõl ugyanakkor ez a panaszos kérdés hallik: "Mit csináljak, hogy több munkára és nagyobb hûségre sarkalljam õket anélkül, hogy többet kellene nekik fizetnem?"
Különbségek "C"-k és "B"-k között
A cégek üzemeltetõi és a befektetõk, vagyis a részvényesek között szintén állandó a feszültség. Ez a "C"-k és a "B"-k közötti ellentét. Az egyik több pénzt akar, amely fölött rendelkezhet, a másik magasabb osztalékokat.
Egy részvényesek számára tartott megbeszélésen a következõk hangozhatnak el:
Vállalatigazgatók: "Szükségünk van egy magánrepülõgépre, hogy üzletkötõink gyorsabban odaérjenek tárgyalásuk színhelyére,"
Befektetõk: "Kevesebb üzletkötõ kell. Akkor nem lesz szükség magánrepülõgépre."
Különbségek "E"-k és "C"-k között
Az üzleti tranzakciókban gyakran találkoztam rendkívül értelmes "E"-kel, ügyvédekkel például, akik sok millió dolláros üzletet hoztak össze a "C", azaz a cégtulajdonos számára. Miután sikerül nyélbe Ütnie a tranzakciót, az ügyvéd magában mérgelõdik, mert míg a "C" milliókat keres, az "E" órabérért dolgozik.
Kettejük beszélgetése a következõképpen alakulhat:
Ügyvéd: "Mi csináltunk mindent, és õ zsebelte be az összes pénzt."
A "C": "Hány órát számlázott le nekünk ez a fickó? Ennyiért az egész ügyvédi irodát megvehettük volna."
Különbségek "A"-k és "B"-k között
A következõkben vegyük szemügyre azt az esetet, amikor egy bankigazgató kölcsönt ad egy befektetõnek ingatlanvásárlásra. A befektetõ több százezer dollárt keres adómentesen, a bankár ezzel szemben erõsen megadóztatott havi fizetésbõl él. Ez arra példa, amikor egy "A" tárgyal egy "B"-vel, és a dolog szintén érzelmi reakciókat válthat ki.
Az "A" ezt mondhatja: "Nézze meg az ember, kölcsönt adok neki, és azt se mondja, "köszönöm". Valószínûleg fogalma sincs róla, mennyit dolgoztunk miatta."
A "B" pedig ezt mondhatja: "Ezek aztán a kukacoskodók. Ennyi töménytelen papírmunka egy vacak kölcsön miatt."
Érzelmileg zavart házasságok
A leginkább érzelmileg zavart házasság, amit életemben láttam, egy olyan páré volt, ahol a feleség vérbeli "A" volt, és hitt a munkájában, továbbá a munkahelyi biztonságban. A férj ezzel szemben úgy költötte a pénzt, mint egy nagyban gondolkodó "B". Azt hitte magáról, õ a jövõ Warren Buffetje, bár a valóságban "E" volt, jutalékos rendszerben dolgozó kereskedõ, és a szíve mélyén szenvedélyes szerencsejátékos. Mindig a "gyors meggazdagodást" ígérõ befektetést kereste. Buzgón tájékozódott minden
Ha ön házas vagy tartós kapcsolatban él
Ha ön házas, vagy tartós kapcsolatban él, karikázza be azt a negyedet, amelybõl jövedelmének zöme származik, majd azt, amelyikbõl a párja szerzi a jövedelme nagy részét.
Ez azért fontos, mert sokszor problémákat okoz a párkapcsolatokban, ha az egyik fél nincs vele tisztában, hová tartozik a másik.
A gazdagok és az iskolázottak harca
Létezik még egy csatatér, melyrõl eddig nem beszéltem, itt az iskolázottak és a gazdagok nézetei ütköznek meg egymással.
A különbözõ negyedekkel foglalkozó sok éves kutatómunkám során gyakran hallottam, amint bankárok, ügyvédek, könyvelõk és hasonló képzettségû emberek halkan méltatlankodnak a bajuszuk alatt, hogy õk az iskolázott réteg, és mégis a náluk iskolázatlanabbak, tanulatlanabbak csinálják a nagy üzleteket. Ezt nevezem én az iskolázottak és a gazdagok csatájának, mely gyakran a négyszög bal és jobb felén lévõk közötti különbségekrõl szól — azaz az "A"-k és "E"-k, valamint a "C"-k és "B"-k közötti ellentétekrõl. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a "C", illetve a "B" negyedhez tartozó emberek tanulatlanok — sokan közülük nagyon is azok —; de a "C"-kre és "B"-kre nem jellemzõ, hogy eminens tanulók lettek volna az iskolában, és sokuknak nincs diplomája, mint az ügyvédeknek, a könyvelõknek és az MBA fokozattal rendelkezõknek.
Akik olvasták a Gazdag papa, szegény papa címû könyvemet, tudják, milyen küzdelemben állnak egymással az iskolázott emberek és a gazdagok. Magasan képzett, de szegény apám nagyon büszke volt rá, hogy olyan jó nevû felsõoktatási intézményekbe járt, mint a Stanford Egyetem és a Chicagói Egyetem. Gazdag apám ezzel szemben családi vállalkozásuk kedvéért abbahagyta az iskolát, amikor az apja meghalt. Így aztán sosem érettségizett le, viszont hatalmas vagyont halmozott fel.
Ahogy felnõttem, és egyre nagyobb hatást tett rám gazdag, de iskolázatlan apám, tanult apám idõnként megpróbálta megvédeni velem szemben saját álláspontját. Egyszer, körülbelül 16 éves koromban így fakadt ki:
— Én jó nevû iskolákban szereztem diplomákat kitûnõ minõsítéssel. Mivel dicsekedhet a barátod apja?
Rövid hallgatás után halkan azt feleltem:
— Pénzzel és szabadidõvel.
Több, mint szellemi váltás
Amint már korábban említettem, ahhoz, hogy a "C", illetve a "B" negyedben sikert érjünk el, nem elég a tárgyi tudás vagy a technikai ismeret. Gyakran alapvetõ, érzelmi alapú gondolkodásunk, érzéseink, hitünk és hozzáállásunk megváltoztatására van szükség. Ne feledjük:
LENNI-TENNI-BIRTOKOLNI
A gazdagok módszere viszonylag egyszerû. A különbség a "lenni", ami a gondolkodásukban, de legtisztábban önmagukkal folytatott belsõ párbeszédeikben nyilvánul meg. Ezért tiltotta meg gazdag apám, hogy ilyeneket mondjak:
"Nem engedhetem meg magamnak."
"Nem tudom megtenni."
"Játsszunk biztonságosan!"
"Ne veszítsünk pénzt!"
"Mi lesz, ha belebukom, és soha többé nem rázódom helyre?"
Azért tiltotta meg nekem a fenti mondatok használatát, mert mélyen hitt benne, hogy a szavak az ember leghatalmasabb eszközei. Amit az ember kimond, az megvalósul.
Gyakran idézte a Bibliát, noha nem volt túlzottan vallásos: "És az ige testté lett, s közöttünk lakozott."
Gazdag apám szentül hitte, hogy amit lényünk legbensõbb rétegében magunknak mondunk, az valósággá lesz. Ezért gondolom, hogy az anyagi gondokkal küzdõ emberek érzelmei gyakran felülkerekednek a józan eszükön, és átveszik életük irányítását. Ha nem tanuljuk meg kordában tartani érzelmileg befolyásolt gondolatainkat, az ige testet ölt. Például a következõ ige:
"Sosem leszek gazdag."
"Ez az ötlet nem fog mûködni."
"Ez nekem túl drága."
Ha ezek érzelmi indíttatású gondolatok, nagy a hatalmuk. Szerencsére meg lehet õket változtatni új barátok, új gondolatok és egy kis idõráfordítás segítségével.
Azok az emberek, akik nem tudnak uralkodni a vesztéstõl való félelmükön, soha ne fektessenek be önállóan. Jobban teszik, ha ezt a feladatot szakemberre bízzák, és nem szólnak bele annak munkájába.
Érdemes megjegyezni, hogy számos szakember félelem nélkül cselekszik, amikor mások pénzét fekteti be, és hatalmas nyereséget képes produkálni. Ha azonban a saját pénzét kell befektetnie vagy kockáztatnia, túlságosan elhatalmasodik rajta a vesztéstõl való félelem, és végül veszít. Ilyenkor ugyanis az érzelmeivel gondolkodik, nem az eszével.
Találkoztam olyanokkal is, akik be tudják fektetni a saját pénzüket, és állandóan nyernek, de elveszítik a nyugalmukat, amikor más kéri õket erre.
A pénzszerzés és a pénzvesztés érzelmi dolog. Gazdag apám megtanította nekem, hogyan kezeljem mindkettõt: "Ha sikeres akarsz lenni mint befektetõ vagy cégtulajdonos, érzelmileg semlegesnek kell maradnod akár nyersz, akár vesztesz. A nyerés és a vesztés hozzátartoznak a játékhoz."
Otthagyni a biztos állást
Barátomnak, Mike-nak volt egy saját rendszere. Apja építette fel neki. Nekem nem volt ilyen szerencsém. Tudtam, hogy egy napon majd fel kell adnom a kényelmemet és a biztos fészkemet, hogy elkezdjem kiépíteni a magam rendszerét.
1978-ban felmondtam biztos állásomat a Xeroxnál, és elszántam magam a nehéz lépésre: kiléptem a szociális hálóból. A fejemben csak úgy lüktettek a félelem és a kétség hangjai. Szinte megbénított a rettegés, amikor felmondó nyilatkozatomat aláírtam, felvettem az utolsó fizetésemet, és kisétáltam az ajtón. Önromboló gondolatok és érzések egész sora cikázott bennem. Oly hangosan és oly mély meggyõzõdéssel "ócsároltam" magamat, hogy semmi mást nem hallottam tõle. A vicc az volt az egészben, hogy a legtöbb munkatársam is azt állította: "Vissza fog jönni. Soha nem fog neki sikerülni!"
Sajnos én is ugyanezt mondogattam magamnak. Az önmagamban való kételkedés hangjai évekig kísértettek, egészen addig, amíg a feleségem és én végre sikeresek lettünk a "C" és a "B" negyedben. Még ma is hallom azokat a szavakat; de most már kevesebb hitelt adok nekik. Miközben próbáltam együtt élni a kétséggel, megtanultam más szavakat használni, olyanokat, amelyek személyes bátorítást adnak, mint például a következõ:
"Nyugodj meg, maradj nyitott, ne add fel, kérj útmutatást olyantól, aki már bejárta azt az utat, amelyen most te jársz, bízzál, és ne veszítsd el egy magasabb erõbe vetett hitedet, mely a legjobbat akarja neked."
Megtanultam ezeket a bátorító szavakat használni önmagammal szemben, bár lényem egy része továbbra is félt.
Tudtam, hogy az elsõ próbálkozás során kevés esélyem van a sikerre. Mégis, a pozitív emberi érzések, a bizalom, a hit, a bátorság és a jó barátok segítettek elõrehaladni az úton. Tudtam, hogy kockázatot kell vállalnom. Azt is tudtam, hogy a kockázat hibalehetõségeket rejt, a hibák viszont elvezetnek a bölcsességhez és a tudáshoz, s belõlem mindkettõ hiányzott. Kudarcélményként éltem volna meg, ha hagyom a félelmet felülkerekedni, ezért aztán haladtam tovább elõre a bizonytalan úton. Gazdag apám eszembe véste, hogy "a kudarc a siker része".
Belsõ utazás
Egyik negyedbõl a másikba egy belsõ utazás során juthatunk el. Egyik alapvetõ hitrendszert és technikai készséghalmazt elhagyva egy másik alapvetõ hitrendszerhez és technikai készséghalmazhoz jutunk. A folyamat ahhoz hasonlít, amikor megtanulunk biciklizni. Eleinte sokszor leesünk. Ezt gyakran nyomasztónak érezzük, és zavarban vagyunk, különösen, ha a barátaink szeme láttára történik. Egy idõ után azonban már nem esünk le, és a biciklizés automatizmussá válik. Ha mégis leesünk, az lelkileg már nem nagy ügy, mert tudjuk, hogy felállunk, és már hajtunk is tovább. Ugyanez a folyamat játszódik le, amikor a biztos állást szorgalmazó érzelmi alapállásból átlépünk az anyagi függetlenségre koncentráló alapállásba. Miután a feleségem és én egyszer már megtettük az utazást, kevésbé féltünk a bukástól, mert bíztunk abban a képességünkben, hogy újra fel tudunk majd állni.
Bennem személy szerint két állítás tartotta a lelket. Az egyik gazdag apám tanácsa volt, melyet akkor kaptam tõle, amikor kis híján feladtam, és visszafordultam az úton: "Mindig feladhatod... akkor miért éppen most adnád fel?"
Ez a mondat erõt adott és megnyugtatott. Emlékeztetett rá, hogy már eljutottam félútig... akkor meg miért fordulnék vissza, ha ugyanakkora utat kellene megtennem hazáig, mint a négyszög másik feléig? Olyan ez, mintha Kolumbusz visszafordult volna az Atlantióceán közepérõl. A távolság mindkét irányban egyforma volt.
De azért ne feledjük: ahhoz is intelligencia kell, hogy tudjuk, mikor kell feladni. Sajnos túl gyakran találkozom emberekkel, akik makacsul erõltetnek egy projektet, melynek semmi esélye a sikerre. Mindazok számára, akik kockázatot vállalnak, õsrégi probléma, hogy helyesen meg tudjuk-e állapítani, mikor kell feladni, és mikor kell tovább menni. Az egyik lehetséges megoldás, hogy mentorokat keresünk, akik már korábban sikeresen végigjárták az utunkat, és tõlük kérünk tanácsot. Az tudja a legjobb útbaigazítást adni, aki már a túloldalon van. Vigyázzunk azonban az olyan emberek tanácsaival, akik csak könyvekbõl olvasták a negyedek közti átmenetet, és fizetik õket azért, hogy elõadásokat tartsanak a témáról. A másik erõt adó állítás a következõ volt:
"Az óriások olykor-olykor megbotlanak s elesnek.
A férgek ezt sosem teszik,
Mert õk csak a földet túrják, s csúszva-mászva keresnek."
A legtöbb ember nem azért küzd anyagi gondokkal, mert nincs meg a megfelelõ iskolai képzettsége, vagy mert nem eléggé szorgalmas, hanem azért, mert fél a vesztéstõl. Ha a vesztéstõl való félelem akadályozza õket, máris vesztettek.
A vesztesek a nyerõ lapot dobják el, és a vesztes lapra licitálnak
A félelem, hogy vesztessé kell "lenni", befolyásolja mit "tesznek" az emberek különleges helyzetekben. Láttam olyanokat, akik megvettek egy részvényt 20 dolláros áron, majd eladták, amikor az árfolyam elérte a 30 dollárt, mert annyira féltek, hogy elvesztik addigi nyereségüket, pedig a részvény ára felment egészen 100 dollárig, majd leesett a felére, azután ismét elérte a 100 dollárt.
Vagy ugyanaz az ember, aki megvette a részvényt 20 dollárért, megvárja, amíg mondjuk 3 dollárra csökken a részvénye ára, és még mindig vár, egyre abban reménykedik, hogy majd csak újra emelkedés lesz... és akár 20 éven át tartogatja a három dollárt érõpapírját. Ez arra példa, amikor valaki a "lenni" szintjén annyira retteg a vesztéstõl, vagy annak beismerésétõl, hogy végül veszít.
A gyõztesek a vesztes lapot eldobják, és a nyerõ lapra licitálnak
A nyertesek éppen az elõbbi ellenkezõjét "teszik". Gyakran abban a pillanatban cselekszenek, amint vesztes pozícióba kerülnek, azaz a részvényeik ára esni kezd; ilyenkor mindjárt eladják a részvényeiket, és elkönyvelik a veszteséget. A legtöbben nem szégyellik bevallani, hogy vesztettek, mert a nyertesek tudják, hogy a vesztés része a nyerési folyamatnak.
Ha nyertes befektetésre akadnak, meglovagolják, kitartanak mellette, amíg felfelé ívelõ pályát fut be a papír. Abban a pillanatban, amikor eléri a csúcsot, eladják.
A jó befektetõ lényege, hogy semleges marad, akár nyer, akár veszít. Ez esetben nem lesznek érzelmi alapú gondolatai, gondolkodását nem a félelem vagy a mohóság fogja befolyásolni.
A vesztesek az életben is ugyanezt teszik
A vesztéstõl félõ emberek az élet minden
1. vannak, akik kitartanak a házasságuk mellett, pedig a szerelem már elmúlt,
2. vannak, akik megmaradnak semmilyen perspektívát nem kínáló állásokban.
3. vannak, akik megtartják régi ruháikat és sok egyéb ócska holmit, amit már régen nem használnak.
4. vannak, akik olyan városokban maradnak, ahol nincs jövõjük.
5. vannak, akik nem szakítják meg a barátságot olyanokkal, akik visszavetik õket.
Az érzelmi intelligencia irányítható
A pénzügyi intelligencia és az érzelmi intelligencia szoros kapcsolatban állnak egymással. Véleményem szerint a legtöbben azért küszködnek anyagi gondokkal, mert érzelmeik irányítják a gondolataikat. Mi, emberi lények, akik a világban "LEVÉST" gyakoroljuk, egyforma érzelmekkel rendelkezünk. A különbségek, hogy mit "TESZÜNK" és mit "BIRTOKOLUNK" az életben, érzelmeink irányításától függenek.
A félelemérzet például néhány embert gyávává tesz, másokat viszont bátorrá. Sajnos, ami a pénzt illeti, társadalmunkban a legtöbb ember neveltetésénél fogva gyáván viselkedik. A legtöbb emberben automatikusan a következõ gondolatok fogalmazódnak meg, amint félni kezd pénze elvesztésétõl:
1. A "biztonság" — a "függetlenség" helyett.
2. A "kockázatkerülés" — "a kockázat kezelése" helyett.
3. A "játsszunk biztonságosan" — a "játsszunk okosan" helyett.
4. A "nem engedhetem meg magamnak" — a "hogyan engedhetem meg magamnak?" helyett.
5. A "túl drága" — a "mennyit ér hosszú távon?" helyett.
6. A "diverzifikáció" — a "fókuszálás" helyett.
7. A "mit fognak szólni a barátaim?" — a "mit gondolok én?" helyett.
A kockázat bölcsessége
A kockázatvállalással, különös tekintettel az anyagi kockázatvállalásra, külön tudományág foglalkozik. Az egyik legjobb könyv, melyet ebben a témakörben valaha is olvastam, dr. Alexander Elder Tradingfor a Living (Kereskedjünk a megélhetésért) címû könyve. Jóllehet a könyv olyan embereknek szól, akiknek az a szakmájuk, hogy részvényekkel, illetve opciókkal kereskednek, de a kockázat és a kockázatkezelés bölcsessége érvényes a pénz, a pénzmenedzselés, a személyes pszichológia és a befektetés minden
Inkább érzelmi, mint technikai folyamat.
Összefoglalva az eddigieket, a bal térfél negyedeibõl a jobb térfél negyedeibe való átlépés inkább érzelmi, mint technikai folyamat. Nem javaslom az utazást azoknak, akik nem tudják irányítani érzelmi alapú gondolataikat.
A négyszög jobb feléhez tartozó emberek cselekedetei azért tûnnek oly nagyon kockázatosnak a bal térfél szereplõi elõtt, mert a félelemérzet gyakran befolyásolja az utóbbiak gondolkodását. A bal térfélen tartózkodó emberek úgy vélik, a "Játsszunk biztonságosan" logikus gondolat, pedig nem az, hanem érzelmi indíttatású gondolat; márpedig éppen az ilyenek tartják fogva az embereket valamelyik negyedben.
Amit az emberek a négyzet jobb felén "TESZNEK", nem nehéz megtenni. Komolyan gondoltam, hogy épp olyan egyszerû, mint venni négy kis, zöld házat, azután becserélni egy nagy, piros szállodára.
A négyszög jobb feléhez tartozók számára az élet valóban Monopoly játék. Igaz, lehet nyerni és veszíteni, de ez is része a játéknak. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a négyszög jobb felén, olyan embernek kell lennünk, aki szereti a játékot. Tiger Woods többször veszít, mint ahányszor nyer, mégis szereti a játékot. Donald Trump tönkrement, de újra felküzdötte magát. Nem adta fel a játszmát csak azért, mert vesztésre állt. A vesztéstõl csak okosodott, és elszántabbá \élt. Sok gazdag ember csõdbe ment, mielõtt meggazdagodott volna. Ez hozzátartozik a játékhoz.
Ha valaki az érzelmeivel gondolkodik, érzelmi alapú gondolatai gyakran vakká teszik minden
Mindazoknak, akik át akarnak jutni a másik térfélre, azt javaslom, tartsanak maguk mellett egy hosszú távon támogatást nyújtó csoportot, és szerezzenek egy mentort, aki a másik térfélen útbaigazítást ad. Én úgy vélem, hogy az utazás megérte az erõfeszítést a nehézségek ellenére, melyeken a feleségem és én átverekedtük magunkat. Számunkra a bal térfélrõl a jobbra való átlépésnél nem az volt a legfontosabb, amit "tennünk" kellett, hanem az, hogy kikké váltunk a folyamat során. Nekem ez felbecsülhetetlen értéket jelent.
9. fejezet
Legyünk a bank ne a bankár!
A "LENNI-TENNI-BIRTOKOLNI" képlet "LENNI" részére helyeztem a fõhangsúlyt, mert a megfelelõ beállítottság és hozzáállás nélkül nem lehetünk készek rá, hogy szembenézzünk a manapság elénk kerülõ, hatalmas gazdasági változásokkal. Azáltal, hogy olyasvalakik "vagyunk", akik a négyszög jobb felén szükséges készségekkel és beállítottsággal rendelkeznek, készek leszünk felismerni a változásokból adódó lehetõségeket, és azoknak megfelelõen "TENNI", minek következtében "BIRTOKOLNI" fogjuk az anyagi sikert.
Emlékszem a telefonbeszélgetésre, melyet gazdag apámmal folytattam 1986-ban:
— Az ingatlanpiacon vagy a tõzsdén próbálkozol? — kérdezte.
— Egyiken sem — feleltem. — Minden
— Jól van — mondta. — Tartsd magad távol a piactól! Csak építsd a cégedet. Valami nagy dolog fog történni.
Az amerikai Kongresszus abban az évben adta ki az adóreformról szóló rendeletet. Röpke 43 nap alatt a Kongresszus számos olyan kiskaput zárt be, melyeknek az adózók azelõtt adóterheik mérséklését köszönhették. Akik adócsökkentésre használták a jövedelmükbõl levont "passzív veszteségeket", hirtelen megint kénytelenek voltak valós veszteségként elkönyvelni azokat, mert a kormány megvonta tõlük az adócsökkentés lehetõségét. Az ingatlanárak Amerika-szerte esni kezdtek. A lakásárak és házárak egyes esetekben akár 70 százalékkal is csökkentek. A lakások és házak egyszeriben sokkal kevesebbet értek, mint a rájuk adott jelzálogkölcsön. Pánikhangulat lett úrrá az egész lakáspiacon. A bankok, a bankbetétek és a kölcsönök ingataggá váltak, sok bank csõdbe ment. Az emberek nem tudták visszakapni a pénzüket a bankoktól, majd végül 1987 októberében összeomlott a Wall Street. A világ pénzügyi válságba jutott.
Az 1986-os adóreform fõként olyan kiskapukat zárt be, amelyekre a magas jövedelmû "A"-knak és "E"-knek volt nagy szükségük. Közülük sokan ingatlanba vagy társulásokba fektették a pénzüket, hogy veszteségeiket az "A" és/vagy "E" negyedekbõl származó jövedelmükkel kompenzálják. Jóllehet az összeomlás és a recesszió hatással voltak a négyszög jobb felén tevékenykedõkre, azaz a "C"-kre és "B"-kre is, de az adózás elkerülésére kiépített mechanizmusaik többnyire érintetlenek maradtak.
Ez idõ alatt az "A"-k megtanultak egy új szót: a "létszámcsökkentést". Hamarosan rájöttek, hogy ahányszor csak bejelentettek egy nagyobb mértékû leépítést, a leépítést bejelentõ cég részvényeinek ára emelkedett. Sajnálatos módon sokan nem értették meg, miért. Sok "E" az üzlet visszaesése, a magas biztosítási díjak és az ingatlan, valamint részvényárak csökkenése miatt is nehéz helyzetbe került a recesszió idõszakában. Mindezek következtében úgy gondolom, azok szenvedtek leginkább a '86-os adóreform közvetlen hatásaitól, akik elsõsorban a négyszög bal felére összpontosítottak,
A vagyon áthelyezése
Míg a négyszög bal felén tevékenykedõ emberek kínlódtak, a "C" és a "B" negyedbe tartozók közül sokan meggazdagodtak, mivel a kormány egyesektõl elvett, másoknak pedig adott.
Az adótörvények megváltoztatása miatt a befektetés "adótrükkjei" nem voltak többé hasznosíthatóak azok számára, akik egyszerûen a pénzköltés végett vettek ingatlant. Sokan közülük magas jövedelmû alkalmazottak voltak, vagy értelmiségiek: orvosok, ügyvédek, könyvelõk, illetve kisvállalkozások tulajdonosai. Az adóreform elõtt olyan sok adóköteles jövedelmük volt, hogy tanácsadóik azt javasolták, vegyenek ingatlant, így költhetik a pénzüket, azután a fennmaradó felesleget fektessék be a tõzsdén. Amikor a kormány bezárta a kiskaput az adóreform által, nagymértékû vagyonáthelyezõdés vette kezdetét. Véleményem szerint az "A"-któl és "E"-któl elvett vagyon jó része fokozatosan átkerült a "C-k illetve "B"-k birtokába.
Amikor a megtakarítási és hitelezési rendszer, valamint a rossz feltételekkel folyósított kölcsönöket adó intézmények tönkrementek, több milliárd dollárnyi letét forgott kockán. A pénzt vissza kellett fizetni. Tehát, kire lõcsölték rá a bankbetétekbõl és jelzálogtartozás miatt elkobzott ingatlanokból származó több milliárd dolláros veszteséget? Természetesen az adófizetõkre. Éppen azokra az emberekre, akiket már amúgy is eléggé húzott az ág. Az adófizetõkre hárult a hatalmas összegû számlák kifizetése, amit az adótörvények változtatása idézett elõ.
Néhányan talán emlékeznek önök közül egy bizonyos állami hivatalra, melyet Resolution Trust Corporation-nek (RTC) hívtak. Az RTC-t azért hozták létre, hogy az ingatlanpiac összeomlásának következtében szükségessé vált jelzálog-elkobzást végrehajtsák, és olyan emberekre bízzák, akik tudják, hogyan kell kezelni ezeket az ingatlanokat. Nekem és sok barátomnak olyan volt ez, mint manna a pénzügyek egébõl.
Mint már mondtam, a pénzt az agyunkkal látjuk, nem a szemünkkel. Ebben az idõszakban az érzelmek eluralkodtak, és elhomályosították a látást. Az emberek azt látták, amit megtanultak látni. A négyszög bal felén tartózkodó emberekkel három dolog történt.
1. Mindenütt kitört a pánik. Amikor az érzelmek eluralkodnak, a pénzügyi intelligencia gyakran háttérbe szorul. Az emberek oly mértékben aggódtak az állásuk, a lakásuk értékének csökkenése, a tõzsde összeomlása és az üzleti forgalom általános visszaesése miatt, hogy nem vették észre a lábuk elõtt heverõ, hatalmas lehetõségeket. Érzelmi alapú gondolataik elvakították õket. Ahelyett, hogy tovább haladtak volna elõre, és ütötték volna a vasat, a legtöbben visszavonultak, begubóztak és elrejtõztek.
2. Nem voltak meg a négyszög jobb felén szükséges készségeik.
Éppúgy, ahogyan egy orvosnak rendelkeznie kell az oktatás évei, majd pedig a szakmai gyakorlat alatt elsajátítható technikai készségekkel, a "C" és a "B" negyedben tevékenykedõknek is birtokában kell lenniük bizonyos erõsen specializált, szakmai ismereteknek. E technikai készségek közé tartozik a pénzügyi mûveltség, vagyis a pénzügyi szaknyelv ismerete, az adósságok átstrukturálása, az ajánlatok megszerkesztése, a piac és a tõkenövelés módjának ismerete, továbbá más tanulható készségek.
Amikor az RTC bejelentette: "Áruba bocsátjuk egy bank volt tulajdonát, melynek része egy 20 millió dollárt érõ ingatlan... de ezt most 4 millió dollárért értékesítjük", a négyszög bal felén a legtöbb embernek halvány fogalma sem volt, honnan teremtse elõ a pénzügyi mennyországból aláhulló ajándék megvásárlásához szükséges 4 milliót, de azt sem tudta, hogyan különböztesse meg a jó üzleteket a rosszaktól.
3. Nem volt készpénzt termelõ gépezetük. Ebben az idõszakban a legtöbben kénytelenek voltak többet dolgozni a puszta megélhetésért. Én "C"-ként tevékenykedtem, és cégem csekély fizikai munkaráfordítással is jelentõsen növekedett. 1990-re remekül üzemelt, sõt virágzott. Ezen idõszak alatt 11 irodája nyílt meg a világ különbözõ pontjain. Minél inkább növekedett a cég, annál kevesebb fizikai értelemben vett munkát kellett végeznem, és annál több pénzt termelt nekem. A rendszer és a benne tevékenykedõ emberek keményen dolgoztak. A feleségem és én arra fordíthattuk felszabadult pénzünket és idõnket, hogy "üzletek" után kutassunk... és bizony találtunk is jócskán.
A legjobb idõszak volt... a legrosszabb idõszak volt...
Egy mondás szerint: "Nem az számít, mi történt egy ember életében... hanem az, hogymilyen jelentést tulajdonít annak, ami történt."
Az 1986 és 1996 közötti idõszak sok ember számára élete legrosszabb idõszaka volt; mások számára a legjobb. Azután a bizonyos 1986-os telefonbeszélgetés után, melyet gazdag apámmal folytattam, rádöbbentem, milyen fantasztikus lehetõségeket kínál a gazdasági változás. Bár nem volt akkoriban sok félretett készpénzem, mégis eszközöket tudtam létrehozni azáltal, hogy kamatoztattam "C"-ként, illetve "B"-ként elsajátított készségeimet. A fejezet egy késõbbi részében részletesen be fogok számolni róla, miként hoztam létre eszközöket, melyek azután eljuttattak az anyagi függetlenséghez.
A sikeres és boldog élet kulcsfontosságú eleme a rugalmasság, hogy bármilyen változásra megfelelõképpen tudjunk reagálni — hogy megfeleljünk a kihívásnak, és mindenbõl kihozzuk a legjobbat. Sajnos a legtöbb ember nincs eléggé felkészülve rá, hogy helyt tudjon állni a már eddig bekövetkezett és a még ezután bekövetkezõ változások közepette. Az emberi lények két rendkívül szerencsés adottsággal vannak megáldva: általában optimisták és képesek a felejtésre. Mintegy 10-12 év alatt felejtenek... és akkor a helyzet ismét megváltozik.
A történelem ismétli önmagát
Mára az emberek többé-kevésbé elfelejtették az 1986-os adóreformot. Az "A"-k és "E"-k többet dolgoznak, mint valaha. Miért? Mert bezárták elõttük az adózási kiskapukat. Miközben többet dolgoznak, hogy visszaszerezzék, amit elvesztettek, a gazdaság megerõsödött, a jövedelmük növekedett, és könyvelõjük vagy adószakértõjük megint csak a régi bölcsességet suttogja a fülükbe:
"Vegyen nagyobb házat! Az adósságára kirótt kamat csökkenti az adóját. Ráadásul az otthona eszköz, és a legnagyobb befektetésének kell lennie."
Így aztán az "A"-k és "E"-k szeme felcsillan, amikor meglátják a "kedvezõ részletfizetési feltételek" kiírást, és már a nyakukba is vették a nagyobb adósságot.
Az ingatlanpiac virágzik, az emberek magasabb jövedelemmel rendelkeznek, a kamatok pedig alacsonyak. Nagyobb házakat vesznek, lelkesek, és csak úgy ontják a pénzt a tõzsdére, mert gyorsan akarnak meggazdagodni, és arra is rájöttek, hogy majdani nyugdíjukba be kell fektetniük.
Úgy gondolom, ismét nagy vagyonáthelyezõdésre van kilátás. Lehet, hogy nem az idén következik be, de be fog következni, és nem ugyanúgy fog történni, mint az elõzõ. Valami másként lesz. Ezért olvastatott velem gazdag apám könyveket a gazdaság történetérõl. A gazdaság változik, de a történelem ismétli önmagát. Mindössze a körülmények mások.
A pénz tovább áramlik a négyszög bal felérõl a jobb felére. Mindig is így volt. Sokan eladósodtak, mégis tovább ontják a pénzt a világtörténelem legvirágzóbb tõzsdei piacára. A négyszög jobb felén tartózkodók a piac csúcsán adnak el, amikor a bal oldalon a legutolsó óvatos emberek is legyûrték magukban a félelmet, és beléptek a piacra. Hírértékû esemény készül, a píac összeomlik, és miután elül a porfelhõ, a befektetõk visszatérnek. Visszavásárolják, amit eladtak. Újabb nagy vagyonáthelyezõdésre kerül sor a négyszög bal felérõl a jobbra.
Újabb 12 évbe telik majd, amíg a vesztesek érzelmi sebei behegednek... de biztosan behegednek, amint egy újabb piac a csúcshoz közeledik.
Nagyjából ekkor kezdik majd el az emberek idézgetni Yogi Ber-rát, a New York-i Yankees baseballcsapat játékosát: "Minden
Összeesküvés?
Gyakran hallom, különösen a négyszög bal felén tartózkodó emberektõl, hogy a bankokat néhány szélsõségesen gazdag család irányítja valamilyen globális összeesküvés keretében. Ezek az összeesküvés-elméletek már évek óta forgalomban vannak.
Valóban létezik összeesküvés? Nem tudom. Lehetne összeesküvés? Minden
Másként látom a helyzetet. Úgy vélem, egy embercsoport a négyszög egyik felén egy bizonyos felfogással szemléli a dolgokat, egy másik embercsoport, a négyszög másik felén pedig egy másfajta felfogással teszi ugyanezt. Mindannyian ezt a nagyszabású, pénzrõl szóló játékot játsszák, de minden
A baj csupán az, hogy a bal oldalon tartózkodók nem értik, mit csinálnak az emberek a jobb oldalon, a jobb oldalon tartózkodók viszont tudják, mit csinálnak az emberek a bal oldalon.
Boszorkányüldözések
A négyszög bal térfelén lévõk közül sokan boszorkányüldözésbe fognak ahelyett, hogy megpróbálnának rájönni, mi az, amit a jobb térfélen lévõk tudnak, õk meg nem. Alig néhány évszázaddal ezelõtt, ha járvány tört ki, vagy más rossz dolog történt egy közösségben, az emberek "boszorkányüldözésbe" fogtak. Kellett egy bûnbak, akit hibáztathattak nyomorúságukért. Amíg a tudomány fel nem találta a mikroszkópot, mely megmutatta, amit szabad szemmel nem lehetett látni, vagyis a kórokozókat, az emberek más embereket okoltak a betegségeikért. Boszorkányokat égettek meg máglyán, hogy megoldják problémáikat. Nemigen sejtették, hogy a betegségekért a nem kielégítõ hulladék-elhelyezés és a csatornarendszer hiányosságai a felelõsek. Az emberek maguk tehettek a bajról, mert nem voltak megfelelõek a higiéniai feltételek — a "boszorkányoknak" ehhez semmi közük nem volt.
Nos, boszorkányüldözések ma is vannak. Sokan keresnek bûnbakot, akire rálõcsölhetik anyagi nyomorúságukat. Ezek az emberek gyakran a gazdagokat akarják felelõssé tenni tulajdon anyagi gondjaikért, ahelyett, hogy felismernék,
sokszor saját pénzügyi tájékozatlanságuk okozza a bajt.
A hõsök bûnözõkké válnak
Néhány évente feltûnik a színen egy-egy pénzügyi guru, aki azt állítja, meglelte a meggazdagodás módszerét. Az 1970-es években a Hunt fivérek megpróbálták meghódítani az ezüstpiacot. A világ dicsõítette zsenialitásukat. Azután szinte egyik napról a másikra bûnözõkké nyilvánították õket, mert oly sokan veszítettek pénzt, miután követték a tanácsaikat. Az 1980-as évek végén Michael Milkent, a bóvli kötvények királyát éljenezte a világ. Egyik nap még pénzügyi zseninek kiáltották ki, másnap, a krach után pedig letartóztatták és bebörtönözték. A személyek változnak, a történelem ismétli önmagát.
Ma újabb befektetési zseniket ünneplünk. Szerepelnek a tévében, az újságokban, õk napjaink hírességei. Egyikük Alan Greenspan, a Federal Reserve Board elnöke. Manapság szinte istenként tisztelik. Az emberek úgy vélik, neki köszönhetõ csodálatos gazdaságunk. Warren Buffet ugyancsak isteni tekintélynek örvend. Ha megvesz valamit, mindenki azonnal ugyanazt veszi, amit õ. Ha pedig elad, az árak hatalmasat zuhannak. Bill Gates-et szintén nagy tisztelet övezi. A pénz keresi a kegyeit. Ha jelentõs piaci korrekcióra kerül sor a közeljövõben, vajon nem válnak-e korunk hõsei egyszeriben gyûlöletes személyekké? Erre csak az idõ adhatja meg a választ.
Szerintem az emberek nem veszik észre, hogy részesei a nagy, globális játéknak... egy virtuális, égi kaszinónak, és senki nem mondta meg nekik, hogy fontos szerepük van benne. A játék neve: "Ki tartozik kinek?"
Hogyan legyünk bank és ne bankár?
Amikor a húszas éveimet tapostam, már kezdett derengeni: a játék lényege, hogy én legyek a bank, de ettõl még nem kell bankárként dolgoznom. Felsõ szintû képzésem ekkortájt vette kezdetét. Ezen idõszakban ismertette meg velem gazdag apám a "jelzálog", az "ingatlan" és a "pénzügy" fogalmát. Kezdtem edzeni az agyamat, hogy meglássa, ami szemmel láthatatlan.
Gazdag apám arra bíztatott, hogy tanuljam meg és értsem meg a játékot, és azután, ismereteim birtokában azt tehetek majd, amit jónak látok. Elhatároztam, hogy megosztom tudásomat mindazokkal, akiket érdekel.
Gazdag apám a kapitalizmus vezéregyéniségeirõl is olvastatott velem könyveket. Olyan emberekrõl, mint John D. Rockefeller, J. P. Morgan és Henry Ford. Az egyik legfontosabb olvasmányom Robert Heilbroner The Worldly Philosophers (A világi filozófusok) címû könyve volt. Mindazok számára, akik a "C" vagy a "B" negyedben akarnak tevékenykedni, elengedhetetlen ez a mû, mert sorra veszi minden idõk legjelentõsebb közgazdászait, Adam Smithtõl, a The Wealth of Nations (A nemzetek vagyona) szerzõjétõl kezdve. Felettébb érdekes belelátni napjaink legnagyobb filozófusainak, a közgazdászoknak az agyába. Ezek az emberek értelmezték a modern kapitalizmus fejlõdését rövid története során. Véleményem szerint a gazdaság történetének történelmi távlatú áttekintése mind a múlt, mind a jövõ megértése szempontjából fontos mindazok számára, akik a négyszög jobb felén akarnak vezetõvé válni.
A The Worldly Philosophers után Paul Zane Pilzer Unlimited Wealth (Határtalan gazdagság), James Dale Davidson The Souvereign Individual (A szuverén egyén), Robert Prechter The Crest of the Wave (A hullám taraja) és Harry Dent The Great Boom Ahead (Az elõttünk álló nagy fellendülés) címû könyvét javaslom elolvasásra. Heilbroner könyve a mai gazdaság eredetébe nyújt bepillantást, a többi szerzõ a jövõ irányvonalairól ad felvilágosítást. Egymással szemben álló nézõpontjaik fontosak számomra, hogy meglássam, ami szemmel nem érzékelhetõ... azt a valamit, amit jövõnek nevezünk. E könyvek által bepillantást nyertem a gazdasági ciklusok és trendek váltakozó íveibe. A felsorolt mûvek mindegyike vallja, hogy az egyik legnagyobb változás itt van a nyakunkon.
Hogyan játsszunk bankot?
Az 1986-os adóreform után rengeteg lehetõség hevert az utcán. Ingatlanokhoz, részvényekhez, cégekhez alacsony áron lehetett hozzájutni. Ez számos embert tönkretett a négyszög bal felén, ugyanakkor számomra csodálatos volt, mert a "C" és "B" negyedben elsajátított készségeimet kamatoztatva kihasználhattam a körülöttem kínálkozó lehetõségeket. Nem voltam mohó, nem foglalkoztam minden
Miért éppen az ingatlanra? Ennek öt egyszerû oka van.
1. Az ár. Az ingatlanárak olyan alacsonyan voltak, hogy a jelzálog törlesztése kevesebbe került, mint amennyit tisztességes feltételekkel a legtöbb ingatlan bérbeadásáért el lehetett kérni. Ezek az ingatlanok gazdasági szempontból nagyon elõnyösek voltak... azaz alacsony volt a kockázat. Olyan volt, mint amikor az ember egy áruházban vásárol, ahol minden
2. A finanszírozás. A bank adott hitelt ingatlanvásárlásra, de nem adott részvényvásárlásra. Mivel minél több ingatlant akartam venni, amíg a piac ennyire pangott, úgy vettem meg az ingatlanokat, hogy a saját készpénzemhez hozzátettem a banki kölcsönöket.
Például: Mondjuk, volt 10 000 dollár megtakarított pénzem, melyet befektethettem. Ezért 10 000 dollár értékben vehettem volna részvényeket. Vásárolhattam volna hitelben is, azaz úgy, hogy csak az ár egy részét fizetem ki, és a brókercég meghitelezi a maradékot. Én azonban nem álltam anyagilag eléggé biztos lábakon ahhoz, hogy megkockáztassam a piac esését.
Ugyanakkor a 10 000 dollár spórolt pénzembõl 90 százalék banki hitellel 100 000 dollár értékben vásárolhattam ingatlant.
Ha mindkét piac 10 százalékot emelkedik, akkor 1 000 dollárt nyerek részvényben, és 10 000 dollárt ingatlanban.
3. Az adók. Ha 1 millió dollár profithoz jutok részvényekbõl, akkor csaknem 30 százalék tõkenyereség-adót kell fizetni a hasznomra. Az ingatlanüzletben ezzel szemben az 1 millió dollárt adóztatás nélkül felhasználhatom a következõ ingatlanügyi tranzakcióban. Ráadásul közben amortizációs költségek is felmerülnének, mely további adócsökkentõ tényezõ.
Fontos megjegyzés: Egy befektetésnek az adózási elõnyök nélkül is gazdaságilag elõnyöseknek kell lennie ahhoz, hogy belevágjak. Bármiféle adókedvezmény csupán még vonzóbbá teszi.
4. A készpénzáramlás. A bérleti díjak nem csökkentek annak ellenére sem, hogy az ingatlanárak visszaestek. Ennek a ténynek sok pénzt köszönhetek, megtérült általa a jelzáloghitel, és ami a legfontosabb, lehetõségem nyílt a piaci "idõzítésre". A lakbérekbõl befolyt összeggel kihúzhattam, amíg újra felmennek az ingatlanárak. Akkor azután eladhattam az ingatlanjaimat. Igaz, hogy magas összegû adósságaim voltak, de sosem fájt miattuk a fejem, hiszen a lakbérek jóval magasabbak voltak, mint az adósságok költségei.
5. Egy lehetõség, hogy bankká váljunk. Az ingatlan megteremtette számomra a lehetõséget, hogy bankká válhassak, amire már 1974 óta áhítoztam.
Legyünk a bank, ne a bankár!
A Gazdag papa, szegény papában leírtam, hogyan teremtenek a gazdagok pénzt, és hogyan bújnak a bank szerepébe. Az alábbiakban egy nagyon egyszerû példát hozok, melynek megértése nem okozhat gondot.
Mondjuk, hogy találok egy 100 000 dollárt érõ házat, és olyan elõnyös üzletet sikerül kötnöm, hogy a vételárból mindössze 80 000 dollárt kell fizetnem érte (10 000 dollárt készpénzben, és 70 000-et a jelzálogkölcsön visszafizetésére.)
Ezek után meghirdetem a házat 100 000 dollárért, ami a becsült értéke, és a hirdetést a következõ mágikus szavakkal fogalmazom meg: "Ház eladó. Tulajdonos nehéz helyzetben. Bank nem ad hitelt. Kedvezõ részletfizetési feltételek, alacsony havi részletek."
A telefon egyfolytában csörög. A ház egyfajta lízingszerzõdéssel kel el. Egyszerûbben fogalmazva, 100 000 dollár kötelezvény ellenében adom el a házat. A tranzakció a következõképpen fest:
Az én mérlegkimutatásom szerint:
A vevõ mérlegkimutatása szerint:
A tranzakciót azután egy ingatlan-ügyintézõ iroda bejegyzi, mely többnyire a fizetés lebonyolításával is foglalkozik. Ha a vevõ nem tesz eleget 100 000 dolláros fizetési kötelezettségének, egyszerûen érvényesítem vele szemben a zálogjogot, és eladom az ingatlant valaki másnak, aki "kedvezõ részletfizetési feltételekkel, alacsony havi részletekkel" akar magának házat venni. Az emberek sorba állnak egy-egy ilyen házvásárlási lehetõségért.
Az üzlet eredményeképpen 30 000 dollárt nyerek az eszközrovatban, melyért kamatot is kapok, ugyanúgy, ahogyan egy bank is kamatot kap a kölcsönadott pénzre.
Kezdtem bankká válni, és ez nagyon tetszett. Emlékezzenek csak vissza, az elõzõ fejezetben idéztem gazdag apám szavait: "Légy óvatos, ha adósságba vered magad. Ha személyes adósságod van, ne sokkal tartozz. Ha nagy összegû tartozásod van, gondoskodj róla, hogy valaki más fizesse meg."
A négyszög jobb felében dívó szakkifejezéssel élve "átirányítottam", vagy "ellenügylettel ráterheltem" a kockázatomat egy másik emberre. Ez a játék zajlik a pénz világában.
Ez a tranzakció világszerte bevett dolog. Mégis, akármerre járok, mindenütt találkozom emberekkel, akik az ismert varázsigét hajtogatják: "Ezt itt nem lehet megtenni."
A legtöbb kisbefektetõ nem veszi észre, hogy hány nagy irodaépületet adnak-vesznek éppen a fent leírt módszerrel. Néha bankon keresztül történik az üzlet, de sokszor nem.
Olyan, mintha 30 000 dollárt takarítanánk meg bankbetét nélkül
Egy korábbi fejezetben már szóltam róla, hogy az állam nem ad adókedvezményt a bankbetétekre. Nos, nem hiszem, hogy a bankok valaha is kérni fognak ilyesmit a kormányzattól, hiszen a betétek az õ forrásaik. Az Egyesült Államokban alacsony a bankbetétek kamata, mert a bankoknak nem érdekük, hogy az emberek betétekben tartsák náluk a pénzt. Az alábbiakban bemutatok egy példát arra, hogyan lehetünk saját magunk a bank különösebb erõfeszítés nélkül. A 30 000 dollárból befolyó készpénz az itt látható módon jelenik meg:
Az ábrán sok érdekes dolog látható:
1. A 30 000 dollárom kamatát én határozom meg, és az sokszor 10 % is lehet. A legtöbb bank jelenleg nem fizet többet a bankbetétekre 5 százalék kamatnál. Tehát még ha a saját 10 000 dolláromat használom is fel az egy összegû kifizetésre — amit persze igyekszem elkerülni —, akkor is magasabb kamatot kapok rá, mint amennyit a bank adna.
2. A helyzet Ugyanaz, mintha 20 000 dollárt (30 000 dollár-10 000 dollár elsõ részlet) teremtenék a semmibõl. Ugyanezt teszi a bank is: létrehoz egy eszközt, a kamatokat pedig ránk terheli.
3. Ez a 20 000 dollár adómentes nyereség. Egy átlagos "A"-nak csaknem 40 000 dollárnyi fizetésre lenne szüksége ahhoz, hogy 20 000-et félre tudjon tenni. Az alkalmazottként keresett jövedelem 50 százalékára a kormány ráteszi a kezét, mielõtt a dolgozó kézhez kapná a pénzt.
4. Az összes ingatlanadó, felújítási és fenntartási költség ettõl kezdve a vásárlóra hárul, hiszen eladtam neki az ingatlant.
5. És van még valami. Rengeteg kreatív ügyeskedésre nyílik lehetõség a négyszög jobb térfelén, hogy pénzt teremtsünk a semmibõl, ha a bank szerepét alakítjuk.
Egy hasonló tranzakciót két hét, de legfeljebb egy hónap alatt tetõ alá lehet hozni. A kérdés: mennyi idõbe telne az átlagembernek 40 ezer dollárt félretenni úgy, hogy 20 ezer dollárja marad, miután kifizette az adókat és minden egyéb költséget, melyek ezen összeg megszerzése közben felmerültek.
Így lehet a bevételt megmenteni
A Gazdag papa, szegény papában röviden vázoltam, miért alapítanak a gazdagok cégeket:
1. Az eszközök védelmében. Aki gazdag, attól az emberek általában pereskedéssel el akarják venni, amije van. Erre szokták mondani, hogy "Keress valakit, akinek mély a zsebe!" A gazdagoknak gyakran szinte semmilyen tulajdonuk nem szerepel a saját nevükön. A vagyonukat trösztökben és cégekben tartják, hogy megvédjék.
2. A bevétel védelmében. Ha az eszközökbõl származó bevételt a saját cégünkön áramoltatjuk át, jelentõs összeget menthetünk meg belõle, melyet máskülönben a kormány elvenne.
A kegyetlen valóság: Az alkalmazottak esetében a következõ folyamat érvényesül:
KERES-ADÓZIK-KÖLT
Az alkalmazottak keresetét megadóztatja az állam, méghozzá úgy, hogy az alkalmazott kézhez sem kapja az adóként levont összeget. Tehát ha egy alkalmazottnak 30 000 dollár az éves fizetése, abból csak 15 000 dollárt lát, miután az állam levette a maga sápját. Ebbõl a 15 000 dollárból kell azután törlesztenie az illetõnek a jelzálogtartozását. (De a jelzálogtörlesztés kamataira legalább adókedvezmény jár, ezzel gyõzi meg a bank az embereket, hogy vegyenek nagyobb házat.)
Ha a bevételt valamilyen cégen áramoltatjuk át, a séma a következõképpen módosul:
KERES-KÖLT-ADÓZIK
Ha az általunk teremtett 30 000 dolláros bevételt egy cégen folyatjuk át, "leköltségelhetjük" a kereset jelentõs részét, mielõtt a kormány rátehetné a kezét. Ha a cég a miénk, mi alkotjuk a szabályokat... egészen addig a pontig, amíg azok nem sértik az adótörvényeket.
Például, ha mi alkotjuk a szabályokat, felvehetjük cégünk társasági szabályzatába, hogy az alkalmazottak gyermeknevelési hozzájárulást kapnak. A cég havi 400 dollárt kifizethet gyermeknevelési hozzájárulás címén adózás elõtti pénzbõl. Ha ugyanezt adózás utáni pénzbõl fizetnénk, csaknem 800 dollárra lenne hozzá szükség. Ha fel akarnám sorolni, mi mindent számolhat el egy cég költségként, amit egy alkalmazott nem, hosszú, és egyedi igények szerint sokféleképpen módosítható listát kellene írnom. Még az utazási költségek egy része is leírható adózás elõtti költségként, ha igazolni tudjuk, hogy az üzlettel kapcsolatos tevékenységet folytattunk az úton (például igazgatótanácsi ülést tartottunk). Csak arra kell ügyelnünk, hogy ne szegjük meg a szabályokat. Még a nyugdíjtervek is különböznek a cégtulajdonosok, illetve az alkalmazottak esetében. Mindazonáltal hangsúlyozni szeretném, hogy ragaszkodnunk kell a mindenkori elõírásokhoz, melyek e költségeket leírhatóvá teszik. Hiszek benne, hogy elõnyt lehet kovácsolni az adótörvények által megengedett adólevonásokból, de senkinek nem ajánlom, hogy megszegje a törvényt.
Hogy milyen mértékben tudjuk kihasználni az adócsökkentõ lehetõségeket, megint csak attól függ, hogy melyik negyedbõl szerezzük a jövedelmünket. Ha összes jövedelmünket alkalmazottként keressük egy cégnél, mely nem a miénk és nem mi irányítjuk, akkor nem nagyon védhetjük meg eszközeinket és bevételünket.
Ezért tanácsolom mindenkinek, hogy ha már alkalmazott, tartsa meg az állását, de közben fordítson idõt a "C" és a "B" negyedre is. A függetlenséghez e két negyeden keresztül vezet a gyorsabb út. Az anyagi biztonság titka, hogy ne csupán egyetlen negyedben tevékenykedjünk.
Ingyen föld
Néhány éve a feleségem és én egy tömegektõl távol esõ, csendes zugra áhítoztunk. Olyan telket kerestünk, melyen hatalmas tölgyfák állnak és patak szeli át. Magányra vágytunk.
Találtunk egy 9,2 hektáros telket 75 000 dollárért. Az eladó beleegyezett, hogy 10 százalékot fizetünk ki egy összegben, a maradékot pedig 10 százalék kamatra vállaljuk részletekben. Tisztességes üzlet volt. Csupán az volt vele a baj, hogy nem felelt meg a gazdag apámtól tanult törvénynek, hogy ugyanis "Légy óvatos, ha adósságba vered magad! Ha személyesen tartozol, ne tartozz sokkal! Ha nagy az adósság, gondoskodj róla, hogy más fizesse ki helyetted!"
A feleségem és én továbbadtuk a 75 000 dolláros telket, és kerestünk magunknak egy másikat. 15 000 dollár nagy adósság, mert készpénzáramlásom így nézett volna ki tõle:
Ne feledjük gazdag apám szabályát: "Ha adósságba vered magad, fizessenek meg érte!" Nos, az imént bemutatott tranzakcióban enyém lett volna mind az adósság, mind a kockázat, és nekem kellett volna fizetnem érte.
Körülbelül egy hónappal késõbb találtunk egy másik telket, amely még sokkal szebb volt, mint az elõzõ. Valamivel több mint negyven hektár volt a területe, magas tölgyfák díszítették, patak szelte át, ház is állt rajta, és mindez 115 000 dollárba került. Megajánlottam az eladónak a teljes árat, ha elfogadja a feltételeimet... és õ elfogadta. Hogy rövidre fogjam a történetet, csekély összegért kitataroztattuk a házat, majd eladtuk 13,8 hektár földdel 215 000 dollárért. A jól bevált "kedvezõ részletfizetési feltételek, alacsony havi részletek" módszert használtuk, és 26,22 hektárnyi telket megtartottunk magunknak.
A tranzakció a következõképpen jelenik meg mérlegkimutatásomban:
Az új tulajdonos lelkendezett, mert csodálatos házat kapott minimális készpénzért. Mellesleg õ is a cégén keresztül vette meg az ingatlant vállalati üdülõnek az alkalmazottak számára, ezáltal a vételárat és a karbantartási költségeket is cége költségeiként számolhatta el. Így még a kamatfizetési kötelezettségekre is kedvezmény járt. Az õ kamatai bõven megtérítették az én kamataimat. Néhány év múlva eladta cége részvényeinek egy részét, és kifizette nekem a kölcsönt, én meg kifizettem az én tartozásomat. Az adósság megszûnt.
A tranzakció során nyert 100 000 dollárból ki tudtam fizetni a telek- és házvásárlásra kivetett adómat.
Végül nem maradt semmi adósságom, szert tettem némi nyereségre (15 ezer dollár adózás utáni nyereség) és egy 26,22 hektáros gyönyörû telekre. Olyan volt, mintha fizettek volna azért, hogy megkapjam, amire vágytam.
Mérlegkimutatás
Ma így néz ki annak a tranzakciónak a mérlege:
Elsõ tõzsdei kibocsátások
A nyilvános értékesítés vagy egy zártkörû társaság nyilvánossá tétele ugyanezen alapelvek szerint mûködik. A szóhasználat, a piac és a részt vevõ felek mások, de az ügylet alapjául szolgáló elvek ugyanazok. Amikor be akarunk vezetni egy új céget a tõzsdén, sokszor magasan határozzuk meg a részvények értékét, noha igyekszünk azért a becsült, tisztességes piaci értékhez közelíteni. Sor kerül a nyilvános kibocsátásra, de nem egy embernek adjuk el a céget, hanem több ezer embernek részvények formájában.
A tapasztalat értéke
Íme még egy ok, amiért azt tanácsolom, hogy elõször a "C" negyedben szerezzenek tapasztalatot, mielõtt a "B" negyedben próbálnának szerencsét. Függetlenül attól, hogy ingatlanba, vállalkozásba, részvényekbe vagy kötvényekbe fektetünk-e be, a jó befektetõnek mindenképpen rendelkeznie kell egyfajta "általános üzleti érzékkel". Némelyeknek van ilyen érzékük, de sokaknak nincs. Elsõsorban azért nincs, mert az iskolák nagyon is szakterületekre specializálódnak, és nem nyújtanak átfogó, általános ismereteket.
Van ezen kívül még egy fontos dolog, melyre mindazoknak gondolniuk kell, akik át akarnak lépni a "C" vagy a "B" negyedbe: azt javaslom, kezdjék kicsiben... és ne siessék el. Akkor fogjanak nagyobb üzletekbe, amikor már több önbizalmat és tapasztalatot szereztek. Ne feledjék, egy 80 000 dolláros és egy 800 000 dolláros üzlet között mindössze egy nulla a különbség. Egy-egy kis üzlet ugyanolyan elvek szerint zajlik, mint egy nagyszabású, több millió dolláros nyilvános részvénykibocsátás. Pusztán több az ember, több a nulla és nagyobb a felhajtás.
Ha valaki elegendõ tapasztalatot gyûjt és jó híre lesz, mind nagyobb befektetésekre nyílik módja egyre kevesebb pénzbõl. Sokszor egyáltalán nem kell hozzá pénz, hogy sok pénzt szerezzünk. Miért? Mert a tapasztalat értékes. Mint már korábban említettem, ha tudjuk, hogyan kell pénzbõl pénzt csinálni, az emberek és a pénz esõstõl keresik kegyeinket. Kezdjük kicsiben, és ne siessük el! A tapasztalat fontosabb, mint a pénz.
Egyszerû és könnyû
Elméletben a négyszög jobb felén használatos tranzakciók ilyen egyszerûek, mindegy, hogy részvényekrõl, kötvényekrõl, ingatlanról vagy cégekrõl van-e szó. Az anyagi jóléthez csupán annyi kell, hogy képesek legyünk a megszokottól eltérõen gondolkodni; különbözõ negyedek elvei szerint gondolkodjunk, és legyen bátorságunk másként csinálni a dolgainkat. Szerintem ebben a gondolkodásmódban az a legnehezebb egy "újonc" számára, hogy el kell tudnia vonatkoztatni a sok negatív véleménytõl, melyek mindegyre azt bizonygatják: "Nem tudod megtenni."
Ha sikerül túltenni magunkat ezen a korlátolt gondolkodáson, és olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik azt mondják: "Tudom, hogy meg tudod csinálni. Szívesen megtanítom, hogyan kell", akkor sokkal könnyebb lesz az életünk.
A törvények
Ezt a fejezetet az 1986-os adóreformmal kezdtem. Ez jelentõs jogszabályváltozás volt, de korántsem az utolsó a maga nemében. Csak azért említettem az 1986-os törvényt, mert jól példázza, milyen erõs hatásuk van egyes jogszabályoknak és törvényeknek. Aki sikeres akar lenni a "C és a "B" negyedben, annak tisztában kell lennie a piaci erõkkel és minden
Jelenleg Amerikában az adótörvények több mint 100 000 oldalra rúgnak. És ebben csak a Szövetségi Adóhivatal elõírásai vannak benne. Az összes szövetségi törvény több mint 1,2 millió oldalt tesz ki. Egy átlagos olvasónak 13 000 évre lenne szüksége ahhoz, hogy elolvassa az Egyesült Államok összes törvényét. Minden
Amikor valaki azt mondja: "Ez törvényellenes", mindig meg szoktam kérdezni tõle, vajon elolvasta-e az illetõ az amerikai törvénykönyvet az elejétõl a végéig. Ha igennel felel, lassan kihátrálok a szobából. Sose fordítsunk hátat olyan embernek, aki azt hiszi magáról, hogy ismeri az összes törvényt.
Ahhoz, hogy sikert érjünk el a négyszög jobb felén, arra van szükség, hogy 5 százalékban a szemünkkel és 95 százalékban az agyunkkal lássunk. A törvények és a piaci erõk megértése alapvetõen fontos az anyagi sikerhez. A nagy vagyonáthelyezõdésekre gyakran olyankor kerül sor, amikor változnak a törvények és változik a piac. Ezért lényeges, hogy figyeljünk, ha azt akarjuk, hogy a változások a javunkat szolgálják, és ne ellenünk érvényesüljenek.
A kormánynak szüksége van a pénzünkre
Én hiszek az adófizetés szükségességében. Tudom, hogy az állam sok fontos, sõt létfontosságú szolgáltatással járul hozzá egy jól mûködõ civilizációhoz. Úgy vélem azonban, hogy az államot sajnos nem jól irányítják, túl terjedelmes a kormányzat, és túl sok ígéretet nem tud betartani. De ez nem a ma hivatalban lévõ politikusok és törvényhozók hibája. A legtöbb jelenlegi pénzügyi probléma több mint 60 éves múltra tekint vissza, A mai jogalkotók megpróbálják kezelni a problémát, és megoldásokat keresnek. Sajnos, ha hivatalban akarnak maradni, nem mondhatják meg a tömegeknek az igazat. Ha megtennék, azonnal eltávolítanák õket, mert a tömegek még mindig abban bíznak, hogy a kormány megoldja anyagi és egészségügyi ellátással kapcsolatos problémáikat. A kormány azonban erre nem képes. Egyre zsugorodik, a problémák meg nõnek.
Közben a kormánynak tovább kell gyûjteni az adókat... még akkor is, ha a politikusok ennek ellenkezõjét ígérik. Ezért léptette életbe a Kongresszus az 1986-os adóreformot is. Be kellett tömni egy rést, hogy több adót lehessen begyûjteni. Az elkövetkezendõ néhány évben a nyugati országok kormányzatainak a jelenleginél is több adót kell majd beszedniük, hogy be tudják tartani réges-régi ígéreteiket. Olyan ígéreteket, mint az ingyenes orvosi ellátás és a társadalombiztosítási támogatás, valamint a szövetségi nyugdíjak biztosítása több millió állami alkalmazott számára. A nagy leleplezésre valószínûleg nem most rögtön kerül sor, de 2010-re már nyilvánvalóvá fog válni a probléma súlyossága. A világ rá fog döbbenni, hogy az Egyesült Államok sem képes kivonni magát e nehézségek alól.
A Forbes magazin a következõket jósolja az Egyesült Államok adósságainak alakulásáról:
"Észrevehetjük, hogy 2010-ig csökkenni, azután egyszeriben emelkedni fog. Éppen akkor hág majd a csúcsra, amikor Amerika történelmében a legnépesebb lesz a nyugdíjba vonulók tábora. A népességrobbanás elsõ nemzedéke 2010-ben éri el a 65 éves kort. 2010-ben ez a korosztály ahelyett, hogy pénzt tenne be a tõzsdére, pénzt fog kivenni onnan. De az is lehet, hogy erre már elõbb sor kerül. 2010-re a népességrobbanás nemzedékének 75 millió tagja úgy dönt majd, hogy legjelentõsebb "eszközük", a házuk, túl nagy, mert a gyerekek már kirepültek a családi fészekbõl, eladják nagy házaikat, hogy vidékre költözzenek, valamilyen bûnözésmentes, kisvárosi környezetbe."
A jelenlegi nyugdíjalapok mind Amerikában, mind a Brit Nemzetközösség országaiban zsugorodni fognak, mert a piaci változásoktól függenek, azaz a piaccal együtt emelkednek, illetve csökkennek. A befektetési alapok elkezdik eladni a részvényeiket, hogy fedezni tudják a népességrobbanás nemzedékének tagjaitól kapott eladásí megbízásokat, akiknek a nyugdíjukra kell a pénz. A népességrobbanás nemzedékét egyszeriben hatalmas tõkenyereség-adó sújtja majd a befektetési jegyeik eladása által szerzett nyereség fejében. A tõkenyereség abból fog származni, hogy magas áron adják el azokat a túlértékelt részvényeket, melyeket az alapok továbbadnak tagjaiknak. A népességrobbanás nemzedékének képviselõi közül sokan nem készpénzt kapnak majd, hanem számlát az adóhivataltól, melyet be kell fizetniük — mindezt azért a tõkenyereségért, melyet sosem láttak. Ugyanis mindig az adóhivatal veszi le a sápot elõször.
Ezzel egy idõben a népességrobbanás nemzedékének több millió szegény tagja egyre rosszabb egészségi állapotba kerül majd, mert történelmileg igazolt tény, hogy a szegények egészsége gyengébb, mint a jómódúaké. Az egészségügy kasszája csõdben lesz, és tömegek könyörögnek majd több állami támogatásért Amerika-szerte.
Amerika nehéz helyzetét tovább fogja rontani Kína, mint a legnagyobb GNP-vel rendelkezõ nemzet, és az Európai Pénzügyi Unió megszületése is. Az a gyanúm, hogy mind a bérek, mind az árak szükségszerûen csökkenni fognak... és/vagy a termelékenységnek hihetetlen ütemben kell növekednie, hogy bírja a küzdelmet e két jelentõs gazdasági hátráltató tényezõ ellenében.
Mindez 2010-re fog bekövetkezni, ami már egyáltalán nincs messze. Sor kerül a következõ nagy vagyonáthelyezõdésre, nem összeesküvés, hanem tudatlanság következtében. Jelenleg az ipari kor utolsó felvonását éljük, amikor a nagy kormányok és a nagy vállalatok kiváltságokat élveznek. Lassanként átlépünk az információ korába. 1989-ben leomlott a berlini fal. Szerintem ez az év legalább olyan jelentõséggel bírt, mint 1492, amikor Kolumbusz Ázsiába menet véletlenül felfedezte Amerikát. Egyes vélemények szerint 1492 az ipari kor hivatalos kezdete. A vége 1989-ben volt. A szabályok megváltoztak.
A történelem mutatja az utat
Gazdag apám arra bíztatott, hogy tanuljam meg jól a játékot. Ha már ismerem minden
Remélem, hogy tévedek a gazdasági jövõ tekintetében. Lehet, hogy a kormányzatok meg tudják tartani ígéreteiket, és képesek lesznek gondoskodni az emberekrõl: tovább növelik az adókat, és tovább növelik az adósságukat. Lehet, hogy a tõzsde örökké csak emelkedni fog, és soha nem megy lefelé. Talán az ingatlanárak is csak nõni fognak, és az otthonunk valóban a legjobb befektetésünkké válik. Az is lehet, hogy emberek milliói lesznek elégedettek a minimálbérrel, és abból is jól el tudják majd tartani a családjaikat. Talán mindez bekövetkezik. Én azonban nem hiszek benne. Ha a történelemre hagyatkozni lehet, akkor nem így lesz.
A történelem azt mutatja, hogy a 75 éves emberek két gazdasági recessziót és egy mélypontot éltek át. Lehet, hogy többé nem lesz mélypont. A történelmi példák azonban nem ezt igazolják. Gazdag apám azért olvastatott velem könyveket nagy kapitalistákról és közgazdászokról, hogy hosszabb távú áttekintést és jobb rálátást kapjak a múltra és a jövõre.
Ahogyan az óceán nagy hullámokat vet, ugyanúgy a piacok is, de míg az óceán hullámait a szél és a nap okozzák, a piac hullámzását két emberi érzelem vezérli: a mohóság és a félelem. Nem hiszem, hogy a mélypontok csak a múltra jellemzõek, mert mindnyájan emberek vagyunk, és sosem fog kiveszni belõlünk sem a mohóság, sem a félelem. Amikor pedig a mohóság és a félelem összecsapnak, és az ember nagyot veszít, akkor a következõ feltörõ emberi érzelem a depresszió. A depresszió két emberi érzésbõl tevõdik össze: a dühbõl és a keserûségbõl. A düh önmagunkra irányul, a keserûség a veszteségre. A gazdasági mélypontok érzelmi mélypontok, depressziók is egyben. Az emberek veszítenek, és ettõl depressziósokká válnak.
Habár a gazdaság jelenleg minden
Nagy változás... és lehetõség
Hatalmas változások és hatalmas lehetõségek küszöbén állunk. Vannak, akiknek ez lesz minden
John F. Kennedy elnök azt mondta: "Nagy változásnak nézünk elébe."
Kennedy a négyszög "C-B" negyedébõl jött, és mindent megtett, hogy felemelje azoknak az embereknek az életét, akik megrekedtek az idõ fogságában. Sajnos emberek milliói még ma is ott vergõdnek; olyan gondolatokat követnek, melyek réges-régen elavultak. Olyan gondolatokat, mint "járj iskolába, hogy biztos állásod legyen." Az oktatás fontosabb, mint valaha, de meg kell tanítanunk az embereket egy kissé messzebbre látni annál, mint hogy egyszerûen biztos állást keressenek maguknak, és azt várják, hogy a cég vagy az állam gondoskodjék róluk, ha leteszik a lantot. Ez az elképzelés az ipari korban mûködött... de ma már nem ott tartunk.
Senki sem állítja, hogy ez így sportszerû. Nem vagyunk sportszerû nemzet. Szabad nemzet vagyunk. Akadnak emberek, akik többet dolgoznak, akik okosabbak, akik jobban törekednek a sikerre, akik tehetségesebbek vagy jobban vágynak a jó életre, mint mások. Szabadon törekedhetünk céljaink megvalósítására, ha így döntünk. Mégis, ha valakinek jobban megy, mások mindig úgy vélik, hogy ez nem sportszerû. Ugyanezek az emberek azt is gondolják, hogy sportszerû dolog lenne, ha a gazdagok megosztanák a szegényekkel, amijük van. Nos, senki nem állítja, hogy ez így sportszerû. De minél sportszerûbbé akarjuk tenni a dolgokat, annál kevésbé leszünk szabadok.
A faji és egyéb elõítéletekrõl el kell ismernem, hogy léteznek. Számolni kell velük. Én személy szerint gyûlölök mindenféle diszkriminációt, és mivel japán származású vagyok, a saját bõrömön is tapasztaltam ilyesmit. A négyszög bal felén van diszkrimináció, különösen a cégeknél. A külsõ, az iskolázottság, a bõrszín, hogy valaki férfi-e vagy nõ... mindezek számítanak. A négyszög jobb felén azonban ezeknek a dolgoknak nincs jelentõségük. A jobb térfélen nem lényeges szempont a sportszerûség vagy a biztonság, csak a függetlenség, a szabadság és a játék szeretete. A jobb térfél játékosai szívesen fogadnak mindenkit, aki be akar szállni a játékba. Ha az illetõjátszik és nyer, az nagyszerû. Örülnek neki, sõt, kíváncsiak lesznek a titkára. Ha veszít, boldogan magukhoz veszik a pénzét, de nem szabad panaszkodnia vagy mást hibáztatnia a kudarcért. Ez nem divat a négyszög jobb térfelén. A sportszerûség nem számít. A játékot nem azért találták ki, hogy sportszerû legyen.
Miért hagyja békén az állam a "C-B" térfelet?
Az állam valójában nem hagyja békén a "C-B" térfelet, de a "C-B" térfélnek több lehetõsége van rá, hogy kitérjen elõle, és elrejtse a vagyonát. A Gazdag papa, szegény papában szóltam a cégek hatalmáról. Az egyik ok, amiért a gazdagok több vagyont tartanak meg maguknak, hogy cégként mûködnek és nem magánemberként. Egy magánszemély csak útlevéllel utazhat egyik országból a másikba. Egy cégnek nincs szüksége útlevélre. A cégek szabadon járhatják a világot, és gyakran szabadon dolgozhatnak is itt-ott. A magánszemélyeket a kormány számon tartja, és Amerikában csak "zöld kártyával" vállalhatnak munkát. Egy cégnek erre nincs szüksége.
A kormányzatok szeretnének több pénzt kihúzni a cégekbõl, de kénytelenek rájönni, hogy ha mértéktelen adóterhekkel sújtják a cégeket, azok elviszik a pénzüket és a munkájukat más országokba. Az ipari korban az emberek úgy emlegették az "off-shore"-t, mint egy országot. A gazdagok mindig is vágytak az adóparadicsomokra, ahol örülnek a pénzüknek. Ma az "off-shore" már nem ország, hanem maga a cyber-világ. Minthogy a pénz egy fogalom és láthatatlan, elrejtõzhet a láthatatlan világban, vagy legalábbis az emberi szem elõl. Hamarosan, de lehet, hogy már ma is egy föld körüli pályára állított mûhold segítségével intézik bankügyleteiket az emberek a világûrön keresztül, ahol nincsenek törvények, vagy egy olyan országot választanak maguknak, ahol a törvények a gazdagok oldalán állnak.
A Gazdag papa, szegény papában leírtam, hogy a cégek az ipari kor elején váltak népszerûekké, nem sokkal azután, hogy Kolumbusz felfedezte a kincsekben dúskáló új világot. Ahányszor a gazdagok hajókat indítottak a tengerre, mindig kockáztattak, mert ha a hajó nem tért vissza, a gazdagoknak fizetniük kellett az elpusztult tengerészek családjainak. Ezért hozták létre a cégeket, melyek törvény adta biztonságot nyújtottak, és a kockázatot a vállalkozásba fektetett pénz mértékére korlátozták. Így a gazdagok csak a saját pénzüket kockáztatták, a legénység pedig az életét. Nem sok minden
Akármerre járok a világban, a legtöbb tárgyalópartnerem hasonlóképpen köt üzletet: õk cégeik alkalmazottjai. Elméletileg semmi sem a tulajdonuk, és szinte nem is léteznek mint magánszemélyek. Õk pusztán gazdag cégeik képviselõi, de magánszemélyként nincs semmijük. Bármerre járok, mindenütt azt hallom: "Ezt ebben az országban nem lehet megtenni. Ez törvényellenes."
Az emberek nemigen veszik észre, hogy a nyugati világ legtöbb országában közel azonos törvények vannak érvényben. Lehet, hogy más szavakkal fogalmazzák meg ugyanazt, de a törvények alapjai meglehetõsen egyformák.
Azt ajánlom, legalább vegyék fontolóra, hogy saját cégük alkalmazottai vá váljanak. Különösen elõnyös megoldás ez a magas jövedelmû "E"-k és "C"-k számára, még ha franchise-ok tulajdonosai is, vagy hálózati marketinggel keresik a pénzüket. Kérjenek tanácsot hozzáértõ pénzügyi tanácsadóktól! Õk segítenek a választásban, és megtalálják az önök helyzetének legmegfelelõbb megoldást.
Kétféle törvény létezik
A felszínen úgy tûnik, mintha a gazdagokra külön törvények vonatkoznának, nem ugyanazok, mint bárki másra. A valóságban azonban ugyanazok a törvények érvényesek mindenkire. A különbség csupán abban rejlik, hogy a gazdagok a maguk javára használják ki a törvényeket, a szegények és a középosztálybeliek viszont nem. Ez az alapvetõ különbség. A törvények ugyanazok, egyformán vonatkoznak mindenkire, és azt javaslom, fogadjanak fel okos tanácsadókat, és tartsák be a törvényeket. Olyan könnyû legális úton pénzhezjutni, hogy nem érdemes megszegni a törvényt és börtönbe kerülni miatta. Jogi tanácsadóink úgyis idejekorán figyelmeztetnek minket a várható törvényváltozásokról. Ha pedig a törvények változnak, a pénz is gazdát cserél.
Két választási lehetõség
A szabad társadalmak egyik elõnye, hogy az emberek szabadon választhatnak. Szerintem két nagy választási lehetõségünk van: a biztonság vagy a szabadság. Ha a biztonságot választjuk, nagy árat kell fizetnünk érte mértéktelen adók és büntetõ kamatok formájában. Ha a szabadságot választjuk, meg kell tanulnunk az egész játékot, és azután játszanunk kell. Mindenki maga dönti el, melyik negyedben akarjátszani.
Az eddigiekben bemutattam a négyszög bal felérõl a jobb felére való átjutás néhány módját. A továbbiakban szeretném megismertetni önöket bizonyos részletekkel. A könyv utolsó, III. részében 7 lépésben vázolom azokat a teendõket, melyek segítenek megtalálni az anyagi elõbbre jutás lehetõségét, és véleményem szerint alapvetõen fontosak a négyszög jobb felére való átlépéshez.
A szerzõ jegyzete
1943-ban az Egyesült Államokban bevezették az összes amerikai dolgozó adóztatását, méghozzá úgy, hogy az adót a fizetésekbõl vonták le. Másként szólva, a kormány elõbb kapta meg a jussát, mint az "A" negyedben dolgozó személy. Aki csupán "A" volt, aligha kerülhette el az adózást. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem csupán a gazdagoknak kellett adót fizetniük, amint azt az Alkotmány 16. módosítása ígérte. A négyszög bal feléhez tartozókat egytõl egyig adófizetésre kötelezték, akár gazdagok voltak, akár szegények. Mint már korábban említettem, jelenleg Amerikában a legalacsonyabb fizetésû réteg százalékosan több adót fizet a jövedelméhez viszonyítva, mint a gazdagok és a középosztály.
1986-ban azután az adóreform a jól fizetett "E" negyedbeli szakembereket hozta nehéz helyzetbe. A törvény orvosokra, jogászokra, építészekre, fogorvosokra, mérnökökre és egyéb értelmiségi pályán dolgozókra terjedt ki, nehézzé, vagy egyenesen lehetetlenné téve számukra, hogy megvédjék a jövedelmüket, ahogyan azt a gazdagok teszik a "C" és "B" negyedben.
Ezek az értelmiségiek arra kényszerültek, hogy "E"-ként, azaz vállalkozóként tevékenykedjenek, nem alapíthattak céget, vagy ha igen. akkor büntetést kellett fizetniük az adóhatóságnak. A gazdagok nem fizetnek büntetést az adóhatóságnak. A jól fizetett értelmiségi szakemberek viszont vállalkozókként szerzik a jövedelmüket, és a legmagasabb adózási sávba esnek. Nekik nincs rá lehetõségük, hogy adócsökkentõ módszerekkel megvédjék jövedelmüket, ez csak a cégeknek van megengedve. Ugyanakkor a megváltozott törvények értelmében minden
Beszéltem ezekrõl a változásokról a saját könyvelõmmel, és õ emlékeztetett rá, hogy a kezdõ kisvállalkozók számára az jelenti a legnagyobb megrázkódtatást, amikor az elsõ üzleti év végén ki kell fizetniük a "vállalkozói" adót. Ez az adó az "E"-k, azaz vállalkozók esetében kétszerese annak, amit az "A"-k, vagyis alkalmazottak fizetnek. Ráadásul a számítás alapjául az a jövedelem szolgál, melyen az egyén még semmilyen adókedvezményt vagy személyes mentességet nem érvényesíthetett Egy "E"-vel megeshet, hogy nincs adóköteles jövedelme, mégis kell vállalkozói adót fizetnie. A cégek ezzel szemben nem fizetnek vállalkozói adót.
Az 1986-os adótörvény hatékonyan kiszorította az "A"-kat és "E"-ket az ingatlanbefektetésekbõl is, és az értékpapírok felé, azaz a részvények és befektetési alapok felé terelte õket. Amint a létszámcsökkentések elkezdõdtek, több millió ember nemcsak az állása miatt aggódhatott, hanem a nyugdíja miatt is, egyszerûen azért, mert eljövendõ anyagi jólétét a piac változásaitól függõ értékpapírokra alapozta.
Az 1986-os adótörvény — úgy tûnik — azzal a céllal is készült, hogy megszüntesse a kis közösségi bankokat Amerikában, és a nagy, országos bankok kezében összpontosítsa az egész bankrendszert. Az a gyanúm, erre azért volt szükség, hogy Amerika felvehesse a versenyt a nagy német és japán bankokkal. Ha ez volt a cél, sikerült elérni. Ma Amerikában a bankügyletek személytelenebbül zajlanak, minden
1986 óta, az adóreform óta a gazdagok továbbra is többet keresnek, kevesebbet dolgoznak, kevesebb adót fizetnek, és nagyobb vagyonvédelmet élveznek, mert azt a módszert alkalmazzák, amelyet gazdag apám tanított nekem 40 évvel ezelõtt: "Építsd ki a saját cégedet és vásárolj ingatlant!" Keressünk tehát sok pénzt cégformában, és mentsük meg a jövedelmünket ingatlanok által. Miközben amerikaiak milliói dolgoznak, fizetnek egyre több adót, és pumpálnak havonta több milliárdot befektetési alapokba, a gazdagok csendben eladják cégük részvényeit, ezáltal még gazdagabbakká válnak, majd milliárdos értékben vásárolják az ingatlanokat. Aki megveszi egy cég részvényeit, az részesedik a cég tulajdonjogából. A tõzsdei részvények tulajdonosai nem élvezik azokat az elõnyöket, amelyeket egy cég, illetve ingatlan birtoklása nyújt.
Miért ajánlotta gazdag apám, hogy építsem ki a saját cégemet, azután vásároljak ingatlan? Mert az adótörvények azoknak kedveznek, akik ezt az utat választják. E téma kifejtése azonban messze túlmutat ennek a könyvnek a keretein. De gondoljunk csak a hihetetlenül gazdag Ray Kroc, a McDonald's alapítójának szavaira:
"Én nem hamburgerrel üzletelek, hanem ingatlannal." Gazdag apám alaposan a fejembe verte: "Építsd ki a saját cégedet, és vásárolj ingatlant!" Másként szólva, a négyszög jobb felén igyekezzünk vagyont szerezni, hogy kihasználhassuk az adótörvények kínálta elõnyöket.
George Bush elnök 1990-ben megemelte az adókat, miután a következõt ígérte: "Figyeljék a számat! Nem lesz új adó." 1992-ben Clinton
Ahogyan egyre inkább kifelé haladunk az ipari korból és egyre beljebb az információ korába, mindannyiunknak értesüléseket kell szerezni a különbözõ negyedekrõl. Az információ korában a jó értesülések jelentik a legnagyobb vagyont. Ahogyan Erik Hoffer fogalmazott:
"A változás korában...
A tanulók öröklik a földet, Míg a tanultak,
nagyszerû tudásuk birtokában egy oly világgal bíbelõdnek,
amely már nem létezik."
Ne feledjük!
Mindenki anyagi helyzete más és más. Ezért ajánlom mindig a következõket:
1. Leljünk rá a lehetõ legjobb szakmai és pénzügyi tanácsra! Például egy cég bizonyos esetekben jól mûködik, más esetben nem. Még a négyszög jobb felén is elõfordulhat, hogy egy "E" típusú vállalkozás a megfelelõ.
2. Ne feledjük, hogy különbözõ tanácsadók látják el tanácscsal a gazdagokat, a szegényeket és a középosztálybelieket, ahogyan más tanácsadóik vannak azoknak, akik a négyszög jobb felén keresik a pénzüket, és mások azoknak, akik a balon. Vegyük figyelembe azoknak a tanácsát, akik már ott vannak, ahová mi igyekszünk!
3. Soha ne vágjunk bele semmilyen vállalkozásba vagy befektetésbe adókedvezmények miatt! Az adókedvezmény plusz jutalom; azért adja a kormány, mert azt tesszük, amit akar tõlünk. Csak külön jutalomnak tekintsük, ne vezérelje tetteinket.
4. A következõ tanács azokra is érvényes, akik nem amerikai állampolgárok. Lehet, hogy a törvényeink különböznek, de a használható tanácsok felkutatása mindenütt azonos elvek alapján zajlik. A jobb térfél emberei a világon mindenütt nagyon hasonlóan járnak el.
III. rész
Hogyan legyünk sikeres "C"-k és "B"-k?
10. fejezet
Haladjunk apró léptekkel!
Van egy mondás, miszerint "Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdõdik". Szeretném egy kicsit módosítani az állítást: "Az ezer mérföldes utazás is egyetlen apró lépéssel kezdõdik."
Azért hangsúlyozom ezt, mert sokakkal találkoztam, akik hatalmas léptekkel akarnak szökellni, ahelyett, hogy apró, pici lépésekkel haladnának elõre. Mindannyian találkoztunk már olyanokkal, akik teljesen elhagyták magukat és elhíztak, aztán egyszer csak elhatározzák, hogy lefogynak tíz kilót és visszanyerik régi formájukat. Heves fogyókúrázásba kezdenek, naponta két órát tornásznak, és 10 mérföldeket futnak. A lelkesedés körülbelül egy hétig tart. Lefogynak pár kilót, azután a szenvedés, az unalom és az éhség elkezdi felõrölni akaraterejüket és elszántságukat. A harmadik hétre ismét teret nyernek a régi szokások, a mértéktelen evés, a mozgás nélküli életmód és a tévé elõtti tespedés.
A hatalmas léptekkel való szökellés helyett én az apró, pici lépéseket ajánlom. A hosszú távú pénzügyi sikert nem a lépések hosszán lehet lemérni. Sokkal inkább a lépések számán, hogy milyen irányba haladunk és hány évig. A valóságban ez a képlet határozza meg minden
Hogyan együnk meg egy elefántot?
A következõ néhány bekezdésben 7 lépésbe foglalva leírom, hogyanjuthatunk el a négyszög jobb térfelére. Gazdag apám útmutatásai alapján jómagam 9 éves koromban kezdtem el e 7 lépéssel foglalkozni és szellemükben cselekedni. Életem végéig nem fogok eltérni tõlük. Mielõtt leírnám a 7 lépést, figyelmeztetnem kell önöket valamire. Néhányan biztosan túlságosan nagy falatnak fogják találni a feladatot, és az is, ha egy hét alatt akarjuk megvalósítani. Tehát kérek mindenkit, kezdjék apró, pici lépésekkel!
Mindnyájan ismerjük a mondást: "Róma nem egy nap alatt épült fel." Én a következõ kérdést szoktam feltenni magamnak, amikor megriadok a tanulnivaló mennyiségétõl: "Hogyan együnk meg egy elefántot?" A válasz: "Falatonként." Gondoljanak erre önök is, amikor egy kicsit is úgy érzik, hogy túl sok mindent kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy átjussanak az "A", illetve a "E" negyedbõl a "C" és "B" negyedbe. Legyenek türelmesek önmagukhoz, és mérjék fel, hogy az átmenet több, mint mentális tanulás; érzelmi tanulási folyamat is. Miután apró lépésekkel haladtak elõre hat hónaptól egy évig terjedõ ideig, elkezdhetnek gondolkodni a következõ mondáson: "Elõbb járni kell, hogy futni tudjunk." Másként szólva, az apró lépésektõl elõször a gyaloglásig kell eljutnunk, és csak azután szaladhatunk. Legalábbis én ezt az eljárást javaslom. Akinek nem tetszik, követheti sok millió ember példáját, akik a gyors és könnyû utat választják, vagyis vesznek egy lottószelvényt. Ki tudja? Talán önnek szerencséje lesz.
Jobb tenni, mint tétlenkedni
Szerintem az "A"-k és "E"-k számára azért olyan nehéz átjutni a "C" és "B" negyedekbe, mert túlságosan félnek a hibáktól. Gyakran mondanak olyasmit, mint "félek, hogy belebukom"; vagy "Több információra van szükségem. Tudnál ajánlani még egy könyvet?" Az önbizalomhiány a fõ kerékkötõ, mely jelenlegi negyedükhöz láncolja õket. Kérem, olvassák el figyelmesen a 7 lépést, majd a 7 gyakorlati teendõt. A legtöbb embernek elsõ, apró lépésként a "C" és "B" negyed felé elég ennyi. A 7 gyakorlati teendõ a lehetõségek és változások egész tárházát nyitja majd meg. De azután is maradjunk meg az apró lépéseknél.
A Nike jelmondata a "Just do it" annyit jelent, "Csináld csak!" — Nos, erre van szükség. Sajnos az iskolában azt tanították, nem szabad hibázni. Tanult, értelmes emberek millióit bénítja meg a hibák elkövetésétõl való félelem. Az egyik legfontosabb tanári tapasztalatom, hogy az igazi tanulás szellemi, érzelmi és fizikai folyamat egyszerre. Ezért mindig jobb tenni, mint tétlenkedni, mint passzivitásba burkolózni. Ha cselekszünk és hibázunk, legalább megtanulunk valamit mentálisan, érzelmileg és/vagy fizikailag. Aki mindig a helyes választ keresi, gyakran az "analízis-paralízis" nevû betegségbe esik, mely kór, úgy tûnik, számos mûvelt embert megtámadott. Egy szó, mint száz, csak hibák által tanulhatunk. Úgy tanultunk meg járni és biciklizni, hogy hibákat követtünk el. Azok az emberek, akiket a hibáktól való félelmük visszatart a cselekvéstõl, mentálisan értelmesek lehetnek ugyan, de érzelmileg és fizikailag biztosan sérültek.
Néhány évvel ezelõtt készült egy tanulmány a világ gazdagjairól és szegényeirõl. Azt kutatta, hogyan gazdagodnak meg a szegénységbe született emberek. Az eredmény azt mutatta, hogy ezek az emberek, bármelyik országban élnek, három tulajdonsággal rendelkeznek:
1. Hosszú távra terveznek, és nem tévesztetik szem elõl a célt.
2. Hisznek a késleltetett jutalomban.
3. Kihasználják a kamatos kamat adta lehetõségeket.
A tanulmány megállapította, hogy ezek az emberek hosszú távra terveztek, és tudták, hogy végül övék lesz az anyagi siker, ha kitartanak elképzelésük mellett. Hajlandók voltak rövid távon áldozatokat hozni a hosszú távú siker érdekében, ez a késleltetett jutalom alapja. Albert Einsteint is megdöbbentette, milyen ütemben sokasodik a pénz pusztán a tõkésítés által. A pénz tõkésítését az emberiség egyik legmegdöbbentõbb találmányaként méltatta. A tanulmány a tõkésítést egy más szintre is értelmezte, nem csupán pénzre. Megerõsítette az apró lépések elméletét; ugyanis minden
A tanulmány arra is magyarázatot talált, mitõl szegényednek el a gazdagok. Sok vagyonos család mindössze három nemzedék alatt elveszíti vagyona jelentõs részét. Nem meglepõ, hogy a tanulmány az alábbi három tulajdonságot találta rájuk jellemzõnek:
1. Rövid távra terveznek.
2. Azonnal jutalmat várnak.
3. Nem veszik figyelembe a kamatos kamat erejét.
Sokszor találkozom olyanokkal, akik rosszul érzik magukat, miután elmondom nekik, hogyan juthatnak pénzhez. Nem akarnak nagy távlatokban gondolkozni. Sokan kétségbeesetten keresik a rövid távú megoldást, mert égetõ anyagi gondjaik vannak — például fogyasztói hiteltartozásuk van, és nincsenek befektetéseik, mert engedtek az azonnali jutalmazás heves vágyának. Az "egyél, igyál és légy boldog, amíg fiatal vagy!" elve szerint élik az életüket. Így visszaélnek a tõkésítés erejével, ami azután hosszú távon adósságokhoz vezet, nem pedig jómódhoz.
Gyors megoldást keresnek, és azt várják tõlem, hogy megmondjam nekik, mit tegyenek. Ahelyett, hogy arra figyelnének, kivé kell válniuk ("lenni"), hogy azt "tegyék", amit tenniük kell a nagy vagyon megszerzéséhez, rövid távú megoldást akarnak egy hosszú távú problémára. Másként szólva, nagyon sok ember a "gazdagodjunk meg gyorsan" filozófiát követi az életében. A magam részérõl sok szerencsét kívánok nekik, mert jócskán szükségük lesz rá.
Egy hasznos tipp
Bizonyára sokan hallották már, hogy akik leírják a céljaikat, azok sikeresebbek, mint akik nem. Ismerek egy tanárt Ontarióbõl, Kanadából. Úgy hívják, Raymond Aaron, és szemináriumokat tart, valamint kazettákat készít az értékesítés, a célkitûzés, a jövedelem megkétszerezése és a hálózati marketing témakörében. Ezekkel a témákkal sokan mások is foglalkoznak, én mégis õt ajánlom, mert magával ragadó megfigyelései vannak e fontos kérdésekkel kapcsolatban. Olyan megfigyelései, amelyek segítenek elemi céljainkat az üzlet és a befektetések terén.
A célkitûzéssel kapcsolatban õ is azt tanácsolja, amit én, hogy apró léptekkel haladjunk. Azt ajánlja, legyenek nagyszabású, hosszú távra szóló álmaink, vágyaink. Ami azonban a célok meghatározását illeti, inkább alul vállalásra, mint túlvállalásra bíztat. Más szavakkal: haladjunk apró lépésekkel. Mondok egy példát: Ha az a célunk, hogy gyönyörû, kisportolt legyen a testünk, nem kell mindjárt ajtóstól a házba rontani, tegyünk érte elõször csak kevesebbet, mint amennyit bírnánk. Ne tornázzunk egy egész órát, elég a húsz perc is. Vagyis olyan célt válasszunk, amivel alul vállaljuk a lehetõségeinket vagy a képességeinket, nem felül, de amellett azután tartsunk ki. Az eredmény az lesz, hogy nem érezzük magunkat túlterheltnek, sõt, inkább munkabírásunk kihasználatlansága tûnik fel. Jómagam ilyenkor azt tapasztalom, alig várom, hogy lemehessek az edzõterembe, vagy megtegyek bármi más, az életem megváltoztatását elõsegítõ dolgot. Furcsa, de úgy érzem, azzal érem el a céljaimat, hogy kevesebbet teljesítek, ahelyett, hogy halálra erõltetném és agyonhajszolnám magamat. Összefoglalva, legyenek nagyszabású, merész álmaink, azután teljesítsünk belõlük mindennap egy kicsivel kevesebbet, mint amennyit bírnánk. Vagyis haladjunk apró, pici léptekkel, ne hatalmas ugrásokkal a sziklákon át. Tûzzünk magunk elé elérhetõ napi célokat, hogy pozitív megerõsítésben legyen részünk, ha elértük õket, így könnyebb kitartanunk, amíg meg nem valósítjuk a távlati célt.
Íme egy példa arra, hogyan tûzök ki magam elé kicsi, megvalósítható célokat: Leírtam magamnak, hogy minden
Ezután a kis kitérõ után haladjunk tovább, de ne feledjék, nagy távlatokban gondolkozzanak, vállalják alul a célt napi szinten, és járjanak apró léptekkel. Ez a hosszú távú siker kulcsa, és ez teszi lehetõvé az átlépést a CASHFLOW-négy szög bal felérõl a jobbra.
Aki gazdag akar lenni, változtassa meg a szabályokat
Gyakran mondogatom, hogy "megváltoztak a szabályok". Az emberek ilyenkor általában lelkesen bólogatnak: "Bizony, bizony. A szabályok megváltoztak. Már semmi sem a régi." De azután mégis maradnak a járt úton, és nem változtatnak semmin.
Pénzügyi kimutatások az ipari korból
"Tegyük rendbe pénzügyeinket" címû tanfolyamomat azzal kezdem, hogy kitöltetek a hallgatókkal egy pénzügyi kimutatást. Ez sokaknak átütõ erejû élményt jelent. A pénzügyi kimutatások olyanok, mint a röntgenfelvételek. Mindkettõ olyasmit tár elénk, amit szabad szemmel nem láthatunk. Miután a csoport összes tagja kitöltötte a pénzügyi kimutatást, könnyen ki lehet szûrni, ki az, aki "pénzügyi rákban" szenved, és ki egészséges pénzügyileg. Általában az ipari kor eszméinek képviselõi a "rákosok".
Miért mondom ezt? Mert az ipari korban nem kellett "gondolni a holnapra". A szabály így hangzott: "Dolgozz csak keményen, és a munkaadód vagy a kormány majd gondoskodik a holnapjaidról." Ezért mondta azt sok barátom és családtagom, "Szerezz állami állást, ott nagyon jó szociális juttatásokat adnak." Vagy: "Bizonyosodj meg róla, hogy a cég, ahol dolgozol, jó nyugdíjtervet ajánl." Vagy: "Csak olyan céghez menj dolgozni, ahol erõs a szakszervezet." Ezek a tanácsok mind az ipari kor szemléletét tükrözik, és "jogosultság" szemlélet néven foglalhatók össze. A szabályok megváltoztak, sok ember mégsem változtatott saját személyes szabályain... különös tekintettel a pénzügyi szabályokra. Ma is úgy költekeznek, mintha nem kellene gondolni a jövõre. Amikor egy-egy ember pénzügyi kimutatását olvasom, mindig arra figyelek: van-e az illetõnek jövõje vagy nincs.
Van-e önnek jövõje?
Leegyszerûsítve a dolgokat, ezt nézem meg egy-egy pénzügyi kimutatásban.
Akiknek nincsenek készpénzáramlást biztosító eszközeik, azoknak nincs jövõjük. Ezek az emberek általában keményen megdolgoznak a fizetésükért. Ha megfigyeljük, a legtöbb ember "kiadás rovatában" a két legnagyobb havi kiadás az adók és a forrásokból származó hosszú távú hiteltörlesztések. A kiadások kimutatása náluk a következõképpen fest:
Más szóval a kormány és a bank elõbb kapja meg a járandóságát, mint õk maguk. Akik nem tudják biztosítani maguknak a készpénzáramlást, azoknak pénzügyi értelemben általában nincs jövõjük, és az elkövetkezendõ néhány évben súlyos gondoknak nézhetnek elébe.
Miért? Aki csak az "A" negyedbõl szerzi a jövedelmét, az alig élvez védelmet az adók és adósságok terheitõl. Még egy "E" is több sikerrel veheti fel a harcot e két pénzügyi rákfene ellen.
Ha ez így nem eléggé érthetõ, azt javaslom, olvassák el vagy olvassák el újra a Gazdag papa, szegény papát, az jobban megvilágítja ezt és a következõ néhány fejezetet.
Három készpénzáramlási modell
Amint azt a Gazdag papa, szegény papában bemutattam, három alapvetõ készpénzáramlási modell létezik: egy a gazdagokra, egy a szegényekre, egy pedig a középosztályra jellemzõ. Íme a szegények készpénzáramlási modellje:
Ez pedig a középosztály készpénzáramlási modellje:
Ezt a készpénzáramlási modellt társadalmunk "normálisnak" és "intelligensnek" minõsíti. Végül is, akik ezt a mintát követik, bizonyára jól fizetõ állásokban dolgoznak, van szép otthonuk, autójuk és hitelkártyájuk. Gazdag apám ezt hívta "a munkásosztály álmának".
Felnõtt hallgatóimnak többnyire nagy szellemi erõfeszítést okoz, amikor CASHFLOW nevû oktató társasjátékomat játszom velük. Miért? Mert bevezet a pénzügyi mûveltségbe, ami azt jelenti, megismertet a pénzügyi számokkal és szakkifejezésekkel. A játék több órába telik, nem azért, mert olyan hosszú, hanem, mert a játékosok egy teljesen új dolgot tanulnak meg. Majdnem olyan ez, mint egy idegen nyelv megtanulása. Szerencsére azonban ezt a mûveltséget hamar el lehet sajátítani, és azután már gyorsabban megy a játék. Ettõl kezdve ugyanis a játékosok már okosabbak, és minél többször játsszák a játékot, annál okosabbak és gyorsabbak lesznek, és egyre jobban szórakoznak közben.
Történik azonban valami más is. Minthogy a játékosok pénzügyi mûveltségre tesznek szert, derengeni kezd nekik, hogy személy szerint anyagi nehézségeik vannak, noha a társadalom szemében õk testesítik meg az "anyagi normát". Nos, az ipari korban teljesen elfogadott volt a középosztály készpénzáramlási modellje, de az információ korában végzetessé válhat.
Miután sikeresen megtanulták és megértették a játékot, sokan új megoldások után néznek. Olyan ez, mint egy személyes anyagi egészségükre vonatkozó pénzügyi jelzés, amint egy enyhe szívroham is figyelmeztet, hogy baj van az ember fizikai egészségével.
Ilyenkor sokan elkezdenek gazdagok módjára gondolkodni, és feladják a keményen dolgozó középosztályra jellemzõ gondolkodásmódot. Jó néhány CASHFLOW-parti után sokan egészen a gazdagok szemével kezdik látni a világot, és a következõhöz hasonló készpénzáramlási modellt keresnek:
Ez az a gondolati minta, melyet gazdag apám már kicsi gyerekkorunkban meg akart tanítani fiának és nekem. Ezért dolgoztatott ingyen egy darabig, és ezért tagadta meg a fizetésemelést. Nem akarta, hogy hozzászokjunk a jól fizetõ állás gondolatához. Azt igyekezett elérni, hogy eszközökben és bevételben gondolkodjunk, tõkenyereség, osztalékok, bérbeadásból, saját tulajdonú cégekbõl és szerzõi jogdíjakból származó jövedelmek formájában.
Aki sikert akar elérni az információ korában, annak minél gyorsabban el kell kezdenie kifejlesztenie pénzügyi és érzelmi intelligenciáját, hogy így gondolkodjék, mert csak így érheti el az anyagi biztonságot és az anyagi függetlenséget. Világunkban, ahol a munkahelyi biztonság kiveszõfélben lévõ fogalom, ez a készpénzáramlási modell tûnik a leghasználhatóbbnak. Ahhoz pedig, hogy megvalósítsuk, a "C" és "B" negyedbõl kell szemlélnünk a világot, nem az "A" és "E" negyedbõl.
Az ilyen fajta pénzügyi kimutatást az információ korának pénzügyi kimutatása névvel is illethetném, mert a bevétel szigorúan az információ által folyik be, nem munka által.
Az információ korában a kemény munka nem azt jelenti, mint az agrárkorban vagy az ipari korban. Az információ korában azt fizetik a legrosszabbul, aki a legtöbbet dolgozik fizikai értelemben. Ez igaz ma is, és a történelem is ezt igazolja.
De ha a mai ember azt mondja, "Ne dolgozzunk sokat, dolgozzunk ésszel!", akkor ezen nem az "A" vagy "E" negyedben végzett munkát érti, hanem a "C vagy "B" negyedben végzettet. Ez az információ korára jellemzõ gondolkodás, és ezért olyan lényeges manapság és a jövõben a pénzügyi és érzelmi intelligencia.
Mi tehát a megoldás?
A megoldás természetesen az, hogy elsajátítják a gazdagok gondolkodásmódját, és a jövõben nem úgy gondolkodnak, mint a szegények vagy a középosztálybeliek. Más szavakkal, a "C" vagy a "B" negyedbõl szemlélik a világot. Ez azonban nem olyan egyszerû, mint visszamenni az iskolába, és kijárni néhány tanfolyamot. Ahhoz, hogy a "C vagy a "B" negyedben sikeresek lehessünk, pénzügyi intelligenciára, rendszerszemléleti intelligenciára és érzelmi intelligenciára van szükség. Ezeket nem lehet iskolában megtanulni.
Az intelligenciának ezeket a formáit azért olyan nehéz elsajátítani, mert a legtöbb felnõtt ember a "dolgozzunk sokat és költsünk" szlogenre van "programozva". Anyagi bizonytalanságban élnek, ezért egyre többet dolgoznak. Azután hazajönnek, és meghallják, hogyan hullámzik a tõzsde fel-le. Ettõl még jobban nõ a bizonytalanságérzetük, ezért gyorsan beszereznek egy új házat vagy autót, netán elmennek golfozni, hogy megfeledkezzenek róla.
A baj csak az, hogy az aggodalom hétfõn reggel visszatér.
Hogyan kezdjünk el a gazdagok módjára gondolkodni?
Gyakran megkérdezik tõlem, hogyan kell elkezdeni úgy gondolkodni, mint a gazdagok. Mindenkinek azt tanácsolom, kezdje kicsiben és tájékozódjon; ne rontson ajtóstól a házba. Nem kell mindjárt befektetési jegyeket vagy bérbe adandó ingatlant vásárolni. Annak, aki komolyan és kitartóan meg akar tanulni úgy gondolkodni, mint a gazdagok, a CASHFLOW társasjátékot javaslom.
A játékot azért fejlesztettem ki, hogy segítse a pénzügyi intelligencia kialakulását. Megadja azt a szellemi, fizikai és érzelmi képzést, mely ahhoz kell, hogy az ember gondolkodásmódja fokozatosan átalakuljon a szegényekébõl vagy a középosztálybeliekébõl a gazdagokévá. Megtanítja fontosnak tekinteni azt, amit gazdag apám fontosnak tartott — és ez semmi esetre sem a magas fizetés vagy a nagy ház.
A bizonytalanságérzetet a készpénzáramlás csillapítja, nem a pénz
Az anyagi gondok és a szegénység valójában az egzisztenciális bizonytalansággal függnek össze. Olyan szellemi és érzelmi hurkok ezek, melyek körénk csavarodnak, és fogva tartanak a "mókuskerékben".
Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni a megszokott gondolkodási sémából, szét kell szakítani a szellemi és érzelmi hurkokat.
Néhány hónappal ezelõtt egy bankárral pénzügyi szokásaiból fakadó nehézségeinek megszüntetésén dolgoztam. Nem vagyok terapeuta, de van némi tapasztalatom arra nézve, milyen nehéz szakítani a család által belénk nevelt szokásokkal.
Az említett bankár évente több mint 120 000 dollárt keres, mégis állandó anyagi gondokkal küzd. Van csodálatos családja, három autója, nagy háza, nyaralója, és egészében véve úgy néz ki, mint akinek jól megy a sora. Amikor azonban belenéztem a pénzügyi kimutatásába, rádöbbentem, hogy pénzügyi rákban szenved, ami néhány éven belül végez vele, ha nem változtat az életmódján.
Amikor elõször játszottak CASHFLOW-t a feleségével, látszott, hogy kínlódik, és képtelen úrrá lenni az idegességén. A gondolatai másutt jártak, és úgy tûnt, egyáltalán nem érti a játékot. Már négy órája játszott, de még mindig nem tudott kikeveredni a "mókuskerékbõl". Mindenki más befejezte a partit, õ azonban továbbra is egy helyben vesztegelt.
Amikor végül elpakoltuk a játékot, megkérdeztem tõle, mi a baj. Mindössze annyit válaszolt, hogy a játék túl nehéz, túl lassú és túl unalmas. Ekkor emlékezetébe idéztem, amit a játék kezdete elõtt mondtam neki: minden
Ez az állítás ingerelte, ezért nem akartam tovább feszíteni a húrt, hanem megkérdeztem, még mindig rendbe akarja-e tenni az anyagiakat az életében. Azt mondta, igen, ezért aztán megkértem, hogy a feleségével együtt — akinek nagyon tetszett a játék — csatlakozzanak egy befektetõkbõl álló másik csoportomhoz, és játsszanak velük egy újabb partit.
Egy hét múlva kelletlenül bár, de megjelent. Ezúttal lassanként leesett neki a tantusz. A könyvelés számára nem okozott problémát, áttekinthetõen és rendezetten jegyezte fel a számokat, ami fontos része a játéknak. De most már a vállalkozások és befektetések világát is kezdte megérteni. Végül az "agyával" meglátta saját életének modelljét, és hogy mivel okozza õ maga tulajdon anyagi nehézségeit. Még mindig nem sikerült négy óra alatt befejeznie a játszmát, de már kezdett tanulni. Ezúttal magától ajánlkozott, hogy újrajátszana, amikor elbúcsúzott.
Harmadik találkozásunk alkalmával mintha kicserélték volna. Remekül játszott, mind a könyvelést, mind a befektetéseket nagyszerûen intézte. Az önbizalma hatalmasat nõtt, sikerült kikerülnie a "mókuskerékbõl" és ráállnia a "gyorsító sávra". Mielõtt elbúcsúzott, megvette a játékot, és azt mondta: "Megtanítom a gyerekeimnek."
Amikor negyedszer találkoztunk, beszámolt róla, hogy személyes kiadásai csökkentek, megváltoztatta költekezési szokásait, és megvált számos hitelkártyájától, továbbá nagyon szeretné megtanulni a befektetés mikéntjét és az eszközök gyarapításának módját. Gondolkodásmódja eddigre már megfelelt az információs kornak.
Ötödször is eljött hozzám. Ekkor megvette a CASHFLOW 202-t, amely a játék haladók számára továbbfejlesztett változata; olyanoknak való, akik már kiválóan játsszák az alapjátékot, a CASHFLOW 101-et. Lelkesedéssel és izgalommal játszotta a gyors és kockázatos játékot, mely már igazi "C" és "B" negyedes játék. Mégis az volt a legjobb, hogy kezébe vette tulajdon anyagi jövõjének irányítását. Ez az ember egyáltalán nem ugyanaz volt, aki elsõ találkozásunkkor megkért, hogy egyszerûsítsem le a CASHFLOW-t. Akkor megmondtam neki, hogy ha egyszerûbb játékot akar játszani, játsszék Monopolyt, az is kitûnõ a tanuláshoz. Néhány héttel késõbb már egyáltalán nem akart egyszerûsíteni, sõt, szánt szándékkal nagyobb kihívást keresett, és optimistán tekintett saját anyagi jövõje elé.
A játékokra jellemzõ ismétlõdésekbõl adódó tanulási folyamat során nemcsak szellemileg képezte át magát, hanem — ami ennél fontosabb — érzelmileg is. Szerintem a játékok a legeslegjobb oktató módszerek, mert megkövetelik a játékostól, hogy egész valójával részt vegyen a tanulási folyamatban, és még szórakozik is közben. A játék szellemileg, érzelmileg és fizikailag egyaránt leköti az embert.
7 lépés az anyagi gyorsító sáv eléréséhez
11. fejezet
1. LÉPÉS:
Ideje, hogy a saját üzletünkkel törõdjünk
Sokat dolgozott ön és gazdaggá tett mindenkit a környezetében? Az embereket életük hajnalán arra programozzák, hogy mások üzletével törõdjenek, és másokat tegyenek gazdaggá. A programozás eléggé ártatlanul kezdõdik ilyen és ehhez hasonló tanácsokkal:
1. "Járj iskolába, szerezz jó jegyeket, hogy biztos állást kapj jó fizetéssel és kiváló szociális juttatásokkal."
2. "Dolgozz keményen, hogy megvehesd álmaid otthonát! Végül is a házad eszköz és legfontosabb befektetésed is egyben."
3. "Magas jelzálogkölcsönt felvenni elõnyös, mert a kormány adókedvezményt ad a kamatokra."
4. "Vásárolj ma, fizess késõbb!" Vagy: "Alacsony elsõ részlet, kedvezõ részletfizetési feltételek." Vagy: "Jöjjön be és takarékoskodjon!"
Azok az emberek, akik vakon követik ezeket a tanácsokat, gyakran
1. alkalmazottak, akik a fõnöküket vagy a cégtulajdonost gazdagítják;
2. adósok, akik a bankokat és a kölcsönadókat gazdagítják;
3. adófizetõk, akik a kormányt gazdagítják;
4. fogyasztók, akik más cégeket gazdagítanak.
Ahelyett, hogy rátalálnának saját gyorsító sávjukra, másoknak segítenek rátalálni a magukéra. Ahelyett, hogy a saját üzletükkel törõdnének, egész életükben gürcölnek, és mindenki másét elõbbre valónak tartják a magukénál.
Ha megnézzük az alábbi mérlegkimutatást, könnyen felfedezhetjük, hogyan programoztak kora gyermekkorunktól fogva arra, hogy mindenki más üzlete fontosabb legyen, mint a sajátunk.
Gyakorlati teendõk
Az óráimon gyakran megkérem hallgatóimat, hogy töltsék ki saját pénzügyi kimutatásaikat. Sokaké igencsak csúnya képet mutat, mert az illetõket belehajszolták, hogy mindenki más üzletével törõdjenek, csak a sajátjukkal ne.
1) ELSÕ LÉPÉS:
Töltse ki saját pénzügyi kimutatását! A következõ oldalon közlök egy mintát az eredménykimutatásból és a mérlegbõl is; ugyanilyen tartozik a CASHFLOW társasjátékhoz is. Ahhoz, hogy tudjuk, hová kell eljutnunk, fel kell mérnünk, hol vagyunk jelenleg. Ez az elsõ lépés, mely afelé visz, hogy kézbe vegyük életünk irányítását és többet foglalkozzunk a saját üzletünkkel.
2) TÛZZÜNK KI PÉNZÜGYI CÉLOKAT:
Határozzunk meg egy hosszú távú célt, hogy hol szeretnénk tartani 5 év múlva, és egy rövid távút, hogy hol szeretnénk tartani 12 hónap múlva. (A rövid távú cél ugródeszka az 5 éves terv megvalósításához.) Realisztikus és elérhetõ célokat tûzzünk magunk elé.
A) A következõ 12 hónapon belül
1. Csökkenteni akarom adósságomat a következõ összeggel havonta:
2. Havonta növelni akarom az eszközeimbõl származó készpénzáramlást vagy passzív jövedelmet (a passzív jövedelem olyan jövedelem, melyet munka nélkül keresünk) a következõ összegre:
B) 5 éves célkitûzéseim a következõk:
1) Növelem eszközeimbõl származó készpénzáramlásomat havonta a következõ összegre:
2) A következõ befektetési eszközökkel (ingatlan, részvények, cégek, stb.) bõvítem eszközrovatomat:
C) 5 évre szóló célkitûzésünket használjuk fel arra, hogy a mai naptól kezdve 5 éven át folyamatosan fejlesszük nyereségkimutatásunkat és mérlegünket.
Most, hogy már tisztában van vele, hol tart jelenleg anyagilag, és meghatározta céljait, úgy kell irányítania készpénzáramlását, hogy elérhesse azokat.
Cél: Kikerülni a mókuskerékbõl és ráállni a gyorsító sávra azáltal, hogy a passzív jövedelem meghaladja az összes kiadást.
12. fejezet
2. LÉPÉS: Irányítsuk a készpénzáramlást!
Sokan azt hiszik, hogy a több pénz megoldja anyagi gondjaikat, pedig a legtöbb esetben csak még nagyobb problémákat okoz.
A legtöbb ember elsõsorban azért küzd anyagi nehézségekkel, mert sosem sajátította el a készpénz áramlás irányításának tudományát. Megtanult írni, olvasni, autót vezetni és úszni, de soha senki nem tanította meg arra, hogyan irányítsa készpénzáramlását. E képzés hiányában a legtöbbeknek anyagi problémái lesznek, ezért többet dolgoznak, abban a hitben, hogy a több pénz majd megoldja azokat.
Gazdag apám sokszor mondta: "A több pénz nem oldja meg a problémát, ha a készpénzáramlás irányítása a gond."
A legfontosabb jártasság
Ha eldöntöttük, hogy a jövõben a saját üzletünkkel törõdünk, a következõ lépés, melyet életünk vállalatának vezérigazgatójaként meg kell tennünk, hogy irányításunk alá vonjuk a készpénzáramlást. Ha ezt elmulasztjuk, a több pénz nem tesz minket gazdagabbá — sõt, inkább szegénységbe taszít, mert a legtöbb ember azonnal adósságokba veri magát, amint fizetésemelést kap.
Ki az okosabb — ön vagy a bankára?
Az emberek többsége nem készít személyes pénzügyi kimutatásokat. Legfeljebb megpróbál minden hónapban egyensúlyt teremteni a csekk-könyvében. Ön tehát gratulálhat önmagának, mert azzal, hogy elkészíti pénzügyi kimutatását és célokat tûz maga elé, máris lekörözte a legtöbb kollégáját.
Saját életünk vezérigazgatójaként megtanulhatjuk, hogyan járjunk túl a legtöbb ember eszén, még a bankárunkén is.
A "kettõs könyvelés" sokak szerint törvénytelen. Ez bizonyos esetekben igaz. A valóságban azonban mindig kettõs könyvelést kell vezetnünk, ha mélyen megértjük a pénzügyek világát. Aki erre rájön, ugyanolyan okos, talán még okosabb is, mint a bankára. A következõkben bemutatok egy példát a legális "kettõs könyvelésre" — az egyik kimutatás az öné, a másik a bankáráé.
Életünk vezérigazgatójaként sose feledkezzünk meg gazdag apám egyszerû tanításáról és a hozzá tartozó ábrákról: "Minden forrásunk valaki másnak eszköz."
Saját mérlegkimutatásunk
A következõ ábrát rajzolta le nekem:
Saját életünk vezérigazgatójaként mindig észben kell tartanunk, hogy minden forrásunk vagy adósságunk eszköz valaki más számára. Ez a valódi "kettõs könyvelés". Minden forrásunkért, úgy mint jelzáloghitel, autóvásárlási hitel, tandíjhitel és hitelkártya, alkalmazottai leszünk azoknak, akik kölcsön adják a pénzt. Azért dolgozunk hát annyit, hogy valaki mást gazdagítsunk.
Jó adósság, rossz adósság
Gazdag apám sokszor figyelmeztetett rá, hogy van "jó adósság" és "rossz adósság". Azt mondta: "Ahányszor valakinek pénzzel tartozol, az illetõ pénzének leszel az alkalmazottja. Ha felveszel egy 30 évre szóló kölcsönt, 30 évre elkötelezed magad, és nem kapsz érte aranyórát, amikor megadod a tartozásodat."
Gazdag apám is vett fel kölcsönt, de mindent megtett azért, hogy ne neki kelljen törlesztenie. Elmagyarázta nekünk, hogy a jó adósság az, amit valaki más törleszt helyettünk, a rossz adósság pedig az, amit a saját vérünkkel és verejtékünkkel kell megfizetnünk. Ezért szerette a bérbe adott ingatlanokat. Arra bíztatott, hogy vásároljak ilyeneket, mert "a bank neked adja a kölcsönt, de a bérlõ fizeti vissza."
Bevétel és kiadás
A kettõs könyvelés nemcsak az eszközökre és forrásokra vonatkozik, hanem a bevételre és a kiadásra is. Gazdag apám a következõképpen foglalta ezt össze: "Szinte minden eszközhöz tartozik egy forrás, de nem ugyanabban a kimutatásban jelenik meg. Ugyanígy minden kiadáshoz tartozik egy bevétel, de megint csak nem ugyanabban a kimutatásban jelenik meg."
Az alábbi egyszerû ábra jobban megvilágítja a lényeget:
A legtöbb ember azért nem tud ötrõl a hatra jutni anyagilag, mert minden hónapban kifizetendõ számlái vannak. Megjön a telefonszámla, ki kell fizetni az adót, a villanyszámlát, a gázszámlát, a hitelkártyaszámlát és igy tovább. A legtöbb ember minden hónapban kifizet mindenki mást, és csak a végén fizet magának, ha még van mibõl. Ezzel megsérti az aranyszabályt, miszerint: "Fizessünk elõször magunknak!"
Ezért hangsúlyozta gazdag apám oly nagyon a készpénzáramlás irányításának és a pénzügyi alapmûveltség elsajátításának fontosságát. Gyakran hallottam tõle: "Azok, akik nem tudják irányítani saját készpénzáramlásukat, olyanoknak dolgoznak, akik tudják."
A pénzügyi gyorsító sáv és a mókuskerék
A "kettõs könyvelés" fogalmát használhatjuk a "pénzügyi gyorsító sáv" és a "mókuskerék" bemutatására is. A pénzügyi gyorsító sávoknak több különféle fajtája létezik. Az alábbi diagram egyike a leggyakoribbaknak. Egy hitelezõ és egy adós sávját ábrázolja.
Ez a pénzügyi gyorsító sáv, és ön már rajta is van
Ekkor a hitelezõ a következõt fogja mondani: "Önnek olyan jó a hitele, hogy felajánlunk önnek egy számlakonszolidációs hitelt." Vagy: "Volna kedve hitelszámlát nyitni arra az esetre, ha netán plusz pénzre lenne szüksége a jövõben?"
Tudja, mi a különbség?
A két könyvelés között áramló pénz útját nevezte gazdag apám "pénzügyi gyorsító sávnak", de az a "pénzügyi mókuskerék" is. Mindkettõ feltételezi egymás létezését. Ebbõl következõen legalább két pénzügyi kimutatásnak kell lennie. A kérdés csupán az, melyik az öné? És melyiket akarja magának?
Ezért mondta gazdag apám oly sokszor:"A pénzkereset nem oldja meg a problémádat, ha a készpénzáramlás irányítása a gond." Valamint: "Akik értenek a pénzügyi számok nyelvén, hatalmukban tartják azokat, akik nem értenek hozzá."
Ezért saját pénzügyi gyorsító sávunk megtalálásában a 2. lépés, hogy "irányítsuk készpénzáramlásunkat!"
Le kell ülnünk és tervet kell készítenünk költekezési szokásaink megregulázásáról. Csökkentsük a minimumra adósságainkat és forrásainkat. Ne lépjük túl anyagi kereteinket, amíg nem sikerül növelni a rendelkezésünkre álló keretet. Ha segítségre van szükségünk, forduljunk képzett pénzügyi tanácsadóhoz. Õ segít kialakítani egy olyan tervet, mellyel növeljük a készpénzáramlást és rászokunk, hogy elõször önmagunknak fizessünk.
Gyakorlati teendõk
1) Tekintse át pénzügyi kimutatását az elõzõ fejezetbõl.
2) Határozza meg, hogy a CASHFLOW-négyszög mely negyedébõl származik a bevétele jelenleg.
3) Határozza meg, melyik negyedbõl szeretné származtatni jövedelme döntõ hányadát.
4) Készítse el készpénzáramlása irányításának tervét:
A) Fizessen elõször önmagának! Tegyen félre minden fizetésébõl, illetve minden befolyt összegbõl egy bizonyos százalékot. Ezt a pénzt helyezze el egy befektetési takarékszámlán. SOHA ne vegyen fel pénzt errõl a számláról, csak akkor, amikor befekteti.
Gratulálok! Ön elkezdte irányítani a készpénzáramlását.
B) Próbálja meg csökkenteni személyes adósságait
A következõkben néhány gyakorlati tanácsot adok arra nézve, hogyan csökkentheti és szüntetheti meg személyes adósságait.
1. tipp: Ha hitelkártyája egyenlege negatív...
1. Szüntesse meg az összes hitelkártyáját 1 vagy 2 kivételével.
2. A fennmaradó 1-2 hitelkártyája terhére költött összeget havonta maradéktalanul törlessze. Ne hozzon létre újabb hosszú távú adósságot.
2. tipp: Tegyen félre havonta 150-200 dollárt. Most, hogy egyre
nagyobb pénzügyi mûveltségre tesz szert, ez viszonylag könnyû feladat. Ha nem képes havi 150-200 dollárt félretenni, az anyagi függetlenség elérése hiú ábránd csupán.
3. tipp: A megtakarított 150-200 dollárt CSAK az EGYIK hitel-
kártyája havi törlesztésére használja fel. Ön így arra az egy hitelkártyára az esedékes minimumot fogja fizetni PLUSZ a 150-200 dollárt.
Minden hitelkártyára csak a minimum esedékes összeget fizesse be. Az emberek gyakran azzal próbálkoznak, hogy minden hitelkártyájukra fizetnek egy kis plusz pénzt, de meglepõ módon mégsem sikerül soha maradéktalanul rendezni a tartozást azokon a kártyákon.
4. tipp: Amikor az elsõ kártyát maradéktalanul kifizette, fizesse be
a következõ kártyájára azt a teljes összeget, amelyet az elsõre fizetett havonta. így a minimum esedékes összeget fogja fizetni a második kártyára, PLUSZ a teljes havi összeget, amelyet az elsõ kártyájára fizetett.
Ugyanezt a folyamatot ismételje meg az összes többi hitelkártyájával, továbbá minden egyéb fogyasztói hitellel, úgy mint áruházi hitelkártyák stb. Minden adósság törlesztésekor használja fel az arra az adósságra fizetett teljes összeget a következõ adóssága minimumának kifizetésére. Amint egyenként törleszti az adósságait, a következõ adósság törlesztésére fizetett havi összeg egyre nõ.
5. tipp: Miután összes hitelkártyáját és egyéb fogyasztói hiteleit
törlesztette, folytassa az autóját és a házát terhelõ adósságok kifizetésével.
Ha ezt a módszert követi, meglepetéssel fogja tapasztalni, milyen rövid idõ alatt megszabadul összes adósságától. A legtöbb embernek 5-7 év elég, hogy minden tartozását kifizesse.
6. tipp: Most, hogy már nincsenek adósságai, fektessen be akkora
havi összeget, amekkorát utolsó adóssága törlesztésére fordított.
Gyarapítsa eszközeit. Ilyen egyszerû az egész.
13. fejezet
3. LÉPÉS: Ismerjük fel a különbséget a kockázat és a kockázatos dolgok között
Sokszor hallom, hogy az emberek azt mondják: "Befektetni kockázatos."
Én ezzel nem értek egyet. Inkább azt mondom: "Képzetlennek lenni kockázatos."
Milyen a jó készpénzáramlás-irányítás?
A jó készpénzáramlás-irányítás ott kezdõdik, hogy tudjuk, mi a különbség eszköz és forrás között — és itt nem a bankárunk meghatározására gondolok.
A következõ oldalon lévõ ábrán egy olyan 45 éves személy kimutatását láthatjuk, aki jól irányította készpénzáramlását.
Azért választottam egy 45 éves személyt, mert ez a kor félúton van a 25 és 65 között. Az elõbbi az a kor, amikor a legtöbben elkezdenek dolgozni, az utóbbi pedig az, amikor a legtöbben nyugdíjba szándékoznak vonulni. Aki jól irányította a készpénzáramlását, annak 45 éves korára az eszköz rovata hosszabb, mint a forrás rovata.
A fenti diagram olyan emberek pénzügyi képét mutatja, akik vállalják a kockázatot, de nem viselkednek kockázatosan.
Õk a lakosság felsõ 10 százalékába tartoznak. A következõ pénzügyi kép jellemzõ 45 éves korban a maradék 90 százalékra, melybe azok tartoznak, akik rosszul irányítják készpénzáramlásukat, és nem ismerik a különbséget eszköz és forrás között:
Ezek azok az emberek, akik általában úgy vélik, "Befektetni kockázatos dolog." Az õ esetükben ez igaz — de csak azért, mert õk kockázatosan csinálják. Gyakorlati pénzügyi képzettségük és tudásuk hiánya teszi számukra kockázatossá a befektetést.
Pénzügyi mûveltség
A Gazdag papa, szegény papában leírtam a történetét, miként követelte meg tõlem gazdag apám a pénzügyi mûveltség megszerzését.
A pénzügyi mûveltség nem más, mint szemünkkel olvasni tudni a számokat, de közben képzett elménk azt is elárulja, melyik irányba áramlik a készpénz. Gazdag apám sokszor mondta: "A készpénzáramlás iránya a lényeg."
Így egy ház lehet eszköz is meg forrás is, attól függõen, merre áramlik a készpénz. Ha a készpénz a mi zsebünkbe áramlik, akkor eszköz, ha kifelé áramlik belõle, akkor forrás.
Pénzügyi intelligencia
Gazdag apám többféleképpen is meghatározta a "pénzügyi intelligencia" fogalmát, például így: "Az a képesség, mellyel a készpénzt vagy munkát készpénzáramlást biztosító eszközzé változtatjuk."
Szívesen fogalmazta meg a definíciót a következõ kérdés formájában is: "Ki az okosabb? Te vagy a pénzed?"
Gazdag apám szerint nem vall magas pénzügyi intelligenciára, ha valaki egész életében keményen dolgozik a pénzért, majd amint megszerezte, azonnal el is költi. Ezen a ponton érdemes még egyszer áttekinteni a szegény ember, a középosztálybeli ember és a gazdag ember 10. fejezetben ábrázolt készpénzáramlási modelljét. Ne feledjük, a gazdag ember mindig az eszközök gyûjtésére összpontosít, nem arra, hogy többet dolgozzék.
A pénzügyi intelligencia hiánya miatt sok tanult ember túl nagy anyagi kockázatot vállal. Gazdag apám "piros vonalról" beszélt, ami azt jelentette, hogy a bevételek és a kiadások nagyjából egy szinten vannak minden hónapban. Ezek az emberek ragaszkodnak körömszakadtáig a biztos álláshoz, õk azok, akik képtelenek változtatni, amikor a gazdaság változik, és a stressz meg az aggodalom sokszor aláássa az egészségüket. Gyakran közülük kerülnek ki azok is, akik úgy vélik, "Vállalkozni és befektetni kockázatos."
Szerintem vállalkozni és befektetni nem kockázatos; hiányos képzettséggel rendelkezni viszont igen. Kockázatos ezen kívül rosszul tájékozottnak lenni, a leginkább kockázatos pedig bízni a "biztos állásban". Eszközöket venni nem kockázatos. Kockázatos viszont olyan forrásokat vásárolni, melyeket eszközökként adtak el nekünk. Saját üzletünkkel törõdni nem kockázatos. Kockázatos ellenben, ha mindenki más üzletével törõdünk, és magunknak fizetünk utoljára.
Ez tehát a 3. lépés, felismerni a különbséget kockázat és kockázatos dolgok között.
Gyakorlati teendõk
1) Határozza meg saját szavaival, mi a kockázat.
a) Kockázatos-e ön szerint a fizetésére támaszkodni?
b) Kockázatos-e ön szerint, ha minden hónapban törlesztendõ adósságai vannak?
c) Kockázatos-e ön szerint eszközökkel rendelkezni, melyek minden hónapban készpénzt áramoltatnak a zsebébe?
d) Kockázatos-e ön szerint idõt tölteni azzal, hogy pénzügyi képzésen vegyen részt?
e) Kockázatos-e ön szerint idõt tölteni azzal, hogy megtanulja a befektetések különféle formáit?
2) Fordítson minden héten 5 órát a következõ tevékenységekbõl egyre vagy többre:
a) Olvassa el napilapja üzleti oldalát.
b) Hallgassa meg a pénzügyi híreket a rádióban vagy a televízióban.
c) Hallgasson befektetésekrõl és pénzügyi ismeretekrõl szóló oktatókazettákat.
d) Olvasson pénzügyi magazinokat és kiadványokat.
e) Játsszon CASHFLOW-t!
14. fejezet
4. LÉPÉS: Döntse el, milyen befektetõvé akar válni!
Elgondolkozott már valaha azon, mi az oka, hogy egyes befektetõk sokkal kisebb kockázattal több pénzt szereznek, mint mások?
A legtöbb ember azért küzd anyagi gondokkal, mert elkerüli a pénzügyi problémákat. Gazdag apám talán a legnagyobb titkot árulta el nekem, amikor azt mondta: "Ha gyorsan akarsz nagy vagyonhoz jutni, menj elébe az anyagi természetû problémáknak!"
E könyv elsõ részében írtam a befektetõk 7 szintjérõl. Most egy további tényezõ alapján három típusba sorolom a befektetõket:
A típus: Befektetõk, akik problémákat keresnek.
B típus: Befektetõk, akik megoldásokat keresnek.
C típus: Schultz õrmester típusú befektetõk: "Én nem tudok semmirõl."
A C típusú befektetõk
Schultz õrmester a Hogan hõsei címû tévésorozat egyik rokonszenves figurája. Egy német hadifogolytábor õre, aki tudja, hogy a hadifoglyok szökéssel próbálkoznak, illetve szabotálják a németek háborús erõfeszítéseit.
Amikor tisztában van vele, hogy valami nem stimmel, csak annyit mond: "Én nem tudok semmirõl." Sokan ugyanerre az álláspontra helyezkednek, ha pénzrõl van szó.
Szert tehetnek-e ennek ellenére nagy vagyonra a Schultz õrmester típusú befektetõk? A válasz: igen. Szerezhetnek állást a szövetségi kormányzatnál, elvehetnek egy gazdag nõt (vagy hozzámehetnek egy gazdag férfihoz), esetleg nyerhetnek a lottón.
A B típusú befektetõk
A B típusú befektetõk sokszor tesznek fel efféle kérdéseket:
"Mit ajánl, mibe fektessek be?"
"Gondolja, hogy ingatlant kellene vásárolnom?"
"Milyen befektetési jegyek lennének nekem a legjobbak?"
"Beszéltem a brókeremmel, és azt tanácsolta, diverzifikáljak."
"A szüleimtõl kaptam pár részvényt. Eladjam õket?"
A B típusú befektetõk keressenek fel rohanvást számos befektetési tanácsadót, majd válasszanak ki egyet, és fogadják meg a tanácsát. A jó befektetési tanácsadók kiváló technikai tudással rendelkeznek, és gyakran segíthetnek életre szóló pénzügyi tervet kovácsolni.
Én azért nem adok konkrét pénzügyi tanácsokat ebben a könyvben, mert minden ember pénzügyi helyzete más és más. Egy pénzügyi tanácsadó fel tudja mérni az ön jelenlegi helyzetét, és ötleteket adhat arra nézve, hogyan válhat 4. szintû befektetõvé.
Mellesleg megjegyzem, gyakran találkozom olyan magas jövedelmû "A"-kal és "E"-kel, akik a befektetõk B típusába tartoznak, mert kevés idejük van rá, hogy befektetési lehetõségek után kutassanak. Olyan elfoglaltak, hogy sokszor nem érnek rá elsajátítani a négyzet jobb felén szükséges ismereteket. Ennek következtében inkább válaszokat keresnek, mintsem tudást. Így ezek az emberek gyakran olyan befektetéseket vásárolnak, melyeket az A típusú befektetõk "kész befektetéseknek" neveznek, vagyis, melyeket a tömegeknek készen kínálnak megvételre.
Az A típusú befektetõk
Az A típusú befektetõk problémákat keresnek. Különösen olyan problémák után kutatnak, melyeket az anyagi gondokkal küszködõk okoznak. A jó problémamegoldó képességgel rendelkezõ befektetõk minimum 25 százalékos nyereségre számíthatnak, de a határ a csillagos ég. Ezek az emberek jellegzetesen 5. és 6. szintû befektetõk, akik szilárd pénzügyi alappal rendelkeznek. Megvannak mindazok a képességeik, melyek egy sikeres cégtulajdonosnak és egy sikeres befektetõnek kellenek, és arra használják õket, hogy megoldják az ilyen készségekkel nem rendelkezõ emberek okozta problémákat.
Például, amikor én elõször befektettem, olyan kis társasházakat, illetve családi házakat kerestem, melyeken érvényesítették a jelzálogjogot. 18 000 dolláros problémákkal kezdtem; ezeket olyan befektetõk okozták, akik rosszul irányították a készpénzáramlásukat, és elfogyott a pénzük.
Évekkel késõbb is problémák után kutattam, de ekkor már nagyobbak voltak a számok. Három évvel ezelõtt azon iparkodtam, hogy megvehessek egy 30 millió dollárt érõ bányavállalatot Peruban. Csak a problémák és a számok nõttek, a folyamat ugyanaz maradt.
Hogyan kerüljünk mihamarabb a gyorsító sávra?
A válasz: kicsiben kell kezdeni, és meg kell tanulni a problémamegoldást, így hatalmas vagyonra tehetünk szert, és egyre jobban tudjuk majd megoldani a problémákat.
Ismét felhívom mindazok figyelmét, akik gyorsan akarnak eszközökhöz jutni, hogy elõször mindenképpen el kell sajátítaniuk a "C" és "B" negyed ismereteit. Azt ajánlom, elsõként tanuljanak meg céget létrehozni, mert eközben alapvetõen fontos tapasztalatokra lehet szert tenni, javíthatjuk személyes készségeinket, készpénzáramláshoz jutunk, ami finomítja a piac hullámzásait, ezen kívül szabadidõt biztosít. Én is a cégembõl nyert készpénzáramlásnak köszönhetem, hogy van elég idõm megoldásra váró pénzügyi problémák után kutatni.
Tartozhat-e valaki mindhárom befektetõtípusba?
Én valójában mindhárom befektetõtípusba tartozom. Schultz õrmester, vagyis C típusú befektetõ vagyok, amikor befektetési jegyeket vagy részvényeket választok ki. Amikor megkérdezik tõlem: "Melyik befektetési alapot ajánlja?" vagy: "Milyen részvényeket vesz?", azonnal Schultz õrmesterré válok, és azt felelem: "Nem tudok semmirõl."
Van ugyan néhány befektetési jegyem, de nem töltök túl sok idõt a tanulmányozásukkal. Lakóingatlanaim több pénzt hoznak a konyhára. B típusú befektetõként szakszerû válaszokat keresek pénzügyi problémáimra. Pénzügyi tanácsadókhoz, tõzsdei brókerekhez, bankárokhoz és ingatlanbrókerekhez fordulok tanácsért. Ha ezek az emberek értik a szakmájukat, olyan bõséges értesülésekkel látnak el, amilyeneket nekem nincs idõm beszerezni. Ezen kívül õk közelebb vannak a piachoz, és feltehetõen jobban követik a törvények és a piac változásait.
Pénzügyi tanácsadóm tanácsai felbecsülhetetlen értékûek, egyszerûen azért, mert õ sokkal jobban tud, bízik, akar és biztosít, mint ahogyan én valaha is fogok. Mindenkinek szüksége van pénzügyi tervre, ezért vannak a pénzügyi tanácsadók. A befektetés sokkal többet jelent, mint egyszerûen venni és eladni.
Más befektetõkre is bízok pénzt. Másként szólva, ismerek olyan 5. és 6. szintû befektetõket, akik partnert keresnek a befektetéseikhez. Mindannyian személyes ismerõseim, és megbízom bennük. Ha olyan területen fektetnek be, amelyhez én nem értek, például alacsony jövedelmûek részére kínált házakba vagy nagy irodaépületekbe, lehet, hogy rájuk bízom a pénzemet, mert tudom, hogy jók, és megbízom a tudásukban.
Miért kell korán kezdeni?
Az egyik fõ ok, amiért azt tanácsolom, álljanak rá minél elõbb pénzügyi gyorsító sávjukra, és vegyék komolyan a meggazdagodást az, hogy Amerikában és a világ legnagyobb részében két szabályrendszer létezik — az egyik a gazdagokra vonatkozik, a másik az összes többi emberre. Sok törvény sújtja a pénzügyi mókuskerékben ragadtakat. Megrázónak találom, hogy a vállalkozások és a befektetések világában, ahol a leginkább otthonosan mozgok, milyen keveset tud a középosztály arról, hová kerülnek az adói. Jóllehet, számos hasznos célra felhasználják a polgárok által fizetett adókat, mégis a jelentõsebb adókedvezményeket, ösztönzõket és kifizetéseket a gazdagok kapják a középosztály pénzébõl.
Az alacsony jövedelmûek lakáshelyzete például Amerika-szerte hatalmas probléma, és igencsak kényes kérdés. Megoldására a városok, az államok és a szövetségi kormányzatok jelentõs adóhiteleket, adókedvezményeket és államilag támogatott lakbéreket ajánlanak fel mindazok számára, akik ilyen lakásépítéseket finanszíroznak, illetve, akik ilyen lakásokat építenek. A finanszírozók és az építési vállalkozók pusztán a törvények ismerete által szereznek vagyont, mivel az adófizetõk támogatását élvezik az alacsony jövedelmûek számára építendõ lakások építésekor.
Miért tisztességtelen a játék?
Az elõbbiekbõl következõen a CASHFLOW-négyszög bal térfelén lévõ emberek nemcsak hogy magasabb személyi jövedelemadót fizetnek, de ráadásul gyakran nem is vehetnek részt adókedvezményt nyújtó befektetésekben. Talán ez az egyik háttere a mondásnak, miszerint "a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek."
Tudom, hogy ez nem tisztességes, és megértem mindkét oldal nézeteit. Ismerek olyanokat, akik tiltakozó leveleket írogatnak újságjuk fõszerkesztõjének. Néhányan politikai tisztségek betöltése által akarják megváltoztatni a rendszert. Szerintem sokkal könnyebb egyszerûen a saját üzletünkkel törõdni, irányítani a készpénzáramlásunkat, meglelni a magunk pénzügyi gyorsító sávját és meggazdagodni. Biztos vagyok benne, hogy könnyebb megváltoztatni önmagunkat, mint a politikai rendszert.
A problémák lehetõségekhez juttatnak
Évekkel ezelõtt gazdag apám arra bíztatott, hogy fejlesszem ki azokat a képességeimet, melyek révén cégtulajdonos és befektetõ válhat belõlem. Azt is mondta: "Azután gyakorold a problémamegoldást!"
Évek óta mást sem teszek. Vállalati és befektetési problémákat oldok meg. Vannak, akik "kihívások" névvel illetik ezeket, én azonban inkább megmaradnék a "probléma" szónál, mivel ez a szó illik rájuk leginkább.
Azt hiszem, az emberek jobban szeretik a "kihívások" szót, mint a "probléma" szót, mert úgy gondolják, az elõbbi biztatóbban cseng. Számomra azonban a "probléma" szónak pozitív jelentése van, mert tudom, hogy minden problémában egy "lehetõség" rejlik, az igazi befektetõk pedig a lehetõségeket keresik. És minden pénzügyi vagy vállalati problémából, mellyel szembe kerülök, tanulok valamit, függetlenül attól, hogy megoldom-e vagy sem. Megtanulok valami újdonságot a pénzügyekrõl, a marketingrõl, az emberekrõl vagy a jogról. Gyakran megismerkedem új emberekkel, akik rendkívül értékesek más szempontból. Sokukkal életre szóló barátság fûz össze, és ez megfizethetetlen.
Találjuk meg gyorsító sávunkat!
Akik meg akarják találni gyorsító sávjukat, kezdjék a következõképpen:
1. Törõdjenek a maguk üzletével.
2. Vonják irányításuk alá készpénzáramlásukat.
3. Tanuljanak meg különbséget tenni kockázat és kockázatos dolgok között.
4. Tanulják meg, mi a különbség az A, B és C típusú befektetõ között, és váljanak mindhárommá.
Ahhoz, hogy ráállhassunk a pénzügyi gyorsító sávra, szakértõvé kell válnunk egy bizonyos típusú probléma megoldásában. Ne "diverzifikáljunk", ahogyan azt a kizárólag B típusú befektetõknek tanácsolják. Vigyük tökélyre annak az egyfajta problémának a megoldását, és az emberek meg fognak keresni befektetésre szánt pénzükkel. Ha ügyesek vagyunk, és megbízhatóak, gyorsan rátalálunk a pénzügyi gyorsító sávra. Íme néhány példa:
Bill Gates a szoftverrel kapcsolatos marketingproblémák megoldásának szakértõje. Olyan jó ezen a területen, hogy a szövetségi kormányzat is vele akar üzletelni. Donald Trump az ingatlanokhoz ért kiválóan. Warren Buffet a vállalkozások és a tõzsde problémáinak szakértõje, ennek köszönheti, hogy értékes részvényeket vásárol és sikeresen menedzseli portfolióját. Soros György a piac változékonyságából adódó problémákhoz ért jobban másoknál. Ez teszi õt az árfolyamfedezeti alapok nagyszerû menedzserévé. Rupert Murdock a globális televíziós hálózatok üzleti problémáinak terén tud kimagaslót nyújtani.
A feleségem és én elég jól értünk a passzív bevételt biztosító, bérbe adható lakóépületekkel kapcsolatos problémák megoldásához. Csak a kis, illetve közepes méretû lakóépületek piacán vagyunk otthon, fõleg ilyenekbe fektetünk be, és nem diverzifikálunk. Amikor másféle befektetésekkel is foglalkozunk, B típusú befektetõkké válunk, vagyis jó eredményeket felmutatni tudó szakemberekre bízzuk a pénzünket.
Egyetlen központi célt tartok szem elõtt: "a saját üzletemmel foglalkozom". Bár a feleségem és én dolgozunk jótékonysági szervezetek részére, és segítünk másoknak céljaik megvalósításában, mégsem feledkezünk meg róla soha, hogy elsõsorban saját üzletünkkel törõdjünk, és folyamatosan gyarapítsuk az eszközeinket.
Tehát ahhoz, hogy gazdagok legyünk, meg kell tanulnunk a cégtulajdonosok és befektetõk számára szükséges ismereteket, ezen kívül nagy megoldandó problémák után kell néznünk, mert a nagy problémákban hatalmas pénzügyi lehetõségek rejlenek. Ezért javaslom mindenkinek, hogy elõször "C" legyen, csak azután "B". Mire megtanulják jól megoldani a vállalkozással kapcsolatos problémákat, több készpénz folyik be, és a cégtulajdonosi ismeretekbõl adódóan jobb befektetõkké válnak. Már sokszor mondtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: sokan azért lépnek be a "B" negyedbe, mert azt remélik, a befektetés megoldja anyagi gondjaikat. A legtöbb esetben ez nem igaz. A befektetés csak súlyosbítja az anyagi nehézségeket, ha az ember nem befutott cégtulajdonos.
Pénzügyi problémákban nincs hiány. Egészen biztosan karnyújtásnyira találunk egyet, mely megoldásra vár.
Gyakorlati teendõk
TANULJA MEG, AMIT A BEFEKTETÉSRÕL TUDNI KELL: Ismét azt ajánlom, elõször érje el, hogy kiváló 4. szintû befektetõvé váljék, csak azután merészkedjen az 5. és 6. szintre. Kezdje kicsiben, és tanuljon folyamatosan!
Minden héten tegyen meg legalább kettõt a következõk közül:
1. Vegyen részt pénzügyi szemináriumokon és tanfolyamokon. (Én a sikeremet jelentõs részben egy ingatlannal foglalkozó tanfolyamnak köszönhetem, melyen fiatal koromban vettem részt és 385 dollárba került. Az évek során több millió nyereséget hozott, mert a gyakorlatban megvalósítottam a tanultakat.)
2. Keressen eladó ingatlanokat azon a környéken, ahol lakik. Hívjon fel hármat vagy négyet hetente, és kérje meg az eladót, hogy meséljen az ingatlanról. Kérdezze meg: alkalmas-e az ingatlan befektetésnek?
Ha igen:
Ki van adva? Mi a jelenlegi bére? Mennyit áll üresen? Milyenek a bérek a környéken? Mekkorák a karbantartás költségei? Van-e olyan felújítási, karbantartási munka, mely a közeljövõben esedékessé fog válni? A tulajdonos finanszírozza-e? Mik a finanszírozás feltételei?
Gyakorolja a havi készpénzáramlás kiszámítását minden ingatlan esetében, azután tekintse át a kimutatást az ingatlanügynökkel, hogy kiderüljön, mit felejtett ki. Minden egyes ingatlan különálló üzleti rendszer, és akként is kell kezelni.
3. Találkozzon több tõzsdei brókerrel és kérdezze meg, mely cégek részvényeit ajánlják megvételre. Ezek után tájékozódjon ezekrõl a cégekrõl a könyvtárban vagy az Interneten keresztül. Hívja fel a cégeket, és kérje el az éves jelentésüket.
4. Fizessen elõ befektetési tájékoztató kiadványokra, és tanulmányozza õket.
5. Olvasson könyveket, hallgasson kazettákat, nézzen videófilmeket és tévémûsorokat a pénzügyek témakörében, továbbá játsszon CASHFLOW-t.
TANULJA MEG, AMIT A CÉGVEZETÉSRÕL TUDNI KELL!
1. Találkozzék több cégközvetítõvel, és tudakolja meg, milyen mûködõ vállalkozásokat árulnak a környéken. Meg fog döbbenni, milyen hatalmas szakmai szókincset sajátíthat el pusztán azáltal, hogy kérdéseket tesz fel és meghallgatja a választ.
2. Vegyen részt egy hálózatimarketing szemináriumon, és tanuljon az üzleti rendszerrõl. (Azt ajánlom, tanulmányozzon legalább három különbözõ, hálózati marketinggel dolgozó céget.)
3. Vegyen részt üzleti lehetõségeket kínáló kongresszusokon vagy kereskedelmi kiállításokon, és tudja meg, milyen franchise-okat vagy egyéb üzleti rendszereket lehet megvenni.
4. Fizessen elõ üzleti újságokra vagy magazinokra!
15. fejezet
5. LÉPÉS: Keressünk mentorokat!
Ki vezet el minket azokra a helyekre, ahol még soha nem jártunk? A mentor olyan ember, aki megmondja, mi fontos és mi nem az.
A mentorok megmondják, mi fontos
A következõkben közlöm a CASHFLOW nevû oktató társasjáték értékelõ lapját. Hasznosíthatjuk mentorként, útmutatóként, mert megtanít úgy gondolkodni, ahogyan gazdag apám gondolkodott, és rámutat a pénzügyi szempontból fontos gondolatokra.
Fizetés
Szegény apám a pénzügyi kimutatásoknak ezt a részét tartotta fontosnak.
Passzív jövedelem
Gazdag apám ezeket a területeket tartotta fontosnak a meggazdagodni vágyók számára.
Tanult, szegény apám úgy gondolta, a lényeg a jól fizetett állás, valamint az, hogy az ember megvegye álmai otthonát. Abban hitt, hogy elõször a számlákat kell kifizetni, és meglévõ anyagi kereteinken belül kell élni.
Gazdag apám arra tanított, hogy a passzív jövedelemre összpontosítsak, és fordítsak idõt eszközök beszerzésére, mert azok hosszú távon tartós bevételt biztosítanak. Õ nem hitt abban, hogy az embernek a meglévõ anyagi kereteihez kell igazítania az igényeit. "Ne az igényszinteteket vigyétek lejjebb, inkább gondoskodjatok a megfelelõ anyagi keretekrõl" — mondta gyakran a fiának és nekem.
Ennek eléréséhez az eszközök gyarapítását, a tõkenyereségbõl és osztalékokból származó, továbbá a vállalkozásokból, az ingatlanok bérleti díjából és a jogdíjakból folyamatosan befolyó passzív jövedelem növelését ajánlotta.
Mindkét apám erõs mentorom volt felnõtté válásom idején. A tény, hogy gazdag apám pénzügyi tanácsait fogadtam meg, nem jelenti azt, hogy tanult, szegény apám nem hatott volna rám legalább annyira. Nem lennék ma az, aki vagyok, ha nem gyakoroltak volna rám mindketten oly erõs hatást.
Negatív példaképek
Ahogy vannak mentorok, akik nagyszerû példával járnak elöl, ugyanúgy vannak negatív példaképek is. A legtöbb ember környezetében mindkettõ elõfordul.
Van például egy barátom, aki személyesen több mint 800 millió dollárt hozott össze élete során. Jelenleg, amikor ezt a könyvet írom, anyagi csõdben van. Más barátaim megkérdezték, miért tartom vele még mindig a kapcsolatot. A válaszom: mert egyszerre nagyszerû pozitív és negatív példakép. Mindkettõbõl csak tanulok.
Lelki példák
Mindkét apám lelkiekben gazdag ember volt, ám a pénzzel kapcsolatban erõsen különbözõ volt a lelki beállítottságuk. Különféleképpen értelmezték például a mondást, miszerint "a pénz szeretete minden gonoszság gyökere".
Tanult apám úgy érezte, minden vágy, mely több pénz birtoklására vagy anyagi helyzetünk javítására irányul, eleve helytelen.
Gazdag apám ezzel szemben egészen másként magyarázta a mondást. Szerinte a kísértés, a mohóság és a pénzügyi tudatlanság helytelen.
Más szóval gazdag apám a pénzt önmagában nem tartotta rossz dolognak. Õ abban hitt, hogy az a rossz, ha egész életünkben rabszolga módjára gürcölünk a pénzért, ha anyagi rabszolgaságban élünk, és ha személyes adósságaink vannak.
Gazdag apám szívesen használta fel az egyház tanításait pénzügyi természetû kérdések magyarázatára, egyet közülük megosztok önökkel.
A kísértés ereje
Gazdag apám úgy vélte, hogy azok az emberek, akik keményen dolgoznak, állandóan adósságok között vergõdnek, és az igényszintjük alatt élnek, rossz példát mutatnak a gyermekeiknek. De nemcsak ez velük a baj, hanem az is, hogy ezek az emberek engedtek a kísértéseknek és a mohóságuknak.
Többször is lerajzolta nekünk a következõ diagramot:
Gazdag apám szerint az anyagi gondok jelentõs hányadának forrása a kevéssé értékes tárgyak iránti vágyunk. Amikor az emberek kézhez kapnak egy hitelkártyát, több millióan azonnal adósságba verik magukat, és azután az adósság irányítja az életüket. Úton-útfélen találkozunk olyanokkal, akik hatalmas mérvû személyes adósságokat vettek a nyakukba, hogy kifizessék a lakásukat, a berendezést, a ruháikat, a nyaralást és a kocsit. Mindez azért van, mert hiányzott a kísértésnek való ellenállás képessége. Manapság az emberek egyre többet dolgoznak, és olyasmikre költik a pénzüket, amik szerintük eszközök, de a valóságban rossz költekezési szokásaik miatt soha nem fognak valódi eszközökhöz jutni.
Gazdag apám az eszközrovatra bökve a következõt mondta: "De szabadíts meg a gonosztól."
Ezzel a késleltetett jutalmazásra célzott (melynek elfogadása az érzelmi intelligencia egyik jele), továbbá arra, hogy törõdjünk a saját üzletünkkel, és hogy csak az eszközök gyarapításával kerülhetjük el, hogy a kísértés, a pénzügyi mûveltség hiánya és a pénzügyileg rossz példaképek gyõzedelmeskedjenek az emberi lélek fölött.
Mindenkinek, aki személyes pénzügyi gyorsító sávja felé tart, azt javaslom, legyen óvatos a környezetében lévõ emberekkel. Kérdezze meg magától, jó példaképek-e. Ha nem azok, akkor keresse inkább olyanok társaságát, akik ugyanarra tartanak, amerre õ.
Ha nem sikerül rájuk lelni a munkahelyen, megtalálhatók befektetési klubokban, hálózatimarketing-csoportokban és egyéb üzleti szervezetekben.
Keressünk valakit, aki már járt ott!
Nagy gonddal válogassuk meg mentorainkat. Fontoljuk meg jól, kitõl fogadunk el tanácsot. Ha el akarunk jutni valahová, a legjobb olyantól érdeklõdni, aki járt már ott.
Ha például a fejünkbe vennénk, hogy jövõre megmásszuk a Himaláját, nyilvánvalóan olyantól kérnénk tanácsot, aki már megmászta. Amikor pénzügyi csúcsok megmászása a cél, a legtöbben mégis olyanoktól várnak útbaigazítást, akik személy szerint az anyagi posványban dagonyáznak.
Azért nehéz "C", illetve "B" mentort találni, mert az e negyedekkel és általában a pénzügyekkel kapcsolatos tanácsadással többségükben az "A" és "E" negyedhez tartozók foglalkoznak.
Gazdag apám azt ajánlotta, mindig legyen "edzõm" vagy mentorom. "A profikkal edzõk foglalkoznak, az amatõrökkel nem" — szokta mondogatni.
Én például járok golfozni, és veszek is órákat, de nincs fõállású edzõm. Bizonyára ezért fizetek érte, hogy golfozhassak, ahelyett hogy nekem fizetnének, amiért játszom. A vállalkozás és a befektetés területén ellenben igenis vannak edzõim, nem is egy. Hogy miért? Mert nekem fizetnek azért, hogy ezeket a játékokat játszom.
Tehát válasszuk meg bölcsen mentorainkat! Ez az egyik legfontosabb dolog.
Gyakorlati teendõk
1) Keressen mentorokat! — Válasszon ki olyan embereket a befektetés és a vállalkozások világából, akiket ön viselkedésük alapján mentorainak tekint.
a) Keressen példaképeket! Tanuljon tõlük!
b) Keressen negatív példaképeket! Tanuljon tõlük!
2) AKIVEL AZ IDEJÉT TÖLTI, MEGHATÁROZZA A JÖVÕJÉT.
a) írja le annak a hat embernek a nevét, akikkel a legtöbb idõt tölti! Az összes gyereke csak egy személynek számít. Ne feledje, a lényeg az, kivel van együtt a legtöbbet, nem a kapcsolat minõsége számít. (NE OLVASSON TOVÁBB, AMÍG LE NEM JEGYEZTE A 6 NEVET!)
Körülbelül tizenöt éve részt vettem egy szemináriumon, ahol az oktató ugyanezt a feladatot adta. Leírtam magamnak a 6 nevet.
Ezután azt kérte, nézzük meg jól a leírt neveket, majd bejelentette: "A jövõjüket látják maguk elõtt."
A hat személy, akivel a legtöbb idõt tölti, nem feltétlenül személyes barát. Lehetnek kollégák, hitvestárs, gyerekek, az egyházközség vagy a jótékonysági szervezet tagjai. Az én listámon munkatársak, üzleti partnerek és rögbijátékosok szerepeltek. Meglehetõsen sok mindent megtudhattam ebbõl, miután a felszín mögé néztem. Elárult rólam néhány olyan dolgot, aminek örültem, de még több olyat, aminek egyáltalán nem.
Az oktató ezek után felszólított minket, hogy járjunk körbe a teremben, és vitassuk meg listánkat a többiekkel. Némi idõ eltelte után a gyakorlat lényege még inkább megvilágosodott. Minél többet beszélgettem a listámról a többiekkel, és minél több társamat hallgattam meg, annál egyértelmûbbé vált, hogy bizonyos dolgokon változtatnom kell. A gyakorlat szempontjából nem annak volt igazán jelentõsége, kikkel töltöm az idõmet; sokkal inkább annak, hová járok, és mit csinálok az életemmel.
Most, tizenöt évvel késõbb csupán egy ember maradt ugyanaz az akkori listámról. A többiekkel alig találkozom, bár ma is kedves barátaimnak tartom õket. Nagyszerû emberek, és elégedettek az életükkel. Az én változtatásomnak kizárólag hozzám van köze. Meg akartam változtatni a jövõmet. Ahhoz, hogy sikeresen megváltoztassam a jövõmet, meg kellett változtatnom a gondolkodásomat, ezért aztán más emberekkel kellett töltenem az idõmet.
b) Minden egyes név után írja oda, melyik negyedbe tartozik az illetõ.
Minden egyes névnél írja oda, melyik negyedbe tartozik.
"A", "E", "C" vagy "B"? Ne feledje: ezt úgy határozhatja meg, ha megnézi, melyik negyedbõl származik az illetõ jövedelmének zöme. Ha valamelyik a listán szereplõ személy munkanélküli vagy nyugdíjas, írja oda, melyik negyedbõl származott jövedelme zöme korábban. Gyerekek és diákok esetében ne írjon oda semmit.
Megjegyzés: Egy személynek több negyedben lehet érdekeltsége. A feleségem, Kim neve mellé például egy "C" és egy "B" kerülne, mert jövedelme 50-50 százalékban származik e két negyedbõl.
Az én listám legelején Kim neve szerepelne, mivel mi ketten szinte állandóan együtt vagyunk. (Id. a túloldalon!)
c) A következõ lépésben minden személy neve mellé írja oda, hogy a befektetõk mely szintjéhez tartozik. Ehhez lapozzon vissza az 5. fejezethez, ahol megtalálja a befektetõk 7 szintjének leírását. Kim 6. szintû befektetõ. Ha nem tudja valakinek a szintjét, próbálja meg legjobb tudása szerint besorolni.
Így tehát egy név mellé odakerül a megfelelõ negyed és a befektetõi szint.
EGYESEK MEGHARAGSZANAK
Az emberek különféleképpen reagálnak erre a feladatra. Néhányan nagyon mérgesek lesznek. Hallottam már ilyen felhördüléseket: "Hogy jön ahhoz, hogy arra kérjen, rangsoroljam a körülöttem lévõket?" Ha tehát ez a gyakorlat érzelmi felháborodást váltott ki, kérem, bocsássanak meg nekem. Senkit nem akartam felbõszíteni. A gyakorlat célja pusztán az, hogy rávilágítson bizonyos dolgokra az életünkben. Lehet, hogy nem mindenkinél éri el a célját.
Amikor jómagam elvégeztem a gyakorlatot 15 éve, rájöttem, hogy óvatoskodom és háttérbe vonulok. Nem voltam elégedett a helyzetemmel, és a munkatársaimra fogtam, hogy nem jutok elõbbre az életben. Két ember volt, akiket állandóan ostoroztam, amiért visszatartják a céget a fejlõdésben. Naponta kerestem a hibáikat, elmondtam nekik õket, majd õket hibáztattam, amiért a cég nem jut ötrõl a hatra.
E gyakorlat elvégzése után világossá vált elõttem, hogy az a két ember, akivel állandóan összetûzésbe keveredtem, tökéletesen elégedett volt akkori helyzetével. Én akartam változást. De ahelyett, hogy magamon változtattam volna, õket akartam a változás irányába erõltetni. E gyakorlat elvégzése után rájöttem, hogy saját személyes elvárásaimat másokra vetítem ki. Tõlük várom el, hogy megtegyék, amit én nem akarok megtenni. Közben azt feltételeztem, hogy õk ugyanarra vágynak, amire én. Ez nem volt egészséges kapcsolat. Miután felismertem, mi történik, nekiláthattam önmagam megváltoztatásának.
d) Vessen egy pillantást a CASHFLOW-négyszögre, és írja a megfelelõ negyedekbe a listáján szereplõ hat ember nevének kezdõbetûit.
írja saját nevének kezdõbetûit a megfelelõ negyedbe, ahol ön jelenleg tartózkodik. Ezután írja be nevének kezdõbetûit abba a negyedbe, ahová el szeretne jutni. Ha nagyjából az összes kezdõbetû egyazon negyedben szerepel, akkor ön valószínûleg elégedett ember. Olyanok veszik körül, akik hasonló gondolkodásúak, mint ön. Ha ez nem így van, fontolóra kellene vennie néhány változtatást az életében.
16. fejezet
6. LÉPÉS: Merítsünk erõt a kudarcból!
Mivé leszünk, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk? Miután kiléptem a haditengerészetbõl, gazdag apám azt ajánlotta, keressek olyan állást, ahol megtanítanak eladni. Tudta, hogy félénk vagyok. Egyetlen porcikám sem kívánta, hogy megtanuljak eladni.
Két éven keresztül én voltam a legrosszabb üzletkötõ a cégnél. Még egy mentõmellényt sem tudtam volna eladni egy fuldoklónak. Félénkségem nem csak nekem volt kellemetlen, de az ügyfeleknek is, akiknek megpróbáltam eladni cégem portékáját. Abban a két évben folyton egy hajszálon múlt, hogy el nem bocsátottak.
Sikertelenségemért gyakran a gazdasági helyzetet vagy a terméket okoltam, sõt még az ügyfeleket is. Gazdag apám másként látta a dolgot. Azt mondta: "Aki ügyetlen, örül, ha mást hibáztathat."
Vagyis a kudarcból származó érzelmi fájdalom oly heves, hogy a fájdalmat érzõ egyén a felelõsség áthárításával igyekszik megszabadulni tõle. Ahhoz, hogy megtanuljak eladni, szembe kellett néznem a kudarc okozta fájdalommal. Közben megtanultam valami nagyon-nagyon fontosat: hogy miként alakítsam a kudarcot eszközzé, és ne forrássá.
A legtöbb olyan ember, aki fél "kipróbálni" valami újat, valójában a kudarctól fél. Attól tart, netán hibát vét vagy visszautasítják. Hadd biztassam mindazokat, akik elszánták magukat a pénzügyi gyorsító sávjuk felé vezetõ nagy utazásra, ugyanazokkal a szavakkal, melyekkel engem bíztatott gazdag apám annak idején, amikor valami újba fogtam:
"Készüljenek fel a kudarcra!"
Õ ezt pozitívan értelmezte. Azzal érvelt, hogy ha az ember felkészül a kudarcra, megvan rá az esélye, hogy a kudarcból eszközt kovácsoljon. A legtöbben forrássá alakítják a kudarcot, méghozzá tartós forrássá. Mindjárt biztosak lehetünk benne, hogy ilyen emberrel van dolgunk, ha azt halljuk tõle: "Soha többé nem teszek ilyesmit." Vagy: "Tudhattam volna, hogy nem sikerül."
Ahogyan minden probléma egy lehetõséget rejt, ugyanúgy minden kudarc mélyén ott a bölcsesség felbecsülhetetlen értékû ékköve.
Amikor azt hallom valakitõl: "Soha többé nem csinálok ilyet", tudom, hogy olyan emberrel állok szemben, aki abbahagyta a tanulást. Engedte, hogy a kudarc visszavesse. A kudarc, mint egy fal, bezárja, ahelyett, hogy szilárd alapot biztosítana a növekedéshez.
Gazdag apám megtanította nekem, hogyan kezeljem a mély érzelmi csalódásokat. Azt mondta: "Azért olyan kevés a maga erejébõl feltörekedett gazdag ember, mert kevesen tûrik jól a kudarcot. Ahelyett, hogy megtanulnának szembenézni a kudarccal, egész életükben igyekeznek elkerülni."
Azt is mondta: "Ne kerüld el, készülj fel rá! A kudarc a tanulási folyamat fontos része. Ahogyan a hibáinkból tanulunk, a kudarcok a jellemünket erõsítik." A következõkben leírom gazdag apám néhány további tanácsát, amelyeket az évek során adott nekem:
1. Számítsunk a kudarcra! Gazdag apám gyakran mondta: "Csak a bolond ember hiszi azt, hogy minden a tervei szerint alakul. A kudarcra számítani nem jelenti azt, hogy tétlenségbe burkolózunk, vagy vesztesnek érezzük magunkat. A kudarcra számítani annyit tesz, hogy szellemileg és érzelmileg felkészítjük magunkat az esetleges kellemetlen meglepetésekre. Az érzelmi felkészültség azt eredményezi, hogy nyugodtan és méltósággal viseljük, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogyan szeretnénk. Aki nyugodt jobban tud gondolkodni." Sokszor találkoztam olyanokkal, akik nagyszerû, eredeti üzleti ötletekkel álltak elõ. Lelkesedésük körülbelül egy hónapig tartott, azután fokozatosan hatalmába kerítette õket a csalódottság. A buzgalom hamarosan alábbhagyott, és végül csak annyit mondtak: "Jó ötlet volt, de nem jött be."
Nem az ötlettel volt a baj. Csak a csalódottság erõsebb volt. Hagyták, hogy türelmetlenségük csalódottsággá váljék, azután hagyták, hogy a csalódottság legyõzze õket. A türelmetlenség sokszor annak az eredménye, hogy nem kaptak azonnali anyagi jutalmat. A cégtulajdonosok és befektetõk esetleg évekig is várnak, amíg készpénz áramlik hozzájuk egy-egy vállalkozásból vagy befektetésbõl, mégis belevágnak, tudva, hogy a siker idõbe telik. Azt is tudják, hogy a siker meghozza majd az anyagi jutalmat is, és érdemes kivárni.
2. Támaszkodjunk egy mentorra! A telefonkönyv elején felsorolják a mentõk, a tûzoltók és a rendõrség telefonszámát. Nekem ugyanilyen listám van azokról, akikre pénzügyi vészhelyzetekben számíthatok: ezek a mentoraim.
Mielõtt belevágok egy üzletbe vagy egy vállalkozásba, gyakran felhívom valamelyik barátomat, és elmagyarázom neki, mit csinálok, és mit szándékozom elérni. Megkérem õt, hogy álljon mellém, hogy lecsillapítson, ha túlságosan indulatos találnék lenni, ami gyakran megesik velem.
Nemrégiben egy nagyméretû ingatlan ügyében tárgyaltam. Az eladó kemény diónak bizonyult, és a végén megváltoztatta a feltételeket. Tudta, hogy meg akarom venni az ingatlant, és mindent elkövetett, hogy az utolsó pillanatban több pénzt csaljon ki belõlem. Elég indulatos természetem van, és igencsak felpaprikázódtam. Ahelyett azonban, hogy dühödt kiabálásommal meghiúsítottam volna az üzletet, amire egyébként hajlamos vagyok, egyszerûen megkérdeztem, hogy felhívhatom-e a társamat a telefonján.
Miután három barátommal beszéltem telefonon, és kaptam tõlük néhány jó tanácsot a helyzet kezeléséhez, megnyugodtam, és megtanultam három új tárgyalási módot, melyeket korábban nem ismertem. Az üzletet soha nem ütöttük nyélbe, de ma is használom azt a három tárgyalási technikát, amelyeket soha nem tanultam volna meg, ha meg sem kísérlem tetõ alá hozni. Ez a tudás pedig megfizethetetlen.
Ezzel azt akarom mondani, hogy soha nem tudhatunk semmit elõre, és gyakran csak akkor tanulunk meg bizonyos dolgokat, amikor valóban szükségünk van rájuk. Ezért érdemes kipróbálni új dolgokat és számítani a kudarcra, de mindig támaszkodjunk egy mentorra, aki törõdik velünk és útmutatást ad a tapasztalás útvesztõiben. Sokan ezért nem vágnak bele egy-egy projektbe, mert nem tudják mindenre a választ. Soha nem tudhatunk elõre minden választ. Ahogyan a barátom, Keith Cunningham, mondani szokta: "Sok ember nem indul útnak, amíg az összes lámpa nem vált zöldre. Ezért nem jut el sehová."
3. Legyünk jók magunkhoz! A hibák elkövetésében, a csalódásokban vagy a kudarcban nem az fáj a legjobban, amit mások mondanak rólunk. Azon múlik minden, mennyire vagyunk szigorúak önmagunkkal. A legtöbben sokkal keményebben ostorozzák magukat, amikor hibáznak, mint mások õket. Pedig inkább az önmagukkal szembeni érzelmi kegyetlenkedésért kellene büntetniük magukat.
Az a tapasztalatom, hogy akik túl keményen bánnak önmagukkal szellemileg és érzelmileg, gyakran óvatosabbak annál, semhogy kockázatot vállalnának, új gondolatokat tennének magukévá, vagy belevágnának valami újba. Nehéz újat tanulni, akár magunkat büntetjük, akár valaki mást okolunk személyes kudarcainkért.
4. Mondjunk igazat! Életem egyik legsúlyosabb büntetését gyerekkoromban azért kaptam, mert véletlenül kitörtem a húgom egyik elsõ fogát. A húgom hazaszaladt, és beárult apámnak, én meg elbújtam. Amikor apám rámtalált, nagyon dühös volt.
Így szidott: "Nem azért büntetlek meg, mert kitörted a húgod fogát, hanem, mert elmenekültél."
Pénzügyi területen is sokszor elmenekülhettem volna a hibáim elõl. Elfutni könnyû, de szerencsére apám szavai megmaradtak bennem, és jó szolgálatot tettek egész késõbbi életemben.
Röviden: mindannyian hibázunk. Mindannyiunknak bosszúságot és csalódást okoz, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretnénk. A különbség abban rejlik, hogyan éljük meg belül a kudarcot. Gazdag apám a következõképpen foglalta össze ezt: "Sikered mértékét vágyad erõsségén, álmod nagyságán és azon mérheted le, hogyan birkózol meg a kudarccal."
Az elkövetkezendõ években olyan anyagi kihívásokban lesz részünk, melyek próbára teszik majd a bátorságunkat. Azok az emberek lesznek sikeresek, akik leginkább uralni tudják érzelmeiket, akik nem hagyják, hogy az érzelmeik visszafogják õket és, akik érzelmileg elég érettek ahhoz, hogy új pénzügyi készségeket tanuljanak. Ahogy Bob Dylan énekelte: "Változnak az idõk."A jövõ azoké, akik együtt változnak az idõkkel, és személyes csalódásaikat felhasználják jövõjük építéséhez.
Gyakorlati teendõk
1) Kövessen el hibákat! Ezért ajánlottam, hogy apró lépésekkel haladjon. Ne feledje: a vesztés a nyerés része. Az "A"-kat és az "E"-ket arra tanították, hogy nem szabad hibázni. A "C-k és "B"-k tudják, hogy a hibák által tanulunk.
2) Tegyen félre egy kis pénzt! Kezdje kevéssel. Ha talál egy olyan befektetést, melybe szívesen belevágna, tegye bele a félretett pénzt. Döbbenetesen gyorsan fejleszti az intelligenciát, ha az ember a pénzét kockáztatja. De ne tegye fel rá a farmját, a jelzáloga visszafizetésére vagy a gyereke iskoláztatására szánt összeget. Csak egy kis pénzt fektessen be... azután figyeljen és tanuljon.
3) A lényeg: LÉPJEN A TETTEK MEZEJÉRE!
Az olvasás, a filmnézés és a kazettahallgatás mind fontos részei az oktatásnak. De "CSINÁLNI" is kell. Tegyen ajánlatokat kisebb ingatlanokra, melyek pozitív készpénzáramlást biztosítanak; csatlakozzon egy hálózatimarketing-céghez, tanulja meg, hogyan mûködik belülrõl; fektessen be részvényekbe, miután leinformálta a céget. Kérjen tanácsot mentorától, pénzügyi tanácsadójától vagy adószakértõjétõl, ha szüksége van rá. De ahogyan a Nike mondja: "Just Do It!" azaz "Csak csinálja!"
17. fejezet
7. LÉPÉS: A hit ereje
Mi az ön legnagyobb félelme? Amikor végzõs voltam a középiskolában, gazdag apám fia és én egy csapat velünk egykorú, eminens diák között sorakoztunk fel. Patronáló tanácsadó tanárunk így szólt hozzánk: "Ti ketten soha nem viszitek semmire."
Néhányan a csapatban halkan kuncogtak, miközben a tanácsadó tanár folytatta: "Mostantól kezdve nem pazarolok rátok több idõt. Csak az osztályok legjobb diákjaival fogok foglalkozni. Ti ketten az osztály bohócai vagytok, rosszak a tanulmányi eredményeitek, és soha nem fogjátok semmire sem vinni. Most pedig tûnjetek el a szemem elõl!"
A legnagyobb szívesség
Ez a tanácsadó a lehetõ legnagyobb szívességet tette Mike-nak és nekem. Sok mindenben igaza volt, és a szavai fájdalmat okoztak, ugyanakkor arra ösztönöztek, hogy jobban igyekezzünk. Neki köszönhetõ, hogy bejutottunk a fõiskolára, majd saját cégünk lett.
Gimnáziumi osztálytalálkozó
Néhány évvel ezelõtt Mike és én gimnáziumi osztálytalálkozóra mentünk, ami mindig izgalmas élmény. Jó volt újra találkozni azokkal az emberekkel, akikkel három évet töltöttünk együtt életünk egy olyan szakaszában, amikor még egyikünk sem igazán tudta magát hová tenni. Érdekes volt, hogy a legtöbb eminens végzõs diák nem lett sikeres a gimnázium után.
Azért mesélem ezt el, mert sem én, sem Mike nem voltunk kiválók semmibõl. Sem pénzügyi zseninek, sem sporttehetségnek nem mondhattuk magunkat. Leginkább lassú vagy közepesen gyors felfogású tanulók voltunk. Semmiben sem nyújtottunk kimagasló teljesítményt. Azt hiszem, hiányzott belõlünk apáink velük született tehetsége. Patronáló tanácsadó tanárunk véleménye és osztálytársaink kuncogása azonban mégis megadta az elõbbre jutáshoz szükséges lökést, segített, hogy tanuljunk a hibáinkból, és biztosította a mindenkor szükséges kitartást.
Hosszú távon nem számít sem az, hogy jó tanuló-e az ember, sem az, hogy népszerû-e az iskolában, vagy hogy jó-e matematikából, gazdag-e vagy szegény, sem más tényezõ, amely kishitûségünkhöz hozzájárulhat. Ezek az úgymond "hiányosságok" csak annyira számítanak, amennyire komolyan gondoljuk, hogy számítanak.
Miközben pénzügyi gyorsító sávunk felé igyekszünk, elfoghat a kétség képességeinkkel kapcsolatban. Erre csak annyit mondhatok, bízzanak benne, hogy megvan önökben minden, ami jelenleg a pénzügyi sikerhez kell. Isten adta tehetségük kibontakoztatásához mindössze vágy, elszántság, továbbá egyedi tehetségükbe és nagyszerûségükbe vetett mély hitre van szükség.
Nézzünk a tükörbe és hallgassunk magunkra!
A tükörkép nem csupán külsõnket tükrözi vissza; gyakran a gondolataink is megjelennek a tükörképben. Biztosan láttunk már embereket, amint a tükör elõtt állva ilyesmiket mondanak maguknak:
"Borzalmasan nézek ki."
"Ennyit híztam volna?"
"Tényleg öregszem."
Vagy:
"Istenem, milyen átkozottul jól nézek ki! Kész ajándék vagyok a nõknek."
A gondolataink tükörképek
Mint mondtam, a tükör sokkal többet tükröz vissza annál, mint ami a szemünkkel látható. A tükörben gyakran felfedezhetjük önmagunkról szóló gondolatainkat, véleményünket is. Ezek a gondolatok és vélemények sokkalta fontosabbak, mint külsõ megjelenésünk.
Sokan vannak, akiknek szép külsõ adatott, mégis csúnyának gondolják önmagukat; vagy akiket sokan szeretnek, õk mégsem tudják szeretni önmagukat. Legmélyebb gondolataink gyakran lelkünk tükörképei. A gondolataink megmutatják, mennyire szeretjük önmagunkat, a saját énünket, avagy mennyire vagyunk elégedetlenek vele, hogyan bánunk magunkkal, és milyen véleménnyel vagyunk magunkról.
A pénz nem marad meg annál, aki nem bízik magában
A személyes igazságok gyakran olyankor hangzanak el, amikor az érzelmek tetõznek. Miután elmagyarázom a CASHFLOW-négyszöget egy csoportnak vagy egy-egy hallgatónak, mindig hagyok némi idõt, hogy eldöntsék, mi lesz a következõ lépésük. Elõször meghatározzák, melyik negyedhez tartoznak éppen; ez egyszerû, hiszen ez az a negyed, melybõl jövedelmük legjelentõsebb hányada származik. Ezek után megkérdezem, melyik negyedbe szeretnének átkerülni, ha át akarnak lépni valahová.
Ekkor szemügyre veszik a négyszöget, és döntenek.
Vannak, akik azt mondják: "Én tökéletesen elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel." Mások úgy vélik: "Nem vagyok elégedett azzal, ahol most vagyok, de pillanatnyilag nem akarok változtatni vagy elmozdulni onnan."
Azután akadnak olyanok is, akik elégedetlenek jelenlegi helyzetükkel és tudják, hogy azonnal lépniük kell. Sokszor ezek az emberek nyilatkoznak a legvilágosabban személyes igazságaikról. Szavaik jól tükrözik önmagukról alkotott véleményüket és lelküket. Ezért mondtam, hogy a személyes igazságok gyakran olyankor hangzanak el, amikor az érzelmek tetõznek.
Az igazság eme pillanataiban gyakran hallok ilyesmit: "Képtelen vagyok megtenni. Nem tudok átlépni az "E" negyedbõl a "C"-be. Megõrült? Feleségem van és három gyerekem, akikrõl gondoskodnom kell."
"Képtelen vagyok megtenni. Nem várhatok öt évet a következõ fizetésemre."
"Befektetni? Azt akarja, hogy elveszítsem minden pénzemet?" "Nincs befektetni való pénzem."
"Több információra van szükségem, mielõtt bármibe belefognék."
"Már próbáltam. Soha nem fog összejönni." "Nem kell nekem érteni a pénzügyi kimutatásokhoz. Elvagyok anélkül is."
"Nem kell aggódnom. Még fiatal vagyok."
"Nem vagyok elég okos."
"Megtenném, ha megtalálnám hozzá a megfelelõ társakat."
"A férjem sosem egyezne bele."
"A feleségem soha nem értené meg."
"Mit szólnának a barátaim?"
"Megtenném, ha fiatalabb lennék."
"Nekem ez már túl késõ."
"Nem éri meg."
"Nem vagyok méltó rá."
Minden szavunk tükör
A személyes igazságok olyankor hangzanak el, amikor az érzelmek tetõznek. Minden szavunk tükör, mert visszatükrözi önmagunkról szóló gondolatainkat még akkor is, amikor valaki másról beszélünk.
A legjobb tanács
Azok számára, akik készek átlépni egyik negyedbõl egy másikba, a legfontosabb tanácsom, hogy mindig tudatosítsák magukban a szavaikat. Különösen vonatkozik ez a szívbõl vagy lélekbõl jövõ állításainkra. Ha váltani akarunk, tudatosan kell gondolkodnunk, és tudatosan vállalnunk kell érzelmeink hatására megfogalmazott szavainkat. Ha nem vagyunk tudatában, hogy érzelmeink irányítják gondolatainkat, nem élhetjük túl az utazást. Visszatartjuk önmagunkat. Hiába beszélünk valaki másról, például a feleségünkrõl, mondván, "A feleségem soha nem értené meg", olyankor is magunkról állítunk valamit. Lehet, hogy a feleségünket használjuk fel mentségként saját tunyaságunk fedezésére, vagy esetleg valójában azt állítjuk, "Nincs merszem, vagy nem tudok elég jól kommunikálni ahhoz, hogy ezeket az új gondolatokat megértessem vele." Minden szavunk tükör, mely lehetõséget ad, hogy belenézzünk a lelkünkbe.
Mondhatunk ilyesmit is:
"Nem hagyhatom ott az állásomat, hogy saját vállalkozást indítsak. Vissza kell fizetnem a jelzálogtartozásomat, és el kell tartanom a családomat."
E mögött a következõ állítás húzódhat meg:
"Fáradt vagyok. Már semmit sem akarok csinálni."
Vagy:
"Nem akarok már semmi újat tanulni."
Ezek személyes igazságok.
A személyes igazságok egyben személyes hazugságok is
Ezek az igazságok egyben hazugságok is. Ha hazudunk önmagunknak, soha nem érünk célba. Ezért azt tanácsolom, figyeljünk oda kétségeinkre, félelmeinkre és korlátozó gondolatainkra, azután ássunk a mélyükre, hogy megtaláljuk a mögöttük rejlõ igazságot.
Ha például azt mondjuk: "Fáradt vagyok, nem akarok semmi újat tanulni", ez igazság és hazugság is egyben. A teljes igazság így hangozhat: "Ha nem tanulok meg valami újat, még fáradtabb leszek." Ha pedig ennél is mélyebbre ásunk, kiderülhet, hogy: "Igazság szerint imádok új dolgokat tanulni. Nagyon szeretnék megtanulni valami újat, és ismét izgalmakra lelni az életben. Lehet, hogy egész ismeretlen világok tárulnának fel elõttem." Ha eljutunk a mélyebb igazsághoz, találhatunk magunkban egy személyiségrészt, mely elég erõs hozzá, hogy segítsen a változásban.
A mi utazásunk
Kimnek és nekem elõször is meg kellett tanulnunk elfogadni saját magunkról alkotott véleményünket és önkritikánkat. Együtt kellett tudnunk élni személyes gondolatainkkal, melyek azt sugallták, hogy kevesek vagyunk, ugyanakkor nem hagyhattuk, hogy ezek gátoljanak minket az elõrehaladásban. A nyomás idõnként olyan mértékig nõtt, hogy elborított minket az önkritika hulláma, ilyenkor én Kimet hibáztattam saját kétségeimért, õ pedig engem az övéiért. De utunk megkezdése elõtt mindketten jól tudtuk, hogy végeredményben pusztán tulajdon személyes kétségeinkkel, bírálatainkkal és alkalmatlanságérzetünkkel kell szembenéznünk. Mint hitves-, üzlet- és lelki társakra az a feladat hárult ránk elsõsorban, hogy folyamatosan emlékeztessük egymást, mindketten erõsebbek vagyunk annál, mint amit egyéni kétségeink, kishitûségünk és alkalmatlanság-érzetünk sugallnak. A folyamat során megtanultunk jobban bízni önmagunkban. Végsõ célunk nem egyszerûen az volt, hogy meggazdagodjunk, hanem hogy megbízhatóan értékeljük önmagunkat és a pénzt is.
Ne feledjük, csak mi magunk döntjük el, mit hiszünk önmagunkról, senki más. Az út végén tehát nem csupán a pénzen megvehetõ szabadságot kapjuk meg jutalmul, hanem önbizalmat is. — A kettõ végeredményben egy és ugyanaz. Azt tanácsolom, készüljünk fel naponta, hogy felülemelkedjünk kishitûségünkön. Véleményem szerint azért torpannak meg oly sokan és fordulnak vissza álmaik megvalósításának útján, mert a bennük lévõ kis ember legyõzi a nagyot. Természetesen nem lehetünk mindenben jók, de ha nem sajnáljuk rá az idõt, hogy kifejlesszük magunkban azt, amit kell, a világ hamarosan megváltozik körülöttünk. Soha ne meneküljünk el a szükséges tanulás elõl. Nézzünk szembe félelmeinkkel és kétségeinkkel, s uj világ nyílik meg elõttünk.
Gyakorlati teendõk
Higgyünk önmagunkban, és még ma vágjunk bele!
18. fejezet
Összefoglalás
Az elõbbiekben hét lépésben leírtam, hogyan jutottunk el néhány év alatt feleségemmel a hajléktalan létformából az anyagi függetlenségig. Ez a hét lépés segített megtalálnunk pénzügyi gyorsító sávunkat, és ma is használjuk. Bízom benne, hogy önöknek is utat mutat a pénzügyi függetlenség felé.
Azt ajánlom, legyenek hûek önmagukhoz. Ha még nem foglalkoznak hosszú távú befektetésekkel, minél elõbb kezdjenek el velük foglalkozni. Mit jelent ez? Üljenek le és készítsenek tervet költekezési szokásaik irányításához. Csökkentsék minimálisra adósságaikat és forrásaikat. Éljenek a lehetõségeiknek megfelelõ színvonalon, azután terjesszék ki lehetõségeiket. Számítsák ki, mennyit kell befektetniük havonta és hány hónapon át, hogy reális nyereséggel számolva megvalósíthassák céljaikat. A célok alatt a következõket értem: Mikor akarnak nyugdíjba vonulni? Mennyi pénzre lesz szükségük ahhoz, hogy igényeiknek megfelelõ szinten élhessenek majd?
Ha elég korán kezdjük, és jól odafigyelünk arra, amit csinálunk, már azzal is elõbbre vagyunk, ha elkészítünk egy a fogyasztói adósságokat csökkentõ, hosszú távú tervet, és rendszeresen félreteszünk némi pénzt.
Ezen a szinten ne bonyolítsuk túl a dolgokat, elégedjünk meg az egyszerû megoldásokkal!
A CASHFLOW-négyszöget, a 7 befektetõi szintet és az általam felsorolt három befektetõi típust azért mutattam be, hogy ezek alapján mindenki felmérhesse, hol tart jelenleg, milyen az érdeklõdése, és mivé akar válni. Hiszem, hogy bárki megtalálhatja saját egyéni útját a pénzügyi gyorsító sáv felé, függetlenül attól, hogy melyik negyedben tevékenykedik. De mindenkinek magának kell meglelnie a neki megfelelõ utat.
Egy korábbi fejezetben már utaltam rá: a fõnökünk dolga, hogy munkát adjon nekünk. A mi dolgunk, hogy meggazdagodjunk.
Készek vagyunk-e végre felhagyni a vödrök cipelgetésével, és megépíteni a készpénzt áramoltató csõrendszert, hogy eltartsuk önmagunkat, a családunkat, és finanszírozzuk választott életstílusunkat?
A magunk üzletével törõdni helyenként nehéz és néha zavaró lehet, különösen eleinte. Sok mindent meg kell tanulnunk, bármennyit is tudunk. A tanulás egész életünkön át tart. De megnyugtathatok mindenkit, hogy a kezdet a legnehezebb. Ha egyszer elszántuk magunkat, az élet egyre könnyebbé válik. Egyszerû dolog a saját üzletünkkel törõdni. Csak józan paraszti ész kell hozzá.
"Másra bízhatjuk, amit nem tudunk."
"Ha nem ismerjük az alapvetõ szabályokat, elbukunk."
©1998 Foxridge Consulting Inc.
Jegyzet
Ha gazdag apám nem lett volna, a szüleim nyomdokaiba lépek — a pénztelenségtõl való krónikus félelem útjára.
Robert T. Kiyosaki
Mit gondolsz a pénzrõl? Ha azt hiszed rossz dolog, akkor nincs esélyed arra, hogy jómódban élj.
Bollo Scfiafer
A sorrend: becsüld meg, kontrolláld, takarítsd meg, fektesd be, teremtsd, védd meg és végül oszd meg másokkal!
Robert G. Allen
Amit az emberi elme képes kigondolni és hisz benne, azt képes megvalósítani.
Napoleon Hill
A kiemelkedõ vezetõ két vonása: egyrészt tudja hová tart, másrészt másokat is meg tud gyõzni, hogy tartsanak vele. John C. Maxwell
Olyan személyeket és eseményeket vonzunk magunkhoz, melyek összhangban vannak meghatározó gondolatainkkal.
Brian Tracy
A tárgyilagos önértékelés a legbiztosabb védelem mindenféle manipulációval, érzelmi zsarolással szemben.
Alexander Oakwood
Azért vagy ott, ahol vagy, mert ott akarsz lenni. Ha majd igazán máshol akarsz lenni, változtatsz.
Mark Victor Hansen
A pozicionálás nem a termékkel végzett valamiféle mûvelet. A cél, hogy a termékedet "elhelyezd" (pozícionáld) a vevõjelölted fejében.
Al Ries, Jack Trout
A szolgáltató cégek legfontosabb termékei nem tapinthatók és nem láthatók... Hogyan adjuk el, fejlesszük, bõvítsük tehát õket?
Harry Beckwith
A stressz nem a környezetünkbõl, hanem elménk magunk emelte börtönébõl ered. E börtönök foglárai pedig a hazugságaink.
Brad Blanton
A nyerõ tárgyalás egyik legfontosabb szabálya: a másiktól mindig többet kell követeljünk, mint amit ténylegesen el akarunk érni.
Roger Dawson
A vállalkozói szféra válaszút elõtt áll, a marketing a szemünk láttára alakul át. Az Internet új alapokra helyezi az ügyfélkapcsolatok egészét.
Daniel S. Janal
Az egyéni gyõzelmek megelõzik a nyilvános gyõzelmeket. A változás, az igazi változás belülrõl kifelé megy végbe.
Stephen R. Covey
A tervezés és szervezés szükségessége fordítottan arányos észlelt erõforrásaid számával.
David Allen
A Csodalámpa egy célkitûzési módszer azoknak, akik utálnak célokat kitûzni. Tapadj a célra, cselekedj, irányítsd a fejlõdésed, tarts ki!
Keith Ellis
